Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-12 / 42. szám
Dunántúlt napló 3 1987. február 12., csütörtök Országos középiskolai fotópályázat Huszadik alkalommal is Pécsett kerül sor az országos diáknapok fotópályázatának nyilvános értékelésére. A legjobbnak bizonyult képek kiáilí- lításon mutatják be. A pályázaton, amelynek beküldés! határideje március 1 minden középfokú oktatásban részesülő, 24 évnél fiatalabb tanuló négy olyan fényképpel vehet részt, amely még középiskolai kiállításon nem szerepelt és amelynek hosszabbik oldala kötelezően 24 cm. A képek hátoldalán fel kell tüntetni a címet és a sorszámot, megegyezően a szintén kötelezően mellékelt nevezési lappal. Ezen szerepelni kell a tanintézet hivatalos igazolásának arról, hogy a beküldő az iskola tanulója, valamint arról is, hogy rendszeres fotóoktatásban részesül-e vagy sem. (Az előbbiek képeit külön kategóriában értékelik és díjazzák.) Kérik, hogy a sérülést kizá ró gondossággal csomagolt pályázati anyagot lehetőleg iskolánként a pécsi 508. sz. Szakmunkásképző Intézet címére (7601, postafiók 269.) küldjék be, ahonnét nevezési lap és bővebb felvilágosítás is igényelhető. A nyilvános képbírálat március 8-án, a kiállítás megnyitása hagyományosan április 4-én lesz az intézetben. (Eszék u. 12.) A „Siklósi Szabadiskola” Ezekben a napokban megyénk városaiban, nagyobb településein a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közgyűléseit tartja. Siklóson az elnökség beszámolója a VII. küldöttgyűlés óta végzett munkáról és a következő időszak feladatairól szólt. Kevesen tudják, hogy Siklóson 75 évvel ezelőtt, 1912. április 23-án a „Siklósi Szabadiskola" megalakult. Az egyesület célja a tudományos előadások és viták rendezésével a közművelődés terjesztése volt. A Szabadiskola alapszabálytervezetét négyes bizottság készítette el, amelyet a közgyűlés fogadott el. Az egyesület 5. §-a szerint a célja eléréséhez szükséges jövedelmet, illetve vagyont önkéntes adományokból és az előadások alkalmával szedendő díjakból szerzi. A közgyűlésen megválasztották az egyesület tisztikarát, választmányát. A közgyűlés előtt is tartottak ismeretterjesztő előadásokat Siklóson. „Szabadtanítós” címmel előadássorozatokat szerveztek. Igen változatos és színvonalas előadások hangzottak el, neves előadók Budapestről, Pécsről érkeztek Siklósra. A Baranyai Polgár c. hetilap rendszeresen tájékoztatta a lakosságot az előadótokról. 1912. február 4-i számában a következő hír jelent meg: „Szabadtanítás". Január 28-án dr. Hang Dániel tanár „London" címmel érdekes előadást tartott Siklóson. Előadását vetített képekkel kísérte. A tanulságos előadást elismeréssel fogadta a közönség. Különösen a hosszú téli estékre minden hétre jutott egy- egy előadás. Február hónapban Kiss Ernő dr,. A társadalmi mozgalmak, dr. Marschan Géza, a budapesti társadalmi múzeum tudós aligazgatója: A társadalmi fejlődés és tudomány címmel tartottak előadást. Az egykori tudósító szerint „a nagy tudományos készültséggel felépített, igazán kiváló előadást nagy élvezettel hallgatta a siklósi közönség.” A társadalmi feilődéssel kapcsolatos előadássorozat befejező előadását dr. Fejes János siklósi ügyvéd, szolgabíró (Siklós múltja c. könyv szerzője) tartotta március 9-én tp városi tanácsteremben a „Társadalmi fejlődés politikai irányai" címmel. Perics Péter Tervezési és kivitelezési hiányosságok A piramisház kálváriája Lelki beszélgetések s' A józanság forgatókönyve „Rossz üzletet köt az, aki hétfőn készített terméket vásárol." Így fogalmazza meg egy amerikai szólás azt a tapasztalatot, hogy a hétfőnként oly gyakori másnaposság állapotában nem várható jó minőségű munkavégzés. öt évvel ezelőtt költöztek be az első lakók új otthonukba Komlón, a város reprezentatív épületébe, a piramisházba. A létesítmény alsó szintjén a földhivatpl, a gyógyszertár és a műszaki bolt kapott helyet, az emeleteken pedig 94 lakás. Akkoriban sokan irigyelték azokat, akik ebben az épületben jutottak otthonhoz. Ez öt évvel ezelőtt volt. Ma már az számít szerencsésnek, aki el tud költözni - ha talál vevőt, cserepartnert. S az ok, a víz. Minden mennyiségben. Fönt beázik a tető, az erkélyek leáznak, háromhavonta csőrepedés, az első szinten visszaduzzad a szennyvíz, ömlik a WC-ből, fürdőkádból, mosogatóból. Tavaly novemberben a Földhivatalt öntötte el a szennyvíz. A hiba elhárítása 72 órát vett igénybe, s közel húszezer forintjába került az üzemeltetőnek, a Komlói Ifjúsági Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetnék. Most, ha belép egy vásárló a Földhivatal mellett lévő műszaki boltba, egy pillanatra megdöbben. Az elegáns üzletben négy-ötméterenként vödrök, s föntről, az álmennyezetről lassan csöpög a víz. A pénztárosnő blokkolás közben félrehajtja a fejét. Egyébként megszokta, így megy ez hónapok óta. Megnézem az álmennyezet kibontott kockáit -, vezetékek tömkelegé. Ott kering a szennyvíz, s ott vannak az elektromos vezetékek. A polcokon híradástechnikai cikkek. — Már többször átrendeztük a bolt árukészletét. Előfordult — mondja az eladó —, hogy eláztak a televíziók, rádiók, magnetofonok. Tavaly nyáron úszott az egész bolt, egy hétig zárva tartottunk. A bolt fölött, az első emeleten Fritz lánojékhoz csengetünk be.- Itt szerencsére, csak „tiszta" vízben úszott a lakás - mondja a fiatalasszony. — Persze némi szennyvíz is átszivárgó» a falakon, a szomszédoktól . .. Fritzék már vettek új szőnyeget az elázott helyett, tapétát ragasztottak a WC elkorhadt furnérlemeze helyébe. A szoba repedezett falait is tapétázták. Sajnos nem sokáig takart, mert egy repedést tapétával nem lehet eltűntetni. Sokat dolgoztak és költöttek a fiatalok. Mindent sajátkezűleg javítottak ki. A leárazott tapéta is négyezer forintba került, kártérítést pedig mindössze ezer forintot kaptak. Az elkorhadt küszöbökről nem is beszélve. — Reprezentatív ez a ház, — mondja a férfi - de lakói kispénzű emberek, s többnyire kétkezi munkások. Mi is. Hét- százhatvanezer forintba került a lakás. Fizetjük a részleteket, s évekig spóroltunk a bútorra. Most lassan minden tönkremegy. Erre a franciaágyra, amely a legutóbbi csőrepedéskor vízben állt, két évig gyűjtöttünk. A szomszédban, Bézsényi Gyuláéknál nem egyhamar felejtik el azt a négy napot, amikor éjjel-nappal őrt álltak a WC-kagyló, a fürdőkód és a mosogató mellett. A kiömlött szennyvizet vödrökben hordták az emeletről az udvarra, a kanálisba. Hüttner Mihály hetedik emeleti lakása fogadószoba, az úgynevezett „vizes napokon". Ö a lakóbizottság elnöke, s egyben „küldött" is — a lakóké — a legkülönbözőbb fórumokon. Náluk csak az erkélyajtó kerete és a küszöb korhadt el, valamint az ablak mellett potyog a vakolat. Az erkély alatti lakásban már nem úsztak meg ennyivel a lakók. A függönyön csordogál a víz, s van olyan lakás, ahol már a szoba közepéig vizes a meny- nyezet. A több éves tárgyalások periratait, valamint a kötegnyi levelezést Gyémánt Lajosnál, a lakásszövetkezet elnökénél lapozgatom át. Nem kevés az idő, amíg perben álltak a piramisház kivitelezőjével, a Sásdi Építőipari Szövetkezettel, és a tervezővel, a Baranyatervvel. A per 1984-ben indult, megjárta a Legfelsőbb Bíróságot, s döntés 1986-ban született. Ennek alapján a kivitelezőt kötelezték a tetőszigetelés helyreállítására, amit az alvállalkozó, a budapesti Elastic kisszövetkezet 1986. október 28-óval el is végzett. A szakértői vélemény szerint a tetőbeázások tervezési és kivitelezési hiányosságok miatt következtek be. Merészség volt kellő tapasztalat nélkül és megfelelő anyagok hiányában ezt a szigetelési módot alkalmazni. A tetőszigetelés felújítása 2 636 730 forintjába került a kivitelezőnek. Az erkélyleázások okaira majd tavasszal, a burkolat teljes felbontásakor derülhet fény. A munkát már az ősszel elkezdték, de egyelőre csak ideiglenes megoldást találtak. A legnagyobb, s úgy tűnik megoldhatatlan probléma, a szennyvízduzzadás. Az ejtő vezetékek szakasza ugyanis több méteren keresztül csaknem vízszintesen, minimális lejtéssel vezetik a szennyvizet, az amúgy is túlterhelt gerinccsatornába. Ahol a víz áramlása lelassul, ott lerakódások, kicsapódások jelentkezhetnek. A panaszok nyomán a vízszintes szakaszon tisztítónyílásokat építettek be utólag, 1985—86-ban! Ezek a tisztítónyílások a Földhivatal térképszobájában, a gyógyszer- tár és a műszaki bolt eladóterében vannak! Mi lesz a megoldás? Ez a kivitelező és a tervező kötelessége. S mit tehet az üzemeltető? Évi több tízezer forintot fordít a hiba elhárítására — a lakók pénzéből. Hiszen a szövetkezetnek csak a közös költségekből származik bevétele, s ezt pedig a lakók fizetik . . . Marton Gyöngyi Még inkább romlik a teljesítmény, s a minőség akkor, ha a dolgozók ittasan is felvehetik a munkát, vagy esetleg a munkahelyen is lehetőségük van a szeszfogyasztásra. A munka területén támadt nehézségek, romlás mellett, ilyen esetben a balesetveszély is nagyon megnő, továbbá az indulatos, agresszív cselekedetek kockázata is jelentősen fokozódik. Idevonatkozó adatként említhető: hazánkban a halálos üzemi balesetek közel 20%-a ittas állapotban következik be. Manapság, amikor a vállalatok számára egyre kevésbé lehet közömbös termelésük, s termékeik minősége, mind több üzem, termelő egység ismeri föl az alkoholizmus nagyfokú visszahúzó, teljesítményt rontó szerepét. E felismerés pedig beavatkozásra sarkall, hiszen spontán javító mechanizmusok nem léteznek. 1984-től ölt érzékelhető formát a munkahelyi, alkoholizmust befolyásoló programok kidolgozásának tendenciája. Ma már számos konkrét állásfoglalás létezik és ad eligazítást abban, hogyan kell kiszűrni a problémás italfogyasztó -dolgozókat, melyek a felismerést segítő gyanújelek (pl. hiányzások, teljesítményromlás, alkoholos lehelet, remegés, izzadékonyság stb.) és hogyan lehet segíteni a bajban lévők gyógyulását, illetve rehablitációját. A programok sikerének egyik sarokköve a munkahelyi vezetők hozzáállása. (Egyébiránt az alkoholizmus a vezetőket sem kíméli.) Az irányelvek éppen ezért általában a vezetők alkohológiai továbbképzését is tervbe veszik. Ott ahol következetesen járnak el, aránylag kedvezőek a tapasztalatok. A munkavezetők (művezetők) által kezdeményezett segítségnyújtás — amely legtöbbször orvosi kezelés - nemcsak emberségesebb eljárás, mint az azonnali szankciók, de az esetek jelentős részében sikeres és költség-hatékony is. A módszer rövid forgató- könyve abban áll, hogy a művezető felismeri, észreveszi az alkoholbeteget és felszólítja a változásra. Amennyiben nem változik, úgy a gyógykezelésre való jelentkezés érdekében „nyomást gyakorol" rá. A ráhatást különböző fegyelmező, esetleg ösztönző eljárások kilátásba helyezése nyomatéko- sítja. A kétségtelenül meglévő eredmények ellenére, ez — a vállalatigazgatás hagyományos célracionális és normatív logikáját követő - viselkedésbefolyásoló technika még igen messze van az optimálistól. Az egyik fő gyengéje az, hogy csakis a problémás esetekkel foglalkozik, nem ad megelőzési útmutatást. A másik hátrány pedig abban mutatkozik meg, hogy mivel nem él szociálpszichológiai módszerekkel, az alkoholbetegeket inkább elszigeteli, ahelyett hogy a szűkebb közösség (brigád, műszak) közös problémájaként is megfogalmazná az ivást, s ennek megfelelően állítana fel pozitív célokat. Meglehet ennek megvalósítása ma még nehéz, mert egyáltalán nem erős és általános az J meggyőződés, hogy teljesítményünk javításának, gazdagodásunknak, gyarapodásunknak egyik lényeges feltétele az alkoholizmus elleni harc sikeres megvívása. Éppen ezért az első és legfontosabb lépés ennek az egyetértésnek a megteremtése lenne. Az egyetértés pedig- mindenekelőtt akkor teremthető meg, ha a munkahelyi közösségek képessé válnak az italozásra serkentő és felhívó szokások, minták erejének megtörésére. Ilyen kedvezőtlen mintha pl. az alkohollal történő feszültségoldás sémája, az alkohol élvezeti cikként való alkalmazása, az étkezéstől független ivás szokása, a részegség kedélyes tűrése, az alkoholfogyasztásnak férfias viselkedésként való szemlélete, illetve a világos alkoholfogyasztási szokások hiánya. A felsoroltakat pótló vagy azok jelentőségét meghaladó másféle feszültségcsökkentő, az együttműködést, önkifejezést segítő lehetőségekre (sport, hobbi) való koncentrálás biztosíthatja, hogy az alkoholizálás munkahelyi megszorításai egy pozitív össz- folyamat részeként jelentkezzenek. Az ellentétek és konfliktusok mindenféle emberi kölcsönhatás, együttműködés szükség- szerű velejárói. Minden ember számára létezik azonban egy határ, amelyen túl a különféle konfliktusokból adódó feszültségeket már nem lesz képes elviselni. Annak, aki a tűrési határon túlra sodródik, megnő az esélye arra, hogy alkoholistává váljon. Ugyanakkor a megértés, az ellentétek elviselésének képessége fejleszthető. Sőt éppen ez a fejlesztés jelenthetné a munkahelyi közösségek alkoholizmust visszaszorító programjaiban a modern, pozitív többletet. Kelemen Gábor dr. Környezetünk és a zaj „A városi civilizáció fejlődésével együtt növekszik a zaj. Már a régi Rómáról azt írja Juvenális, hogy nem lehet lakóházaiban nyugalmat találni az utcai forgalom szörnyű zaja miatt. A mai New York forgalmasabb helyein déitáj- ban még a bengáli tigris ordítását sem lehetne meghallani. Eléggé elterjedt nézet, hogy a zaj az ipari gépek használatának és a motorosí- tott közlekedésnek szükségszerű velejárója, ami ellen nem sokat lehet tenni.” Szinte közhelynek számítanak a fenti sorok, hogy mégis idekerültek annak az az oka, hogy egy 1942-ben Pécsett kiadott kis könyvecskében bukkantam rájuk. Negyvenöt évvel ezelőtt már így írtak, mit szóljunk akkor ma? „A zaj tudomásulvétele lelki élmény, minélfogva megítélésénél sok szubjektív elemet találunk" - olvasható ugyanebben a kiadványban, s valóban tapasztalhatjuk, hogy ugyanabban az irodában egyik kollégánk észre sem veszi az utcáról beszűrődő lármát, míg a másik képtelen benne dolgozni. Az útépítő munkás egész nap nyugodtan dolgozik a légkalapáccsal, de este égnek mered a haja, ha a szomszédos lakásban gyakorló kislány leüti a zongora billentyűjét. Általános tapasztalat, hogy jobban zavar bennünket az a lárma, amit mások keltenek, aminek a lefolyásába nem tudunk beleavatkozni. Elnézőbbek vagyunk az olyan zajokkal szemben, amit eleve megváltoztathatatlannak érzünk. Az ABC hűtőaggregátja, vagy a kisiparos műhelye sokkal kisebb zajszint mellett is elkeseredettebb panaszokat szülhet, mint pl. a nagyforgalmú főközlekedési út. Ropoliné Lázár Mária, az OKTH Dél-dunántúli Felügyelőségének csoportvezetője szerint az utóbbi években jelentősen megnőtt a zajra vonatkozó lakossági panaszok száma. A panaszok több mint kilencven százaléka ipari vagy ipari jellegű zajra vonatkozott. Kérdés, mit tesz az OKTH? Ha kiderül egy vá Illa latról, hogy zajos, zavarja a környék lakóinak nyugalmát, akkor zajkibocsátási határértéket írnak elő, és kötelezik a vállalatot ennek betartására. Ha az előírt határidőre nem csökkentik a zajt a megengedett A legkisebb bírság 200 ezer igrigt veit értékre, akkor bírságot szabnak ki. A legkisebb bírság összege kétszázezer forint volt, a legnagyobbé meghaladta az egymilliót. A lakóknak tehát van hová fordulniuk a nyugalmuk biztosítása érdekében de vajon mit tehetnek a vállalatok? A környezetvédelem szerteágazó területén az egyik legnagyobb, legfelkészültebb szakértői hálózattal a Környezet- védelmi Intézet rendelkezik. Pécsi állomása — melynek működési területe Baranya, Tolna és Somogy megyére terjed ki — jelenleg még a Tety- tye téren található, de épül már az új székházuk az End- resz György utcában. Bartos Sándor, az állomás vezetőie szerint munkájuk jelentős részét a különböző hatóságok részére végzik, de kapacitásukhoz mérten a vállalatoknak is rendelkezésére állnak. Ha egy gyár vagy vállalat nem akarja megvárni, hogy a hatóság szigora kényszerítse kapkodásra, lehetősége van rá, hogy megbízza az intézetet zajhelyzetének felmérésével. Sajnos, sok vállalat vezetője saját műszaki embereivel, vagy kétes felkészültségű ,,szabadúszókkal" fejest ugrik a zaj- csökkentésbe, s egyszercsak arra eszmél, hogy már százezreket elköltött, az eredmény pedig sehol. Nem olcsó a zajcsökkentés. Leggazdaságosabb, ha már a tervezőasztalnól gondolnak rá. Ősz László
