Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-04 / 34. szám

Dunántúlt napló 3 1987. február 4., szerda jjjjjjlllljllllllllj^ Mohács: több mint illendőség... Látogatások, túl a határköveken A napi élet szavai A látszat amellett szól, hogy könnyű ma szerbhorvátul ta­nulni Baranyában. Egy mozdu­lat, s a televízióból órák hosz- szat vehetjük a nyelvleckéket: politika, sport, könnyűzene . . . Nem egy ismerősöm a zágrábi adó sportközvetítéseiből szedte össze horvát szókincsének te­kintélyes részét. „Sportski prog­ram", „jedan-jedan", „opasna situacija". Aztán a boltok. Idehaza és odaát. Bőséges alkalom a ■nyelvgyakorlásra, különösen ami a vámhivatali szókincset illeti. Félreértés ne essék, nem ol­csó poénokat akarok keresni. Csupán azt bizonyítani, hogy itt, a határ közelében elemi érdekünk, hogy legalább alap­jaiban megismerkedjünk szom­szédaink nyelvével. Százszor inkább érdeke ez horvát nem­zetiségű honfitársainknak. Kü­lönösen a fiataloknak, akik már nem homogén nyelvi kö­zegben nőttek fel. Riportunk első részében a német kétnyelvű oktatásról esett szó. Nos, tudni kell, hogy a bólyi kísérlet előtt Felső- szentmártonban megindult a horvát nyelvű szaktárgytanítás. — Az ő esetükben ez keve­sebb gonddal járt, mint a bá­tyiaknál, mert a szentmártoni gyerekek biztosabb nyelvtudást hoztak otthonról — hallom a Megyei Pedagógiai Intézetben Magyarlaki Józselnétől. - A határ közelsége megkönnyíti az együttműködést a horvátorszá­gi iskolákkal. A szerbhorvát szakos szaktanácsadó évek óta rendszeresen konzultál jugo­szláviai kollégáival. A könyv­csere sem ütközik nehézségbe, a baranyai intézmények kitű­nően együttműködnek az eszé- kiekkel. Horvátul a napköziben is A mohácsi, Széchenyi téri is. kola 1985-ben, a mecseknó- dasdiak németjével egyidőben kezdte meg a horvát-szerb nyelvű tantárgyi oktatást. Egy környezetismereti órára ülünk be. Brozováczné Gyúrok Anna kemény tempót diktál, de a gyerekek tartani tudják, értelmesen felelgetnek. A ta­nárnőnek - horvát-szerb-föld- rajz szakon végzett — csak rit­kán kell magyarul megszólal­nia, amikor valami egészen új fogalmat akar megmagyaráz­ni. A falon képek, különböző délszláv népcsoportok visele­téi. A gyerekek az óráról ta­nulhatnak: karóra, falióra, quorzóra. Mindig akad valaki, aki a tanárnőt megelőzve be­kiáltja a megfelelő szót.- Van itt olyan gyerek, aki hároméves koráig egy szót sem tudott magyarul - súgja Solt Istvánné igazgatóhelyet­tes. Az órát gyakran szakítja meg ének. Csakúgy, mint a németeknél, itt is a népdal az egyik legjobb szókincsgyara- pitó. A mohácsi kísérlet értelmi szerzője Kaszapovics Anna nyelvtanár. Tagja a Délszláv Szövetségnek is, amely 40 ezer forinttal támogatja munkáju­kat. Rajta kívül még Udvarácz Mátyásné foglalkozik horvátul a diákokkal - a napköziben. Rendkívül hasznosak ezek az órák, mert a gyerekek elsajá­títják az étkezés, a játék, a kötetlenebb iskolai élet szó­kincsét is.- Szeretném végigvinni az osztályt a nyolcadikig - vallja Félévi értesítő Irigyellek benneteket kedves általános és középiskolások. Rövidesen megkapjátok a fél­évi értesítőket arról, melyik tantárgyból, hogyan feleltetek (meg) tanáraitok szerint az utóbbi időben. Bízom abban, hogy legalább ti még nem na­gyon lepődtök meg a beírt osztályzatokon, a szöveges megjegyzéseken! Legfeljebb azon csodálkoztok; ha kétesre álltatok, miért kaptátok a jobb, máskor a rosszabb jegyet. Fel­háborodtok szüléitek rosszal­lásán, de lehet, hogy meg is értitek őket, ha a vártnál, az eddig bevallottnál vagy az el­vártnál rosszabb jegy szerepel az ellenőrző megfelelő rova­tában, és besöpritek az elis­merő pillantásokat és meg­jegyzéseket, ha meg vannak elégedve a megfelelő rova­tokban jegyzett érdemjegyek­kel. Kedveskéim, nem lesz ez mindig így! Elkövetkeznek fnajd azok az idők, amikor dolgozni fogtok. És nem lesz félévente értesítő, és bár lehet ugyan egyest vagy ötöst kap­ni, ezek mégsem lesznek olyan igaziak. Tudjátok, más lesz a mérce, és ha annyiféle meg­közelítés van, akkor az ember­ben kialakul, jobb, ha kialakul a maga mércéje. És nem árt, ha ezzel sohasem elégedett, és mosolyogni kezd, ha bánt­ják azért, amire ő is gondolt, és sir, ha azért dicsérik, amin éppen változtatni szeretne. Mert a munkában is lehet ké­tesre állni, hármas és négyes, egyes és kettes, négyes és ötös között. Mások és a magunk mércéje szerint egyaránt. Kedves lányok és fiúk, higy- gyétek el, nincs is olyan nagy különbség az iskola és az „élet" között. Most, hogy ke­zetekben a félévi értesítő, a saját mércétek és a környeze­tetek által támasztott követel­mények egyeztetéséhez kívá­nok sok sikert! Bozsik László be Borováczné. Az esélye megvan rá, hiszen a környe­zetismeret a másik szakja, a földrajz követi a felső tagoza­ton.- Meg tudnánk oldani az orosz kétnyelvű oktatását is. Udvaráczné személyében meg­van a szakos tanárunk — mondja az igazgatóhelyettes, aki aztán az irodában egészíti ki az órán elmondott informá­ciókat. Szervezni tudni kell- A kétnyelvű oktatásra az Eötvös óvodában készítik elő a gyerekeket. Többségük beszél horvátul otthon is, főként a nagyszülőkkel. Az elsőben min­denesetre képes nyelvkönyvvel kezdünk, a másodikosban je­lenik meg a szöveg. A kör­nyezetismeret tankönyv horvát nyelvű, a munkafüzet magyar. A szülők örülnek a lehetőség­nek, olyan is kéri a gyerek fel­vételét, aki odahaza már nem beszél horvátul. Persze, a prog­ramunk vonzó: gyakran járunk ót a gyerekekkel Pélmonostor- ra, ilyenkor házaknál töltenek egy-egy napot, nyaranként pe­dig tengerparti tábort szerve­zünk. A kísérlet meglehetősen fel­borította az iskola szerkezeti rendjét. Kétnyelvű oktatás a három párhuzamos osztály kö­zül az egyiknek a leiében fo­lyik. Az osztály másik fele né­metet tanul, nemzetiségi nyelv­ként. A harmadiktól orosz ta­gozatos osztályt is kell szervez­niük, ugyanakkor „iHik" külön tornásztatni a fiúkat és a lá­nyokat. Ember legyen a talpán, aki ebből elfogadható óraren­det tud csinálni.- Az ideális természetesen az volna, ha a horvát tannyel­vű csoport külön tanulhatna. De akkor nem tudnánk elke­rülni a délutáni tanítást — mondja Soltné. - Aztán van egy másik gondunk: nem ka­punk szerbhorvátos tanítót, ezért kénytelenek vagyunk ta­nári végzettségűeket alkalmaz­ni. A legjobb már működő pe­dagógust „elcsábítani". Lesz-e tanár? A tanárképzés, úgy tűnik, az egész nemzetiségi nyelvi okta­tás megoldatlan kérdése. A fő­iskolák csak a hagyományos párosításban bocsátanak ki pedagógusokat - a nyelvet magyarral, történelemmel, orosszal kapcsolják —, de eb­ben nem feltétlenül az intéz­mény a lúdas: maguk a hall­gatók sem igen élnek a lehe­tőséggel, hogy a nemzetiségi nyelv mellé biológiát, földraj­zot, kémiát válasszanak. A tankönyvek is meglehető­sen vegyes képet mutatnak. A Magyarországon kiadott köny­vek egy része a magyar tan­anyag tükörfordítását tartal­mazza. Az Országos Pedagó­giai Intézet ezt tartja a leg­rosszabb megoldásnak, de új tankönyv megírásáért nem tü­lekednek a pedagógusok. (Te­gyük hozzá, nem is érné meg nekik a mai honoráriumok is­meretében.) Ahol ez megold­ható, a minisztérium által el­lenőrzött külföldi tankönyveket használnak. S volna még egy lehetőség, véleményem szerint a leghosz- nosabb. Hasznosabb, mint né­hány elsietett nyelvi laborató­rium: a minél gyakoribb kül­földi nyelvgyakorlás. Van erre is példa - elsősorban a hor- vátok számára adódik lehető­ség -, de a német törekvése­ket, hogy Goethe nyelvének régi rangját ismét visszasze­rezzék, érdemes volna jobban meglovagolni. Az mindenképpen biztató, hogy mindkét nyelv iránt nö­vekszik az. érdeklődés a bara­nyai nemzetiségek, sőt a ma­gyar anyanyelvűek körében is. Havasi János mso Megszűnik Kispesten egy gyár, pontosabban a győri Rába egyik gyáregysége, amely hajdan Hoffer-traktorgyárként lett méltán híressé, majd 1972-ig Vörös Csillag Traktor­gyár néven működött. A mos­tani megszűnés próbakő min­denki számára. Elsősorban is a 360 munkás életében, akik közül nem kevesen 30—40 évet is eltöltöttek ebben a gyár­ban. Próba elé állítja az akció a Rába vezetőit, elsősorban Horváth Ede vezérigazgatót. A gyárnak otthont adó kerület párttitkára a harmadik, ő a mérleg nyelve ebben a vitá­ban. A munkások elkeseredettek. Nekik eddig azt mondták, szükség van a munkájukra, miért fordult most egyszerre a kocka. A munkások egysze­rűen és egyenesen fogalmaz­nak: miért nem mondták el ne­kik, mi készül, miért szóbeszéd és miért nem munkásgyűlés útján tájékoztatták őket a vár­ható fejleményekről? A kerü­leti párttitkár véleménye is ha­sonló: ilyen módon nem lehet kész helyzet elé állítani az em­bereket. Gazdasági döntések elképzelhetetlenek politikai előkészítés nélkül. A gazdasá­gi reformoknak politikai téren is megalapozottaknak kell len­niük — halljuk az elmúlt na­pokban egy másik színtérről, Moszkvából is. Nézem a Rába kontra Rába című riportműsort, és hallom napjaink bűvös szavait. Kérem, Telefonos forum a felsőoktatásról Uj szakok Nem unatkoztunk kedden, a felsőoktatási felvételikről tartott telefonos fórumon. A program házigazdájaként jó­szerivel arra sem volt időm, hogy bemutassam egymás­nak meghívott szakemberein­ket. A szünet nélkül csengő telefonok, a két óra alatt be­érkezett 45 érdeklődő hívás persze nem azt jelzi, hogy növekedett volna az érdeklő­dés az egyetemek és főisko­lák iránt hazánkban. Inkább arról van szó, hogy differen­ciálódnak az igények; ahogy az emberek jobban meggon­dolják manapság, mire költik pénzüket, pontosabban, gondosabban választják meg a továbbtanulási lehetőségei­ket. A legapróbb részletekkel is tisztában akarnak lenni, és ez így természetes. Az már kevésbé természe­tes, hogy több középiskolás is hívott bennünket olyan kérdésekkel, amelyekre nyu­godtan megkaphatták volna a választ iskolájukban vagy az adott felsőoktatási intéz­ményben és esetleg, ha bele­lapoztak volna az ez évi Fel­vételi tájékoztatóba. A Felvételi tájékoztató egyik hibája: a leírtakkal el­lentétben nem kell KISZ-jel­lemzést csatolni a felvételi csomaghoz, persze, ha az adott ifjúsági szervezet úgy gondolja, hogy külön ajánlja tagját, teheti, ám természet tesen elsődlegesen a hozott és elért pontszámok összege számit a bejutásnál. Nem véletlen, hogy sokan arra voltak kíváncsiak, hova, mennyi ponttal lehet bejutni. Vendégeink a tavalyi ténye­ket tudták ilyenkor mondani. Ezek sokszor megtévesztőek, hiszen egyik évről a másikra is sok minden változhat. Fel­hívtuk a figyelmet az átirá­nyítási lehetőségekre is, hi­szen a felvételi jelentkezési lapon megjelölhetnek több intézményt, kart, szakot is, de — és erre itt külön utalnunk kell — csak olyanokat, ame­lyek a Felvételi tájékoztató­ban az adott intézménynél meg vannak jelölve. A mű­szaki pályákon például évek óta úgynevezett szakmacso­portos átirányítás van; épí­tész, gépész, villamossági és más szakmacsoportok alap­ján irányíthatják „fentről le", egyetemről főiskolára azokat, akik elérték a másik intéz­mény minimális felvételi ponthatárát, de ott méa nem tudták vagy nem akarták fel­tölteni a rendelkezésre álló keretszámot. A műszaki pályákhoz kap­csolódóan sok kérdés érke­zett a PMMF-en szeptember­től induló műszaki informati­kai szakról is. Még egyszer hangsúlyozzuk, erre a szakra ötven jelentkezőt vehetnek fel. A szak egyelőre két szak­területen, építész- és gépész­vonalon indul. Tanterve gya­korlatilag nagyban hasonlít majd az építész- és gépész­hallgatók tanterveire, azzal a különbséggel, hogy a jelen­legi tervek szerint összóra- szómuk 10—20 százalékában számítástechnikával kapcso­latos elméleti és gyakorlati ismereteket tanulhatnak. A hároméves tanulmányok után műszaki informatikai üzem­mérnöki oklevelet kapnak. A pécsi, további új szakok­ról. Végleges, hogy a JPTE Tanárképző Karának főiskolai képzésében, a Felvételi tájé­koztatóban megjelenteken kívül biológia-kémia szak is lesz. Az viszont, hogy az egyetemi képzésben, a la­punkban is említett három vadonatúj szak (földrajz— orosz, fizika—orosz, rajz- vizuális ismeretek) indul-e, február ötödikén dől el. Figyelemreméltó általános változás, és ezt a beérkezett telefonok is igazolják, hogy néhány nagyobb, négy—öt­éves képzésű egyetemen és főiskolán most felvételiző fiúk választhatnak: tanulmá­nyaik után (egyszerre) vagy előtte egy évig, majd utána hat hónapig lesznek-e kato­nák (Pécsett, a tanárképző karra vonatkozik ez kizáró­lag). Sokan hívtak bennünket azok közül, akik dolgoznak vagy jelenleg katonák, és fel­vételizni szeretnének idén. A jelenlegi sorkatonai állo­mányban levő jelentkezőktől nem feltétlen kérnek munka­helyi javaslatot, csak egy pa­rancsnoki engedélyt, hogy katonai idejük alatt felvéte­lizhetnek. A munkaviszony­ban lévőknél kell munkahe­lyi javaslat, felvételüknél nem kizáró ok, ha a munka­hely ellenzi továbbtanulásu­kat az adott helyen. Ha vi­szont beleegyezett a munka­hely, kötelezettséget vállalt arra, hogy a rendeletekben megszabott tanulmányi sza­badságot és a konzultációs időt biztosítja, jelentkezzen dolgozója akár esti, akár le­velező tagozatra. „A biztonság kedvéért hí­vom önöket, hogy jól értel­meztük-e a tájékoztatót" — mondták többen. Megértem őket, és javaslom, az adott intézmény tanulmányi osztá­lyain, dékáni hivatalaiban érdeklődjenek. Készséggel állnak rendelkezésükre, hi­szen minden egyetemnek, fő­iskolának érdeke, hogy a leg- jobbakkal dolgozzon. Bozsik László Rába és Rába itt „rá kell mozdulni", egyál­talán, „mozdulni kell", „tal­pon kell maradni”. - Ezt hallja a minden esti híradókban a kispesti munkás is, akinek most új munkahelyet kell keresnie. Ez, kérem, világjelenség — hangzik az érv. At kell állni, ha kell, hónapok, hetek alatt, és azt gyártani, ami kifizető­dik. A világcégek is megcsi­nálják a tömeges elbocsátáso­kat. Ott van például a Re­nault ... - Igen, csakhogy mi éppen azért indultunk el évti­zedekkel ezelőtt egy, a Re- nault-éktól és a Hofferéktől el­térő másik úton, hogy munka­gép és munkáskéz, munkaadó és munkavállaló, gyár és mun­kás között a viszony más, em­beribb legyen. Horváth Ede érveit igen sokan tiszteletben tartják, nem véletlenül válasz­tották a televízió nézői az év emberévé egy hónappal ez­előtt, nem véletlenül látjuk mindenfelé Európa és a többi kontinens útjain a Rába autóit. Mindehhez azonban kell még valami. A kerületi párttitkár ezt mondja: „Ha egy vezető ilyen döntést hoz, akkor kell legyen annyi bátorsága, hogy oda- á 11 jón az emberek elé, és megmondja nekik, miért szü­letett ez a döntés." Annál in­kább, mivel a következő évek­ben másutt is a munkások elé kell majd állni — és nemcsak a döntés után, hanem előké­szítése idején is. G. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents