Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-03 / 61. szám

1987. március 3., kedd Dunántúli napló 3 Folytatódik a kor­szerűsítés Mozsgón Fontos állomás a mozs- gói szociális otthon törté­netében: befejeződött az egykori kastély északi épü­letrészének felújítása. Vé­get ért a 21 millió forin­tos rekonstrukció első üte­me. A munka az épület további egységeinek rend- behozatalával folytatódik. A felújítás azt szolgálja, hogy az ott lakók és dol­gozók megfelelő körülmé­nyek közé kerüljenek. Van miért örülniük a mozsgói otthon lakóinak és dolgozóinak, de az is tény, hogy túl hosszú idő óta munkaterület már a 140 személyes, szakosított — súlyosan fogyatékos fia­talok élnek itt - otthon. Hét évvel ezelőtt meg­süllyedt az épület. Bár akkor már eldöntött do­log volt, hogy a meglehe­tősen rossz állapotban lé­vő valamikori Bieder- mann-kastélyt felújítják. A rekonstrukció 1985-ben kezdődött. Első lépésként a kazánhoz készült el, és így lehetővé vált, hogy az egyedi olajkályhás fűtés­ről áttérjenek a központi fűtésre. Ettől az évtől kez­dődően egyébként nem fogadott új beutaltakat az otthon, sőt a lakók egy részét a somberek!, a har­kányi és a máriagyűdi in­tézetekben helyezték el. A kivitelező, a kapos­vári Generál GMK a kas­tély északi szárnyának földszintjén konyhát, az emeleten négy-, három, és kétágyas szobákat, für­dőegységeket és egy olyan közösségi helyiséget ala­kított ki, amellyel eddig nem rendelkezett az ott­hon. Ebben az épületrész­ben összesen 14 szobá­ban lakhatnak. Az első ütem költsége meghalad­ja a 12 millió forintot. A kastély másik szár­nyából már megkezdődött az átköltözés, két héten belül folytatódhat a mun­ka. Az az épületrész, amelyben az otthon lakói most élnek, rendkívül le­hangoló állapotban van. Sajnos, az már biztos, hogy a felújítás az erede­ti határidőre, 1987 máju­sának végére - nem lesz ■kész. De a jelenlegi kö­rülmények azt sürgetik, ^hogy a munka a lehető legrövidebb időn belül befejeződjön. Alumíniumhulladék feldolgozása a MÉH Gomba utcai telepén Fotó: Cseri László Konkurencia a hulladékgyűjtésben Mérsékelni a fuvarköltséget! Már iparág a feldolgozás A hulladék- és másodnyers­anyagok valójában csak akkor jelentenek értéket, ha azok el­vagy visszajutnak azokhoz, akik újra feldolgozzák. De megéri-e ezek begyűjtése és ipari előkészítése, hisz mind drágább a fuvar, az energia? o A Dél-dunántúli MÉH Nyers­anyaghasznosító Vállalat Ba­ranyában, Tolnában, Somogy­bán és Zalában 25 teleppel szervezi a begyűjtést, éspedig vasat, fémet, papírt, textilt, autóakkumulátort, másra már nem használható autóköpe­nyeket, műanyag hulladékot vesznek át. Székely Tamás, a vállalat igazgatója mondja, bár az el­múlt évben is tetemes mennyi­ségű anyagot forgalmaztak, mégsem elégedett maradékta­lanul, hisz a vállalati ered­mény elmaradt a tervezettől. Fokozni kívánják a gyűjtőmun­kát, s mivel a hulladékfeldol­gozás már iparág, lehetősé­geiken belül újabb gépek be­állítását tervezik. Az elmúlt évben jobban ki­használták feldolgozó kapaci­tásukat, a nagy teljesítményű gépek tervszerűbben dolgoz­tak. A Dunai Vasműnek is si­került jobban feldolgozott anyagot szállítani. Csökkentet­ték a fajlagos szállítási költ­séget. Ez évben szeretnék üzembe helyezni a bonyhádi forgácsőrlő berendezést és be­szereznek 2-3 jugoszláv papír­bálázógépet, hogy mérsékeljék a fuvarköltséget. Begyűjtési tevékenységükre jellemző, hogy az anyagok 25 -30 százalékát az úgynevezett lakóterületi gyűjtés adja. Eb­ben nagy segítség az úttörők gyűjtőmunkája. De a KISZ-es és a HNF gyűjtési akciók is sok hasznosanyagot eredmé­nyeznek. Mind több gyűjtőke­reskedőt is foglalkoztatnak. Tavasztól ismét indítják Pé­csett, de szükség szerint más nagyvárosban is a mozgó át­vevő rendszert. Az úgynevezett szociális szektor (üzemek, vállalatok, in­tézmények) hulladékanyagai­nak átvételénél, különösen a vas, öntvény és színesfém te­rén kiéleződött a konkurencia a KOKÖV-vél, mely idén már ismét KAV (Kohászati Alap­anyagelőkészítő Vállalat) né­ven tevékenykedik. A KAV pécsi begyűjtőköz­pontjának vezetője, Krancz Pál ugyancsak Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyéből igyek­szik begyűjteni a vasat, önt­vényt és színesfémet. Ez utób­bit a Metalloglobus-szal kö­tött együttműködési szerződés alapján. A négy megyében a pécsi központi telepen kívül van telepük Nagykanizsán és kirendeltségük Kaposváron, il­letve Őcsényben. Tehát nincs olyan jól kiépített hálózatuk, mint a MÉH-nek. Nem is volt rá szükség, mert a jogelőd KOKÖV a szocialista szektor vas- és öntvényhulladékait volt hivatott begyűjteni és tovább­dolgozva átadni a kohászat­nak. Most a MÉH is tevékenyke­dik a szocialista szektorban, a KOKÖV viszont néhány éve be­törhetett a lakossági területre. A velük szerződő cégeket fu­vartérítésben részesítik, ha azok saját gépjárműveikkel hozzák be az anyagot. Az el­múlt évben saját fuvareszköz­zel majd 33 500 idegen beszál­lításokkal megközelítően 8000 tonna anyagot vettek ót, illet­ve feldolgozva továbbítottak. A begyűjtőközpont az anya­gok nagy részét a budapesti és a miskolci gyáregységbe to­vábbítja már szállítható mére­tűre vágva. A KAV nemcsak felvásárol, hanem el is lát baranyai üze­meket nyersanyaggal. A Mo­hácsi öntöde öntvénytöredé­ket és darabolt acélt kap tő­lük, de vevőjük a Vasas Ipari Szövetkezet, a MÉV és a szén­bánya öntödéje is. Q Gyakran egymás elől szip- kázzák el az anyagot, hisz mindkét vállalatot a tervszá­mok serkentik, azt teljesíteni kell. A gépi feldolgozó kapa­citások — ha már párhuzamo­san mindkettőben lényegében ugyanaz megvan — sem áll­hatnak kihasználatlanul. Mindkét vállalat igyekszik tovább nyitni az eddig jósze- rint fehér foltnak számító terü­letre, a lakosság felé. Megva­lósíthatónak tűnő ötleteik már vannak. Biztatóbb viszont, hogy az általuk foglalkoztatott gyűjtőkereskedők — remélhe­tően - valóban eljutnak a leg­kisebb településekre is, hogy onnan begyűjtsék a koráb­ban többnyire kárba veszett vasat és öntvényt, és a többi hasznos másodnyersanyagot. Murányi László Építőipari szakmai nap Jótállás A néhány száz forintos haj­szárítóra van, a több tízezer forintos tv-készülékre, a száz­ezres személyautóra is van, ugyanakkor a súlyos százez­rekért, netán milliónál is na­gyobb összegért vásárolt új lakásra miért nincs jótállás? - Ez a kérdés már régóta fog­lalkoztatja az új lakásba köl­tözőket. Most napirenden sze­repel kormányzati szinten a 3 éves kötelező jótállás intézmé. nyének bevezetése. A tudományos hetek kere­tében megtartott építőipari szakmai napon hangsúlyt a minőség, ezen belül is a jótál­lási tervezet kapott. Az elv, hogy legyen ilyen közös érdek, ebben a kivitelezők is egyet­értenek. Csak hát a bevezetés hogyanja tisztázatlan kérdés. A tény, hogy a kivitelező építőipar szereli készre az új épületeket, s az is igaz, hogy a késztermék — tehát mond­juk a lakóház - értékének majd négyötödét kitevő anya­gokat ő is úgy szerzi be, ahonnan tudja és olyan minő­ségben, ahogy megkaphatja egyáltalán. Intézményesen vajon hogyan vállalhatja a kivitelező azért is a jótállást, amiben ő valójá­ban vétlen? Sőt kiszolgálta­tott! Mert az a jobbik eset, ha egyes háttéripari gyártótól fél- vagy egyéves garanciát tud kipréselni. A jelenlegi hely­zetben a kivitelező mondjuk a selejtes zár helyett saját zse­bébe nyúlva vesz egy másikat, hogy az új lakásban élőt kár­talanítsa. Tehát a kivitelező kártalanít más selejtjéért/ hogy megvédje saját jóhírét. A tanácskozáson felvetődött: a háttéripart is versenyeztetni kellene, hogy az is a bőrén érezze a minőségkényszer szorítását. Hogy jó terméket adjon, hogy érte vállalja egy­két, akár három évre is a jótállást. Az égetett agyag változat­lanul tartja vezető helyét, mert évezredes tapasztalat bizo­nyítja: összességében még mindig a legjobb... Ha a tégla, falazóblokk, cserép mi­nősége is valóban kifogásta­lan. De vajon az-e? A méregdrága fuvarköltség és az új hőszabvány még in­kább tanácsta'anná és meg­fontoltabbá tette az építkező­ket. A manapság épülő laká­sok négyötöde magánerőből kerül tető alá, így az építkező kénytelen nap mint nap szá­molni: milyen falazóanyagbóf építsen, hogy azt ne az isten háta mögül kelljen meghozat­nia, mégis megfeleljen az új hőszabványnak. A Tégla- és Cserépipari Tröszt szakembere színes dia- képeken mutatta be előadá­sát illusztrálandó az új, ö hő­szabványt is kielégítő falazó­anyagaikat. És elrettentésül olyan falszerkezeteket is láthat­tunk, melyeket úgy építettek kalákában vagy kisiparos irá­nyításával, hogy a jelen lévő szakemberek felszisszentek: „Hogy tehették ezt igy?l" Az építőipari szervezetek ki­szolgáltatottságáról már szól­tam. De mikor kapnak intéz­ményes védelmet a magán­építkezők? Annyi az új jog­szabályi megkötés és szinte naponta annyi új építőanyag jelenik meg, hogy az már szinte követhetetlen. Az épít­tető örül, ha előteremti a pénzt az induláshoz, hogy túl van a pénzügyi és engedélye­zési formaságokon. És legjob­ban annak örül, ha kap mes­tert Ugyanakkor az is igaz, hogy a vevők ölik egymást a kor­szerű terméket készítő tégla- és cserépgyárakban. Az is va­lóság, hogy az ipar tud már a hőszabványnak megfelelő kézi falazóblokkokat is gyárta­ni, de . . . Nem gyártanak még hozzá kiegészítő elemeket. „Az lenne a szerencsés, ha a tég­laipar komplett falszerkezete­ket és tetőrendszeréket kínál­na, éspedig, meghagyva az építkezőnek a választás lehe­tőségét” - fogalmazták meg az építőipari szakmai napon. Murányi László Bővül az Interiflvest tevékenysége Az Interinvest Külkereske­delmi Fejlesztési Hitelintézet dinamikusan növeli forgalmát, kihelyezései jelenleg már meg. haladják a hárommilliárd fo­rintot, míg azok értéke 1985- ben csupán 731 millió forint volt. A hitelintézet elsősorban a népgazdaság fizetési mér­legét javító fejlesztésekre, a kapcsolódó termelési, kereske­delmi akciókra folyósít hitele­ket. Ennek keretében a múlt esztendőben több mint egy­millióid forintot fordítottak ex­portfejlesztő beruházások, vál. lalkozások finanszírozására, s különböző, jövedelmezőnek ígérkező ötletek megvalósítá­sához, a termelés bővítéséhez több mint kétmilliárd forint rövid lejáratú hitelt nyújtottak. A hitelfelvevők - a tervek sze­rint — több mint 350 millió dollárral növelik értékesítésü­ket a külpiacokon az évtized végéig. A pénzintézet ügyfél­köre folyamatosan bővül. Az Interinvest nyeresége egy év alatt 30 százalékkal 270 millió forintra nőtt. A pénzin­tézet tulajdonosainak, a kül­kereskedelmi vállalatoknak az előző évinél 20 százalékkal magasabb osztalékot fizetett. A pénzintézet tovább bővíti tevékenységét, több új ve- gyesvállalat alapításába kíván bekapcsolódni. Üzemanyag adatrögzítő a Komlói Vízműnél Üzemanyag-nyilvántartó rendszert gyárt a Plasztik % Pécsi találmány Volt egyszer, úgy a hetve­nes évek közepén egy pécsi mérnökökből verbuválódott al­kotóközösség, melynek tagjai elhatározták: az üzemanyag­nyilvántartás pontosítására — elsősorban fuvarozó vállalatok számára — elektronikus rend­szert hoznak létre. Olyant, mely korszerűbb az eddig használtaknál, megbízhatóan működik, hazai afkatrészekből fölépíthető. A tankolt mennyiség, a ve­zető neve és a rendszám az általánosan használt módszer szerint a kútkönyvbe került, az adatokat - nem éppen irodai körülmények között beírták. Je­lentős számban fordultak elő tévesztések, márpedig a túlfo­gyasztás és a megtakarítás is a vezető zsebét közvelenül érintő mutató. Nem is beszél­ve arról, hogy az adatok való­diságára semmi nem nyújtott biztosítékot. Gyakran elsikkad­tak kissebb-nagyobb mennyi­ségek, literek. Nehézkes volt az adatfeldolgozás, túl sok számot kellett kézzel a számí­tógépbe írni, ez persze újabb hibaforrást jelentett. Olyan kevésbé sebezhető megoldást kellett tehát találni, mely a rendszám, a személyi szám, és a kiadott üzema­nyagmennyiség rögzítése mel­lett a tankolás lehetőségét pe­remföltételhez köti. Többszöri hardver-fejlesztés után, mikroprocesszorok al­kalmazásával sikerült elérni, hogy a nyilvántartó rendszer mellett el lehetett vetni a ké­zi adatrögzítést. Ezt megelő­zően a barcsi UNITECH által gyártott mintapéldányok már futottak kísérleti üzemben. A mikroprocesszoros kialakítás­ban a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola szakembere­ivel karöltve részt vett a Plasz­tik Műanyagfeldolgozó Ipari Szolgáltató Szakcsoport, ők ugyanis időközben megvásá­rolták a szabadalom gyártási jogát. A tankolás most már úgy történik, hogy miután a vezető leállította a gépkocsiját, a kút­oszlopon lévő nyílásba helye­zi azonosító „kulcsát”, egy programozható memóriát. Ez tartalmazza valamennyi szük­séges adatot, illetve jogosít a tankolás megkezdésére. Az adatok közvetlenül típus szá­mítógépek perifériáira adha­tók, és a tankolás helyén egy megjelenítőről le is olvasha­tók. Hasonlóan előhívhatók, kinyomtathatók az összesített eredmények. A számítógépes technika a valós és vélt ada­tok között semmiféle eltérést nem enged. Az első példány a Pannon Volánnál teljesített igen sike­res próbaüzemet. Ennek nyo­mán a Plasztik megkezdte a gyártást, és itt is sikerről szá­molhatunk be: a Pécsi Vízmű vásárolt a közelmúltban ilyen berendezést, ez Komlón fel­ügyelet nélkül üzemel, megbíz­hatóan. A nagy értékű egysé­gekből a Plasztik a közeljövő­ben megrendelésekre több hazai vállalatnak is szállít. Sz. K. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents