Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-09 / 39. szám

1987. február 9., hétfő Dunántúli napló 5 Magán teniszpálya a Lvov- Kert- városban Amikor a tervezett „maszek- teniszpályá"-ról szóló híradási szándékomat említettem, kol­légám kapósból sorolta, hogy valamikor hol mindenhol vol­tak Pécsett teniszpályák. Na­gyon sokat tudott mondani! S amikor az említett leendő pálya tulajdonosát ugyanerről kérdeztem, ő - jóllehet ver­senyzőként is, edzőként is a sportág aktív művelője - jóval nehezebb helyzetben volt: Spartacus, DÉDÁSZ ... és még egy-két tétova helymegjelölés. Ezért — úgy vélem - örülhe­tünk a magánkezdeményezés­nek, ami némi kis lehetőséget kíván teremteni a sok teniszez­ni vágyónak. S hogy írunk is erről, éppen ezért ne tekintse senki reklámnak. Mindezek előrebocsátásá­val mondom el, hogy Lvov- Kertvárosban, a Lahti és az Eszéki út találkozásánál ka­pott Káplán János 2432 négy­zetméternyi földterületet tartós használatba a tanácstól. Ö ugyan három másik helyet je­lölt meg, a tanácson azonban ezt ajánlották azzal, hogy „vagy itt, vagy sehol”. így lesz teniszpályájuk a Ivov-kertváro- siaknak. A terv kész. A 76x32 méteres „telken" 2—2 pálya lesz, a köz­tük megmaradó sávban épül a kis „szociális épület" (mos­dóval, vécével, öltözővel), s később, ha igény mutatkozik rá, e sáv másik végében ma­gas falat emel, ahol egyedül is ütögethet az ember. A pá­lya salakos lesz, minthogy Káp­lán János erre esküszik. A mű­anyag pályával nem rokon­szenvez: nem lehet rajta jókat csúszni, mert ha nagy lendü­lettel teszi ezt az ember, köny- nyen összesül a teniszcipő a pályaburkolattal. A szociális épület építése nem akadályozza, hogy a ta­vasz beköszöntével, akár már áprilisban megnyíljék a tenisz­pálya. A kerítést kell csupán felállítani, meg a hálókat el­helyezni. S ha megnyílik, a pá­lyabérleti dij valamivel keve­sebb lesz a Pécsett szokásos­nál. Nem kerülhető ki a kérdés: vállal-e majd oktatást is a pá­lyáján Káplán János? A válasz kissé bonyolult. Először ugyan is azt magyarázza, hogy ő - szolgáltató tevékenységet fog ugyan folytatni — kereskedő lesz. Mert a hivatal úgy fogta fel, hogy sportpálya kölcsön­zésről van szó. A zavar foko­zódott, amikor az oktatás en­gedélyezése iránt folyamodott A tanács szakigazgatási szer­vei közül egyik sem tartotta magát illetékesnek az enge­dély kiadására . . . Hársfai István Péntektől játékfilmszemle Jancsó Miklós Szörnyek évadja című filmjének díszbe­mutatójával sorrendben im­már 19. alkalommal rende­zik meg a magyar filmek se­regszemléjét, amelyet ebben az évben február 13-án, pén­teken Köpeczi Béla művelő­dési miniszter nyit meg a Budapest Kongresszusi Köz­pontban. Az ezt követő négy napon 18 ősbemutatót tartanak, többek között Böszörményi Géza, Bacsó Péter, Szirtes András, Gyarmathy Lívia, Sára Sán­dor, Kása Ferenc egy-egy új filmje kerül a közönség elé. A versenyprogramban szere­pel még néhány, az elmúlt esztendőben bemutatott ma­gyar film is, s információs ve­títéseken mutatják be a Ba­lázs Béla Stúdió munkáiból készült összeállítást, illetve egy válogatást a főiskolások filmjeiből. Egry Dózsef-kiállíEás nyílt- Kaposvárott „Az ecset poétája"... Megközelitően 300 festmé­nyéből, rajzából és akvarelljé- ből nyílt emlékkiállítás Egry József tiszteletére vasárnap dél­előtt Kaposvárott, a Somogyi Képtárban. A jeles Kossuth-díjas mű­vész, a modern magyar festé­szet egyik legeredetibb drámai hangvételű alakja századunk első felében alkotott. Napszá­mosszülők gyerekeként, négy elemis zseniként műbarátok és neves mecénások segítségével tanulhatott Münchenben, Pá­rizsban. Kiállítóművészkánt 1908-tól vett részt a hazai kép­zőművészeti életben. Majd a huszas évektől, rövid megsza­kításokkal a Balaton mellett, főképp Keszthelyen és Tornai­ban élt és alkotott. Művei túlnyomó részében ez a varázslatos táj jelenik meg, az egész élete nyomán mindig benne dúló tragikus drámai erő kivetítésével; sajátos, egyedül rá jellemző fényhatásokkal és technikával (olaj-pasztell). A Balatont, a víztükröt sokféle­képp megfestette, de mindig valamilyen egyéni gondolattal, általánosabb mondandóval. Sokan „a Balaton festője- ként" emlegetik, ami hozzá méltatlan leegyszerűsítés. „Az ecset poétája" - ez illik rá inkább, ahogyan olaszországi kritikusai jellemezték firenzei kiállításán 1948-ban — hangsú­lyozta ünnepi megnyitójában Takáts Gyula költő, Egry Jó­zsefre emlékezve, akit barátjá­nak mondhatott. A kiállitást Horváth János, a múzeum osztályvezetője ren­dezte. Sok száz alkotás közül kiválasztva ezt a 48 festményt és mintegy 220 rajzot, egyebek közt a keszthelyi, a veszprémi, a kaposvári, a pécsi múzeu­mok, magángyűjtők és a ba­dacsonyi emlékház anyagából. A tárlat március 23-ig tekint­hető meg a Somogyi Képtár­ban. , W. E. Nagyobb színpadtér és forgószínpad Ilyen most a nagyszínpad. Az év végéig elkészül a felújítása. Fotó: Proksza László Az újjászületés varázsa ° Láhogafás a Pécsi Nemzett Színházban „ . . .Amikor elröppentek Nabucco szabadságkórusánc az utolsó akkordjai, megjelent a színen Győry Emil - Pros­pero. „lertek e varázst a ti / Varázstokkal megoldani" - hívta a közönséget, s ekkor kezdődött a színház igazi va­rázsa. A szinész lénykörben bo­lyongta be a lemeztelenedö színpadot, amely most kezdett olyanná válni, amilyen majd évekig lesz . .Ezt írtuk május 18-án a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület színház- búcsúztató díszelőadásáról szó­ló tudósításunkban. És most, 1987. február 4-én ott áll az újságíró a lemeztele- nedett színpadon. Por, törme­lék, feketére festett falak, a magasság sötétjébe vesző te­tőszerkezet, néma karzatok, ahonnan a díszleteket mozgat­ták, a vasfüggöny lelakatolt kis ajtaja, amely oly sok siker előtt nyílt meg kilenc évtized alatt, s a leskelődésre szolgáló kis lyukak, ahonnan most pucér nézőtérre látni. A lakat szimbólum most, a párjai ott vannak minden aj­tón, ahol hajdan kapcsolat volt a színész-színház és a néző­színház között: a Pécsi Nem­zeti Színház szeptemberben kezdődött nagy felújításának a szimbóluma. Gáspár Márton, a Baranya Megyei Építőipari Vállalat fia­tal építésvezetője, akivel az üres színpadon Győry Emil­Presperó silány követőiként to- porgunk, nem ismeretlen Pécs eme különleges színházi vilá­gában, hiszen ő csinálta végig - közmegelégedésre —, a Ka­maraszínház épületegyüttesé­nek az újjáépítését. Most a nagyszínházát bízták rá . . . Ve­le jártuk körbe az alig meg­kezdett munka helyszíneit, míg aztán idáig jutottunk, ahol megtudtuk tőle, hogy a szín­pad rengeteg gépészeti beren­dezésének, (ami alatt jórészt a zsinórpadlás és tartozékai ér­tendők), a használhatóbb ré­szét eladták, a többi ment a MÉH-be. Hát igen, így múlik el . . . És most tekintsünk előre, a Kossuth Lajos utca 16-os szá­mú, 92 éves ház - közönsége­sen Pécsi Nemzeti Színház - most születő jövője felé. A Kamaraszínház építés­idején volt palánk eltolódott: most a Színház tér keleti tér­fala előtt húzódik, éppen annyi helyet hagyván, hogy a házak lakói közlekedhessenek. Ottjár- tunkkor a lépcső maradványait bontották, s a műhelyekből, ami megmaradt, az már az új életre készülődött. Ezután is hasonló rendeltetésű helyiségek sora lesz itt, de szoros kapcso­latban a színházépülettel. A fel­ső térszintre a Perczel utcánál építendő lépcsőn lehet majd feljutni; ennek az ácsolata már áll. A színházban most még jobbára bontások vannak, a hideg februári szél keresztül­kasul jár az ablaktalan falak között. Ennél sokkal többet nem látni. Gáspár Márton viszont tudja, hogy hamarosan jóval többen lesznek itt, a mostani kb. 60 fős - nagyjából len­gyel - munkásgárdánál, s ak­kor igazán mozgásba lendül minden, mert akkor már építe­nek. — Ebben az évben — mondja —, 65 millió forint értéket kell építenünk. A feladat a színpadi rész újjáépítése, hogy jövőre megindulhasson a technológiai berendezések két évig tartó szerelése. A színpad jócskán megnövekszik majd, hiszen a teret megosztó, az új színpad- technika szempontjából fölösle­ges és akadályt jelentő falakat kidobjuk. És korszerű forgószín­pad lesz itt. Az idei munkák jószerivel még el sem kezdődtek, az épí­tésvezető azonban mór a jövő évi munkák felé pillantgat. A nézőtéri kupola felújítása lesz talán a legnagyobb feladat: úgy kell a szerkezetet kicserél­ni, (a legutóbbi felújítás óta, amikor szinte az utolsó pilla­natban sikerült beavatkozni, nehogy szétnyomja a falakat, már szinte csak szívességből szolgál), hogy közben a ku­pola gipszdíszítése meg ne sérüljön. Hársfai István Egy négyzetmilliméteren belül 15 vonalat karcol Nem mindenki mondhatja el magáról; olyan mesterség van birtokában, amilyen Ma­gyarországon, sőt egész Euró­pában csak néhány embernek. A ritka tudomány nem más, mint a bélyegmetszés, egyik szerencsés „birtokosa" pedig Mestersége: bélyegtervező Lengyel György bélyegtervező grafikus.- Az Iparművészeti Főisko­lába tett sikertelen felvételik után a Pénzjegynyomda bank­jegytervező osztályára kerül­tem. Ott ismerkedtem meg a rézmetszés, a rézkarcolás fo­gásaival és szereztem meg mostani munkám nélkülözhe­tetlen technikai alapjait. Bár a bankjegyportré készítése is rendkívüli kézügyességet, pre­cizitást és türelmet kívánt, hi­szen védett okmányokról volt szó, egyre inkább csábított a nehezebb feladat, az acél meg­munkálása, és hogy a fantá­ziámmal is alkothassak. így kezdtem Vagyóczky Károly gra­fikusművész, az 1000 forintos A met-szeti- bélyeg tervezője segítségével bélye­gekkel foglalkozni. Négy termékeny évének gyü­mölcse 35 bélyeg, melyek 95 százaléka hagyományos ofszet nyomással készült, hiszen ta­valy kapott először lehetőséget metszett bélyeg készítésére. Mi a különbség a két eljárás kö­zött?- Az ofszet eljárásnál nyom­dai fotó útján kicsinyítik le az általunk tervezett gépgrafikát. A metszett bélyegeknél viszont mi magunk véssük ki a képet egy eredeti méretű acéllapra. Az apró méretek miatt nagyí­tóval, mikroszkóppal dolgo­zunk, mert van, hogy egy négy­zetmilliméteres területre 15 vo­EiEka nal is kerül. A kép végül is borzasztó precíz vonalstruktú­rából és harmóniából áll. A sok száz, ezer apró vonal adja a formát és a tónust is egyben. Ezt persze úgy kell megolda­nunk, hogy a kép anyagszerű is legyen. Rendkívüli kockázat és felelősség az egész munka, visszafogott, aprólékos mozdu­latokból áll, nem úgy mint a festésnél vagy rajzolásnál. Ha itt valamit elrontunk, nem cse­rélhetünk könnyedén rajzlapot, több hónapos fáradozásunk megy kárba, mert az acél nem javítható. Mégis élvezem, sze­retem, amit csinálok, biztat a mindennapok sikerélménye. A tavalyi év fő bélyegtémái közül vitathatatlanul két acél­metszete a „175 éve született Liszt Ferenc" és a „Fáy And­rás az első magyar Takarék- pénztár megalapítója" a leg­kiemelkedőbb. Az ofszet mun­kái közül pedig aktualitásával, eleganciájával a Magyar For­ma 1-re és az autó 100. szü­letésnapjára készült - a fenti képen is látható - autósorozat közismert. Jelenleg mit csinál?- „Magyarországi rene­szánsz" címmel a jövő év bé­lyegnapi blokkján és két cím­letén dolgozunk közösen Zsit- va Szabolccsal. Jelenleg bécsi tanulmányutamat megszakítva tartózkodom itthon, Budapes­ten. Szakmai tapasztalatcsere céljából egyik példaképem, az osztrák Werner Pfeiler szakmai műhelyében ismerkedem az acélmetszés ottani technikájá­val. Távlati célkitűzésem? A vele való szakmai kapcsolatot tovább építve szeretnék világ- színvonalra szert tenni és be­kapcsolódni az európai vérke­ringésbe. Németh A.

Next

/
Thumbnails
Contents