Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-14 / 44. szám
r J -- -- - - —I— , ■— ........................................................................................ .... . G yerekek Pákolitz István Újjászületett Fuvola-dallamos Emberi-angyalos Kinyílt szeretet Csöngettyűs örömü Virágzó gyönyörű Békesség veled Renáta Renáta Mennyei szép mátka Újjászületett Utassy József Ördögszekér Ordögszekér ördögszekér hová űz hajt sodor a szél kerget a szél Jaj tudod-e ' ördögszekér sarkadban itt lohol a tél liheg a tél S ha itt a tél hová levél te is szegény ördögszekér hová levél Győri László Dimbendombon Dimben-dombon a dongó dong, libben-lobban a forró lomb. Bökdös a csacsi, kárát bont, ékes füle hegye a legyeket rebbenti. Frissítsd fűvel a kis szürkét, akkor széllel is együttlép. Táltos a csacsi, gyeplűt tép, éles füle hegye az egekét rettenti. Olvastad? Tőke Péter: Veszedelem az ősvilágban (Delfin sorozat) A fantasztikus regény cselekménye a nem túl távoli jövőben kezdődik. Biológushall- <jató fiatalok egy csoportja indul tanulmányi kirándulásra, s közülük öten egyik pillanatról a másikra a jurakorban találják magukat. Egyikük — Zengei — szerint valaki vagy valakik időgép segítségével küldték őket vissza 150—200 milliárd évvel korábbra, az őshüllők világába. Nem sok idejük marad az életben maradás és a visszatérés esélyein töprengeni, mert egyik társukat elrabolja egy szaurusz. Zengei szabadítja ki a fiatal embert. Újabb és újabb veszélyhelyzetekbe kerül a kis társaság, s a megmentőjük ismét Zengei. A fiú gyanússá váliki a többiek előtt, s kereszt- kérdéseik hatására kénytelen bevallani: tudomása van arról, hogy az emberiséget veszedelem fenyegeti az ősvilágból. Az izgalom java persze még ezután következik, s ezért érdemes elolvasni a könyvet. Meg azért is, hogy a regény nem csupán fantasztikus, hanem tudományos ismereteket is nyújt. Megismerhetjük belőle az őshüllők sokoldalú életmódját. 10. HÉTVÉGE Ritka medve Egyik legnépszerűbb állatunk a medve — gyereknek, felnőttnek egyaránt. A Kárpátok ma már egyre ritkább barnamedvéje, az észak-amerikai Sziklás-hegység szürkemedvéje vagy a sarkvidék hófehér jegesmedvéje az állatkertekben is a leglátogatottabb állatok közé tartoznak. Sajnos, számuk a természetben egyre kevesebb lesz, erősen megritkította őket, régebben a vadászat, ma pedig a civilizációs hatások szorítják egyre kisebb helyre őket. Olyan medvefélék is vannak, amelyek jószerével már csak az állatkertekben élnek. Külsőleg teljesen medveszerű (de a rokonság szempontjából inkább a mosómedvékhez áll közelebb) a Kelet-Ti- bet és Szecsuán bambuszerdeinek ritkasága: a bambuszmedve. Életmódjukról nem sokat tudunk. Nem éri el teljesen a barnamedve nagyságát. Dús szőrzete a fején fehér, kivéve az orrát, füleit, s szemkörnyékét, ahol fekete. A legkevésbé sem ragadozó természetű. Ártalmatlan növényevő, majdnem kizárólag a zsenge bambuszhajtásokat fogyasztja. Lehetséges, hogy alkalmilag a földön fészkelő madarak fészekalját dézsmálja vagy rovarokat és fiatal, esetleg beteg kisemlősöket is elfogyaszt. Mint a fiatal bambuszhajtásokra specializálódott állatnak, naponta' hosszú órákat kell el- töltenie azzal, hogy ebből a csekély tápértékű növényi •anyagból minél többet fogyaszthasson. Naponta a saját súlyának megfelelő mennyiséget eszik a bambusznádból. Meglepő, hogy a kifejlett állatok ilyen kalóriaszegény táplálék mellett is elérik a 125 kilogrammos súlyt. A bambuszmedvéről az első megbízható adatot a 19. század közepén egy francia misz- szionárius szolgáltatta, aki különben a pekingi császári parkban az utolsó milu-szarva- sokat is felfedezte. E misszionárius egyben az állattan szenvedélyes kutatója volt, s amikor hallott erről a furcsa medvéről, heteken át járta a hegyvidéki vadont, hogy megpillanthassa. De csak bőröket tudott szerezni a helyi lakosoktól, ezeket elküldte Párizsba, ahol a tudósok elvégezték az állat tudományos leírását. Csak sokkal később, 1913-ban sikerült az első európai szakembernek, egy német kutatónak életben is megpillantania a bambuszmedvét. Az első példányokat 1937-ben fogták be és szállították az Egyesült Államokba. Ma is csak néhány, a pekingi, a moszkvai és a londoni állatkert büszkélkedhet ezzel a kedves, játékos állattal, amelynek a fennmaradása ma már igencsak az állatkertiekben lehetséges. Képünkön: bambuszmedve - fürdés közben. (KS) Szósza porítás Kivételesen nem az üres fecsegésről lesz szó, hanem a szórömi néven Is ismert játékról, amit Karinthy Ferenc leírásából ismerhetünk. A játék lényege, hogy egyetlen felírt szó betűit felhasználva, minél több új szót írjanak fel a szószáporítók. Egy betű egy-egy újabb szóban természetesen csak egyszer szerepelhet, ha az alapszóban sem található meg többször. A hosszú és rövid magánhangzók sem cserélhetők fel, mert ez túlságosan megkönnyítené a szóalkotást. Ezen kívül mindent szabad! Betűszók, közismert rövidítések, becenevek, szakszók egyaránt szerepelhetnek a képzettek között. Mivel mindenki külön papírra jegyzi saját szószüleményeit, könnyű lesz összehasonlítani. Az nyer, aki több olyan szót tudott alkotni, ami a játékostársak listáján nem szerepel. Kezdetben elégedjetek meg a rövid szavak szaporításával, később, ha mór gyakorlottan boncolgatjátok a négy- vagy ötbetűs szavakat, megpróbálkozhattok hosszabbakkal is, de a játékidőt, ami megállapodás kérdése, itt föl kell emelni, mert minél több betű fordul elő egy szóban, annál többet lehet képezni belőle. Kiváló művelői e játéknak több olyan új szót is tudnak képezni, amiben az eredetinek minden bétűje megtalálható. de emellett elfogadják a rövi- debb szavakat is. Nézzük például a veréb szót. Ebből simán kijön a véreb és a vérbe, de a révbe szóban is megtalálható mind az öt betű. Ezután jönnek a rövidebb szavak: vér, ver, bére vére, véré, rév, réve, ér, év. Egy efféle szószaporításra nagyon kevés idő elég, ha már van gyakorlatod a játékban, pár másodperc alatt megbirkózhatsz az ötbetűsekkel, de új játszótársak bevonásakor illik legalább három percet adni, hogy végiggondolhassák, és nyugodtan leírhassák. Csáky Ida Felkészülés a pályaválasztásra! Milyen vagyok? - Ez vagyok én?! Az iskolaválasztásnál, illetve a pályaválasztásnál egyik alapvető kérdés a helyes önismeret. Természetesen hasonló fontosságú az iskola és a pálya követelményeinek ismerete is. A döntésnél az önismeretet és a pályaismeretet ajánlatos egyeztetni a reális lehetőségekkel. Ha kedved van, vizsgáld meg az alábbi kérdések alapján: milyen vagy?! (Húzd alá az általad vállalt szót, majd az alá- húzottakat írd le, aztán beszéld meg a szüléiddel és az osztály- főnököddel. Ez sokat segíthet a továbbtanulásod reális megítélésében.) 1. Iskolai összteljesítményem kiemelkedő, jó, átlagos, átlagosnál gyengébb, gyenge. 2. Teljesítményemet könnyen értem el, átlagos erőbevetéssel, nagy erőfeszítéssel értem el, 3. Teljesítményem megfelel a képességeimnek, elmarad a képességeimtől. 4. Érdeklődésem az iskolában és iskolán kívül. Kedvenc tantárgyam(im): .................................................................. Kedvenc időtöltésem (szakkör, sportkör, tanfolyam, különóra).................................................................................................................... Eredményeim (vetélkedő, verseny, pályázat) .............................. 5. F izikai állóképességem kiemelkedő, jó, átlagos, átlagosnál gyengébb, gyenge. # 6. Munkavégzésem módja - Szívesen dolgozom: állva, ülve, szabadban, irodában, műhelyben — Munkatempóm gyors átlagos lassú elméleti tevékenységben gyakorlati tev.-ben sportban — Szorgalmam példás, jó, változó, hanyag. 7. Az osztályban és otthon aktív, segítőkész, őszinte, szerény, passzív, visszahúzódó - vagyok. 8. Tanulmányi eredményeim 5. o. 6. o. 7. o. 8. félév Magyar nyelvtan irodalom Matematika Orosz nyelv Idegen nyelv (német, horvát-szerb, angol, francia) Fizika Történelem Biológia (környezetismeret) 9. Pályaválasztási szándékom a) Szeretnék továbbtanulni — hol?- Gimnáziumban 1. helyen ........................................................................... 2. helyen ...........................................................................- Szakközépisk. 1. helyen ........................................................................... 2. helyen .......................................................................... — Szakmunkásképzőben 1. helyen ........................................................................... 2. helyen ........................................................................... — Szakiskolában — Gép- és gyorsíró : Egészségügyi b) Nem szeretnék továbbtanulni c) Még nem tudom 10. Pályaválasztási döntésemet megalapozottnak, túlértékeltnek, alulértékeltnek tartom. Boros János Füleske és a Göncölszekér A csacsimamát szekérbe fogta a gazda és elindult vele a városba, hogy a kerekre hízott dinnyéket elvigye a piacra. A kis csacsinak pedig azt mondta: — Füleske, eredj ki a rétre, legelésszél addig, amíg mi hazaérünk. De jól vigyázz, messzire ne kószálj, csak a patakig merészelj elmenni. A patakban friss víz csordogál, ha megszomjazol igyál kedvedre, s pihenj le a bokrok árnyékában. Mire a nap lenyugodna, hazaérünk, s hozunk neked egy tarisznya friss zabot. — Iá .. . iááá ... iáá ... — hagyta helyben a gazda szavait a csacsi, aztán még odadörgölődzött búcsúzóul a mamája oldalához, s füleit megbillentve búcsút intett neki. A szekér kigördült az udvarról, a csacsi pedig komótos léptekkel elindulta rét félé. Olyan volt a rét, mint egy óriási tarka szőnyeg. A zöld füvet rengeteg tarka virág díszítette, s köztük megany- nyi bogárka sürgölődött kiki a dolgát végezte. A csacsi egyet-kettőt ugrándozott, aztán legelni kezdett. Amikor már úgy érezte, hogy eleget evett, odaballagott a patakhoz. Már-már föléje hajolt, amikor nagyot csobbant a Víz. A csacsi hirtelen hátrahőkölt. — Kutyku rutty ... kutyku- rutty... - kiáltott rá a béka. — Csak nem ijedtél meg tőlem? Mert ami igaz. én megijedtem, hogy más valaki tévedt erre. — Ne mondd — hüledezett a csacsi. — Hát ki bánthatna téged a patak vizében?- kérdezte. . - Nem itt, te. csacsi, hanem kint a parton, a réten. Hó nem láttad volna, az imént sétált erre a Nyakig- láb-hasigcsőr. Ő az én legnagyobb ellenségem. Tegnap' már majdnem elkapott, ha nem ugróm a vízbe, akkor bizony most nem beszélgetnék itt veled. — No de ilyet. És ha szabad érdeklődnöm, ki az a Hasigláb-nyakigcsőr? — Ejnye, de buta vagy! Fordítva mondd: Nyakigláb- hasigcsőr. Ki lenne más, mint a gólya. — Iáá ... iáá ... — nevetett a csacsi, aztán így szólt- nem tudom, miért haragszik rád, de engem még soha nem akart bántani. — Cö ... cö ... cö .. . még szép, hogy nem akart, hi-, szén százszor nagyobb vagy nála. És különben is csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy éppen a békahúst szereti. De mit is társalgók itt veled, amikor szúnyogvadászatra indultam. No kuty- kurutty, kutykurutty, ég veled - köszönt el a béka és beugrott a vízbe. — Iáá . .. iszlát... szólt (Utána a csacsi, és nézte, mint ülnek el a víz fodrai a béka nyomában. Aztán a patak fölé hajolt. Abban a pillanatban már hátra is kapta a fejét, s szinte der- medtep állt. — Ez nem lehet igaz — motyogta, majd újra a vízbe nézett. — Hát ez meg micsoda csodabogár itt velem szemben? Hasonlít a mamámhoz kicsit, de mégsem ő az. Hű de nagy csúnya fülei vonnák, jaj de rusnya jószág . . . Ha én ilyen csúnya lennék, eldobnám a fejemet, el biz én. Ekkor csengő kacagás hallatszott a bal füle mellől. Egy kis szitakötő nevetett, hogy csak úgy remegtek a szárnyai. — Nagy csacsi vagy te barátom. Tudd meg, ha akkorára nőnél, mint amilyen nagy csacsi vagy, felérnél az egekig. Hát nem ismersz magadra a víz tükrében?- Mit mondtál, mekkorára nőnék - kapta fel fejét a csacsi. — Mondd még egyszer, hiszen úgy szeretnék nagyra nőni. A szívemből beszéltél, óh ha akkora lehetnék, mint amilyen csacsi vagyok... S halljatok csodát! A csacsi elkezdett nőni. Nőtt. .. nőtt. .. közeledett a felhők felé, sőt a következő percben már egy kis elkószált bárányfelhőt is átszúrt a fülével, de csak nőtt tovább, egyre magasabbra. A Göncölszekér még éppen akkor robogott égi útján. Mindenáron a Tejútra szeretett volna jutni, hogy ne kelljen folyton kerülgetnie a többi csillagot. — Állj meg, állj meg! — kiáltott rá a csacsi. De úgy látszik, a kocsis ugyancsak elbóbiskolhatott, mert a szekér egyenesen a csacsinak tartott, és a rúd első csillaga nekikop- pant a fejének. Milliónyi szikrát vetett a csacsi szeme, de még a kobakja is, mintha csak csillagszóró lett volna. Nos ez a koppanás alaposan észretérítette és egyszeriben ott találta magát a réten. — Azt a nemjóját — dünnyögte, amint körülnézett. - Ha jól látom, már bealkonyult, ideje lenne hazamennem, hisz a mamám is hazaért mór. Lám . .. lám ... a békák is megkezdték esti koncertjüket. Hogy nem tudnak egymástól mást kérdezni, mint azt, hogy „mit varrsz? . . . mit varrsz? ..Micsoda unalmas társaság. És a fejem is hogy fáj, pedig én igazán nem akartam rosszat, csak nagyobb szeretnék lenni. De azért akkora mégsem . . . Azzal felnézett az égre és látta, hogy a Göncölszekér ott áll és görbe a rúdja. — Na ezt jól megcsináltam, talán a fejemtől görbült volna el? Hogy mit fog ehhez szólni a mamám, nem is tudom elmeséljem-e neki .. . - tűnődött és lassan bandukolva elindult hazafelé. Vajon elmesélte-e, hogy mi történt vele? Ezt nem tudom. Az viszont igaz, ha felnéztek a csillagos égre, meglátjátok, hogy a Göncölszekér rúdja azóta is görbe. Csépányi Katalin
