Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-08 / 38. szám

Télüző mesterkedéseinknek se szeri, se száma. Kipróbáltunk né hányat, hátha segít rajtunk. Csakhogy a ló nem legelte le a havat, inkább ficánkolva megfürdött benne. A kutya nem ette meg a telet, inkább fölöltözött. A pécsi jégkorongozók sem éltek meg a jégen, mert a pomáziak 8-1-re elpáholták őket, vagyis ismét bottal üthették a győzelem nyomát. Csupán a medve maradt derűlátó, mert nem látva árnyékát, hűlni hagyta barlangját. Talán neki van igaza, mert a tegnapi langyos eső alaposan megrogyasztotta a földet takaró hópaplant. Vagyis mégis a természet rendezi le e nagy mérkőzést... Világ proletárjai, egyesüljetek! vasárnapi Richard Claydermann — A könnyűzene legszebb tolvajlása (4. oldal) Szombaton tartotta Vili. tiszt­újító közgyűlését a Magyar Közgazdasági Társaság. A mintegy félezer küldött részvé­telével, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében meg­tartott tanácskozáson jelen volt Berecz Frigyes, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára is. A közgyűlést Csikós-Nagy Béla, a társaság elnöke nyi­totta meg, majd Garamvölgyi Károly főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést az elmúlt öt év­ben végzett munkát értékelő választmányi beszámolóhoz, amelyet Írásban megkaptak a küldöttek. A tanácskozás résztvevői ez­után két, írásban közreadott tanulmányhoz kapcsolódó elő­adást hallgattak meg. A közgyűlés végezetül meg­választotta a Magyar Közgaz­dasági Társaság új választmá­nyát, amely sorai közül meg­választotta vezető tisztségvise­lőit. A társaság elnöke ismét Csikós-Nagy Béla, az új főtit­kár Kemenes Ernő. Országos titkárrá Szabó Imrét választot­ták újjá, a tudományos titkár tisztét pedig Tarafás Imre töl­ti be. Dunántúli noDlö A Közgazdasági Társaság közgyűlése Űj miniszter elnök- helyettes a Szovjet­unióban A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége kinevezte Borisz Tolsztiht, a szovjet mi­nisztertanács elnökhelyettesévé, valamint a Tudományos és Mű­szaki Állami Bizottság elnöké­vé. Elődje Gurij Marcsuk volt, akit nemrég a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának el­nökévé választottak. Borisz Tolsztih ötvenéves, orosz nemzetiségű. A voronye­zsi egyetemen végzett, elnyer­te a műszaki tudományok dok­tora címet. Szakmai pályafutá­sát tervezőmérnökként kezdte, később üzemi főmérnökként, majd nagyvállalati vezérigaz­gatóként dolgozott, 1985-től pe­dig a szovjet elektronikai ipar * miniszterhelyettese volt. 1970 ötü tagja a Szovjetunió Kom­munista Pártjának. László felvétele 2. oldalon.) Gyertyas (Tudósítás Farsangi kavalkád Kaposvárott. Nem, nem semmiképpen Peter Handke pénteken este a Pécsi Nemzeti Színházban bemutatott abszúrd drámá­járól, a Kasparról akarok ír­ni. Igaz, ha egy színmű fő­hősének szavai az előadás után huszonnégy órával is itt dobolnak agyamban, ta­lán az sem lenne furcsa. De legyen ez a kritikusok fel­adata. A Kasparról csak any- nyit, hogy a múlt században Nürnbergben feltűnt egy fia­tal fiú, aki járni és beszélni is alig tudott, s akit beszéd­del beszédre kényszerítve ve­zettek vissza a valóságba, az elvont és valóságos ha­talmak birodalmába, ahol a tömegtájékoztatási eszközök erkölcsi és bölcseleti közhe­lyeket harsogva boldogta­lanabbá tették, mint amikor egyetlen mondatot sem tu­dott kimondani. Torz szavai­ból annyit lehetett érteni: volt, volt. . . plyan szeretne lenni, mint amilyen már egy­szer valaki, valahol volt . . . Kaspar szavai dobolnak agyamban! A mondat falra hányt bors! A beszéd nem segít! A hatalom kórusa: a sza­vak nem elegek, a monda­tot tanuld meg. Idős asszony jön a szer­kesztőségbe: még januárban az első hófútta, hideg napon az autóbusz-megállóban hagyta összes kulcsát. Szél­lel, hóval küszködve a Ledi- nán műanyag táskáját is el­vesztette. Még szerencse — mondja, hogy azóta sem hordták el az utat övező de­rékig érő havat, talán olva­dáskor megtalálja. írjuk meg - talán visszakapja. Mon­dom nem tudok segíteni, mert holnap százan jönnek hasonló segítségért, holnap­után száz oldal sem elég a hasonló segélykiáltásokra. S az idős asszony élőiről kezdi a bizonyos hófútta, hideg nap történetét... S harmad­szor is. S a szerkesztő türel­me végtelen, óvakodik ama Kaspart tönkretevő erkölcsi, bölcseleti közhelyek ismétlé­sétől. Ám a szerkesztő türel­me is véges: az illetékes nyi­latkozik! A váratlan tél miatt (is) ázik be sok száz lakás. Toll! Kihúzva! (No lám - ezek a szavak.) De jönnek a mondatok: főilletékes nyilat­kozik levélben: Mi nem hi­vatkoztunk a váratlanul ke­mény télre, de most nem a felelősöket kell keresni. Az- ám! Most tettekre lenne szük­ség, a héten már kétszer is eltévesztettem az ifjúsági szervezet új . mozgalmának jelszavát, Jövőnk a tét he­lyett, Jövőnk a tett-et írtam. Mint azt az MSZMP Közpon­ti Bizottságának novemberi határozata olyannyira ki­hangsúlyozza. A mondatról akartam tulajdonképpen írni! M it is mondott Kaspar? Amikor nem ismertem A mon­datot, nem fájt, ha elestem, nem tudtam mi a fájdalom. Amióta ismerem A monda­tot, el tudom mondani, hogy fáj, s ekkor már csak fele­annyira fáj . . . Az idős asszony negyed- szerre az ajtóban mondja a hideg, hófútta nap történe­tét. Most már nevetve. Na­ponta harminc telefon, éven­te 1000 levél — pedig a szer­kesztőségben nincsenek viz- vezeték-szerelők, tetőfedők, még Kaspar sincs (egyelő­re). Csak A mondat. Lombosi Jenő fi mondat Láthatatlan jövedelmek (3. oldal) * Illegális valutabank a parkolóban (4. oldal) * Beszédes kövek a Dunából (5. oldal) & Betyárból lett pandúr (7. oldal) Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Rabb (akinek hét közben kifordult a bokája) szerez kosa-, rat, csapattársai Richter és Dzsankó elkísérték. (A mérkő­zésről szóló tudósításunk a 8. oldalon) Fotó: Koródi Gábor XLIV. évfolyam, 38. szám 1987. február 8., vasárnap Ara: 2,60 Ft Egy szóra

Next

/
Thumbnails
Contents