Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-14 / 44. szám

Egyezség a tanács és az idős emberek között Rendhagyó szerződések A paksi atomerőmű világviszonylatban is nagyon tiszta és megbízható Hulladék a hordókban Hatszáz évig izotóptemetőbe zárva Nem mindennapi szerződé­seket írtak alá a közelmúltban Bolyban. Az egyik fél minden esetben a Bólyi Nagyközségi Közös Tanács, a másik pedig egy-egy idős asszony, akik a nagyközség hetes napközi ott­honának lakói. A megállapodás előzménye az az elhatározás, mely szerint a tanács panziót épít azoknak az idős embereknek, akik a házukat a tanácsnak átadják, illetve, akik anyagilag segítik ezt az elképzelést. Mivel a panzió az idősek napközi ott­honának tetőterében - illetve esetleg mellette — épül, a (napközit régóta látogatók kö­zül többen jelentkeztek azzal az elhatározással, hogy támo­gatják ezt a szándékot. A tíz idős ember közül négyen nem­csak pénzt, hanem házat kí­náltak. Valamennyien egyedül élnek. Mivel a bólyi tanács néhány évvel ezelőtt részben lakossági támogatással hetes, vagyis bentlakásos napközivé változ­tatta az idősek otthonát, a négy felajánló azonnal helyet "kapott a hetes otthonban. így Schwarcz Jánosné és Pocskai Katalin is. — öt évvel ezelőtt halt meg a férjem, azóta egyedül éltem Sallai utcai házunkban — mondja Schwarczné. — Nem nagy a ház, egy szoba, egy konyha, éléskamra és egy nyá­ri konyha tartozik hozzá, de még elég jó állapotban van. Tavaly októberben iratkoztam be a napközibe. A tőle egy évvel fiatalabb, 77 éves Pocskai Katalin szin­A települések belterületi vi­zeinek rendezése, karbantar­tása az utóbbi években a köz­ségi tanácsok pénzügyi prog­ramjaiban álfájában az utolsó tételek között szerepelt. S ma annak a községnek, amelyik rendbe akarja tenni belterüle­ti vizeit, erején felül kellene áldozni. A járható út: a kis pénzeket összerakva új szervezeti formá­ban megoldani a feladatot. Baranya északi területének ti­zennégy községi tanácsa vál­lalkozott, és több, mint negy­ven települést képviselve meg­alakította a Belterületi Vízren­dező Gazdasági Társaságot, amely nemcsak a megyében, országosan is példa lehet. Az előkészítő munka egy évet igényelt. Mindenekelőtt fel­mérték a belterületi vizek nagy­ságát, tisztázták a korábbi pon. tatlan nyilvántartás okozta vi­tás kérdéseket. Végül tizennégy községi ta­nács — Gödre, Hidas, Mágocs, Mázaszószvár, Mecseknádasd, Mindszentgodisa, Magyarszék, Vásárosdombó, Magyaregregy, Magyarhertelend, Abaliget, Orfű, Baranyajenő és Sásd — vállalkozott a sásdi székhelyű gazdasági társaság létrehozá­sára. A Baranya Megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága a GT-nek kétmillió forintos támo­gatást adott. A gazdasági társaság kez­dő tőkéje többféle forrásból áll: A községi tanácsok elnö­kei, akik a GT igazgatótaná­4. HÉTVÉGE tén egyedül él, de a testvére ugyancsak Bolyban lakik. — Neki is van háza, én most oda járok hozzá, amikor a kedvem tartja — mondja. — Ne­kem a Petőfi utcában volt há­zam, két szoba-konyhás, régi épület, azt adtam a tanács­nak. Itt ellátnak bennünket, vigyáznak ránk, jó a napkö­ziben lenni. A panzió tervei jelenleg ké­szülnek, az építkezés időbe telik. A házukért cserébe majd itt garzonlakást kapó idős em­berek türelemmel várnak. Nem ők, hanem a tanács kezdemé­nyezte, hogy kössenek eltartási szerződést, amely nyilvánva­lóan az idős emberek bizton­ságérzetét erősíti. A szerző­désben a tanács garantálja, hogy addig, amíg el nem ké­szül a panzió, gondoskodik a teljes ellátásukról és ők min­den körülmények között a he­tes napköziben lakhatnak. S hogy milyen bizalommal vannak az idős emberek e kezdeményezés iránt, arra jó választ ad az a tény, hogy már újabb 8 érdeklődő keres­te fel a napközi vezetőjét, Schőffer Józsefnét, érdeklőd­ve, hogy ők mikor adhatják át a házukat a tanácsnak, beke- rülhetnek-e ők is az épülő panzióba? Az idős emberek átadott há­zait értékesíteni fogják. Főként fiatalok érdeklődnek a vételi lehetőség után, akik itt akar­nak maradni, vagy leteleped­ni. Indulásként nagyon is meg­teszi a régi ház, később újat építenek a helyére ... T. É. csának tagjai a következőkép­pen szavaztak: a belterületi vizek minden hektárja után há­romszáz, az élővízfolyások ki- lométerjei után pedig har­mincötezer forint hozzájárulást fizetnek, ugyanakkor a Sásdi Vízgazdálkodási Társulás a községekből befizetett összeg tizenöt százalékát adja a kö­zös alapba. Ebben az évben 2 037 110 forinttal, pontosab­ban a megyei tanács kétmillió forintos támogatásával együtt több, mint négymillió forinttal gazdálkodhatnak. Az igazgató tanács február végén — március elején dönt az idei terv feladatairól. Kö­zösen határoznak, melyik tele­pülésen a legsürgetőbb a munka. Az éves terv alapja a Sásdi Vízgazdálkodási Társu­lat munkaprogramja. Részvé­tele a gazdasági társaságban garancia a tervszerű munka megkezdésére, tekintve, hogy kellő tapasztalattal és műsza­ki bázissal rendelkezik. Ugyan­akkor a jókarba helyezett köz­célú vízfolyásokat folyamato­san átveszi majd a községi ta­nácsoktól és karbantartja. A gazdasági társaság igaz­gató tanácsának elnöke Ko­vács Sándorné, a Sásdi Nagy­községi Tanács elnöke, aki vál­lalta, hogy az előző évben a GT adminisztrációs tevékeny­ségét a nagyközségi tanács szakigazgatási szerve végzi, míg a közös számlát, amelyre a hozzájárulást március 31-ig fizetik be a tanácsok, az OTP sásdi fiókjában kezelik. A mű­szaki ellenőrző, lebonyolító munkával a Dél-dunántúli Víz­gazdálkodási Társulatok Egye­sülését bízták meg. Gáldonyi M. Azon a reggelen, amikor Paks felé autóztam, végig sű­rű, hideg köd lepte az utat. Csak az atomváros környékén kezdett el ritkulni, ott is csak annyira, hogy a reaktorblok­koktól nem messze magasodó meteorológiai ellenőrzőtorony felső vége már a semmibe mu­tatott. Utóbb tudtam meg: 120 méteres az acéltorony, ahol különböző magasságokban a légköri viszonyok mérésére szolgáló, adatgyűjtő és közlő műszereket helyeztek el. De az ennél 20 méterrel alacsonyabb szellőző-ikerkémények teteje is elveszett a ködben ... Óránként fél­millió köbméter levegő Ezekből a monumentális tor­nyokból - általában egy atom­erőműben minden monumen­tális, olyannyira, hogy 'még kí­sérőm, az ilyen méretekhez már szokott dr. Rónaky József üzem­vezető is így fogalmaz: itt csak a nagyság iránti kellő alázattal szabad dolgozni — soha sem száll feli füst, jólle­het: legtöbben kéményeknek tartják. Szellőzők, a tisztított levegő áramlik rajtuk keresz­tül a szabadba. Mielőtt feltennénk a kérdést: mennyire tisztított ez a leve­gő, talán először magáról az atomerőműről. Három blokkja már üzemel, a negyedik mun­kába fogása ez év vége felé várható, az összteljesítmény 1760 megawatt lesz. Úgyneve­zett nyomottvizes erőmű: zárt hűtővízlánc viszi el a reaktor­ból a hőt és adja át a má­sodlagos ■ vízkörnek, amiből már a turbinákat hajtó gőz lesz. Az 1760 megawatt száraz számnak tűnik. Mondjuk in­kább így: az ország villamos- energia-szükségletének negye­déről van szó. — Amikor az idei kemény hi­degben sorra merevedtek le a többi erőművek - mondja Ró­naky József —, mi a hátunkra tudtuk venni a hiányt, pótol­tuk a kieső energiát. — Mennyire tiszta a szellőző­kéményekből kiáramló levegő? — Induljunk ki abból: ha egy atomerőműben beindul a láncreakció, ez potenciálisan veszélyt jelent a környezetre. A reaktor fűtőelemében lévő elhasadt anyag radioaktív. A hasadási termék a felezési idő függvényében elbomlik. Ezen túl a reaktoron belül lévő sok neutron a hűtővíz szennyező­déseit is rádióaktivvá teszi. Mindezek az anyagok tehát veszélyesek — de csak ha kijut­nak a reaktorból a környezet­be. És éppen ez a központi kérdése az atomerőművi kör­nyezetvédelemnek: bármilyen üzemeltetési körülmények kö­zött a szennyező anyagok ma­radjanak az erőműben. Hússzoros biztosítás — Az magától értetődik — folytatta Rónaky József -, hogy a szennyezés 100 százaléka nem maradhat bent, még nor­málüzemben sem. Ennek több oka van: a fűtőelemek nem mindig teljesen tömörek, más­részt a primérköri vízben ke­letkező radioaktív anyagok egy része is kikerülhet a hűtőkör­ből. A kibocsátás tehát szeny- nyezheti a vizet és a levegőt egyaránt. Szűrésre van szük­ség. A paksi atomerőmű a leve­gőbe több szennyeződést bo­csát, mint amennyi radioaktiv anyag jut a vizbe, azaz a Dunába. A kibocsátás útvo­nala megtervezett: a levegő esetében az ikerkéményeken keresztül szellőztetik az atom­erőmű helyiségeit. Mielőtt itt kijutna, kiszűrik a radioaktív légszennyezőket. A szűrés ha­tásfoka 99 százalékos Az iker­kéményekből óránként 500 ezer köbméter tisztított levegő áramlik a szabadba. A víz felé irányuló kibocsá­tásnál egy erre a célra kiala­kított csatornarendszerben gyűjtik össze a szennyezett vi­zet, tisztítják, s kerül utána a Dunába.- Elmegy a levegő, elmegy a viz. Marad a szűrökben a radioaktiv hulladék. Ezzel mit csinálnak? Válasz helyett egy ismertetőt ad a kezembe az üzemvezető: „A radioaktív hulladékok keze­lése Pakson". Olvasom: szá­mos lehetőséget megvizsgálva a szakemberek úgy döntöttek, hogy a bizonyos ideig az erő­műben tárolt veszélyes anyagot cementálják, majd acélhordók­ban az izotóptemetőbe kerül.- Nemzetközi ajánlás — mondja Rónaky József —, hogy a temető az ide kerülő veszé­lyes hulladék felezési idejé­nek hússzorosáig megbízha­tóan tartsa vissza a radioak­tivitást. Ez azt jelenti, hogy a paksi atomhulladék 600 évig lesz hordókba zárva.- Hol?- Feked és Ófalu környé­kén, Tolna és Baranya hatá­rán. Az izotóptemető beruhá­zása már megkezdődött, vár­hatóan 1990-re készül el, ettől kezdve ide szállítjuk az ösz- szes kis- és közepes aktivitású szilárd radioaktív hulladékot.- Miért ebben a térségben lesz a temető?- Mert az ilyen fajta hulla­dékok fogadására alkalmas speciális izotóptemető még nincsen, másrészt a szállítási költségek csökkentése miatt.- Mi biztosítja a temető megbízhatóságát? — Természeti és műszaki kö­rülmények. A kijelölt hely ge­ológiai szempontból rendkívül megbízható, egy agyaglencse, amely a talajvíz odaszivárgá- sát megakadályozza. Műszaki szempontból pedig az, hogy a cementálás során - amikor a radioaktív iszapot szilárdítjuk — olyan adalékanyagokat hasz­nálunk, amelyek az acélhor­dók korrodálódása esetében is gyakorlatilag kizárják a kimo- sódást. — Hány évig szolgál majd a lekedi izotóptemető?' — Az első ütemben tíz év atomerőművi hulladékainak tá­rolására készül, a másodikban oly módon bővül, hogy a pak­si erőmű fennállásának teljes ideje alatt be tudja fogadni a hulladékot. Á természetes törtrésze Van még - túl a kis- és a közepesen — nagyaktivitású hulladék is az atomerőműben. Például a kiégett fűtőelemek, ezeket a Szovjetunióba szállít­juk vissza. A többi az erőmű­ben marad, megfelelő tároló­térben. — Mindezeken kívül tehát egy bizonyos mennyiségű szennyezés kjkerül az erőmű­ből. Mennyire veszélyezteti ez a lakosságot? — Az atomenergia békés fel­használósáról rendelkező tör­vény nyomán az egészségügyi hatóságok szabályozták, hogy egy Paks környéki lakos mek­kora sugárterhelést kaphat. Az összes norma betartását mé­réssel ellenőrizni lehet és kell is. Az eddigi pár éves működés alapján állítják a szakembe­rek: a paksi atomerőmű világ- viszonylatban nagyon tiszta és megbízható. A tényleges kibo­csátásokból kiszámitották, hogy 30 kilométeres sugarú körben élő ember a természetes ter­helés ezredrészénél is keveseb­bet kap.- A környezetellenőrzés két­fokozatú — mondja Rónaky Jó­zsef —, egy üzemi és egy ha­tósági, az utóbbi teljesen füg­getlen az atomerőművitől. El­lenőrző mérések vannak rész­ben a kibocsátási pontokon, másodszor az erőmű közvetlen környékén működő, folyamato­san üzemelő távmérő állomá­sokon, végül egy 30 kilométer sugarú körben is, elsősorban a lakóterületek környékén. És a Duna? A folyó nem csak azért kell hogy szóba kerüljön, mert su­gárszennyezés érheti, hanem azért is, mert természetes ve­lejárója egy erőműnek a hő­szennyezés. Paks esetében a termelt hőnek mintegy kéthar­mada veszik el. Nincsen egyébként kidolgoz­va a hőszennyezés normája, ez most van folyamatban. Amiből ki lehet indulni: nem bocsát ki lényegesen több hőszeny- nyezést egy atomerőmű, mint egy kőolajos. Persze, előírások e téren is kötik a paksiakat. Például a Dunából hűtésre ki­vett víz a visszabocsátáskor nem lehet tíz foknál többel melegebb.- Ott, ahol a melegvízcsa­tornánk a Dunába torkollik, sokan és szívesen horgásznak, mert odajönnek a halak.- Nem tartanak a radiodk- tiv fertőzéstől?- Nincs mitől tartani! Mi örülünk a gyakori ellenőrzés­nek, mert a halakat a vizsgá­lat után megesszük... * Egy USA-beli statisztikából: a mindennapi élettel kapcso­latos legnagyobb kockázatfaj­tákat vizsgálták, mekkora ez a valóságban és mekkora az emberek véleménye szerint. Az atomerőművek esetében az em­berek 250-re értékelték a koc­kázatot - az egyik legmaga­sabb értékre —, a valóságban azonban ez 0,04. Mészáros Attila A kutatófúrók dolgoznak a fekedi erdőben Fotó: Läufer László Tizennégy tanács vállalkozása Közösen rendezik a belterületi vizeket Négymillió forintos alappal indulnak

Next

/
Thumbnails
Contents