Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-18 / 48. szám
1987. február 18., szerda Dunántúlt napló 3 Kallódó emberek? A tehetség fölfedezése Baranya élen jár a mozgalomban A pályázatnak nincsenek vesztesei Józan ésszel olyan természetesnek tűnik: .a tehetséges gyerekkel foglalkozni kell. Többet foglalkozni. Irányítani, segíteni, a képességeit fejleszteni. Mennyi imperatívusz! A pedagógia ábécéje ... Mégis, de sokáig tartott, amíg az ún. tehetséggondozás hosszú évtizedek után ismét szabad utat kapott, s végre nem számít rosszízű „elitképzésnek”, ha egy jófejű diákra több időt fordít a tanár. (Régi beidegződés alapján majd azt mondtam: pazarol.) Nem lokálsovinizmus, ha megemlítem: Baranya az élen járt a tehetségek felkarolásáért indított mozgalomban. Amikor még híre-hamva sem volt az országos pályázatnak, itt már nyári táborokat szerveztek az átlagból kiemelkedő képességű cigányfiatalok és a jó oroszosok számára. Olvasótábort a nemzetiségi nyelvet tanulóknak. A napokban egy szakmai összejövetel adott jó alkalmat arra, hogy az 1984/85-ös tanévben megindult országos egyéni tehetséggondozó mozgalom mai helyzetéről elgondolkozzunk. Persze, itt nem is annyira a számszerűség érdekes, sokkal inkább az irány, amerre a mozgalom halad. Kallós Miklósáéval, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettesével beszélgetvén, dr. Solymár Istvánná vezető szak- tanácsadó referátumát meghallgatván rajzolódott ki előttem a tehetséggondozás megyei helyzetképe. A Művelődési Közlönyben és a Pajtás újságban három évvel ezelőtt jelent meg először a pályázati felhívás a 6—7—8. osztályos diákok számára: oldják meg a közölt feladatokat, s a megyei szakértő testület majd eldönti, kik érdemesülnek arra, hogy megyei illetve országos szaktáborban vegyenek részt. Az egyéni pályázat célja: széles körben adjon alkalmat a kiemelkedő képességű tanulók felkutatására, nyújtson segítséget a tehetséges diákok gondozásához. Ha csak annyi volna a mozgalom lényege, hogy szaktábo- jozással jutalmazza a legjobbakat, aligha különbözne a tanulmányi versenyektől. De szerencsére itt távol sem a verseny a cél, ennek a pályázatnak nincsenek vesztesei. Hiszen még azok is, akiki nem kerültek a legjobbak közé, válaszleveleket kapnak azzal a biztatással, hogy iskolájukban készüljenek tovább, használjanak ki minden lehetőséget képességeik fejlesztésére. Lehetőség pedig nagyon sok van. Nem is gondolnánk menynyi. Kétségtelen, hogy a leglátványosabb sikerben azok lubickolnak, akik csillebérci vagy sikondai táborozáson vehetnek részt. Aligha kisebbítjük e táborok jelentőségét, ha azt mondjuk: önmagában az itt töltött tíz nappal nem sokra mennének. Ha egy szülő, patronáló „főnök” maga mellé vesz néhány jóképességű, érdeklődő gyereket, s elviszi magával a munkahelyére, mondjuk egy ipari, mezőgazdasági nagyüzembe, egy számítóközpontba, a nyomdába, a színházba, a csillagvizsgálóba, s ott rendszeresen biztosítja a gyerekek foglalkoztaltását, érdeklődésének kielégítését — minden bizonnyal szárnyakat adhat pártfogoltjainak. Nem kellenek ide nagy szavak, talán mozgalom sem kellene. (Ezt nem Kallósné mondja, hanem e sorok jegyzője.) Pedagógus kell s jószemű, az utánpótlással is törődő jó szakember. A Művelődési Minisztérium kezdetben nem helyeselte, hogy p pályázatokat ott helyben a pedagógus véleményezze. Mára megváltozott a főhatóság álláspontja. Hiszen a tanárnak éppen úgy érdeke, hogy minél több tehetséges gyerek kerüljön ki a keze alól, mint a megyei és országos pedagógiai intézetnek. Ezt a helyes felismerést tükrözi az az állásfoglalás, hogy a pályázat eredményeit semmiképpen sem szabad felhasználni az egyes iskolák minősítésére. Hogyan is szabadna, amikor a tehetség megnyilvánulása, kibontakozása nerh szűkíthető le egy vagy két tényezőre. Megfelelő családi háttérrel rossz tanárnak is lehet kiváló növendéke, és halmozottan hátrányos helyzetű tanulóval is művelhet csodát egy jó tantestület. Nincs értelme tehát azt mondoni, hogy azért, mert X iskolából harminc gyerek jutott el a második fordulóba, azért ez az iskola feltétlenül jobb, mi.nt Y, ahonnan csak tizenkettő. Baranyában ma mintegy másfél ezer 6-8. osztályos diákot mozgat meg az országos pályázat. A második fordulóba néhányszáz gyerek jut el — közülük százan táborozhatnak Sikondán -, az országos táborba ennél valamivel kevesebb diák kap meghívást. Mi lesz a többiekkel? Mi lesz azokkal, akik nem pályáznak, de tehetségesek? Őket is fel kell fedezni valakinek. A pályázat egy a lehetséges módszer közül. De közös érdek, hogy egyetlen jóképességű gyerek se kallódjon el. Nem mindegy ugyanis, hogy akik majdan a társadalom életét szervezik és irányítják, kontraszelekcióval vagy minőségelvű szelekcióval választódnak-e ki. Havasi János A filmklubok feladatén Vitaülés, tlsxtájítás A játékfilmszemle keddi eseményei A Filmklub Szövetség vitaülésével folytatódott kedden a XIX. magyar játékfilmszemle rendezvénysorozata a Budapest Kongresszusi Központban. A szövetség nyilvánosságra hozta a vasárnapi tisztújító közgyűlésén megtartott vezetőségválasztás eredményét. A Filmklub Szövetség elnöke ismét Sára Sándor lett, mellette még tizennégyen kaptak helyet az elnökségben. Ugyanakkor megválasztották a szövetség öttagú felügyelő bizottságát. A Filmklub Szövetség tagjai véleményt cseréltek a magyar A tervező: Szigeti Szilvia textiljeivel a pécsi kiállításon Fotó: Proksza László A Galgafestő textiljei Nincs egy éve, hogy a gal- gamácsai termelőszövetkezet bérbe vette a Selyemipari Vállalat egyik használaton kívül helyezett filmnyomó gépét azzal a megokolóssal, hogy textilfestő üzemet alapít. A szövetkezetnek egyébként ez már a tizenharmadik melléküzemága. A vezetőség elképzelése találkozott Szigeti Szilvia textiltervező iparművész azon elgondolásával, hogy frissen szerzett diplomáját nem egy nagyüzemben, hanem emberléptékű műhelyben kamatoztatja. így lett a Szigeti Szilvia Pécsett is kiállított siófoki származású iparművész a Galgafestő szellemi vezetője. A műszakvezető egy volt autószerelő, a munkásgárda pedig hat falusi asszony, akik eddig még soha nem dolgoztak gépsoron. Szigeti Szilvia szerint rendkívül fogékonyak és hamar beletanultak a mesterségbe. Az eredményről a Pécsi Kis- galériában március 8-ig látható kiállításon győződhetünk meg. A ma még nem gyakori téesz-vállalkozásról a textilművészet lehetséges útjairól beszélgettünk a telezővel a meg- megnyitás napján.- A nagy .textilgyárak 6000 méteres széria alatt szinte Szóba sem állnak a vevővel. A divat változásaihoz gyorsan alkalmazkodó, kisszériás termékekből elég nagy a hiány. A tervem az volt, hogy fiatalos, pamutkarakterű, a naprakész divatról információkat közlő, ugyanakkor stabil minőségű ruhaszövet kerüljön ki Galga- mácsáról. S persze nagyon jó lakástextil. Kedvelem a természetes anyagokat, egyelőre egy-egy mintát kipróbálunk többféle szöveten is. A kiállításon a fekete-fehér nyomású szövetek voltak többségben. A tervező szerint részben kényszerűségből, részben iparművészeti meggondolásból. A Skálától máris 11 000 négyzetméterre van megrendelésük.- Az a szerencsém, hogy fiatal vagyok, s egy személyben felelek a kollekcióért — mondja Szilvia. - Természetesen mindez nagyon sok energiámba. kerül, de szívesen csinálom.- A főiskola felkészítette erre?- A főiskolán farkastörvények uralkodnak, az él meg igazan, aki ki tudja harcolni magának a lehetőségeket. A műhelyfőnökömnek nagyon sokat köszönhetek, meg egy finnországi tanulmányútnak. Tavaly Párizsban a tíz legjobb magyar textiltervező között szerepeltem egy kiállításon.- És az üzemben? Hogyan tovább?- A fejlődés mindenképpen azt kívánja, hogy legyen egy vegyészünk. Sajnos, annyi pénzért, amit egy vidéki kisüzem kínálni tud, nem megy oda senki. Szerintem az asszonyok — legalábbis a pesti fizetésekhez képest - nagyon szerény bérért dolgoznak. A termékeket illetően: át kell állnunk a darabárura, mert igazából az a jövedelmező. H. J. Egy évtizedes a Munka és Művelődés-játék film helyzetéről, értékelték a szemlén látott új alkotásokat. E nézetcsere voltaképpen a versenyfilmek rangsorolását is szolgálta, hiszen a résztvevők szavazatai alapján a szövetség a szemle végén küiöndíjjal jutalmazza majd az általa legjobbnak vélt művet. A vitaülésen szó volt arról is, hogy a dokumentumfilmek mind több nézővel való megismertetése lehet a filmklubok egyik feladata, hiszen a hagyományos forgalmazási hálózatba ezek az alkotások alig, vagy csak nehezen illeszthetők be. — Szimpatikus volt a célkitűzés, ezért neveztünk be negyedszer is. Szívesen járunk moziba, színházba, múzeumba, örültünk, hogy kicsit „kényszerítenek” is erre minket - Jeney István véleményével úgy látszik egyetért a Magyar—Szovjet Barátság szocialista brigád két tagja, Szentesné Szépe Klára és Koszorús Pál is. — Elolvastunk olyan könyveket, amelyeket egyébként nem kerestünk volna és nem bántuk meg,' hogy kézbe kellett vennünk — mondja Koszorús Pál, aki elmeséli, hogy céltudatosan készültek a Munka és Művelődés szakmai és kulturális játékra. — Két éve játszunk ebben a „felállásban” korábban különböző brigádok egy-egy tagjaival neveztünk be; a Magyar—Szovjet Barátság szocialista brigád, a Mecseki Ércbányászati Vállalat külkereskedelmi osztályának a brigádja — mutat társaira Szentesné miközben egymásután állnak föl egy-egy kézszorításra, fogadva az ismerősök gratulációit. Ök nyerték meg a tizedik Munka és Művelődés döntőjét, amelyet az elmúlt napokban tartottak Pécsett, a KISZÖV Steinmetz Művelődési Házában. — Nagyon örülünk az eredménynek tavaly csak harmadikak voltunk. Most meg úgy Izgalmas döntő, újfajta értékelés véltük, hogy másodikak lettünk, de az újfajta és szerintünk igazságos pontozással mégis mi lettünk az elsők! A második helyezést á MÉV kutató-fejlesztő üzem Winkler Lajos szocialista brigádja érte el. Az új értékelés egyik lényeges eleme, hogy a közönségjátékkal szerzett pontok a csapatok pénzjutalmába beleszámítottak, de a helyezésbe nem. Ott csak azt a pontmeny- nyiséget vették figyelembe, amelyet a versenyzők értek el, éves felkészülésük eredményeiképpen. A döntőbe tizenkét csapat került, de az eseményre tizenegy szocialista brigád három-három tagja jött el. A feladatok jellegükben hasonlítottak az előző évek feladványaihoz, de más ismeretanyaghoz kapcsolódtak. Filmes kereszt- rejtvény, színházi rejtvény, képösszerakás, a Várostörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum egyes tárgyainak pontos — fénykép alapján — megnevezése, történetük felelevenítése, filmfelismerés, zene és drámai részlet meghallgatásából következtelés egy kijelölt könyv címére, a szurkolóknak regénybeli szereplők helyes csoportosítása. A döntő a tízéves MM búcsúztatója is volt, mert amint a zsűri elnöke, Szőke Attiláné, az SZMT titkára zárszavában elmondta, az MM meghirdetői (Doktor Sándor—Zsolnay Művelődési Központ, Pécs Megyei Város Tanácsa, a Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsa, az MSZMP Pécsi Városi Bizottsága, az Ipari Szövetkezetek Baranya Megyei Szövetsége, a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat a Janus Pannonius Múzeum) a jövőben már másfajta, a munkahelyi művelődést elősegítő formán gondolkoznak, azzal együtt, hogy értékesnek találták a szakmai és kulturális játékot. Tavaly 209 szocialista brigád jelentkezett a játékra és a brigádok fele vállalta a vetélkedőket is. Belőlük kerültek ki az elő- és középdöntők után a döntő résztvevői. * — A közönségjáték pontjaival a mj egyik brigádunk, a Vörös Csepel állt az élen, de végül harmadikak lettek — mondja Radó Istvánná, a So- piana Gépgyár műszaki ügyintézője. — A gyárban szívesen vesznek részt vetélkedőkön a dolgozók. Az MM-re tavaly tizenhárom csapat jelentkezett és a Tiszta szívvel című, József Attila munkásságával foglalkozó versenyre már tizenhat brigád nevezett be. — Aki nem szeret játszani, hamar megöregszik — közli egyéni szólásmondását Jeney István, a győztes csapat egyik tagja. — A középdöntő volt a nehezebb, a mostani kevésbé. Mi sajnáljuk, hogy időhiány miatt elmaradt a beígért zanza-játék, mert izgalmas színfolt lett volna — mondja Koszorús Pál és az órájára néz. Lassan kiürül a terem, csak a sűrű rigarettafüst nem mozdul, a gépi szellőztetésnek is ellenállt. Az egyik gyerek panaszolja, hogy a három óra alatt a füst pirosra csípte a szemét. A vetélkedő bizonyára jól sikerült volna akkor is, ha a résztvevők, ha a közönség dohányos része csak az előtérben gyújtott volna rá, ezzel is hozzájárulva az egészséges életmódra való törekvéshez. B. A. Karrier A Magyar Televízió úgy negyedévenként bemutat egy-egy karriertörténetet. Ez a műfaji meghatározás elég tágan értendő. A történet többnyire napjaink magyar valóságából meFíti anyagát, rávilágít közéletünk visszásságaira, ugyanakkor felmutat hervadhatatlan, mégis háttérbe szorított emberi erényeket. A történet szólhat ironikus, tragikus, komikus felhanggal a hős vagy antihős pályafutásáról. Végződhetik kacagtatóan, felemelően vagy szomorúan, ámde sohasem nélkülözi a tanulságokat. Van, hogy többen és több helyütt magukra ismernek e kisded történetekben, de ez a ritkábbik eset. E magunkra ismerések lélektana rendkívül bonyolult. Az ember ritkán ismeri fel a tulajdon tükörképét, a műalkotások által tett finom célzásokat is ritkán érzi neki címzettnek - bezzeg másnak. A karriertörténetek közé sorolnám a szerdán sugárzott \Máz címűt, Mihályfy Sándor rendezését. A darab egyúttal a napjainkról szóló szatírák sorát bővíti, és a görbetükör, amit élénkbe tart, igen megdöbbentő vonásokat mutat fel. Nem is késlekedett a szerző, Juhász István rögvest közölni a cím után, hogy ez a darab a képzelet valóságában játszódik, és ha valaki netán magára ismerne, az a puszta véletlen műve. Maga a cím is jelképeket takar. Adva van ugyanis egy festékgyártó kóceráj, ahol minden dől, borul, potyog, hullik, óm dolgozik benne egy derék magyar munkás, Garas Dezső alakításában, Fakó Menyhért névre hallgatva. Fakó szakiból, abból a rejtező gyöngyszemből a kócerájok főnöke főnököt akar csinálni. Hisz mi más is lehetne egy bizonyos részterületen kiváló szakember sorsa. Történik ez azután, hogy Mazányi elvtársat fent- ről mintha régi baráti szálak kötnék össze Fakó szakival, aki minden kísértés ellenére konokul ragaszkodik festé- keskádjához és melós mivoltához. Bizonyára nagyon kevesen ismertek tulajdon málladozó kócerájukra a film láttán. Hasonlóképp a rátermettség teljes híján levő és csak a fennmaradáshoz meg a fel- jebbkerüléshez értő igazgató (Haumann Péter) vagy a másodfőnök főmérnök (Tahi Tóth László) alakjában. ök ketten olyasvalamit szeretnének és többnyire tudnak is felmutatni, ami nincs. A máz fölfestésén, toldoz- gatásán fáradoznak. Fakó szaki, aki magát a mázat, a festéket is készíti, csak dolgozni akar. Elég nagy kálváriájába kerül ezen elmeháborodott ötlet megvalósítása. Nem is sikerül ez a terv, hiába minden furfang, végül ő sem kerülheti el a sorsát. Munkáját kitűnően értő szakember lévén, neki is főnökké kell válnia. Ez volt a szerda esti felnőttmese, egy óra kacagás, amit tüstént el kell felejteni. Mert ha a Máz című film egy percig is emlékeztetett napjaink valóságára, az csak a puszta véletlen műve. G. O.
