Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-28 / 58. szám
Megkímélni a belvárostI Útgyíírű a belváros körül — Á legrövidebb út a városfalakon kívülről — Óriásparkoló LvoY-Kertvárosban A történelmi óvárosok megóvása közös európai gondunk. A gondot a 70-esévek szülte: akkor kezdtek jelentkezni az általános leromlás tünetei. Az okok között találták mindenütt a motorizáció káros hatásait, ezért az óvárosok védelme egyre inkább egyet jelentett a forgalmi tehermentesítéssel. A kisebb területen elhelyezkedő óvárosok esetében gyorsan, ügyesen meg tudták ezt oldani, a nagyobb területeknek kevesebb a sikerük,hiszen nehéz egy városrészt teljesen kiiktatni egy város közlekedési vérkeringéséből. Egységes szemlélet és cselekvés A pártnapokról Pécsett sincs másképp. A belváros közlekedési rendjének a gyökeres megváltoztatása kb. másfél évtizedes téma. Hol tart ez ma? Erre kerestük a választ azon a kerekasztal- beszélgetésen, amelyre meghívtuk a Dunántúli Napló szerkesztőségébe dr. Somfai Csaba városi építési és közlekedési osztályvezetőt, Kemenes -Lász- lót, a tanács forgalomszervezési főelőadóját, Bitte Ferenc rendőralezredest, a Pécs Városi Rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztály- vezetőjét, Albert Ferencet, a Pannon Volán forgalmi igazgatóhelyettesét, Rózsai Bélát, a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat forgalom- technikai osztályvezetőiét és Bukovics Zoltánt, a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat pécsi üzemigazaatóiát. Szerkesztőségünket Hársfai István és Roszprim Nándor képviselte.- Mi a véleményük a pécsi belváros közlekedési helyzetéről? Kemenes László: - A pécsinél kedvezőbb kialakítású történelmi belvárosokat is ismerve, ólljuk az összehasonlítást. Amiben nem, az az utak tehermentesítése, ebben elmaradtunk. Somfai Csaba: — Tudomásul kell vennünk, hogy elsősorban a felújítások miatt gyakoriak a forgalmirend-változósok. Ezeket az intézkedéseket már most úgy tesszük, hogy o forgalom- növekedés dinamizmusát a belvárosban csökkentsük. Bitte Ferenc: — A jelenlegi forgalomszervezés közlekedés- biztonságilag megfelel az elvárásoknak. Albert Ferenc: - Az tény, hogy autóbuszvezetőink a belvárosi közlekedésben nincsenek könnyű helyzetben . . Bukovics Zoltán: — A boltokat zömmel mi látjuk el áruval. Sajnos, egy részük megközelítése igen körülményes, rakodni csak tiltó táblák ellenére vagyunk képesek. Rózsai Béla: - Kétségtelen, hogy a gyakori forgalmirend- változósok irritálják a közvéleményt.- 5 talán nincsenek is kellően előkészítve a változások, gondolunk például a Bem utcára. Kemenes László: - A Bem utcai homlokzátfelújításkor ideiglenesen korlátoztuk a forgalmat. Az élet bebizonyította, hogy ez bevált. Ezért döntöttek a városi tanács vezetői a végleges korlátozás mellett, mely biztonságosabbá tette az autóbusz- és gyalogos forgalmat. Célunk volt az is, hogy a kerülőre kényszerítéssel csökkentsük a Széchenyi tér átmenő forgalmát. Felméréseink ugyanis azt igazolták, hogy sok járművezető indokolatlanul közlekedik a Széchenyi téren.- Ez elfogadható érv, azonban a tehermentesítésre kijelölt Fürdő és Munkácsy Mihály utcák állapota nem felel meg a megnövekedett forgalomnak. Kemenes László: — Azt hiszem, most már kedvezőbb a helyzet, hiszen a Fürdő utcában tilos a parkolás, a Munkácsy Mihály utcában jobbra és balra is lehet kanyarodni. Rózsai Béla: - Megemlíteném, hogy február elsejétől a Bem utcában megszüntettük mindkét irányból a taxik átmenő forgalmát is. — A belváros forgalmának a rendezésére, átalakítására születtek már koncepciók. A hetvenes évek második leiében szerepelt a tanács végrehajtó bizottsága előtt a belváros forgalmi rendjének a korszerűsítése. Jelenleg mi a helyzet? Kemenes László: - Az- új belvárosi forgalmi rend ráhangolósi időszakát éljük. Van a városnak új általános rendezési terve, van a belvárosnak részletes rendezési terve, és van élő belvárosi rehabilitáció. Amiből következően rengeteg az építési, felújítási feladat. Ügy vélem, nagyon sokáig kell még rögtönöznünk. Somfai Csaba: — Tartós forgalmi rendet, amíg ilyen ütemben megy a belvárosi rehabilitáció, valóban nem tudunk csinálni. Felkészülni annál inkább lehet.- Meddig tarthat a rehabilitáció? Somfai Csaba: - Talán 30 év? . . . Hatalmas munkába fogtunk. Amióta létezik a belváros, nem nyúlt hozzá még senki úgy, ahogy mi tesszük. Ezért irritáló dolgok mindig lesznek. Elképzelhető például, hogy a Kossuth Lajos utcát egészen le kell zárnunk, amikor qz építők hozzányúlnak a színház kupolájához. A rehabilitációs munkák miatt vannak és lesznek mindig forgalmi korlátozások. Ha akarjuk a belváros megtartását - és biztos vagyok abban, hogy nincs pécsi, aki ne akarná —, ezt is el kell fogadni.- Nem lehetett volna úgy ütemezni, hogy a belváros egy- egy részlete egyszerre készüljön el? Ez a forgalmi rendezést is egyszerűsíthette volna. Somfai Csaba: — Nem lehet egy valamit kiragadni és mindent annak alárendelni. De azért annyit hadd mondjak: a koordináltság . ebben a munkában még mindig nem elég hatékony, s ez - természetesen - kihat a közlekedésre is. Albert Ferenc: — Roppant izgalmas: egy állandósult ideiglenességnek nézhetünk elébe akár évtizedekig. Somfai Csaba: — Ami pedig a konkrét céljainkat illeti: mindenekelőtt a belvárost megkerülő úthálózatot kell kialakítani annak az elvnek az érvényesítéséért, hogy a városfalakon kívül keressük meg a belvárosi úticélunkhoz vezető legrövidebb utat. Idén el kell készülnie az alagútnak, s az idei fejlesztési tervünkben szerepel a keleti érintő út építésének a megkezdése. Az évtized végéig szeretnénk az útgyűrűt befejezni. Alapelvként valljuk különben, hogy a tömegközlekedés elsőbbsége mellett, az egyéni közlekedés és az áru- szállítás ésszerű korlátozásával lehet csökkenteni a belváros forgalmát. Kemenes László: - Ehhez még annyit, hogy a 48-as térnél a leendő harmadik felüljáró és a balokányi autóbusz- decentrum miatt óriási lesz a gyalogos vonzás, ezért ezt a csomópontot nem szabad úgy megépítenünk, hogy ne. legyen ott gyalogos aluljáró.- A pécsi belvárosban parkolni bűvészmutatvány. Milyen tervek vannak ennek az áldatlan helyzetnek a megváltoztatására? Somlai Csaba: — Az egyensúlyt csak úgy tudnánk megteremteni, ha parkolóházakat építenénk. A Kossuth téren megépül egy földalatti parkoló, s szeretnénk, ha a Jókai utcában és a Citrom utcában is kialakíthatnánk szint alatti parkolóhelyeket. Terveink között szerepel, hogy a szanált épületek helyén, a rendeltetés- szerű használatba nem vett területeken ideiqlenes parkolóhelyeket létesítünk.- A rendelet értelmében a belvárosban csak olyan házak épülhetnének, melyek a lakók járműveinek elhelyezését megoldják. Ezzel szemben csak elvétve akad ilyen ház. Somfai Csaba: — Alapvető célunk, hogy beépíttessük a foghíjakat, de az építtetők azzal a feltétellel nem fogadják el a területet, ha garázsokat is kell építeniük, hiszen ez többletköltséggel jár. Bitte Ferenc: — A belvárosból ki kell vinni a parkolási területeket a város szélére, s véleményem szerint garázsokat is csak ott volna szabad építeni. Kemenes László: — A gondok enyhítésére növelni kívánjuk a fizetőparkolók számát, s ahol csak lehet, mindenütt biztosítjuk a személygépkocsik megállását, várakozását. Terveink között szerepel, hogy a leendő Ivov-kertvárosi autóbuszdecent- rum mellett egy 500 autó befogadására alkalmas parkolót hozunk létre. — Egy „igazi" sétautcánk van, a Sallai utca, de ez sem úgy működik, mint más városok hasonló utcáj. Sokszor szinte folyamatosnak tűnik a forga-' lom, és mindig van várakozó gépkocsi. Beszélnünk kell a teher-, áruszállításról. Az említett tíz év előtti programban három megoldás kínálkozott: 1. az üzletek átprofilozása, 2. éiszakai szállítás, 3. az érkező áru fogadóraktárban történő "átrakása kis járműre. Mindebből szinte semmi sem valósult meg. A Kossuth Laios utca állandóan tele van kamionokkal és naqy tehergépkocsikkal. Lehet íqy ebből az utcából olyan sétcutca amilyenről álmodunk? Bukovics Zoltán: — A belvárosban a Konzum az egyetlen, amelyik éjszaka is fogad árut. A gondolat maga különben felveti, hogy bármelyik megoldás esetén is, ki állja a többletköltségeket. És azt is meq kell mondanom: másutt is méltányolják a vidékről érkező szállítmánynál, hogy a célnál lehessen leparkolni, és ne 150-200 méterről kelljen behordani az árut. Ám legyenek keverőraktárak is, ahol mi lerakhatjuk az árut, ugyanis nem ragaszkodunk ahhoz, hogy mindent mi szállítsunk be a belvárosba, ha más vállalkozik erre. Bitte Ferenc: — A Sallai utcában zömében magánkereskedők vannak, akik saját gépkocsival szállítják az árut. Minden várakozó gépkocsit ellenőrizni kellene reggeltől estig, ez pedig képtelenség. Egy-egy délelőtt 25—30 várakozó qéo- kocsi is előfordul. Ha aztán megjelenik a ,.looó”, röqtön meg tud mozdulni mindegyik. Somlai Csaba: — A sétautcák rendeltetésszerű kialakítása általában ott meav iái, ahol az üzletek ellátását hátulról. párhuzamos utcából men tudják oldani. De ezt nálunk sem a Sallai utca, sem a Kossuth Laios utca nem tudia és nem is foqjö tudni. Volt eqvszer egy olyan terv. hoqy a Sallai utca üzleteit a Zrínyi utra felöl közelítsük meg, ahol PIK-inqatlanok érintkeznek egymással. A gondolat ellen a lakók tiltakoztak a legiobban. Az ilyen elgondolás pedig eleve kizárt a magántulajdonú ingatlanoknál, mert ez nem kisajátítási jogcím, ezzel nem terhelhetjük a belvárosi rehabilitációt.- Aggasztóan rossz az utak, járdák állapota. Remélhetünk javulást? Somlai Csaba: — A városnak ebben az esztendőben 87 millió forint áll rendelkezésére az utak, hidak, járdák fenntartására, korszerűsítésére. A tanács végrehajtó bizottságának dön- ítése értelmében a korszerűsítésre szánt összegből folytatjuk az alagút építését, ez lesz a leglátványosabb munka. Sajnos, a többi pénz csak arra elegendő, hogy az utak, hidak, támfalak, járdák állapotának romlását megakadályozzuk. Január második felében megyénkben a pártszervezetek öt és félszáz pártnapot és munkásgyűlést szerveztek. Ezeken közel 40 ezer ember vett részt. E fórumok alapmondanivalóját az MSZMP Központi Bizottságának 1986. november 20-i, a gazdasági munka megjavításának feladatairól szóló határozata adta. Ennek szellemében kellett szólni az országos feladatokból fakadó helyi tennivalókról is. A pártnapokon gazdasági, társadalmi életünk sok kérdése került szóba. • A célnak megfelelően főként a gazdasági helyzetünk és tennivalóink sokoldalú. — döntően jobbító szándékú - ugyanakkor kritikus és önkritikus megközelítésekre került sor. De megfogalmazódtak a realitásokat nem ismerő, vagy azokkal nem számoló, a felelősséget csak másutt kereső vélemények is. Ezek közül itt csupán néhány, többek figyelmét felkeltő, fontos kérdést érintünk. Egyetértés A rendezvényeken véleményt nyilvánítók döntő többsége kifejezésre juttatta, hogy egyetért a Központi Bizottság november 20-i határozatában foglaltakkal. Nagy hangsúlyt kapott - főként a vezetők és szakemberek körében - az általános célok megvalósítását szolgáló feltételrendszer biztosítása, a gazdaságpolitikai célokkal jobban összehangolt és kiszámíthatóbb szabályozók igénye. Egyetértés volt abban is, hogy a közös nemzeti ügyeinket szolgáló határozat megvalósításáért az irányítás és végrehajtás minden szintjén nagyobb felelősséggel és következetességgel kell munkálkodni. Az elhangzottakból több következtetés is levonható. Egyre szélesebb körben tudatosul, hogy: a nemzetközi fizetőképesség megőrzése, az adósság csökkentése, a felhalmozás szerény emelése és a lakossági fogyasztás megőrzése — majd bővítése — csak a nemzeti jövedelem növelése útján valósítható meg. Ennek érdekében minden termelő egységben keresni kell a nagyobb mennyiségű és a jobb minőségű termék gazdaságos előállításának, exportálásának lehetőségeit. A dolgozók egy része, a vezetők nagyobb hányada látja, hogy e feladatok csak a folyamatos műszaki fejlesztéssel, a termék- szerkezet megújításával, a munkakultúra színvonalának emelésével valósíthatók meg. A magyar gazdaság szerkezeti átalakítását többen -helyesen - meghatározó jelentőségűnek tartják. Ennek üteméről és hogyanjáról azonban megoszlanak a vélemények. Egyesek az azonnali, radikális intézkedésekkel értenek egyet. Ök kevésbé számolnak a kieső termékek pótlásának lehetőségeivel, az anyagi és emberi tényezőkkel. Mások a folyamatos, de következetes átalakítás hívei, figyelembe veszik az átalakítással járó szélesebb gazdasági és politikai hatásokat is. A mai körülmények, feltételek ismeretében az út járható. Hatékony foglalkoztatás A munkaerő hatékony foglalkoztatása érdekében szükségessé vált átcsoportosításokkal, létszámleépítésekkel általában egyetértés van. Nagyon hamar változik viszont a vélemény, amikor a dolgozót személyében érinti ez az intézkedés. Azt tapasztaljuk, e témakörben még erősen hatnak a régi felfogás maradványai, az érzelmi megközelítések. Még sokakban nem tudatosult, hogy társadalmunkban összeegyeztethető - illetve azzá kell, hogy váljon - a teljes foglalkoztatós és a munkaerő hatékony foglalkoztatásának elve. A teljes foglalkoztatós a szocialista állam feladata. A vállalatok, szövetkezetek, intézmények kötelessége az ott lévő emberek részére a szervezett, fegyelmezett munkavégzés feltételeinek biztosítása, hatékony foglalkoztatása, Az átcsoportosítások, a leépítések több helyen elengedhetetlenek. Indokolt viszont a nyílt, őszinte tájékoztatás, a megfontolt végrehajtás. Szükséges a dolgozók szakmai átképzésének szorgalmazása, megvalósítása. Érthető, hogy sok helyen foglalkoztak az ár és a bér alakulásával. Sajnos ezek általában egymástól elszakítva kerültek szóba. A termelői és fogyasztói érdekek eltérése kitapintható. A termelő üzemekben dolgozók — a vállalat, szövetkezet nyeresége érdekében — a saját termékeik árának emelését természetesnek tartják. A boltba lépve, mint fogyasztók már ellenszenvvel nézik az árak emelkedését. Elfogadom, ez kissé leegyszerűsített képlet. De meggyőződésem, hogy érzékelteti a kettős magatartást és jelzi, hogy mint termelőnek is szükséges az árak emelkedése indokoltságán gondolkodni. A nyilvánosság erejével A bérek, keresetek differenciált, teljesítményekhez kötődő elosztásával általában mindenki egyetért. Megoszlanak a vélemények viszont a gyakorlati megvalósíthatóságról. A teljesítménybérezésben dolgozóknál némileg egyszerűbb a helyzet. De ott is közbeszól még a minőség, amit mindenütt és azonnal nehéz ellenőrizni. Megjegyzem, ennek módját már legtöbb helyen — zsebremenó hatással - kidolgozták és jel alkalmazzák. Nehezebb a helyzet a nem „normára'’ dolgozóknál. Ez viszont nem jelenti, hogy e területeken le kell mondani a teljesítményarányos javadalmazásról. Szinte minden kollektívába"» tudják, hogy kiknek a munkája járul jobban hozzá a közös feladatok sikeres, eredményes megoldásához. Ennek szem előtt tartásával, a nagyobb nyilvánosság erejével - nem beszélve bizonyos tudományos igényű mérésekről - e területeken is bátrabban alkalmazható a differenciálás. Tettekkel A pórtnapokon, munkásgyú- léseken még számos más időszerű kérdés került szóbo. Többek között: a gazdasáci fejlődésünk nemzetközi feltételei, a hatékonyság, a munkafegyelem, a vezetői felelősség, a példamutatás, a pályakezdők, a műszaki értelmiség, a felsőoktatásban- dolgozók, a nyugdíjasok helyzete. Ezek egy része helyben jelent megoldandó feladatot. Bízunk abban, hogy az észrevételek, javaslatok hasznosítása megtörténik. A tapasztalatok az irányító pártszervezeteknek is figyelembe veendő tanulságul szolgálnak. A nyílt, őszinte párbeszédnek igaz haszna azonban a tettekkel igazolható vissza. Most — a novemberi határozat további tanulmányozása mellett - mindenkinek a maga helyén - a cselekvő azonosulás gyakorlati bizonyításán, a tetteken van a sor. Kiss György, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője Csúcsforgalom a Munkácsy Mihály utcában HÉTVÉGE 3
