Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-16 / 74. szám
I 1987. március 16., hétfő Dunflntmt napló 5 L eakasztották helyükről a pécsi Vasarely Múzeum hatalmas faliszőnyegeit: -a nyáron Schwerinben állítják ki őket. Ezt az alkalmat használják ki a szakemberek a szőnyegek tisztítására, javítására; a Janus Pannonius Múzeum restaurátorai hetekkel ezelőtt megkezdték a nagy munka előkészítését. A restaurátorok műhelye a Felsőmalom utcában van: Gp- lambos Mónika és Miilei Ilona textilekkel, Csáki Klári pedig üveggel, kerámiával foglalkozik. Az éppen asztalon lévő munkák: a nagytótfalusi helytörténeti gyűjtemény néhány régi ruhadarabjának restaurálása, egy Zsotnay piro- gránit falikép összeragasztása, amelyet építők vertek szét a Rákóczi úton, és a környékbeli lakók értesítése nyomán került a múzeumba. S-végül itt van a leendő szigetvári helytörténeti kiállítás gazdag, szép anyaga, amelyen már hónapok óta munkálkodnak: zászlók, hímzések, pecsétek, cipők. A restaurátorműhely egy szabóműhely és egy laboratórium keveréke: akik itt dolgoznak, nemcsak az olló, a tű és a Megújulnak Vasarely faliszőnyegei Restaurátorok műhelytitkai Varrótű - citerahúrból cérna, hanem a vegyszerek kezelésében is járatosak. Munkájukat két alapelv határozza meg: a pótlásnak (a régihez csatlakozó új anyagoknak) az eredetitől jól megkülönböztethetőnek kell lennie. Másrészt minden restaurálási folyamat visszafordítható legyen: vagyis, ha évek, évtizedek múltán újabb s jobb eljárás válik ismertté, az a korábbi helyett alkalmazható legyen. Ezen belül azonban tág tere nyílik a restaurátor fantáziájának, szakmai tudásának, egyéni elképzeléseinek: Galambos Mónika, Miilei Ilona szívesen avatják be az érdeklődőt a szakma titkaiba. Az anyag- és vegyszerellátás általában megfelelő, de egy-egy hiánycikk esetében bizony szükség van találékonyságra vagy éppen összeköttetésre. Így például a hajszálnál vékonyabb selyemszál csak különleges tűbe fűzhető be, s ilyen tű ritkán kapható, leginkább nagymamák hagyatékából kerül elő. De előfordult, hogy egy vasútmodellező készített számukra varrótűt — citerahúrból. Hogy milyen bonyolult és felelősségteljes munkát végeznek a restaurátorok, mutatja a száz-kétszázéves zászlók helyreállítása — gyakran szálanként kellett beültetni a selymet az eredeti szövetbe és mutatja a Vasarely-faliszőnyegek esete is. Ezek az öt—tíz négyzetméteres szőnyegek tíz évig lógtak a kiállítóterem falán. S mert a textil ellensége a száraz levegő is, a nedves levegő is, a fény is, a por is, a tisztítás nagyon időszerűvé vált. Nem tudták azonban, milyen szerrel végezhető ez el. Hosz- szas kísérletezés következett a szőnyeg hátoldalán elvarrott szálakon: kiderült, hogy a víz oldja a festéket, ezért különböző vegyszerek segítségével különböző hőmérsékleten tettek próbát. Konzultáltak a Patyolattal és a Strasser vegytisztító céggel. Strasserék és a múzeumi restaurátorok kísérlete ugyanezt mutatta ki. Nagy nyomású benzingőzben a minta károsodása nélkül tisztíthatok a szőnyegek. Ez a munka Csáki Klári egy összetört kerámiaképet restaurál most folyik. Készülnek már a hatalmas asztalok is, amelyre kiterítik a szőnyegeket. Lenvászonnal alábélelik, jobban bírják majd Vasarely mester nevezetes művei a szállítás és a kiállítás viszontagságait. G. T. Bukfenc a Szélkiáltótól Készül a népszerű pécsi együttes fnásodik lemeze Szívesen játszik bárhol, bárkinek Azt nem mondhatjuk, hogy „ilyen még nem volt”, mert ilyen igenis volt mór: a pécsi Szélkiáltó együttes sok hangversenyt adott általános iskolás és óvodás gyerekeknek az elmúlt években. Ez a koncert mégis más volt egy kicsit a szentlőrinci 1. sz. óvodában, mert itt a gyerekek egy készülő hanglemez minősítői voltak. A Szélkiáltó tavalyi nagysikerű lemeze után a következő felvételére készül: a műsor kész, de a hatás még csak becsülhető az eddigi tapasztalatok alapján. És jó. volna többet is tudni erről: nemcsak a gyermekszemek elismerő pillantásairól, hanem a szakemberek, az óvónők véleményéről is. A Szélkiáltó ugyanis jeles költőink verseit zenésiti meg: a versek közül nem egy óvodában és a kisiskolások között már ismert, kézenfekvő tehát, hogy a lemez segítheti az óvónők, tanítónők munkáját. S mert erre volt kiváncsi, azért adott hangversenyt a Szélkiáltó a szentlőrinci óvodában, azért, hogy a műsor után véleményt kérjen az óvónőktől. A tornateremben álltak, ültek félkörben a gyerekek: nagycsoportosok és középsősök, kíváncsiak az idegenekre, már az első pillanatban elsodortatva a zene hangulatától. Lak- ner Tamás, az együttes vezetője nagy pedagógus és muzsikus rutinnal kormányozza a hangulatot. A leendő lemez (amelynek címe Bukfenc lesz) számainak mintegy háromnegyedét adták elő, s még néhány régebbi számot, hogy kerek egész legyen a műsor. Ők öten vagy tíz hangszeren játszanak, nem számítva a hangszerek különböző változatait, s nem számítva a szabó ollót és a gumimalacot, amelyek egy- egy gyermekvers tréfás zenei megoldásában kapnak nagy szerepet. Negyven gyerek, nagy nevetések, apró sikkantások, önfeledt közbekiáltások. Weöres Sándortól, a Rózsa, rózsa, Tam- kó Sirató Károlytól a Szabódal, a Marabu és a Töviről- hegyire, Pál Józseftől a Madár- hivogató, Galambosi Lászlótól a Színország. Weöres: Buba éneke, Szentmihályi Szabó Péter: Pók Lajos, Veress Miklós: A zsák és a folt, Rimbaud: Kenyériesők, Eörsi István: Hogyan készül a vers, Weöres: Esős éjszaka, Regélő és a kiköszöntő- beköszöntő Berze Nagy János baranyai gyűjtéséből. Végül Weörestől a Rock and roll és a holtbiztos sikerszám Weöres Szerenádja, az „Ugye eljön a bárba, ahol a dzsessz muzsikál?", melyet Lakner Tamás mindig egy első sorban lévő kislánynak — személyesen neki- szokott elénekelni. Ezúttal Petz Mariann nagycsoportosnak, aki boldogan dicsekedett el azzal, hogy a bácsi — bálba hívta őt. Az óvónők véleménye — eltekintve attól, hogy a Rock and roll számot nem javasolták — egyértelműen elismerő, Ratlai Sarolta vezetőhelyettes, szak- tanácsadó: — A zene megerősíti a gyerekekben a már ismert szöveget, az ismeretleneket pedig könnyebben tanulják meg. A zenei humor a Szélkiáltó erős oldala, és ezt nagyon élvezték a gyerekek. Szalai Béláné, vezető óvónő: - Látszik, hogy szakemberek — pedagógusok — a zenészek. Bár a versek többsége nem óvodásoknak, hanem nagyobbaknak készült, mégis azonnal megtalálták velük a hangot. Bojtor Béláné, óvodai felügyelő: - Az irodalmi érték vezette a versek kiválasztását és valódi gyermekközpontú hangulat avatja igazi ünneppé a zenehallgatást a gyerekek számára. S mert a vélemények ilyen kedvezők, a megyei tanács meghatározott mennyiséget előre leköt a Hanglemezgyártó Vállalatnál, mint ahogyan (a pécsi városi tanáccsal és a TIT-tel együtt) az előző lemezből is több százat megvett és az óvodásoknak ajándékozta. Májusban felvétel, év végére megjelenés. Addig pedig a Szélkiáltó szívesen játssza bárhol és bárkinek jövendő lemeze műsorát. Gárdonyi T. Könyv a magyar prostitúcióról Szexpiaci körséta A nyugdíjasokért és a fiatalokért Kommunista szombat a bányákban 11610 tonna szenet termeltek ki a Mecseki Szénbányák bányászai a szombati kommunista műszakokon, 2-3 ezer tonnával túlteljesítve egy hétköznapi termelési átlagot. A három műszak alatt összesen 2759- en szálltak le a mélybe, hogy az aznapi munkájukból származó forintösszeggel támogassák az alacsony nyugdíjjal rendelkező volt bányásztársakat. Ugyanezzel a céllal a nem termelő üzemekben is kommunista szombatot tartottak tegnapelőtt a Mecseki Szénbányák dolgozói. Fiatalok letelepedésének elősegítésére, alacsony nyugdíjúak támogatására hirdetett kommunista műszakot március 7-re és 14- ’ re a Mecseki Ércbányászati Vállalat. A III., IV., V. üzem termelőhelyen folyt a munka, valamint az ércdúsító, a mélyfúró, a szolgáltató üzemnél és az anyag- és áruforgalmi főosztályon. A leszálló dolgozók létszáma 2503 fő volt. Engem a Rákóczi téren nem szeretnek a lányok: Snájdig megjelenés ide vagy oda, rajtam már semmi sem segít. Felbosszantva a zsebemben dagadó csaknem százötven forintommal a Rákóczi tér felé vitt az utam. Nem figyelhettem arra, hogy elém áll egy kis- aranyos és bíborszín ajakkal csalogat magához — egy ezresért. Amilyen hitvány képes lenni egy egy vérbő, ám csóró férfiember, én olyan finnyásan végigmértem a hókebelű deli hölgy teljes alakját, aszfalttól a tupírig, majd arisztokratikusan felhúztam a szemöldökömet: — Ezer? Az sok! Még gúnyosan el is nyújtottam az o-betűt, hogy sooook! Na- hát, azóta én át nem lépdelhetek a Rákóczi placcon, hogy a lányok be nem szólnának nekem. Különösen nyaranta, hűs fagylaltom nyalogatá- sa láttán kapok tőlük egészen eredeti ötleteket. Most meg forgatom Zombori Attila nagyon tisztességesen megírt könyvét, a Szexpiaci körsétát. Csak néhány fontos mondatot idézek: „A vendégek... többsége osztrák és nyugatnémet üzletember. Kulturáltak, jól öltözöttek. A többséqük válogat, megnézik, mire költik a pénzüket.” „Innen csak kiöregszenek a lányok, de újra emberré válni nem soknak sikerül. A többség csúszik szép lassan lefelé, egyre nehezebben köt üzletet, a nagy többség megutálja a férfiakat, s ezzel egy- időben megszereti o lányokat, alkoholistává válik, egyre rosz- szabb lakásba költözik, egyre kijjebb a városból, mégnem egyszer eltűnik végleg." „A stricik brutalitása mindenkit mellbevág, ütik vágják a prostituáltakat, volt, aki a szemük fehérjét tűvel szurkálta, mert az nem hagy nyomot.” „Minden fillért kipréselnek a lányokból.” Szóval kemény világ ez. Láttam én már pénzeszsák kesztyűszabász kisiparost, aki holland forint gyanánt egy Ady- val akart fizetni a Rákóczi téren, de egy strici ezért a pillanatnyi tévedéséért akkora pofont adott neki, hogy a kesztyűt azóta is keftyűnek ejti. De hát aki a Rákóczi térre jár, az fizetésikor próbáljon meg úriember lenni. Párizsban meg találkoztam olyan sarki lánnyal, akinek — mert kiderült, hogy rendőrségi besúgó — borotvával váqták be az arcát. Zombori Attila példás könyve után tehát mégiscsak jobb egy engedelmes feleség, vagy a lelkieket is hűségesen igénylő barátnő. Főleq ha iól főz, keveset beszél és kisétkű. Földessy D. látszóház március idusán A hosszú asztal telis tele van színes papírokkal, fonalakkal, filcdarabokkal, ceruzákkal, toliakkal - gyerekeknek valóságos kincsesbánya. De ki is használják: buzgón rajzolnak, szabnak, vágnak, ragasztanak, mutogatják egymásnak a készülő műveket, ellesik a „mesterfogásokat". A pécsi DOZSO kéthetenkénti játszóháza régóta kedvelt az óvodások, iskolások körében, sőt még a szülők is szívesen vesznek részt a játékos munkában. A tegnapi foglalkozást március 15-e jegyében tartották meg. Gáborné Antal Zsuzsa rajzszakos tanárnő és Marsall Györgyné művészeti szakkörvezető a kokárdakészítés fortélyaira tanította a gyereksereget. Különösen annak az ősi módszernek volt nagy sikere, amelyet Marsall Piroska néni, még a nagyanyjától tanult: a piros-fehér-zöld összetekert fonalszálakat egy ceruzára „tekercselte", majd különféle burkolásokkal alakult ki végül a kokárda. (Én is koptam egyet.) Nagy közönségsikere volt Disztl Gábornak is, aki 1848-as dalokat, nótákat adott elő gitárkísérettel, és persze a gyerekeket is megtanította jó néhányra. A felnőttek az ünnephez kötődő mesékkel, versekkel is megismertették az ifjú hallgatóságot. Balatonyi Hajnalka, a maga hétéves életbölcsességével összegezte a játszóhoz sikerét: „Addig jó, amig ilyen helyekre járhat az ember”. Ó. Z*. ügy© eljön a bárba, ahol a dzsessz muzsikál?-■-...... .. .■■■..... .................................... ............................. ■ - .............. .
