Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-10 / 9. szám
Béres Attila Cédulák* A cédulán ez állt: közért, apám, otp, posta, tanács. A cédulát elvesztettem. Valaki talál egy cédulát: felkapja, és izgatottan olvasni kezdi. Közért, apám, öté- pé .,. Azt hiszi, a saját cetlijét találta meg, csak arra nem emlékszik, miért akart a tanácsba menni. Ezzel el van rontva a napja. A közértben megvettem a tejet, kenyeret, felvágottat, levesport, és egy üveg kőbányait. Megyek apámhoz. Aznap, amikor megvettem a -kapukulcsot, kitörték a bejárati ajtó üvegét. Azóta mindenki szabadon jár-kel a kaputelefont se szidják, sőt, az egész házban több a levegő. Sietek a fal mellett a lifthez, de a gondnok visszapillantó tükröt szerelt a ka- lickájára.- Voltak kint a tanácstól - szól utánam. Vissza kell mennem, a gondnokot csak az láthatja, aki éppen szemben áll a kalickával.- Voltak kint a tanácstól- mondja —, ne is haragudjon, meg kellett mondanom, hogy nem lakik itt. Az állomásommal játszom, ne is haragudjon. Bólintok. Nem haragszom.- Annyi a lakásűzér megmondták, ha nem lakik itt, ne is próbálkozzon a lakáskérvényével. Én mondtam, hogy ide jár, de az kevés nekik, ha nem is lakik itt, kár is kísérletezni, nem kapja meg a lakást, hiába van bejelentve, ne is haragudjon. Indulnék, de megállít.- És felmérték a papát! Szociálisan I Értem. Felmérték a papát szociálisan. Közért, apám, otépé, posta, tanács... a főnök másfél órára engedett el.- Nem kaphat segélyt a papa, mert van aki gondoskodik róla. Mondtam, maga mindig jön, nagyon szépen qondoskodik róla. Fel is írták.- Köszönöm - bólintok.- Jövő héten csótányírtás! — figyelmeztet. — Négyszáz forint, de príma szakember csinálja! Garanciával! És kötelező!- Igen! - bólintok, és indulok a lifthez. Zeng a hangja utánam:- Csorog a tej a szatyrából! Ne is haragudjon, de ha mégegyszer telecsorgatja a liftet, fel is mossa! Apám a zárban hagyta a kulcsot. Csöngetek hármat. A másfél órából eltelt negyven perc. Otépé, tanács ... Meghallom a csoszogását, aztán sokáig matat a kulcscsal.- Miért hagyod benne a kulcsot? - kérdezem. - Egyszer rosszul leszel, és nem fogok tudni bejönni.- Tejet hoztál? - kérdezi. Gyorsan lerakodok. Kinyitom az ablakot, lehúzom a vécét, kihordom az erkélyre az ágyneműt. A konyhában megszáradt morzsa recseg a talpam alatt. Kinyitom a hűtőt, benne a tegnapi ebéd érintetlenül.- Mit ettél? - kérdezem.- Ami volt - mondja hetykén. - Én föltalálom magam.- Mért nem etted meg az ebédet? Hozom a söprűt, lapátot,, összesöpröm a morzsát. * Béres Attila elbeszélése II. díjat nyert a Központi Sajtószolgálat 1986. évi pályázatán novella ^^tategón^ban^^- Nem tudtam, mi az. Büdös volt. Kiviszem a szemétledobó- ba a szemetet. Visszajövök az üres vödörrel.- Hogy lett volna büdös? Friss pörkölt. Nokedlival. Azt szereted. Mért nem melegítetted meg? Forró vizet engedek a szemetesvödörbe, kefével sikálom az oldalát, aztán a mocskos vizet a vécébe ön- töm.- Nem tudtam, mi az. Büdös volt. Te is mondtad, hogy büdös! Előveszem a pörköltet a hűtőből, és fölteszem a gázra.- A mosogató volt büdös - mondom. - Mert belehajigál- tad az ételmaradékot. A mosogató el van dugulva. Azott kenyérhéjat, tésztát, húsmaradványokat szedek ki belőle, aztán hozom a pumpát. A konyhában utolér.- Ne egrecíroztass engem, az istenhovába! Odateszem, ahova akarom. Felnyitom a sört, és kitöltők neki egy pohárral. Két kézzel fogja, így is majdnem kilötyköli.- Nem borotválkoztál — mondom, és elkezdek mosogatni. Kaparom a beszáradt, leégett ételmaradékot a lábas aljáról.- Próbáltam - hazudik, és böfög a sör után. A meleg pörköltet átrakom a tányérra, és eléteszem..- Na, büdös? - kérdezem. Nekilát kanállal, csámcsog, a protézise minden harapásnál kattog.- Próbáltam - mondja te- liszójjal -, csak nagyon szédülök.- A villanyborotvával ülve is lehet — mondom, és a szárítóba borogatom az elmosott edényeket.- Az orvosok mind hülyék — mondja. Kézzel tépi a húst. - Kamillát hoztál?- Kamillát nem hoztam, majd fölírom, holnapig ráér.- Nem birok rágni! Sebes a szám, új fogsor kéne, de minek az már nekem? ... Adjál még sört! Behozom az ágyneműt az erkélyről, becsukom az ablakot.- Itt járt a Herskovics - mondja, és söprögeti le a nokedlit a kardigánjáról meg a nadrágjáról a földre.- A tanácstól? - kérdezem.- Dehogy! Beszélsz marhaságokat! Cipőszalonja volt, a-... na, mondd már hol...- Nem tudom — mondom, vizet engedek a lavórba, és beledobálom a szennyes zoknikat.- A tanácstól nem volt senki? - kérdezem.- A Fiumei úton volt lerakató. De én már harminchatban elküldtem a francba! Én mindig leleményes voltam! Mit szaladgálsz? Adjál sört!- A gyógyszereidet vedd be! - visszamegyek a fürdőszobába zoknit mosni.- Az orvosok mind hülyék- kiabálja utánam a konyhából. - Az egyik orvosság olyan, mint a másik. Egy se használ. Csak szédülök tőlük. Gyanútlanul csoszog utánam, a fürdőszoba ajtajánál elkapom. “ Gyerünk borotválkozni, öregúr!- Fáj a fejem - ravaszko- dik -, meg gyenge a lábam. — Majd leülünk — mondom. — Nem is vagyok szőrös. Kendőt kötök a nyakába, pamacsolás közben az órámra nézek, hetven perc . a másfél órából. A tanjcsba ma már nem jutok el. — Meghalt a Herskovics. Lerakató volt a Fiumei úton. — Honnan tudod? — Láttam. Itt volt érte az autó. Ugyanazok vitték el, akik anyját. — Kimentéi az erkélyre? — Minek mentem volna? — kérdezi, és fújja a habot. — Akkor honnan láttad? — Láttam. Meggyújtom a gázt, feldarabolom, és meghámozom a kri nolint. — Fázom! - kiabál a fürdőszobából. Az ingét a szennyesbe dobom, tisztát viszek neki. Otp, posta, tanács .. . Negyedóra alatt nem érek vissza a munkahelyemre. Porszívózni is kellene. — Mért morzsázói a szobában? - kérdezem. Kibújik a feje az ingből. — Segíts már - mondja. - Tévézni csak kell... - nevet, áll feltartott karral, mint egy kisgyerek. — Iszol kávét? - kérdezem. — Ha te is — mondja. — Csak ne szédülnék! Egy jó kés sincs a háznál. ülünk a szobában. Kanalazza a híg nészkávét, a lé lecsordul az állón. Rágyújtok végre. — A Herskovicsot álmodtam, azt hiszem . .. Nem is lakott itt. . . Mikor gyógyulok én már meg? Iszom egy korty kávét, hogy ne kelljen a szemébe néznem, hogy elmúljon az a tiszta pillanat, amiben az ember beismeri a végső vereséget. Veszek egy cédulát, és nyomtatott nagybetűkkel írni kezdem: fogmosás fogkefével, mosakodás, felöltözni, szellőztetni, borotválkozni... — A Herskovics negyvennégyben meghalt. Még a lerakató is leégett. Remeg a kezében a pohár, a kanál, a flaneling beissza a lehullott cseppeket. — De én megúsztam az ostromot. Légós voltam! Jöttek a bombázók kötelékben órákig szígeleál, szígeleál, mindenki a pincében volt, ott haltak meg, de én légós voltam, és megúsztam. Mert mi légósok a tetőn álltunk, az egész bombázás alatt... Zsibbad a karom. Elnyomom a cigarettát, és már kifelé menet mondom: — A kulcsot vedd ki a zárból, az ételmaradékot ne dobd a mosogatóba, zárd el a gázt, a vécét húzd le magad után. Itt van a cédulád, mindent felírtam. Ezt végezd el a cédula szerint, amíg megjövök. Érted? — Persze — gyűrögeti a papírt —, nem vagyok hülye! Egyszer felvittünk egy kutyát, és megőrült! Visszafordulok az ajtóból. — Micsoda? — A bombázáskor — csoszog utánam —, felvittünk egy kutyát a tetőre. . Megőrült. — Honnan tudod? — Mire lefújták a légiriadót, félig lerágta a farkát. A saját farkát rágta. Körbe- körbe spriccelt a vér! Haha! Le kellett lőni... - nevet. Zúgva-nyöszörögve ereszkedik a lift. Előveszek egy cédulát, és írom a holnapot: posta, tanács, gyógyszertár, közért, apám. Lilian F. Schwartz: Szimbolikus hódolat Picassónak Komputerizált művészet A számítógép életünk minden területén jelen van. Bevonult a művészetek világába is. (A Velencei Biennálé egyik szekcióját a komputer szerepe a műemlékvédelemben és -helyreállításban című témának, a másikat a számítógép képző- művészeti alkalmazásának szentelték.) Magyarországon az alkalmazott grafika olykor már élt a számítógép adta lehetőségekkel (plakátok, címlapborítók, stb.), de önálló képzőművészeti műfajként alig használják. Ezért is hat az újdonság erejével a Budapesti Szépművészeti Múzeumban megnyílt Di- gitart című nemzetközi komputergrafikai kiállítás, amely ezekben a napokban zárja be kapuit.) A hazai anyag az Impulzus című folyóirat és az MTA SZTAKI által hirdetett pályázatra érkezett. (E két intézmény finanszírozza a pályázatot és a kiállítást is.) Negyvenhét alkotó, nyolcvan művét állították ki. A pályázók fele hivatásos képzőművész, főiskolai hallgató, a többi számítógépes szakember. Azoknak a művészeknek, akiknek nem volt számítógép-hasz'- nálati lehetőségük, a SZTAKI egyhetes stúdiót biztosított, ahol IBM-számítógépen dolgozhattak. A pályázati munkákat nemzetközi anyaggal egészítették ki, hogy a magyarországi kísérletet össze lehessen vetni a világban uralkodó tendenciákkal. Ebben a kollekcióban huszonöt művész hatvan művét vonultatja fel a kiállítás. Egy részét a múzeum grafikai gyűjteményéből, más részét e kiállításra meghívott alkotásokból. Kiemelkedő szerepe volta szervezésben a Párizsban élő, magyar származású Molnár Verának, aki amellett, Hogy saját grafikáit elküldte, művésztársait is felkérte a kiállításon való részvételre. Van még egy magyar származású vendége is a tárlatnak, a Svájcban élő Frey Krisztián személyében. Rajtuk kívül ame- riköi, svájci, NSZK-beli, francia, belga, osztrák, NDK-beli és csehszlovák művészek vesznek részt rajta. Sem a pályázati kiírás, sem a kiállítás nem tartalmazott különös megszorításokat, mindössze ezt kötötték ki, számítógép segítségével készüljön a mű. Így aztán meglehetősen színes a kép, amely a kiállításon a látogató elé tárul. Úgy is, hogy színesek a grafikák, színesek a műtárgyak, s úgy is, hogy sokfélék az anyagok, a képi átültetések. Vannak grafikai jellegű munkák — a számítógépes program megjelenik rajzban, fotón, szoborban, festményben. Megjelenik grafikai átültetésben, szitanyomaton, papíron, dián, magnón, flopy disken. Vannak monitoron folyamatosan futó programok, potter rajzok, monitor-fotók-. Az alkotók többsége a számitógépes programot tette át hagyományos képzőművészeti megfogalmazásba. Kőszegi Frigyes pedig meglévő fareliefjeit vitte számítógépre és erről készített ofszet és litho műveket. Ugyanezt ismételte táblaképeivel is. (gy sorozatai a képzőművészeti megfogalmazástól a számítógépen át vezetnek újra a képzőművészeti ábrázolásokig. Kádár Márta Magunkról, nekünk Viccparádé, diákhumor... és egy kabaré A jól nevelt öklök a zsebben, a pofonok szögre akasztva. Készülődő közelharc, ideges to- pogás az ajtók előtt. Jószerivel ennyi jutott annak a majd száz érdeklődőnek, akiket a rendezők kénytelen-kelletlen elküldték az Ifjúsági Ház nagyterme elől: a Diákkabaré decemberi, új bemutatójára minden jegy elkelt. A szerencsés kiválasztottak odabenn a második diákkabaré-pályázat díjnyertes írásain nevethettek, fintoroghattak, mosolyoghattak, majd két órán át. A cél - ahogy a pályázat ötletadója, a műsor vezetője, Bozsik László, a Dunántúli Napló munkatársa mondta —, nevetve felszabadulni és felszabadultan nevetni . .. Ha ugyan lehet felszabadultan nevetni, önfeledten kacagni az olykor keserű, néha kilátástalan helyzeteken. Vagy csak éppen ezt lehet? Ebben a kabaréban a szószékhez nőtt igazgató az évnyitó beszédben mondta el, kik lesznek az azévi vetélkedő második helyezettjei: a puncsos tanuló biológia ötösért hozott lakáskiutalást, a csenevész, szinte hamleti Rímeó megmérgezte drabális Júliáját, a virtuóz zongorajáték kíséretével előadott pantomimban egy zord családfő kergette szinte áttekinthetetlenül a szeretőket. Az egyik legnagyobb közönségsikert aratott szőlőszüreti monológ szüretelő hőse aktív passzivitásba gömbölyödött, egy kollégista — egyébként zseniálisan megírt — panaszaiból megtudtuk, a boldoguláshoz pénz kell, pénz és pénz. S Géza, „aki nem hülye", azt hiszi: kétféle ember létezik, a maszek meg a bolond ... Kiderült az is: egy kollégium építési hibáin töbJset segíthet a minisztériumba küldött levél, mint maguk az építők . . . Két óra nevetés. Kesernyésen, ahogy szoktunk, de mégis önfeledten. Ahogy ezek a tizenéves fiatalok megpróbálják megfogalmazni a hétköznapjaikat, kézzelfoghatóvá szelídíteni az olykor képtelennek látszó tényeket. Tükröt mutatnak, mert hiszen minden vicc, poén, humor az. Róluk, magunkról, nekünk. A huszonkét szereplő a valóságról beszélt, ha az néha hasonlít is egy színdarab rendezéséhez . . . Kabaré volt ez, bár a színpadkép olykor a hatvanas évek úttörő-seregszemléire emlékeztetett. Itt kabaré Volt. Véresen komolytalan. A következő bemutatkozás január 17-én Komlón, a rendező továbbra is Keszler Gábor, a pécsi Ifjúsági Ház munkatársa. Hodnik Ildikó HÉTVÉGE 9. Horst Bartning: 256 négyszög
