Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-18 / 76. szám

1987. március 18., szerda Dunántúlt napló 3 1 megyei beniutatőreniisser eseménveiröl Néptánc, kórus, amatőr színház Tavaly felélesztették a me­gyei amatőr művészeti bemu­tatórendszert. 1986-ban az előadóművészeti ágak képvise­lői mutatkozhattak be, az idén pedig a nem előadóművészeti szakágaknak teremtenek bemu­tatkozási lehetőségeket a Bara­nya Megyei Tanács 1985. évi amatőr művészeti mozgalom­mal foglalkozó vb határozata értelmében. A bemutatórend­szert a megyei tanács művelő­dési osztálya és a megyei mű­velődési központ munkatársai dolgozták ki. Nemrégiben összegezték ta­pasztalataikat a szervezők. Az ének-zenei mozgalom kiemel­kedően magas színvonalú ha­gyományokkal rendelkezik. Az általános és középiskolai kóru­soknak tavaly renrdezték meg az Éneklő Ifjúság bemutatóját, amelyen 12 általános és 8 középiskolai kórus szerepelt. Az amatőr kórusok tavaszi hang­versenyét, bár színvonalas volt, a rendkívüli meleg miatt keve­sen hallgatták meg. Sikeresnek értékelték viszont a megyei és a dél-dunántúli népdaléneklési versenyt és a népdalkörök és népzenei együttesek megyei bemutatóját. A XVI. Országos Fúvószenekari Fesztivált Sikló­son tartották. A dél-dunántúli néptánctanács úgy határozott, hogy a dél-dunántúli néptánc­antológiák rendezvényeit taka­rékossági okokból ritkítani kénytelen. A gyermek-, a ha­gyományőrző és néptánc mű­sorokat összevonják, és min­dig abban a megyében rende­zik meg, amely éppen otthont ad a dél-dunántúli népművé­szeti hét eseményeinek. Idén Tolnában, jövőre Baranyában, 1989-ben Somogybán mutatják be a néptáncantológiát. Tavaly nyolc együttes neve­zett a SZÍN—JÁTÉK —TÁR pá­lyázat bemutatóira: négy gyermek és négy felnőtt színját­szócsoport. Kiemelkedett újsze­rűségével a dobszai Pajtaszín­házi bemutató. Minden bemuta­tó után szakmai megbeszélést tartottak és decemberben adták át a nívódíjakat és oklevele­ket. A szervezők elképeztése szerint törekedni kell a közön­ség visszahódításóra és a be­mutatórendszer formai egységé­re. Ehhez Erdős János emblé­mát tervezett. Az idén a pécsi Helyőrségi Művelődési Otthonban febru­ár 20-án megnyílt képző- és iparművészeti kiállítás a me­gyei tárlatok nyitó eseménye volt. Terveznek a tavasszal me­gyei népművészeti kiállítást Szigetváron és ősszel Komlón megyei fotótárlatot. A rendez­vényekkel egyidőben vag7 azok­tól külön körzeti és helyi kiál­lításokat is szeretnének szervez­ni. B. A. Középiskolai tanulmányi versenyek Minden eddiginél tiilili jelentkező 1988 szeptemberétől Egyetemi szintű természettudományi képzés a Tanárképző Karon Sok tanulás, kevés gyakorlat Amikor 1983-ban a pécsi JPTE Tanárképző Karán megin­dult az egységes, egyetemi szintű tanárképzés, még más tervek voltak. Négy éve humán szakokon kezdtek mintegy 120- an, és azóta minden évben kö­rülbelül ugyanennyien kapcso­lódtak be a fokozatosan bővülő humán szakpárosításokba olyan hallgatók, akik végzés után általános iskolákban és középfokú tanintézményekben egyaránt taníthatnak. Kezdet­ben arról volt szó, hogy termé­szettudományos szakokon is mihamarabb elindulhat az egyetemi szintű egységes ta­nárképzés Pécsett. Négy év telt el és most vált biztossá, hogy „cseppenként adaqolva" ugyan, de egyetemi szintű természet­tudományi képzés is kezdődhet a Tanárképző Karon, 1988 szep­temberétől. A jelenlegi tervek szerint földrajz—orosz és fizi­ka-orosz szakpárosítás in­dulhat. A keretszám mindkét esetben 12.- Meglepő lehet, hogy nyelv­vel párosítjuk a földrajzot és a fizikát, de úqy véliük, főként a kisebb középiskolákban és a kétnyelvű gimnáziumokban jól hasznosíthatók az itt végző fia­tal tanárok — mondja dr. Koz­ma László, a tanárképző kar dékánja. - Megemlítem, hogy 1988 szeptemberétől ugyanak­kor megmarad a főiskolai kép­zésben több földrajzzal és fi­zikával párosított szak is. A tervek szerint és a jelen­legi gazdasági helyzet figyelem- bevételével a kilencvenes évek­ben válhat szélesebb körűvé a természettudományi képzés a tanárképző karon. Az egyetemi szintű földrajz­képzésben jelentős szerepe lesz az MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudomá­nyos Intézetének. Nemcsak ok­tatókkal seqítenek, de meglévő eszközeiket is rendelkezésre bo­csátják. A fizika szak beindu­lásához a szakemberek vélemé­nye szerint, a kísérleti fizika ré­szen elfogadhatóak a személyi és a műszeres állapotok, a fizi­ka elméleti oktatásában viszont ki kell segíteniük a Budapestről és más egyetemekről érkező „vendégoktatóknak" és az aka­démiai intézeteknek is. Az elkészült fizika- és föld - rajz-tantervek szerint az eddigi­eknél jóval több laboratóriumi gyakorlat lesz. Műszerigényes a természetföldrajz is. Nem is szólva arról, hogy az oktatás mellett kutatómunkát is végez­nek oktatóink. — A kutatóműszerek mindig drágábbak, mint az oktatásban használatosak - mondta dr. Kozma László. — Hozzáteszem, hogy a minisztériumi és egyete­mi támogatások mellett arra törekszünk, hogy a régióban dolgozó szakembereket is be­vonjuk a munkába. Emellett sa­ját bevételeink is lesznek majd, hiszen az RKK-val közösen köz­ponti spektroszkópiai laborató­rium létesítését tervezzük. A klinikai környezetvédelmi, állat­egészségügyi és más célokra is használható labor Dél-Dunántúl valamennyi intézményének ren­delkezésére áll. A JPTE Tanárképző Karán 1988 szeptemberében kezdődő egyetemi szintű természettudo­mányos tanárképzés lesz, a negyedik ilyen az országban. Korábbi megindulását nehezí­tette a jelenlegi pénzhiány és módosította a többi, hasonló profillal rendelkező egyetem ki­sebb ellenállása is. Arról van szó, hogy a felsőoktatásra for­dítható pénzösszeg százalék­aránya évek óta változatlan, uqyanakkor egyre több új kép­zési lehetőség nyílt szerte az orszáaban korábban is. így a rendelkezésre álló pénzt — esetünkben a természettudomá­nyi kéozéssel összefüqqésben — az eddiqi négy helyett öt felé kell osztani. Mindenesetre mi örömmel üd­vözöljük a természettudományi szakokon Pécsett induló, egye­temi szintű képzés beindulását. Bozsik L. Az 'ember csak kapkodja a fejét. Számadatokat hall. Ne­veket sorolnak, tantárgyak buk­kannak elő a középiskolások tanulmányi versenyeivel kap­csolatban. Ezekben a napok­ban is tartanak a két legjelen­tősebb formának, az Országos Középiskolai Tanulmányi Ver­senynek (OKTV) és az Orszá­gos Szakmai Tanulmányi Ver­senynek (OSZTV) területi és or­szágos döntői. A két legjelentősebb, írtam, hiszen ezeken kívül számos más lehetőség is létezik azoknak a középiskolásoknak, akik sze­retnék kipróbálni tehetségü­ket tantárgyi versenyeken, kul­turális területen, sportban, vagy a közélettel kapcsolatos témák­ban. Az ember önkéntelenül is arra a szomorú tényre gondol ilyenkor: hova lesznek ezek a fiatalok a középiskola után, hi­szen az egyetemeken és a mun­kahelyeken nem észlelhető kü­lönösebb pezsgés, szóljunk akár szakmai, akár kulturális buzgalomról. Maradjunk inkább a két aktuális középiskolai ver­senyformánál, az OKTV-nél és az OSZTV-nél.- Indultam szakmai tárgyból és fizikából is - mondta Sütő Zoltán, a Zipernovszky Szakkö­zép negyedikese. - Tavaly is próbálkoztam, akkor is tovább­jutottam. Nekem nem jelent kü­lönösebben nagy munkát a fel­készülés, mert folyamatosan szoktam tanulni, és a kérdések általában a tananyagra vonat­koznak. Napi két órát tanulok általában, és valamennyi, az iskola által szervezett és a tár­gyat érintő különórákra, felké­szítőkre, szakkörökre el szok­tam menni. Sütő Zoltán első helyezett­ként jutott tovább a megyei versenyekről az országosra, fi­zikából. Az országosra, ami valami más. Tantárgyanként és azon belül is eltérő. Hiszen az OKTV-n, ahol mód volt rá, kü­lön hirdettek versenyt a tago­Malkoc Katalin zatos, a „sima" osztályú és a szakközépiskolás jelölteknek. Tantárgyanként változik az is, hogy hány fordulóban és mi­lyen lebonyolítási rend szerint szervezik a versenyeket. Ugyan­így az OSZTV-n is hasonló „já­tékszabályok" vannak. Ez eset­ben tovább bonyolítja a hely­zetet, hogy a különböző szak­mákat merőben más létszám- arányban tanulják az ország­ban. Egyvalami van viszont, ami majd minden esetben azo­nos. Az OKTV-n és az OSZTV-n az országos döntőkön a leg­jobb tíz közé került diákok mentesülnek tárgyukból a fel­vételi és az érettségi vizsga alól - jeles érdemjeggyel. Megér­demlik. Sőt éppen a napokban olvastam egy jogosnak látszó indítványt, amely bővítené és még több privilégiummal látná el azokat, akik az országos döntőkön kiemelkedően szere­pelnek, függetlenül helyezésük­től .. . Sütő Zoltán Bárdi László, a megyei ta­nács csoportvezetője: „Három, feltétlenül kiemelendő dolgot említek a középiskolai tanul­mányi versenyek eddigi tanul­ságaiból: mindenekelőtt idén volt a legtöbb résztvevő. A me­gye harmadikos és negyedikes középiskolásai közül összesen több mint kétezren versenyez­tek az OKTV és az OSZTV for­dulóin. Másodszor: az eddi­gieknél sokkal több, összesen 11 baranyai középiskola mond­hatja el magáról, hogy tanulói országos fordulókba jutottak az OKTV-n. (Legtöbben a Nagy Lajosból, majd a Leöweyből vannak.) A harmadik dolog azért is fontos, mert szoros ösz- szefüggésben van a megyei te­hetséggondozó mozgalommal: idén az eddiginél jóval több harmadikos jutott tovább az országos versenyekre. Ez azért is örvendetes, mert a kö­vetkező évektől még élesebbé válhat a versengés, és ez még jobb tapasztalatokat hozhat. A Janus Pannonius Gimná­zium és Szakközépiskolából az egészségügyis Malkoc Katalin szavai úgy vélem, az egész kö­zépiskolai tanulmányi verseny­mozgalomra jellemzőek: „Min­dennap estig tanulok. Az idei OSZTV-re is folyamatosan ké­szültem, főként az anatómiát és a belgyógyászatot néztem át sokszor. Nagyon fontosnak tartanám, ha az országos ver­senyen már lehetne gyakorlati rész is, főként az úgynevezett mindennapos beavatkozások­ra gondolok (véradás, injek­ciózás), hiszen ezeket úgysem lehet elégszer gyakorolni ... A középiskolások tanulmányi versenyei minden tárgyból az országos döntőkig jutottak és tart már a szakmunkásoknak évente rendezendő Szakma Ki­váló Tanulója versenysorozat is. Bozsik L. Régészeti ásatások Bős-Nagymaros térségében Áprilisban folytatják a régé­szeti ásatásokat az épülő bős­nagymarosi vízierőmű térségé­ben, ahol az 1950-es évek vé­gén kezdték meg a kutatást. Korek József, a Magyar Nem­zeti Múzeum főigazgató-helyet­tese az MTI munkatársának el­mondta: mindenekelőtt azokat a lelőhelyeket tárják fel, ahol a következő évben már építkez­nek. Az Esztergom és Visegród közötti területen egy római kori őrtorony és temető, valamint középkori falvak és városok — Anjou és Mátyás kori települé­sek —- maradványait kutatják Fel. Esztergom, területén az idén befejezik a XII XIII. századi apácakolostor feltárását. A középkori királyi székhely szol­gáltató falvainak a romjait is megmentik. A többi között ko­vács, kenyérsütő, csontfaragó műhely, ezüstolvasztó kemence helyét dokumentálják. A jó ál­lapotban levő épületrészeket, amelyekhez hasonló nincs mú­zeumainkban, felszínre hozzák, s kiállítják az esztergomi, a vi­segrádi, vagy a Magyar Nem­zeti Múzeumban. Az itteni ása­tások során várható, hogy II. századi kiserődök és értékes leletek is előkerülnek. A kutatók újabb információkat szerezhet­nek a középkori települések szerkezetéről, formáiról.'Az Esz­tergom és Gönyű közötti tér­ségben o következő években folytatnak majd ásatásokat a régészek, mivel a vizierőmű építése 1990-ig nem veszélyez­teti az itt rejlő emlékeket. Az Országos Vízügyi Beruhá­zási Vállalat anyagi támogatá­sával végzik a kutatásokat. Központi pénzalapból az idén több mint kétmillió, a VII. öt­éves terv időszakában összesen 10 millió forintot költenek a Bős—Nagymaros közötti terü­leten levő régészeti értékek fel­tárására. A Pest és Komárom megyei múzeum anyagi és szel­lemi erőkkel segiti ezeket a munkákat. A mintegy 300 lelő­helyen megmaradt örökség egy részét — például a késő bronz­kori telep maradványait — nem hozzák felszínre, mivel a Duna­Tisza közén megmaradt ilyen korú romok sokkal teljesebbek. A Duna másik partján, a Szlovák Tudományos Akadé­mia nyitrai régészeti intézeté­nek szakemberei kutatnak. Csenkén például egy XI. száza­di templomot, temetőt és ma­gyar falut, Leányváron, az or­szágunk területén levő római tábor ellenerődjét tárják fel. A magyar régészek is részt vesz­nek az ottani ásatásokban, mi­ként a szlovákok a magyaror­szágiakban. A Duna medréből is felszínre hozzák azokat a muzeális értékű tárgyakat, ob­jektumokat, amelyek a régmúlt időkben kerültek a hullámsír­ba. So8wOv8Sv8T *v* 1 3 ’ o 08080080088 Tavasz­váró „1848. március 15-én egész nap esett az eső. Az ég a megszületett sza­badságot keresztelte" — olvassuk Petőfi naplójá­ban. És hallottuk oz el­múlt napokban, és mond­tuk magunk is nagyon ré­gen, húszévesen egy iro­dalmi műsorban, amit Pe­tőfi prózájából állított össze egy barátunk. Olyan volt - akkori társaim, azt hiszem, megerősítenek -, mintha a tulajdon gon­dolatainkat mondtuk vol­na hazáról, történelemről, szabadságról. Olyan idő­sek is voltunk akkor, mint Petőfi. Huszonéveink ele­jén. Sokat beszélgettünk akkor a reformról is, ami készült, készülőben volt. Annál is inkább, mert egyik társunk közgazdász­nak tanult, és hozta az egyetemről a reménykeltő híreket, mint alakul át, mint modernizálód'k a magyar gazdaság. „1848. március 15-én egész nap esett az eső . . Aztán igencsak szétvágtak útjaink, aho­gyan húszévesekéi szétvál­ni szoktak. Halottunk is van már. Mégis valahány­szor találkozunk, az a pár tucat ember, mert hisz egy klub is létezett ezen iro­dalmi színpad mellett meg beatzenekar meg egy fo­cicsapat - nos, ma is úgy találkozik a tekintetünk, ma is úgy szorítunk kezet, azzal a régi összetarto­zással. Arra gondolok ezen a jeget olvasztó, ereszt cse­pegtető március 15-én, mennyire kovácsoltak ösz- sze bennünket láthatatlan szegecsekkel akkor azok a Petőfi-sorok, melyeket mondtunk, morzsolgattunk hónapokon át. Meg a dal, „Én szemfedőlapod lerán­tom, kelj fel és járj, Petőfi Sándor!" Erről beszélt a mostani ünnep szónoka, Pozsgay Imre is. A közös múlt, '48 máig erőt adó emlékéről. Pirosló arcokat, szélfútta kokárdákat mutatott a te­levízió. A „hozz egy szál virágot" jelszavára a Kossuth-szoborhoz zarán­dokló szegedieket, a szárnyaló Szózatot Nyír­bátor ősi csarnoka felett, a kiskőrösi szülőházhoz látogató családot, meg a Kossuth-nótát eléneklő pöttöm kisleányt és a monoki öregasszonyt vagy a galgamácsait a Kossuth téren. S a fiatalokat a budai Dísztéren. Solton a község, a közösség könyv­tárát az aradi vértanú, Vécsey Károly tábornok egykori kúriájában. A múltból a jelenhez, a mai tettekhez kell erőt me­rítenünk — voltok Pozsgay Imre gondolatai. S ahogy ^hallgattuk, az elmúlt na­pokban a '48-as idők, az azt megelőző évtizedek legjobbjainak szavait, gondolatait, nem lehetett nem érezni, milyen sok mindenben hasonlít - per­sze, más szinten és más minőségben - e két kor egymásra. G. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents