Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-08 / 38. szám

A kiemelés egyik izgalmas pillanata Régészeti szenzáció — római erődítmény Bölcskénél A köveket hó és fólia ta­karja a szekszárdi Béri Ba­logh Adóm Múzeum előtt. Ez a néhány tonna mészkő és márvány a múlt év egyik ré­gészeti szenzációja. Bölcské­nél került elő a Dunából, ok­tóber utolsó hetében. „Került elő?" Szekszárdi és bajai régészek, hajósok emel­ték ki a víz alól kemény és csöppet sem veszélytelen munkával! Dr. Gaál Attila és Szabó Géza régészekkel beszélge­tünk a leletről, amelynek né­hány kisebb darabja itt hal­mozódik az igazgatóhelyettesi iroda padlóján. Másfél ezer év néma tanúi. A hajósok már régóta szá­mon tartják a „bölcskei szik­lát”. Meg is van jelölve pi­ros bójával. Egy román uszály néhány éve mégis fönnakadt rajta. Tavaly a Duna rendkí­vül alacsony vízállása min­den eddiginél többet enge­dett látni a furcsa kövekből. A helyszínre hívott régészek megállapították, hogy annak a római kikötő-erődítménynek a falairól lehet szó, amely­nek egyes téglái 1973-ban kerültek elő a Duna medré­ből. Bravúros szervezéssel, a MAHART, az OVH, a Pos­ta és néhány vállalat áldo­zatkész közreműködésével két nap alatt tizennyolc különbö­ző súlyú kőtömböt emelt ki a daru.- Mit tudunk a leletről?- Az i. sz. III. században létezett egy szentély Aquin­cum környékén, amelyet a pogány kultuszok hanyatlása­kor, valószínűleg a IV. század elején, lebontottak, s köveit jóval lejjebb, a Duna vona­lát őrző egyik erőd falaiba építették be. A korábban ugyaninnen előkerült bélye­ges téglák jeleiből tudjuk,, hogy a vidéken ez idő tájt a 10. légió táborozott. A régészek U-alakú római kikötő-erődök • típusrojzait mutatják. Egyelőre csak sej­teni lehet, hoay a Bölcskénél előbukkant erők melyik típus­nak felelt meg. A muzeoló­gusok véleménye szerint az aquincumi faragott köveket felhasználó építkezés össze­függésben állhatott a szarma­tákkal vívott háborúkkal.- Mennyivel jutottak előbbre a kövek tanulmá­nyozásában október óta? — Az első vizsgálódás so­rán — amelyet dr. Tóth End­re, a Nemzeti Múzeum osz­tályvezetője vezetett, megál­lapítottuk, hogy a lelet ge­rincét négy hatalmas méretű, feliratos, domborművel díszí­tett oltárkő, s egy töredékes Mars isten-ábrázolás alkotja. Akkor még csak három kő felirata tűnt úgy-ahogy ol­vashatónak; aquincumi tiszt­ségviselők neveit vésték rá­juk. A restaurálás során ki­derült, hogy a negyedik ol­tárkő feliratát is ki lehet be­tűzni.- Meggyőződésem, hogy a lelet java még a víz alatt van - teszi hozzá Gaál Atti­la. — Sajnos, a további kuta­táshoz meg kell várnunk az alacsony vízállást. Minden eshetőségre készen felké­szültünk a vízalatti régészke­désre is; könnyűbúvár bará­taink segítségével gyorski­képzést kaptunk. De ez a módszer is csak alacsony víz­állás esetén lehet eredmé­nyes, hiszen a Duna vize annyira koszos, hogy gyakor­latilag semmit sem lehet lát­ni a víz alatt. Havasi i. Beszédes kövek a Dunából I A lábán növény burjánzott A testfestő farsangolója Csak két elárusítóhely van mindig talpon e vidéken Souvenir körkép Hol halál a hurisha ajándékot-? Hétvége - munkával A megszokott rend szerint folyt a munka a Pécsi Tejüzem­ben pénteken éjszaka és szombaton. Pénteken este 10 órától a számitógépes feldol­gozás alapján készítették ki a tejterméket a rámpára, éjfélkor kezdődött a kiszállítás. Pécsre és környékéire 22 600 kakaó, 22 000 tejföl és 110 000 ezer li­ter tej indult el ebben az idő­ben a tejeskocsikon. 700 liter tej még mindig nem jutott el a rendeltetési helyére, ugyanis még mindig akad olyan kis üzlet, amelyek a jeges út mi­att megközelíthetetlenek. A rö- videbb utakról visszaérkező te­jeskocsisok a műszak végéig 15 000 liter tejet és 1000 ka­kaót, már a hétfői nyitásra gondolva, szállítottak ki az üz­letekbe. * Dolgoztak tegnap a pécsi Dohánygyárban is. A 120 hét­végi gmk-zó egy része filter- rúdgyártást végzett az egri, debreceni és sátoraljaújhelyi megrendelők számára. A má­sik részleg a műszaki osztályon ugyancsak hasznosan töltötte a hétvégi munkaidőt. A munká­sok itt a tavaly felépült új üzemcsarnok pótlólagos beru­házásán dolgoztak, illetve kar­bantartás után beállították és bejáratták a gépeket. * Csendes napja volt tegnap a Pécsi Gépjárműjavító Kis­vállalatnak a Szigeti úton. A munkában lévő két szerelő mindössze egy-egy javítást vég­zett el két autón. Nagyobb forgalma volt ugyanitt a mo­sónak. A délelőtt folyamán 29 gépkocsi-tulajdonos kért felső­mosást autóján. Szülők hada bizonyíthatja, mekkora gond ezekben a na­pokban a gyerek óvodai, isko­lai farsangja. Fogcsikorgató gyötrődések árán bújik elő a jelmez a családi kelléktárból, családfő legyen a talpán, aki egyeztetni tudja a gyermek igényeit a háztartás lehetősé­geivel. Lehet, hogy egy év múlva levesz valamit a vállunkról egy könyv, amelynek néhány hó­napja Pécsett élő ifjú szerző­jével a minap beszélgettünk. Szigmund Zsófia kozmetikus. De volt fotómodell is, eredeti foglalkozását tekintve pedig óvónő. Valahogy e három te­vékenység ötvözetéből született meg az ötlet: kézikönyvet ír az ifjak számára, amelyben több tucat jelmez elkészítésé­hez ad szabászati és kozmeti­kai tanácsot. Ez utóbbi nem tévedés, hiszen Zsófia nagyon fontosnak tartja, hogy a gyer­mekek farsangi maskarája a festéssel is hangsúlyt kapjon. „Ars poeticáját" így fogalmaz­ta« meg: — A jelmezkészítés, a be­öltözés legyen öröm a gyerek számára, mozduljon meg a fan­táziája, kapjon szabadabb ke­zet a művelet során. Mi ebben az újdonság? — kérdezhetné valaki. A választ a „receptkönyv" vázlata adja meg: Szigmund Zsófia a ká­posztát igazi káposztalevélből képzeli el megvalósítani, és ha­sonlóan élethű a többi jelmez is. Nem elégszik meg csupán a jelzéssel, hanem a szó szo­ros értelmében átváltoztatja a gyereket. Merészségét (ha a szónak nem. volna pejoratív értelme, azt írnám: gátlástalanságát) jelenlegi szakmájából merítet­te: Zsófia ugyanis évek óta mint testfestő kozmetikus verse­nyez külföldön. Idehaza csak azért nem, mert eleddig ilyen versenyt még nem rendeztek. Első sikerét Párizsban aratta, amikor is elsős kozmetikus ta- nonc korában meghívták a vi­lág minden részéből érkezett legjobb tizenkettő közé. — Egy idős nénitől lestem el a mesterfogásokat, ő hívta fel a figyelmemet a párizsi ver­senyre is. Egész alakos festés­sel lehetett pályázni. Minden évben megadnak valami té­mát, ekkor az energia volt. Gondoltam, mindenki napot fog festeni, legyen az enyém a szén. Csakhogy — pesti lány lévén - igazi szenet még éle­temben nem láttam. Elmentem a Nemzeti Múzeumba, s ott született meg az ötlet: a szén kialakulását fogom ráfesteni a modellre. A lábán burjánzott a növényzet, aztán következett a betokosodás, csípőtájon a szén rajza, feljebb a lán­gok, s végül a fejen a füst... Az „alkotást" lefényképeztük, a képet elküldtem a pályázatra. Ennek alapján meghívtak, részt vehettem a döntőben. Azóta mór több versenyen is sze- peltem. Zsófiát régóta foglalkoztatja a gyermekek „kifestésének" gondolata, a külföldi tenden­ciák csak megerősítették elha­tározását. A legjobb alkalom a farsang, ezért íródik a könyv, amelyet — a tervek szerint — az Ifjúsági Lapkiadó fog kiad­ni az év végén. A fotókat az egyik legjobb magyar reklám­fotós, Tóth József készíti el. H. J. Mivel Pécs fontos idegen- forgalmi központ, tegnapi kör­sétánk alkalmával annak néz­tünk utána, hogy az üzletek szombati zárása után és va­sárnap hol talál a városba érkező külföldi, illetve hazai turista ajándékot. A „souvenir-shopok" a tör­ténelmi belvárosban, így a Kossuth Lajos, a Bem, a Sal- lai, a Bajcsy-Zsilinszky utcák­ban találhatók. A szerződéses és maszeküzletek egyike sem tart nyitva vasárnap és szom­baton is csak délig, vagy csak egy, esetleg két óráig. Az állami ajándék- és dohányboltok zöme a Bara- nyakerhez tartozik, de üzemel­tet a Meruker és az Élelmiszer- ker is. Hét végén ezek is zár­va tartanak vagy szombaton a rövidített nyitva tartással dol­goznak. Egyetlen kivétel a Ba- ranyaker Széchenyi téri üzlete, amely nemcsak a nyári idény­ben, hanem márciustól egé­szen decemberig vasárnap dél­előtt is nyitva van. A Mecsek-Tourist misinatetői ajóndékpavilonja télen tart zárva, viszont a szintén álta­luk üzemeltetett Hunyor Szálló shopjában - a többi szállo­dától eltérően — forintért vá­sárolhat a hét bármely napján és a nap bármely időszakában nemcsak a szállóvendég, ha­nem az utcáról betérő is por­celánt, kerámiát és trafikárut. Az Inter-Tourist a Nádorban, a Pannóniában, a Jókai utcá­ban és a színházzal szemben működő egységeiben valutáért kínálnak díszműt, illatszert, já­tékot és külföldi édességkü­lönlegességeket. Az üzletek közül a „belsők", a két szál­lodában működőek tartanak nyitva vasárnap is, délután 3 óráig. A Volán-buszpályaudvaron levő utasellátó-pavilon szom­baton szünnapos, de vasárnap reggel 7-től délig tart nyitva. Két „társát", a főpályaudvari óllomáscsarnokban található két „gombát" szándékosan hagytam a végére. Az Utas­ellátó Vállalat párhuzamosan működő kirendeltségei az egyedüliek, amik az év vala­mennyi napján — az ünnep­napokon is — ugyanazon hosz- szú nyitva tartással állnak a vásárlók rendelkezésére, reg­gel 5-től este 7-ig. N. A. Zöldséges rostélyos a Sopianában Vasárnapi szakácstanács A vendéglő - itt Pécsett a Rákóczi úton — egy időben Béke névre „hallgatott", de aztán visszakapta eredeti ne­vét: Sopiana. Néhány lépcső vezet le a két összefüggő he­lyiségből álló vendéglőbe, amelyet többek között az tesz hangulatossá, hogy faragott boxok, illetve térelválasztó kö­zött állanak az asztalok. A har­mincas években egy pécsi aranykezű asztalosmester va­rázsolta ide a boxokat: masz- szív, szép munka, de bizony mór felújításra vár. Az utcára néző színes-betétes ablakok — amelyek régi pécsi céhmeste­rek pecsétjét idézik - Johan Hugó és Lakatos Oszkár re­mekművei. Kár, hogy a terem végében már csak egy falrész őrzi a gyönyörű - valószínűleg Zsolnay cserépkályha nyomát. A jó hangulatról annak idején olyan neves prímások gondos­kodtak, mint a Kis Ádi, aztán Dörömböző Géza, vagy Szalai Dodi, de azért a vendégek most is elégedettek lehetnek: Bízó József énekel esténként, saját harmonikakíséretével. Na de mi kell még egy családias vendéglőhöz? — A jó konyha — mondja Stricki József üzletvezető. — Éppen most váltunk étlapot, amelyet bizonyos időközökben felújítunk. A hagyományos ma­gyar ételek megmaradnak; va­lahogy a mi vendégkörünk nem nagyon kedveli a divatosabb, könnyebb étkeket, bár ezek sem hiányoznak. Sőt azt vet­tük észre, hogy inkább a mar­hahús-ételekre van igény.- Kik járnak ide?- A déli előfizetéseseken kívül többnyire a vacsorázó vendégek térnek be hozzánk esténként. Szomszédban van a Park-mozi, s ha egy jó film van műsoron, nálunk fellendül a forgalom. Sok főiskolás és egyetemista is jár hozzánk. Vendéglőnk másodosztályú, de elfogadható áron. Az is vonzó, hogy a vendég kívánságára ételeinkből féladagot is adunk, tekintettel a gyerekes csalá­dokra. Az ifjú főszakács, Nagy László úgy látszik kedveli a zöldségeket: ezekkel dúsított rostélyost ajánl a háziasszo­nyoknak. Négy személyre kell hozzá: 80 deka rostélyos, 10 deka petrezselyemgyökér, 10 deka sárgarépa, 7 deka zel­lergumó, 2 darab zöldpaprika (Mirelit is lehet), 12 deka vö­röshagyma, 2 deci húsleves, 3 • • • deka liszt, 5 deka vaj, másfél deci étolaj, 1 deka pirospapri­ka, 3 deci tejföl, kevés törött bors, só, citromkarikák. Az inaktól megszabadított hússzeleteket kiverjük, sózzuk, borsozzuk és erős tűzön forró olajban mindkét oldalon hir­telen pirosra sütjük. Közben a zöldségeket metéltre vágjuk, hozzáadjuk a cikkekre vágott zöldpaprikát, az apró kockára vágott vöröshagymát, és abban az olajban, amelyben a húst sütöttük, megpirítjuk. Hozzáad­juk a pirospaprikát, még egy kis törött borsot, felhígítjuk a húslevessel és ráöntjük a hús­szeletekre. Lassú tűzön a húst ebben a lében puhára párol­juk. Amikor megpuhult, kiszed­jük, a visszamaradó zöldséges lébe liszttel elkevert tejfölt, vajat teszünk, újra felforraljuk, majd a tálalótálra helyezett húsra öntjük. A tetejére papír­vékonyra vágott citromszelete­ket teszünk. Galuskával, vagy burgonyakörettel tálaljuk. R. F. vasárnapi 5

Next

/
Thumbnails
Contents