Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-14 / 72. szám
■■ gyre forróbban sütött a nap. — Elpusztulok ebben a melegben — Slezák mindkét kezével elengedte a volánt, úgy törülgette izzadt homlokát. — Látod, ha megmaradok a cégnél, most nyugodtan heverhetnék a garázs árnyékában, ebben a hőségben a nagykutyók elő nem dugnák a fejüket az íróasztal mögül, az biztos. — És nem lenne Volvo kombid, az is biztos — az aranykeretes szemüveget Galamb időnként megdörzsölte, mert a párától alig látott. Hiába volt vagy száz kilóval könnyebb társánál, róla is folyt a víz. — A legközelebbi csehóban meg kell állnunk inni valamit, teljesen felborult a só- és folyadékháztartásom. — És mi lesz a tízezer tojással? — intett aggodalmasan a kombi hátsó része felé Galamb. — Megzápulnak és akkor oda a lóvénk. — Mint mondtam, mindenekelőtt rendezni kell belső milieumet. — Ha ennyire művelt vagy, nyilván azt is tudod, milyen betegségeket lehet összeszedni a csehókban az előző heti étrendből, amit végignyalsz a pohár szélén. Nem lehet előzni és az előttük haladó Skoda porfelhője bevágott az ablakon. Slezák feltekerte a koszos üveget. — Komáromi szerint ebben a gebinben rend van. És a tulaj felesége elsőrangú áru. Márpedig Komáromi szakértő a kérdésben. — Ma már nincs is olyan, hogy gebin. Ahogy Slezák vakargatta izzadt hasát, pecsétgyűrűjével végigszántott a bőrén és felszisszent. — Csípnek mi? Ma már a bolha is a zsirt szereti. — Hanyagold a testi felépítésemet, fiam, különben csak a nyálad fogod folyatni a nők után. Most pedig irány a cse- hó, bevágunk egy pohár langyos zsírt, és üdén repülünk tovább a nagy pénz felé. A Volvo csak napon talált magának helyet és pillanatok alatt ellepték a legyek. A presszóban viszont hűvös volt, csend és tisztaság. Slezák lerogyott az egyik kerek, nádfo- natos kis székre. — Kettőt toljál össze, úgy talán kényelmes lesz. — Érdekes, hogy az emberek szája csak akkor nő meg, ha otthagyják állam bácsit. Pincér! A nőt Galamb látta meg először. Lófarokba kötött, való- színűtlenül fekete haj, sötétbarna szem, finom orr, kissé húsos ajak, bársonyos bőr, duzzadó mellek között felnyíló háromszög, feszes fenék, karcsú, izmos lábak; ahogy közeledett, erotikával telt meg a levegő. — Jó napot kívánok! Mit parancsolnak? — Csókolom a kezeit, drága — Slezák az asztalra tetté pár- nás kezét. — Két jeges kóla lesz, az egyikbe kérek egy cseresznyét ide a gyereknek. A másikhoz meg egy időpontot, amikor négyszemközt lehetünk. — Két kóla, egy cseresznye, hozom azonnal. Slezák utánaszólt. — A cseresznye nem gyümölcsös lesz, hanem csévitami- nos. Tudja, kóla, béléssel. Az időpont meg sürgős lenne', mert épp most van nálam néhány példány a lila költőből ... Ahogy a nő eltűnt a belső ajtó mögött, Galamb kikelt magából: — Te nem vagy normális! Mért nem erőszakolod mindjárt meg? És ha ránkküldi a rokonait, még agyonvernek itt... — Nem értesz te ehhez. Fő a határozottság, ez az egyes számú alapszabály. Érezze a nő, hogy te vagy felül. Barátom, láttad ezt a testet? Hát ezért szeretek én megállni a kis csehóknál. Mert ilyen kincset manapság már csak vidéken lehet megbányászni. Igaza van most az egyszer a Komárominak... Ezt a virágot még nem rontották meg a filmesek meg a tévések. — Valamint a kőfaragók és a balettáncosok sem. Tónikám, megzápulnak a tojások, első az üzlet. Ahogy a nő az asztalra tette a két párás poharat, combja egy pillanatra nekifeszült Slezák vastag, szőrös karjának. A kéz felemelkedett, és megpas- kolta a nő fenekét. — Ha van pogácsa, és az is ilyen friss és keményhúsú, abból is kérnénk. — Hogyne volna, máris jövök. Ahogy magukra maradtak, Slezák diadalmasan vigyorgott, és rákönyökölt az asztalra. — Na? Puhul a libuci, igaz? Tudja, tudja ez, mire megy ki a játék. Többször volt apucinak szarva, mint neked kettesed a lottón. Mit gondolsz, akad itt egy ágy? Kuhn Ferenc Kóla, béléssel — Agy? Csináld a kútkávón, úgy stílszerű. — Savanyú a szőlő, öcsi. Kérjél inkább egy Népszavát, hogy ne unatkozz majd. A nő visszatért a pogácsával, de úgy tette le a tányért a poharak mellé, hogy nem ment közel Slezákhoz. — Nos bébi, hol és menynyiért? — Ideküldöm a férjemet, tőle kérdezze meg — a nő arcán nem látszott sértődöttség vagy izgalom, ahogy kiment. — Ez poén volt, Tónikám. Tehénke—Slezák egy-null. Egy- nulla, ahogy a Vitray mondaná. És ha szerencséd van, a férj kétméteres és bokszoló. A férj alacsony volt. Pincérkabátot viselt, kezében jegyzettömböt tartott. — üdvözlöm önöket, remélem ízlett minden. Hallom, fizetnek. Volt két kóla, az egyik béléssel ... — Szó sem volt fizetésről. Még egy kicsit élvezzük ezt a remek pogácsát — Slezák nem nyúlt a pogácsához. í— Elnézést, akkor valami félreértés történt. Majd méltóz- tassanak szólni. És hadd jegyezzem meg, hogy a kóla meg fog melegedni, pedig az csak hidegen jó. — Már ittunk kólát életünkben. A férj kiment. Csend lett, Galamb jobbnak látta, ha nem szólal meg. Egy darabig ültek csak, majd szinte egyszerre nyúltak a pohárért. — Úristen, de szar volt — Slezák megrázkódott. — Én még sose ittam ilyen kólát. A tiédnek nem volt mellékíze? — Főíze sem volt. Minek kell ilyen hőségben pálinkát itatni az emberrel? — Roppant távol vagy te attól, hogy ember legyél. * — Ne rajtam töltsd ki a bosszúdat, hogy elszállt a madárka, és még egy pöttyöt is ejtett rád közben. Különben is, lehet, hogy így jártál jobban; még azt sem tudja, hogy a kólát üvegben és nerrí pohárban kell kihozni. Lehet, hogy máshoz is ilyen tehetségtelen. — Ez gebin, nem a Hilton. — Olyan, hogy gebin, már nincs is. * , Slezák elhessegette a pogácsáról a legyeket. — Megrohadnak a tojások — próbálkozott ismét Galamb. — Fizetek! Ismét a férj jelent meg. Slezák a hasát tapogatta. — Van itt egy vécé? — Attól függ. 1— Hogy-hogy attól függ? Mitől? — Hogy mit nevezünk vécének. Mert komfortos, az sajnos nincsen. De egy amolyan lég - öblítéses, az van ott hátul az udvarban. Tudja, messze ide a falu meg a tanács, tőlük nem kapni támogatást. Bezzeg az adót behajtják ... Én nem régóta bériem a presszót, még nem volt pénzem sokmindenre. Persze, .ha lenne ismerősünk a járásnál vagy pláne a megyénél, más lenne a helyzet, biztos nekünk is jutna néhány fillér, de így nem megy. Tudja, hogy van ez; manapság már... Slezák fölugrott, és kissé összegörnyedve az udvar felé indult, először lassan, majd egyre gyorsabban szedve a lábait. Hamar megtalálta a fabódét; egyik kezével a hasát fogta, a másikkal megrántotta az ajtót, de az nem nyílt ki. Nekidőlt a falnak, időnként köhintett egyet. A percek teltek, az ajtó csak nem- nyílt. Slezák bekopogott. — Siessen kérem, nehezen bírom már! A presszó kis hátsó ablakában megjelent a nő. A párkányra könyökölt, kidomborítva a melleit, hogy a háromszög még nagyobbra nyíljon a kivágásban. Az arcán apró gúnyos mosoly játszott. Slezák elfordult, belerúgott az ajtóba. — Siessen már, a jóistenit! Válasz most sem jött. Slezák belesett a lécek közötti résen, félig elfojtott egy káromkodást és visszafordult a nőhöz. *— Be van zárva, de nincs benne senki! Mi a jófenének kell egy budit kívülről bezárni? Nyissák ki! Nyissák ki gyorsan, hallja? — Szólok a férjemnek. — A nő még mozdulatlanul maradt néhány másodpercig, és akkor is csak lassan tűnt el az ablakból. Az ajtóban kisvártatva megjelent Galamb. — Tóni, mi van veled, elrontottad a gyomrod? Előbukkant a férj is, húzta a lábát. — Ne haragudjon, de volt egy kis balesetem, azóta nehezen mozgok, ezért is nem tudok segíteni eleget a feleségemnek a kiszolgálásban . . . Slezák ököllel verte a fabódé ajtaját. — Be van zárva, kívülről! Nyissa ki, ne a lábával foglalkozzon most! — Be van zárva? — A férj odabicegett, megrángatta az ajtót, belesett a résen. — Csakugyan, be van zárva. És ez bizony baj, nagy Baj, mert tudja, a takarítónő, a Mari néni, akkurátus ember, az ember hiába magyarázza neki, hogy értelmetlen dolog egy vécét napközben bezárni kívülről, amikor bármikor rájöhet valakire a hasmenés vagy akármi . . . — Nyissák már ki, nem érti? — Épp azt magyarázom, kérem. Hogy nem lehet, mert a Mari néni akkurátus ember és mindig magával viszi a kulcsot. A nő is kijött és a férjére támaszkodva bámult Slezákra. Még egy gombot kigombolt a blúzán. ■— És akkor mit lehet csinálni most? — Hót . . . talán menjenek * be a faluba, 12 kilométer az egész. Csak még a számlát kellene rendezni ugyebár, két kóla, az egyik béléssel ... Slezák arca eltorzult. Pillantása találkozott a nőével, aki állta tekintetét. Egyre forróbban sütött a nap. 1987. március 14., szombat —------- —«A Mozart operája a Pécsi Nemzeti Színházban Kereken 200 esztendővel ezelőtt, 1787 januárjában Mozart a „legnagyobb gyönyörűséggel" jegyezte fel, hogy a prágai Bretfeld bálteremben „... a szépek szépei az én Figoróm zenéjére táncoltak, vagy inkább repültek tova a parketten ..." Ez fényesen bizonyította, hogy Mozart 1786. május 1-jén Bécsben bemutatott remeke Prágában nyerte csak el igazán a közönség kegyeit, hogy attól kezdve már a világ összes operaszínpadán keljen életre újból és újból Figaró házasságának a története. A kalcmdos életű francia író, Pierre Augustin Caron Beaumarchais állította először színpadra Figaro azóta halhatatlanná vált figuráját. A kor hibáit kemény kritikával ostorozó vígjátékból Lorenzo da Ponte, az ugyancsak hányatott életű librettista gondosan kigyomlálta mindazt, ami miatt II. József betilthatta volna az operát. Mozartot is inkább vonzotta a kavargó társadalom képe, ez a rokokó komédiába ágyazott szerelmi törté- net. A cselekmény, telve jellegzetes vígoperai kompliká. ciók összebogozásával és kibonyolításával, állandó félreértésekkel, szerep- és ruhacse. rékkel, immár két évszázada teszi próbára az operarajongókat, sikerül-e első lótásra- hallásra eligazodniok a kusza históriában. Hogy mégis ér- tünk-élvezünk mindent, elsősorban Mozart zenéjének köszönhető, akinek remeke magasabb stílust képvisel az „opera buffa" színpadán, ahol az igazságérzet, az őszinte emberség diadalmaskodik. A pécsi előadás mindezt — ha nem is hiánytalanul -, de illúziót keltőén érezteti. Legutóbb 1974 márciusában hangzottak el a Figaro dallamai Pécsett. Az akkori gárdából — a vezénylő Breitner Tamáson és az akkor címszerepet, ezúttal Antóniát éneklő Marea's Demeteren kívül - a mostani bemutatón már senkivel sem találkozunk. Indokolt volt tehát a Mozart-remekmű felújítása, márcsok azért is, mert bizonyságát adta, hogy az új körülmények, a kamaraszínpad korlátozott lehetőségei közepette is van élettere, létjogosultsága operatársulatunk működésének. És ez nagyon fontos a kitűnő, fiatal erőkből ösz- szekovácsolódott együttes / fennmaradása, fejlődése szempontjából. Ilyen énekesi gárda fémjelzi az előadást, melyből számos szerepre két, szinte azonos értékű, egymást ár- nyalatilag kiegészítő énekes jutott. Ez a vezénylő Breitner Tamás érdeme, aki hallatlan rutinnal remekül kézben tartja o színpadot, a nagy''együtteseket és finálékat, valamint a zenekart, melynek egységes hangzását csupán a kényszerű elhelyezés kérdőjelezi meg a “nézőtér egyes pontjain. Egyébként a zenekar bensőségesen árnyalt, és a látványból erényt kovácsolva, szinte kamarazene jellegű muzsikálással kíséri a színpadi cselekményt. Éry-Kovács András ezúttal kapott először lehetőséget Pécsett valódi nagyopera rendezésére. A tér, idő és a társulat adottságait mérlegelve a legjobb utat választotta; bízott a zene megannyi ötletében, ezeket aknázta ki, elkerülve minden erőszakolt moderneskedést azon a tenyérnyi színtéren, amelyre a cselekményt jól szolgáló, könnyen variálható, eleinte talán kissé jellegtelen, de felvonásról felvonásra kiszínesedő díszleteket a vendég Konkoly-Thege Klára tervezte. A rokokó kort idéző tarka jelmezek Horváth Éva vendégtervezőnek kínáltak lehetőséget elképzelései megvalósítására. Mindezek jól hozzájárulnak ohhoz, hogy Mozart remeke méltó keretek között szólaljon meg. Mégis némi hiányérzettel keltünk fel az előadás végén: a felforrósodott hőfokú színházi este varázsát hiányoltuk a nagy igyekezettel bemutatott, ám helyenként szinte álmosítóan hosszadalmas produkcióból. Pedig a címszereplő, Egri Sándor megbízhatóan kitűnő énekes, de játékából még épp azok a színek hiányoznak, amelyek fergeteges lendülete azt a Figarót állítaná elénk, aki furfangos tervek sorával igyekszik a menyasszonyát kerülgető komisz Oligarcha gróftól a házassági engedélyt kicsikarni. Almaviva gróf, a kicsapongó, de féltékeny; érzelmes, de kegyetlen feudális főúr összetett figuráját Vághelyi 'Gábor, a tőle megszokott árnyalt színpadi játékkal és magas színvonalú énekesi teljesítménnyel kelti életre. A jó vokális adottságú Tamás Endre alakítása egysíkúbb, főleg a gróf ellenszenves vonásaira összpontosít. Nehéz feladat a grófné szerepének megformálása: Németh Aliz legjobb alakításaira emlékeztető hangján, a megcsalt asszonnyal azonosul, aki- elmúlt boldogságát idézi. Sajdy Júlia telt szopránjával és kiegyensúlyozott játékával szépen ívelő pályafutásának jelentős sikerét aratja. Geötz Judit és Csáky Ágnes vonzó tehetséggel, muzikalitással áll helyt Susanna szerepében. Kitűnő humorral, játékos köny- nyedséggel oldja meg Cheru- bin többszörösen összetett nad. rágszerepét a mindjobban kibontakozó tehetségű Benei Katalin, illetve Bakonyi Ilona. A vérbő komikai oldaláról bemutatkozó Kővári Anikó és Shultz Katalin m. v. Marcelli- na szentimentálisba forduló figuráját jeleníti meg. Mint mindig, most is telibe falál Kuncz László Bartolo doktor szerepében, és hasonlóképpen sikerült Kovács Attila mértéktartó Ba- silio-olakítása (ő játssza még Don Curzió bírót is). Antonio kertész szerepében Tamás Endre és Marczis Demeter egyaránt bizonyítja, hogy nincs kis szerep! Barbarinaként Csáky Ágnes és Geötz Judit visz jellegzetes színt az együttesbe. A két lány szólamát Kaufmann Mária és Wolford Annamária énekli. A kórusnak és a tánckarnak nem sok feladat jut az operában, de - mint mindig - most is alapos fel- készültségről tesz bizonyságot. Sok nemes törekvés, műgond tükröződik a pécsi Figaro házassága előadásában, miért is úgy_ vélem: rohanó, az idővel állandóan viaskodó világunkban — művészeink jóvoltából — érdemes megpihenni három és fél órára Mozart társaságában. Dr. Nádor Tamás Tér István felvételei HÉTVÉGE Figaro házassága Egri Sándor, Geötz Judit, Németh Alice és Vághelyi Gábor Csáky Agnes és Tamás Endre
