Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-21 / 51. szám
Sziget a hó alatt Egyik napról a másikra megbénult a közlekedés □ két part között. Mindig így van ez, ha nem jár a komp és a Dunán jégtáblákat sodor a víz. Emberek tucatjai rekedtek a városban, vagy a szigeten, akinek meg sürgős — nagy kerülővel —, a bajai hídon igyekeztek eljutni a célig. Mohácsi-sziget településeit a tél az idén is elszakította a külvilágtól. Igaz, nem teljesen, hiszen Nagybaracska felől ha nem is könnyen —, de minden faluba eljuthatott az ember. Ritkán ugyan, de közlekedtek a Volán járatai, akinek pedig saját autója van — és nem félt a tengelytöréstől, az árokba csúszástól -, saját felelősségére az is útnak indulhatott. A hóeke ismeretlen lehet errefelé, mert azon a ködös, zúz- marás februári napon eddig aligha járt ilyesmi előttünk. A dunafalvai elágazásig még viszonylag jó az út, de tovább ... A faluig vezető tíz kilométeres szakaszon keményre taposott jégpáncélon lépésben haladtunk. így is nehéz a kocsit egyenesben tartani, szerencsére szinte egyáltalán nincs forgalom. Akinek nem volt dolga a szigeten, nem is igen járt errefelé. A Mohácson tanuló diákok beköltöztek a városba és néhány bejáró dolgozó is helyet keresett magának a rokonságnál. A tél a tsz-eknek, a boltoknak jelenti a legnagyobb gondot. A jószágot ilyenkor is gondozni kell, az embereket pedig el kell látni kenyérrel, tejjel, hússal. Dunafalván már napok óta várták a Húsipari Vállalat autóját. Amikor végre Baja felől megérkezett, az emberek egymásnak adták a bolt kilincsét. A pult mögött Ferenci Istvánná számol, mellette nagyfia — aki szakképzett hentes és a Bácshúsnál dolgozik — méri a kilókat. Ferenci István mint révész, akkor éppen munka nélkül volt: — Ilyenkor nem tudunk menni, inkább szabadságot veszek ki, mert otthon is van tennivaló. Ha meg üzennek, körbe megyünk busszal, a másik parton ügyeleti szolgálatot látunk el. A kishajó Dunaszekcsőnél van. — Mindenki dolgozik a családból? — Annak idején mi úgy kerültünk össze a feleségemmel, hogy csak a két kezünk volt. Nálunk komoly dolog a családi összefogás, amit csak lehet, közösen csinálunk. Tartunk jó6. HÉTVÉGE szágot, van tehén, növendék üsző, bika. Kettőt nemrég adtunk le, egyet meg a hó végén visznek el. —- Milyen az ellátás? — Elég kellemetlen helyzetbe kerültünk a rossz időjárás, a csúszós utak miatt. A vágóhíd messze van a falutól, nem könnyű a húst ideszállítani. — Nagy gondunk a dunai közlekedés — mondja Herr Ferenc, a dunafalvi tanács elnöke. — Ezután a hosszú, nehéz tél • után mindenki azt várja, hogy végre süssön ki a nap, és tűnjön el a hó. Tíz óra tájban felszakadozik a köd, hull a zúzmara a fákról, az út szélén a varjak és a fácánok kutatnak valami ele- ség után. A motor zúgására éppen hogy csak félrelibbennek, nem félnek az embertől. A szigeten mindig akad valaki, aki gondol a vadakra, sőt még a halakra is. A homorúdi út mentén fej - szés emberekkel találkozunk, léket vágtak és persze halásztak is egy kicsit. Azt mondják, a tsz megengedte, sőt mi több, bíztatta is őket: nem számít az a pár mázsa hal, amit kifognak, csak a többit mentsék! A húszcentis jégre több rétegben esett a hó, az ónos eső, ha nem nyitják meg a vastag páncélt, tavaszra minden odaveszik. — A tél jelentős többletköltséget okoz nekünk — mondja Appl Gáspár, az Újmohácsi Durfovölgye Tsz személyzetise, aki egyben a település tanácstagja is. — Ha szünetel a révközlekedés, a munkások csak nagy kerülővel juthatnak egyik partról a másikra. Reggel és este 2—3 órát is utaznak. A busz mindennap körbeiött. A gépkocsivezető este átvitte az embereket és a városban, a szállodában aludt. Tori Mihály, az újmohácsi kézbesítő gyalog, kerékpáron, vagy éppen lóháton járja a szigetet. Azt, hogy mivel indul útnak, többnyire az időiárás szabja meg. Néhány éve hivatalosan lemérték körzete hosz- szót, — 41 kilométer. — Amikor 1954-ben postás lettem, még jóval több tanya volt erreffelé. Aztán jött az 56- os nagy árviz, a házak összedőltek, megalakult a tsz, lét- reiöttek a tanyaközpontok, elköltöztek a népek. Most Üj- mohácson, Sárháton vagy Homorúdon laknak. — Milyen a sorsa a postás lovának? — Annak most jó, mert otthon van . . . Nagyon síkos az út, félek, hogy elesik, így inkább kínlódom magam. Pedig muszáj lesz egy kicsit megmozgatni, mert megöli az unalom. A rihai vegyesbolt nem tartozik a legszebb üzletek közé. Kicsi, koszos és hideg. A falakon látszik, hogy évek óta nem festették. Az olajkályhában pislákol egy kis láng, a pult mögött álló hősugárzó alig ad valami meleget. Fázik a boltos is, arca kék a hidegtől, orrát pirosra csípte a nátha. — Kicsit késve, de azért többnyire ide ér minden — mondja Éberlingné. — Hiánycikk azért mindig van. A Ráma margarin most például már elég régóta hiányzik. Ultra-por jött, de sampon nem. Savanyúságból egyszer jó az ellátás, máskor nem. Étolaj is van, de sokáig hiába keresték. — Honnan kapják az árut? — Mohácsról, de az rossz időben nem megy. Bajáról nem nagyon hoznak, nem indulnak el vele. Az alapvető élelmiszer, a tej, kenyér azért megjön. Nyári hónapokban a bolt forgalma havi 200 000 forint körül van, ilyenkor január— februárban viszont erősen visz- szaesik, 120—140 ezer forint körül mozog. A környékbeli harminc ház lakói —, mint a szigetiek általában —, felkészültek a télre. A legtöbb család több hízót is vágott. Dr. Szilágyi Éva körzeti orvos és férje, Görcs Péter restaurátor két óvodáskorú kislánnyal Pécsről költözött a szigetre. A fiatalasszony előbb Üjmohácson kezdett dolgozni, de aztán Homorúdra mentek, ahol a tanácstól egy tágas, szép szolgálati lakást kaptak. — Üjmohácshoz szétszórt tanyavilág tartozik — mondja Görcs Péter. - Kandótól a sá- rosi részig, meglehetősen nagy területet kellett a feleségemnek ellátni, ez pedig télen, a szigeti útviszonyok mellett nagyon fárasztó volt. Homorúd központi település, Sárhát, Ri- ha és Szabadságpuszta tartozik hozzá. — Sok betege van? — A szigeti emberek keményebbek, szivósabbak. Naponta mégis mintegy 60—80 keresi fel a rendelőt. A betegek egy része 'kardiológiai gondozásra Mohácsról jár, de akkor nem tudott átjutni. A bajai kórházban, ha van hely, fogadják az ittenieket is. — Ki segíti a körzeti orvos munkáját? — Nagyon sok támogatást kapunk a tanácstól, a tsz-től. Adnak kocsit is, ha szükség von rá. Idén erre még nem került sor, mert a Trabantra vettünk hóláncot, amivel eddig minden beteghez szerencsésen eljutottam. Persze, itt éjjel is készenlétben kell lenni. Munkahely fogyatékos fiataloknak Egyetlen lehetőség az önálló élethez Bálint Attiiáné (a képen jobbról) Hernádi Máriával az iskola elöl indulnak a továbbképzösöket munkahelyükön ellenőrizni. A pécsi György-telepen hamar eltévedhet az ember a teraszokra épített házsorok között, az összekötő lépcsőkön: Az egyik lakás már üres, csupaszok a falak, hiányzik az ajtó, ablak, a villamos kábelek lelógnak. A mellette lakókat Ikeressük. Hiába, bár belátni a rongyos függöny mellett, az ablakban dagad a piszkos dunyha. Kóborol megint az anya és a fia. A 16 éves Csabát keresik az iskolában. November óta kiveszegeti az anyja, küldi havat lapátolni, azzal gyorsabban jön a pénz. A szomszédban ugyancsak kamasz fiút keres a tanító néni. A lakásba fabódén keresztül jutunk be, minden ajtón vászonfüggöny, hogy ne szökjön el a meleg. Nyolcán lakják a két kis szobát, főzófülkét. Az anya egyre hangosabb, ahogy mellébeszél. Fogadkozik, ki tudja hányadszor, hogy küldi a gyereket munkába, iskolába. Tudja ő, hogy a tanárnő sem hiszi, sokszor elmondott színjáték ez. Meztelen lábbal kísér ki a hidegbe, lábszárán a félreismerhetetlen súlyos betegség nyomai. Bálint Attiiáné szeptembertől, mint a Pécsi Kisegítő és Foglalkoztató Iskola ifjúsági gondozója, rendszeres látogató a családoknál: Vissza- vissza viszi az elmaradozókat az iskolába, a munkahelyre. Sokszor ígér szép szóval, gyakran fenyegetni kell, de feladni — semmiképpen. Aprók a sikerei. A Pécsi Kisegítő és Foglalkoztató Iskolában 1979- ben szervezték meg a továbbképző tagozatot, mint a Dolgozók Általános Iskolájának kihelyezett 7-8. osztályát, mert egészen mostanáig a kiseaítő iskola nyolc osztálya az általános hat osztálynak felelt meg. A 14 évesék nem vállalhattak munkát, de a szakmunkás- képzőbe se juthattak a jobbak e nélkül. A továbbképző tagozat alapja az a kapcsolatrendszer volt, amelyet Hernádi Mária tanárnő, a tagozat vezetője alakított negyvenegy pécsi vállalattal. Ott dolgoztak a gyerekek délelőttönként, míg délután jártak iskolába. Ezt a kapcsolatrendszert bővítette Bálint Attiiáné az elmúlt félévben. Dolgoznak gyerekei a Péjesi Sütőipari Vállalatnál, az Amfóránál, a Szikra Nyomdában, a VILLGÉP- nél... A Pécsi Sütőipari Vállalatnál dr. Csaba István, igazgató név szerint ismeri mind a hat gyereket. Azt mondja, egy négyszáz fős cégnél ez természetes, mármint az, hogy többet tud valamennyi munkatársáról.- A nyáron jött hozzánk két kislány. Jól megállták a helyüket, éjért vettük fel a többi négyet. 2500 forintot keresnek meg havonta, s von aki prémiumot is kapott mór, pedig azt fél év után szoktuk adni. A jobb képességűeknek van lehetőségük továbblépni, a Pécsváradi Szakmunkásképző Intézetben tanulhatnak a vállalat támogatásával. Van más lehetőség is, és Hernádi Mária nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, ha gyerekei jövőjéről van szó. Arról a speciális szakiskoláról beszél, amelyet szeptembertől indítanak a kisegítő iskolában szerződéses kapcsolatban a pécsi cégekkel. A gyerekek betanítottmun- kás-bizonyítványt szereznek 16 éves korukra. Egyik héten közismereti tárgyakat tanítanak nekik, a másikon az üzemekben dolgoznak, és ott szerzik meg a szakmai ismereteket is. Ha az iskola és az üzem közösen javasolja két évnél előbb is jelentkezhetnek a szakmunkásképzőbe. A tanárnő érvei meggyőzőek, dr. Csaba István vállalkozik szeptembertől négy tanuló betanítására. A Baranya Megyei Baromfifeldolgozó Vállalat lépett elsőként a pécsi cégek közül. Bakonyi Ferencné, személyzeti vezetőnek határozott elképzelései vannak arról, hogyan foglalkoztatják majd a náluk tanuló lányokat.- A daraboló üzemben helyezzük el őket, mert itt egy műszakban dolgoznak. Bár az üzemben reggel 7-tői 15-ig tart a munkaidő, a gyerekekét 8—12-ig szervezzük meg. Két munkatársunk lesz a szakoktató, akik megbecsült dolgozóink. A tervünk az, hogy a feldolgozó üzem technológiájával megismertetjük őket. Elsősorban jó kézügyességgel rendelkező lányokat várunk. A szakmai tárgyakat nem az iskolában, hanem az üzemben oktatjuk majd. Arra számítunk, hogy itt maradnak a gyárban. Lehetőségük van bejutni a pécsváradi szakmunkásképzőbe, de a vállalati felnőttoktatásban is részt vehetnek. Amíg tanulnak, a speciális szakiskolával közösen állapítjuk meg az ösztöndíjukat, és számos kedvezményes juttatást, amire a vállalati kollektív szerződésünk ad lehetőséget. A .vállalatok a következő hetekben kötnek szerződést a szeptemberben induló speciális iskolával: Ebbe a nyolc osztályt végzett kisegítő iskolások mellett huszonegy éves korig jelentkezhetnek azok a korábban végzettek is, akiknek szükségük van a felzárkózásra, az előkészítőre. Hernádi Mária, szeptembertől az iskola vezetője tanítja valamennyi közismereti tárgyat, folytatva a továbbképzőben kialakított gyakorlatát, miszerint a szakmunkásképző anyagából is 'kapnak ízelítőt a tanulók. A tanárnő egyébként 1979-től több, mint kétszáz fiatalt helyezett el, közülük huszonötén szakmunkások.- Mi'k a tervei az iskola leendő vezetőjének?- Az biztos, hogy elmegyek minden üzembe, megnézem, hol dolgoznak a gyerekek, ha kell, megtanulom azt, amit ők csinálnak, megismerem a szakoktatóikat, akiket szívesen látok iskolai rendezvényeinken. Természetesen beszámolok nekik a tanulmányi eredményeinkről. Ez a két fiatal tanárnő pontosan tudja, hogyan ítéli meg a közvélemény a gyerekeiket. Amit viszont náluk jobbon nem tudhat senki: bárért szabad, csak lemondani róluk — azt nem. Gáldonyi Magdolna A kisegítő iskola végzős növendékei közül néhányon a kenyérgyárban dolgoznak, mint takarítók. Ferenci Demeter A befagyott Riha-tó Fotó: Proksza László
