Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-02 / 60. szám
1987. március 2., hétfő Dunántúli napló 5 Gyermekszínház Csongor és Tünde Az Arma Gyermekszínház negyedik bemutatóját láttuk vasárnap délelőtt a Helyőrségi Művelődési Otthonban. Három éven belül a negyedik premier. Szép teljesítmény egy olyan társulattól, amelynek tagjai óvodások és alsótagozatos kisdiákok, akiket minden produkcióra külön-külön toboroz a „színigazgató", N. Szabó Sándor. Nyugodt szívvel mondhatjuk: missziót teljesítenek Pécs-Baranyában, hiszen a szó igaz értelmében vett műkedvelő gyermekszínház nem működik a megyében. Céljuk a magyar irodalom, a színjátszás, a nagy magyar szerzők népszerűsítése, amely — ha ilyen kötetlen formában történik — talán eredményesebb is a megszokott irodalomóráknál. A vasárnapi bemutatón Vörösmarty Mihály halhatatlan mesejátékát, a Csongor és Tündét adták elő, a mű nehéz nyelvezete, romantikusan töredezett meseszövése ellenére pergőn, élvezetesen. Az előadást N. Szabó Sándor rendezte Unger Pálma közreműködésével, a díszleteket Tresz Zsuzsa tervezte. Külön szólnunk kell a jelmezekről, amelyeket a tervek alapján a szülők varrtak meg a gyerekek számára! A szereplőket név szerint csak azért nem említjük meg, mert bármilyen kiemelés a névsorból a lelkes kis csapat összmunkájának el nem ismerése volna, A maga korához és tehetségéhez képest valamennyi kis mesehős derekasan helytállt. A gyerekszínház ötlete annak idején úgy született meg, hogy Unger Pálma és N. Szabó Sándor néha belevont pár gyereket a Micimackóba s más gyermekműsorokba. Talpraesettségüket látva döntöttek úgy, hogy nagyobb produkciókat is színpadra állítanak — csak gyerekszereplőkkel. A felső korhatár a tíz év, a kicsik kevéssé gátlásosak még. A közönség soraiban - érthe' tőén — a gyerekek voltak többségben. A színház elveit ismerve, lehet, hogy a következő műsor főszereplői. H. J. Jótékony konkurencia Bemelegítés a főszezonra Messze már január 23., péntek, amikor a megkülönböztetett bánásmódot érző törzsvendégek körbeállták a szépen megterített asztalt. Ezzel vette ugyanis kezdetét ebben az évben a Hungar Hotels önálló egységeként működő pécsi Nádor rendezvénysorozata, a nemzetközi gasztronómiai hetek. Ám még messzebbre kell vsszanyúlnunk, ha az ötlet gyökerét keressük: 17 év sikeres gyakorlata van mögötte. Az eddigiek alapján úgy tűnik: Baranyában és elsősorban Pécsett csupa gourmand, ínyenc él. Tudniillik, ezeknek a rendezvényeknek nagyon sok a vendége, mintha bizony a magyar konyha nem kínálna kellően széles választékot. De nem is erről van szó: hangsúly esik persze a tőlünk távoleső konyhák érdekességeire is, de mint Varga Csabától, a Nádor igazgatójától hallottuk: komoly késztetőerőt is hordoz magában mondjuk az argentin szakácsok sürgölődése-forgoló- dása a Nádor konyhájában, amennyiben versenyre és tapasztalatok gyűjtésére ösztönzi a Pécsett dolgozó kollégáikat. Vélhetnénk azt is: az üzleti siker, az anyagi haszon reményében vállalkozik a Nádor az idegen ízek tálalására. Nos, bizonyára ez nem közömbös szempont — utólag visszatekintve az idei rendezvénysorozatra, Varga Csaba elégedetten nyugtázta, hogy majdnem minden este tele volt az étterem, ahogy ők mondják: lazán telt ház volt, vagyis éppen- hogy nem kellett helyhiány miatt az ajtókat bezárni ám a siker elsőrendű fokmérőjének nem az anyagiakat tartják, hanem a folyamatos je-, lenlétet. Értve az alatt: az idegenforgalmi szempontból holtszezonnak minősülő hetek-hó- napok mozgalmasabbá tételét, saját ötlet, saját érdek alapján. A gondolat életképességét a már említett 17 év bőségesen igazolta. Mától, hétfőtől az utolsó rendezvénye kezdődik az idei gasztronómiai heteknek: a desszertparádé. Gondolhatunk itt taktikai bukfencre: nem lett volna-e jobb egy egészen váratlan ízeket felvonultató, egzotikus konyha bemutatkozásával „megfejelni" a Heteket? A válasz Varga Csabától: hagyomány már, hogy így végződjék a gasztronómiai rendezvénysorozat,' mégpedig o nőnapra tekintettel. A változatosság azonban itt is biztosított: a Nádor két mestercukrásza jeleskedik, alapos tudással felvértezve. Mármost hogy közelebbről igyekezetük miként érinti a megcélzott hölgyvendégeket, azaz március 2-6. között hányán térnek be a Mecsek cukrászdába, s főleg, hogy a fogyasztásból milyen mértékben veszik ki a részüket, ez eldől majd. Pusztán annak tükrében említjük ezt, mert a gasztronómiai különlegességekkel elsősorban - mint már mondtuk - o gourmandokat hívogatták, a gourmand pedig eredetileg nagyevőt jelent. . . M. A. Vffasarban Az év első igazi nagy vására volt tegnap Pécsett. Több tízezer ember, több ezer autó — néhány gazdát is cserélt —, s ki tudja mennyi ló, marha, malac, kutya, kutyuli, öleb... Bodó László képriportja a vásár hangulatát idézi. Míg munkám hasznos... lógusi tisztségét tölti be, de közben négy éven át már tanul a Pécsett működő Bőrkon- fekció-ipari Technikumban. Aztán 1961-ben megbízzák a gyár siklósi üzemének vezetésével. 1972-ben visszahozzák Pécsre és kinevezik főmérnöknek.- Siklós életem egyik legszebb időszaka volt. Egy egészen új üzemet indítottunk olyan munkósgárdával, amely korábban nem is ismerhette a gyári légkört. De mór az első évben exportra termeltünk. Elképzelheti, mennyi gond és fáradság árán. De szerencsére kitűnő kollektíva jött ott össze, pedig hát hatszáz embert ösz- szetartani nem gyerekjáték. A pécsi gyárban új feladatok várták: felfejleszteni a termelést, bővíteni a gyárrészlegeket, figyelni a külpiaci mozgást -, ezeket kellett megoldania a gyár „vezérkarának", köztük Bischof Lászlóval.- Szerettem a munkámat és ezért mélységesen megdöbbentett az orvosi tiltás: nem dolgozhatom többé. Két évvel ezelőtt faluról jöttem haza, le. tettem a kocsit, este rosszul lettem és bevitt a mentő. Infarktus. Ma is azt mondom, nem a gyári munkatempó okozta, gondolom, elkerülhetetlen volt. A kórházi kezelés után háromszor nekirugaszkodtam a munkának, de nem ment, beláttam: igazuk van az orvosoknak. Amikor megváltam a gyártól, legalább egy évig gyötört a gondolat: hogy-hogy tétlenségre vagyok kárhoztatva mindössze 53 éves koromban. A gyár nagyon tisztességes módon méltányolta Bischof László kérését: nem akar elszakadni a vállalattól. Több ajánlatot kapott és végül választott: a vállalat számítás- technikai osztályán szakmai tanácsadó. Délelőttönként bejár a gyárba és dolgozik, óvatos tempóban. „Csak addig, mig munkám hasznos ...” - mondja. Rab Ferenc éves a komlói ÁFÉSZ Két évtizede, 1967 tavaszán alakult a Komló és Vidéke ÁFÉSZ. Az eseményre ünnepi küldöttgyűlésen emlékeztek a három és félezres szövetkezeti tagság képviselői. A hosz- szúhetényi népi együttes 40 perces műsora után dr. Finta József, a szövetkezet elnöke számolt be az eredményekről, gondokról. Az utóbbi tíz évben több mint 20 kereskedelmi egységet létesítettek. Komlón felépült a Zengő Áruház, Magyaregregyen és Magyarszéken új ABC-t, Hosz szúhetényben iparcikküzle tét, Bodolyabéren és Má zaszászvóron élelmiszer boltot, Szalatnakon ital boltot és presszót nyitottak A magyaregregyi strand mellett elkészült a Móré csá rda. A komlói szövetkezet is részt vett a SZÖVOSZ 10. kongresszusa tiszteletére meghirdetett boltrekonstrukciós programban. Tavaly 2 millió forintot költöttek erre. A falusi boltjaik nagy részét sikerült ily módon felújítani. A munka színvonalát jelzi, hogy a magyarszéki boltok felújításáért megkapták tegnap a MÉSZÖV elismerő táblát. A fogyasztási szövetkezetek 13 települést lát el és Komlón mintegy 50 000 ember ellátásáról gondoskodik. Az áfész 14 szakcsoportja közül a legnagyobb a három komlói kertszövetkezet. A város körüli dombokon folyó gazdálkodás oz elmúlt évtizedekben eredményesen járult hozzá az ellátás javításához, emelte ki felszólalásában Somssich Lászlóné, az MSZMP Komló Város Bizottságának első titkára. Komlón egyébként a szövetkezet megerősödésével a kereskedelmi vállalatok és az áfész között verseny alakult ki. A Komló és Vidéke ÁFÉSZ erre az évre több mint 600 milliós forgalmat tervez. F. D. Életképek Ennek a toronyháznak ablakából lelátni a látszólag rendezetlen girbe-görbe tettyei utcákra, afféle „meseország" pirostetős apró házaira, a túl. oldalon emelkedő Havi-hegyre, a fehérfalú templomára, amelynek hegyes tornya bök- dösi a ragyogó kék égboltot. Nézelődünk ki az ablakon, Bischof László sóhajtva mondja:- Ahányszor itt kinéztem, mindig láttam a havihegyi bú. csút, ahol nagyanyám megita. tott márccal. Tudja, mi volt az a márc: vödörben vízzel kevert málna, nagy darab jegekkel, néhány fillérért adtak egy pohárral. Márc nélkül nem is lett volna igazi búcsú a havihegyi búcsú.- Itt élte gyermekkorát? . - Nem itt, de Pécsett. A Marosvásárhely utcában laktunk, ott is születtem harminchá. romban, március huszonötödikén. Tavasz ellenére akkora hó volt, hogy apám hólapáttal indult el, hogy előkerítse a bábaasszonyt, de mire megérkeztek, két nagyanyám már rendbe tett engem is, anyámat is. Édesanyám este már vacsorát főzött, ahogy mesélték szüleim. A „toronyház" a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat épülete. Az iroda — ahova beültünk egy órányi be szélgetésre - Bischof László hajdani székhelye volt. Itt dől gozott, mint műszaki vezérigaz gató-helyettes, nyugdíjba vo nulásáig.- Korábban volt más munkahelye?- Nem volt. Ez a gyár az első és utolsó. Annak idején a nagynéném — aki itt dolgozott — hozott be a gyárba, még 1948-ban, aztán leszerződtem három évre inasnak és azóta . . . Szóval, elszaladt az idő. Szép, egyenes pólya, csők nem éppen sima. Kilenc év múlva a gyár egyetlen techno-
