Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-21 / 79. szám
Mindenki csinálja azt, amit kell, még ha nem is munkaköri kötelessége lnflál-e a kisszövetkezet? A siker kapujában állunk? A mecseki pajzsok veszprémi szemmel A meredek telepek gépi jövesztése ígéri a legtöbbet A Központi Gépüzeni támjavító műhelyében módosítják oz MVDO 120-as típusú fejtésbiztositó berendezést Fotó: Kóródi Gábor Most próbaidős Szebeni Zoltán. Negyvenkilós öntvénynek készíti a formát, ötöt, hatot megcsinál nyolc óra alatt, de közben szakmunkás, takarító és segédmunkás is egyszemélyben. A negyvenkilós öntvény darabbére kétszáz forint, naponta megkeres tehát 1000—1200 fo-. rintot. De gyakran bejön szombaton és vasárnap is. Építkezni szeretne, van helye a februári jó huszonötezres fizetésének. Néhány lépésnyire tőle a felesége dolgozik, betanított munkásként kokillába önti az alumíniumot, az ő fizetésével kettejük februári jövedelme több mint harmincezer forint. Főnöke, Kárpáti László kilenc éve végezte el az egyetemet. Friss diplomájával három évig a tanszéken maradt, havi 3600 forintért, majd hazajött Pécsre. A Vasas Ipari Szövetkezetnél kezdett az „iparban" dolgozni, majd mint ifjú házas és fiatal műszaki, elfogadta az akkori 14-es autójavitó kedvezőbb ajánlatát az egyetemi tanársegédi fizetésének duplájáért. A nulláról kiindulva ott segített létrehozni egy könnyű- és színesfémöntödét, s amikor az „sínre került", újabb ajánlatot kapott, egykorvolt főnökeitől. így jutott ő is Szabadszentkirályra, a Fémipari Kisszövetkezethez 1986 elején - fizetése megint duplája az előzőnek.- S mint minden tagnak, az éves alapbérem 23 százaléka a nyereségrészesedésem, és volt hatvanezernyi célprémiumom tavaly. A feladatom meg ugyanaz volt, mint az autójavítónál: létrehozni egy öntödét. Most már van valami, egy kokszos kemencével kezdtük, alig lehetett levegőhöz jutni, amikor begyújtottunk, most meg már épül három újabb olajtüzelésű kemence. Tavaly elég nagy volt a fluktuáció, sok szakmunkás nem vállalta, hogy neki kell maga után eltakarítani, s hogy segédmunkást sem adunk mellé. Illetve hát azt mondtuk: eny- nyi és ennyi az általa megtermelt érték; ha kívánja, veszünk fel mellé takarítót, segédmunkást, de akkor a megtermelt érték bérrészéből fizetjük azokat is: arányosan persze, de háromfelé osztjuk az ő jövedelmét. Volt, aki nem vállalta ezt, volt, aki igen. Szebeni Zoltán is dolgozott egyszer már Szabadszentkirályon. Elment, aztán visszajött, hogy osztott, szorzott: meglehet, még mostohábbak a körülmények, s olyan munkát is el kell végeznie, amit „jobb helyeken” egy szakmunkásnak nem, de ennyit máshol nem kereshet. Főnöke, Kárpáti László is csak egyet bánt meg azóta, hogy idejött, azt, hogy fél évig gondolkodót rajta, s nem azonnal jött, a hívásra. Ami jó az egyénnek, nem biz- ots, hogy jó a közösségnek, ami jó az egyénnek és a közösségnek. S nincs kötöttségünk a bér- sadalomnak. A kisszövetkezeteket gyakorta éri az a vád, hogy ők szabadítják ránk az inflációt. — Való igaz, hogy a kisszövetkezetnek nagyobb a gazdálkodási szabadsága, mint a szövetkezetnek vagy az állami cégnek. S nincs kötöttségünk a bérgazdálkodósban sem, azon kívül, hogy fizetjük az adókat — mondja Török László, a kisszövetkezet elnöke. — Ránk is mondták már, hogy inflációs a bérpolitikánk. De nézzük! Míg egy „egyszerű" szövetkezet kifizeti a bért, a negyvenszázalékos béradót és a 45 százalékos nyereségadót, a kisszövetkezet, azaz mi, még ennek a három összegnek a 38 százalékát is befizetjük: egy forint bérre 1,96 forint adót fizetünk be. A Fémipari Kisszövetkezetet 1983-ban alapítottuk Matheovits László kollegámmal, akkor váltunk ki a Vasas Ipari Szövetkezetből néhányon. A ránk eső vagyon 13 százalékát tette ki a szövetkezet akkori vagyonának, ez éppen a szabadszentkirályi telep volt. Ez nem túl érdekes, az már inkább, hogy az első évben 30 millió volt a termelési értékünk, a második évben 47 millió. 1985-ben 69 milliót állítottunk elő, a tavalyi évet pedig 109 milliós termelési értékkel zártuk — úgy, hogy miközben alapanyagaink, az általunk vásárolt áruk ára folyamatosan emelkedett, mi változatlan áron áruljuk termékeinket — főképpen a mezőgazda- sági kisgépeket. Most mondja valaki, hogy inflációt csinálunk! Az igaz, megfizetjük a munkát, de itt valóban többlettermék, többlettermelékenység áll a fizetés mögött. S azt sem mondhatja senki, feléljük azt, amink van: a kisszövetkezet induló vagyona 8,9 millió forint volt, decemberi záróvagyonunk pedig 16,8 millió. Tavaly 13 milliót fordítottunk beruházásra. Hogy hogyan jött létre a tavalyi 19,36 százalékos árbevételarányos nyereség? Úgy például, hogy jelentős.mennyiségben használnak az öntödében hulladékfémet. „ — Igaz, hogy ezzel több a vesződség, de bizonyos célokra, ahol nem fontos az öntvényösszetétel, kiválóan alkalmas — mondja Kárpáti László. — De- hát mindenki ott fogja a forintot, ahol tudja. Irigylik a pénzünket, de amíg máshol jó esetben a felét dolgozzák ki a munkaidőnek, itt a nyolc órából hét és felet minimum. De ha olyan munka van, akkor vállalják az emberek a 9—10 órát is. Szö- geltem már én is az elnökkel az udvaron öntvénymintát — mindenki csinálja azt, amit kell, még ha nem is „munkaköri kötelessége". A kisszövetkezeteknek jószerivel egyetlen korlátja van: a taglétszám nem lépheti túl a százat, az alkalmazotti létszám pedig a tagság 20 százaléka lehet. A Fémipari Kisszövetkezet kimerítette létszámlehetőségeit, de vezetői azt mondiák, bennük van 200 millió termelési érték. Ehhez három fontos dolog kell: jó fizetés, hoqy dolgozzanak az emberek, beruházás, hogy leayen mivel dolgozni, s iá termékminőség, hogy az árujuk “Vevőre találjon. Szinte naponta pakolnak a kisszövetkezet udvarán motoros kerti kapákat, ekéket a teherautókra: ahogy készülnek, úgy viszik a vevők. S míg más szövetkezet abbahagyta a kerti kisgépek gyártását, mert ráfizetésesnek találta, addig Szabadszentkirályon 140 ezres átlag- jövedelemhez, egy főre jutó 331 ezres nyereséghez jutatta a dolgozókat. Bodó László Mecsek—Veszprém — Dowty. Rendszeres olvasóink nyilván pontosan tudják, hogy a két hazai szénbánya vállalatnak, illetve a világ egyik legjelentősebb bányagépexportőrének neve a komplex fejtésbiztosító berendezések közös fejlesztése során forrt össze. Lapunkban többször írtunk az MVD— 160-asról, mely a Mecsekben ma már a gépi szénjövesztés napi használatban levő eszköze. De hogyan festenek az MVD-k veszprémi szemmel? — Dancsó Jánosnál, a VSZ gépgyártási igazgatójánál kerestünk választ. Együttműködésünk onnan ered — idézte a kezdeteket az igazgató —, hogy a szénbányákon belül a témagazda mindig is a mi vállalatunk volt. A bakonyi területek geológiai adottságai meglehetősen sokfélék, és nemcsak itt szereztünk gyakorlatot, hanem jóformán valamennyi hazai szénbánya vállalatnak így Borsodnak, Tatabányának, Oroszlánynak - készítettünk ilyen berendezéseket. Mikor tehát először vetődött fel a Mecsek gépesítésének gondolata, széles körű ismeretek birtokában tudtunk vállalkozni az együttműködésre. Továbbá megalapozott szellemi, gépi háttérrel — tehetnénk hozzá. A várpalotai telephelyen működő pajzstervezési osztály mellett ugyanis a fejlesztési önálló osztály is keresi a legújabb megoldásokat, ők foglalkoznak például a malmos pajzsokkal. A két csapat szorosan együttműködik, ez a napi feladatok mellett a távlatok meglátását is segíti. Az elképzelések gyakorlati megvalósítására pedig a várpalotai gépüzem hivatott. Tevékenységének fő vonalát így vázolhatnánk: acélszerkezetek gyártása, hidraulikus elemek vizsgálata, összeépítés, majd próba, csomagolás, szállítás. Az üzem egyébként arról nevezetes, hogy nyugat-európai partnereikkel kialakított kapcsolataik révén gyártmányaik Ausztráliától Amerikáiq mindenhová eljutnak. Az általános elismerés is jelzi: az elmúlt években magas minőségi színvonalat sikerült elérni. Régi keletű a Dowty-kooperá- ció. Hagyomány, hogy az átalakított és a hidraulikus pajzsok tesztelésére, véleményezésére időnként fölkérik az angol vállalatot. Ilyenkor hazai szakértők közreműködésével — a világcég próbapadjain vizsgáznak a berendezések. A mecsekiekkel közösen feljesztett valamennyi egység végigjárta ezt az utat. Az együttműködés alapját egyébként az jelenti, hogy a Nagy-Britanniából kapott első vonalbeli hidraulikákat keretmegállapodások nyomán pajzsok acélszerkezetével ellentételezik. — A komplex fejtésbiztosításban már az MVD—160-asok megjelenése egyfajta előbbre- lépést jelentett — emlékszik vissza Dancsó János. — Tavaly pedig a vájvégeken vizsgázott a meredek telepek gépi jövesz- tésének eszköze, az MVDD— 120-as. Sokrétű tapasztalatokat szereztünk. Nem mondhatjuk, hoqy nincs mit tökéletesíteni, számtalan részmegoldásban kell, illetve kellett újat alkotnunk. A módosított változat modelljét múlt év végén a pekingi bányászati kiállításon bemutat tűk, és túlzás nélkül állíthatom, hatalmas érdeklődés kísérte. A fejlesztésben a Dowtv is érdekelt, annál is inkább, hiszen a komolex feitésbiztosításnak ez az útja szinte méa teljesen járatlan, és eqy esetleqes áttörés komoly üzleti sikernek számítana. A kiforrottnak tekinthető 160-as technológiailag közel sem jelent ekkora újdonságot, mégis jelentősen szélesíti a gépesítés lehetőségeit, szocialista és tőkés országokból egyaránt érdeklődnek iránta. Jogosnak tűnő remény, hogy az MVDD 120 továbbfejlesztett változata világhódító útra indul. Dancsó János külön hangsúlyozza, hogy a mecsekiek műszakilag kritikusan szemlélik a berendezést, szerencsés kézzel végeznek átalakításokat, illetve javaslataik gyorsan és eredményesen visszaültethetők a gyakorlatba. Az áttervezésen az egységek túljutottak, és az így művelt front kiegészítésére, bővítésére tizenkét módosított darab gyártását kezdte meg a várpalotai gépüzem. Az első front tökéletesítése mellett indulásra kész újabb program egy második, teljes front gépesítését célozza. A gyártáselőkészítés épp ezen a héten fejeződött be. A legfőbb változás: a negyvenegy egységből fölépített sor elektrohidraulikus vezérlést kap. Ez ugyancsak Dowty-gyártmány egyelőre az egész világon újdonságnak számít, és a szakemberek értékelése szerint a valaha gyártott legkorszerűbb vezérlési módnak minősül. Lényege, hogy a pajzsok gombnyomásra továbblépnek, így az egyetlen kezelőnek jóformán nincs más dolga, minthogy sorra végigjárja a frontot, és gombok benyomásával előbbre léptet. A pajzsokat októberben adják át a mecsekieknek, ás az elképzelések szerint még ez évben üzembe is állnak. — Az MVDO 320-as, az omlasztásos technológia gépesítését szolgáló kísérlet is folytatódik majd. Most a legfontosabb méqis a meredek telepi pajzsok fejlesztése. Az újabb állomás az elektrohidraulikus vezérlés lesz. és ennek nyomán nyilván további kérdések merülnek föl, melyek megoldásra várnak. Optimista vagyok. Bízom benne, hoqy nagy siker kapujában állunk. Sz. Koncz I. A vevő azt akarja kapni, amit joggal elvár! A porcelán-fajansz termékek jelentős része exportra kerül Selejt és minőség Jó terméket jól is, rosszul is el lehet adni, rossz terméket viszont csak rosszul. A pécsi Zsolnay Porcelángyárnak az a törekvése, hogy a rossz termék, a selejt arányát csökkentse, jóformán egyidős magával a gyárral. Mégis, 1984-ben az ebben rejlő tartalékok föltárására programot indítottak, és a számok azt mutatják, eredményesen. 1983-ban a selejt aránya 13 százalék volt, egy évvel később 10 százalék. Ez 13 millió forintos megtakarítást eredményezett. További 13 milliót hozott az 1985-ös esztendő, három százalékkal újra csökkent az értékesíthetetlen termékek részaránya. Tavaly pedig 6,6 százalékos volt, és a „kis” csökkenés is eredményezett két és fél millió forintot. A mutatókat nézve, falán érzékelhető is, hogy igazán komoly lehetőségeink e területen már nincsenek — mondja Otterbein István termelési főmérnök. — Feladataink viszont vannak, a hét százalék körüli arány tartása az eddigiekhez hasonló erőfeszítést igényel. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy további jelentős csökkenés már csak az alapanyag-minőségek szórása miatt sem képzelhető el. A Zsolnay termékszerkezete a teljes körű minőségszabályozásban eltérő követelményeket igényel. A szigetelőknél az elektromos és műszaki paraméterek a döntőek, az edény és a díszmű viszont akkor kel el, ha míves kivitelű és szép. Egyedi módszereket kell tehát alkalmazni, de a rendszer egységesnek mondható. A technológiai folyamatok súlyponti helyeire építettek ellenőrző lépcsőket, melyek a megelőző fázis hibáinak gyors föltárását szolgálják. Megnőtt az egyéni felelősség, ugyanakkor a javítható darabok még visszakerülhetnek, és nemcsak a folyamat végén derül ki, hogy a termék rossz. Amit sikerült kiszűrni, abba nem ölnek több anyagot, munkát és energiát. A szervezési módszerek mellett az ebben az időszakban belépett gyorségető kemence áldásos hatása is érezhető volt. Gépi tartalékokról ugyanakkor a szűk fejlesztési lehetőségek mellett nemigen beszélhetünk, a meglévő géppark öregszik. Külön erőfeszítést igényel az ebből eredő bajok kiküszöbölése. Az eredmények ugyanakkor biztatóak, a nyereségnövekedés döntő forrása volt az utóbbi években a selejt csökkentése a Zsol- naynál. Emellett a növekvő költségek szorítását is sikerült némiképp mérsékelni. A minőségbiztosításnak persze van egy másik oldala — teszi hozzá Kocsi Jenő Attila főtechnológus. A vevő nyilván azt akarja kapni, amit a pénzéért joggal elvár. Ez tette indokolttá a minőségszabályzó csapat életrehívását. Ebben a most alakított társaságban a legkülönbözőbb területek szakemberei vesznek részt, megbízatásuk fél évre szól. Döntő cél az exportminőségű termékek gyártásának erősítése. A team gépbeszerzéseket javasolhat, munkahelyek életre hívását vagy megszüntetését kezdeményezheti, szervezési kérdésekben tehet módosító indítványokat, illetve a veszélyes hibák azonnali kiküszöbölésére tehet intézkedéseket. Sz. K. I. 1987. március 21., szombat HÉTVÉGÉ