Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-10 / 9. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli namo XUV. évfolyam, 9. szám 1987. január 10., szombat Ara: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Az ideológiai és tudatformáló munka tapasztalatai # Mi, villányiak - Autóbuszvezetők Új értékekkel gyarapítottuk népünk vívmányait Volt és van értelme a harcnak, az odaadé, becsületes helytállásnak Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese mondott beszédet a Munkásőrség központi ünnepségén A Munkásőrség megalakulásának 30. évfordulója alkalmából ünnepség volt péntek délután a testület országos parancsnoksá­gán. Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka meg­nyitójában köszöntötte a testület tagjait, s megkülönbözte­tett tisztelettel szólt a még ma is szolgálatot teljesítő alapító munkásőrökről. Ezután Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyet­tese lépett a mikrofonhoz. A káposztát tisztogatják és rakodják be a tárházakba Van bőven krumpli, hagyma és zöldség Reggel a Zöldiért tárházában A kedd és a péntek az erős nap Szállítás hajnaltól kora estig — Zászlóbontásától kezdve, három évtizede becsülettel tel­jesíti hivatását a Munkásőrség, amely az ellenforradalommal vívott harcban, a párt kezde­ményezésére született — kezdte beszédét Németh Károly, majd a munkásőrök helytállását mél­tatva hangsúlyozta: A munkásőrök esküjükhöz hí­ven teljesítették a nép hatal­mának védelmében vállalt kö­telezettségüket, áldozatkészen, fegyelmezetten, a pórt, a nép, a szocializmus iránti felelős­séggel szolgálják a közérdeket. Ma is helytállnak, lelkiismere­tesen látják el a szolgálatot. A Munkásőrséget tisztelet és megbecsülés övezi társadal­munkban. Minderre gondolva adom át önöknek, valamennyi munkásőrnek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága és személy szerint Kádár János elvtárs szívélyes üdvözletét és jókívánságait. Köszönjük mindannyiuknak a helytállást, családtagjaiknak a megértő támogatást. Harminc évvel ezelőtt az el­lenforradalom elleni küzde­lemnek, a szocialista konszoli­dációnak egyik fontos eleme volt a Munkásőrség létrehozá­sa. Az akkori helyzetet az jelle­mezte, hogy a Szovjetunió in­ternacionalista segítsége, majd a magyar karhatalmi alakula­tok felállítása lehetővé tette a fegyveres ellenforradalmi fel­kelés gyors léverését, de még nagy volt a bizonytalanság, az eszmei és a politikai zűrzavar. Ellenségeink mindent elkövet­tek, hogy megakadályozzák a rend helyreállítását, a termelő- munka beindítását. Rémhíreket terjesztettek, hirdették, hogy márciusban újra kezdik. Sok fegyver volt illetéktelen kezek­ben. Akkor még jórészt előttünk álló feladat volt a törvényes rend teljes helyreállítása, a felfordulásból való kilábalás, a politikai és a gazdasági kon­szolidáció. Újjászerveződő pártunk veze­tése, élén Kádár János elvtárs­sal, ilyen helyzetben — 1957 januárjában - kezdeményezte a munkások, a dolgozók fel­fegyverzését. A döntésnek fon­tos elvi jelentősége volt. Kife­jezte a párt és a kormány bi­zalmát a munkások, a dolgo­zók iránt, hiszen fegyvert adott a kezükbe. Az elmúlt há­rom évtized immár történelmi­nek nevezhető tapasztalata bi­zonyítja, hogy a Munkásőrség rászolgált erre a bizalomra. Ugyanakkor a munkásőr-osz- togok megjelenése bizonyította azt is, hogy az öntudatos munkások és dolgozók készek önkéntes fegyveres szolgálatot is vállalni a szocialista vívmá­nyok védelméért, bíznak a pártban és a kormányban. A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség tömegei nem a szocializmus ellen léptek fel, hanem a hibák, a törvénysérté­sek, a politikai torzulások fel­számolását igényelték szocia­lista alapon. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa már februárban ren­deletet hozott a Munkásőrség felállításáról. A jelenlévők kö­zül is bizonyára sokan emlé­keznek még rá: a szocializmus belső és külső ellenségei min­dent elkövettek, hogy bemocs­kolják, hazug híresztelésekkel lejárassák a munkásőröket. A rágalmakra méltó választ ad­tak azok a kommunista és párton kívüli hazafiak, akik a munkásőr-egységekben elsők között vállalták társadalmi megbízatásként a fegyveres szolgálatot, a néphatalom vé­delmét, a szocializmus, a párt politikája melletti nyílt kiállást. A Munkásőrség példásan teljesítette küldetését: más fegyveres erőkkel együtt el­szántan védelmezte a népha­talmat, segítette a rend, a nyu­galom, az építőmunka feltéte­leinek megteremtését, ered­ményesen hozzájárult az ellen- forradalmi restaurációs kísérlet elhárításához. Tagjai, a kom­munisták és a pártonkívüliek, munkások, parasztok és értel­miségiek, férfiak és nők igaz hazafiak módjára cselekedtek. őszinte örömünkre szolgál, hogy körünkben is sok olyan elvtársat üdvözölhetünk a több, mint négyezerből, aki a megalakulástól kezdve megsza­kítás nélkül becsülettel vi­seli a munkásőr egyenru­hát. Övezze tisztelet min­den alapítónak, a néphata­lom valamennyi hű katonájá­nak a nevét, azokét, akik ön­zetlenségből és hazaszeretetből oly szemléletes történelmi lec­két adtak. Jó érzést és tiszteletet vált ki mindannyiunkból, hogy a mai munkásőrök az idősebb nem­zedékek által teremtett hagyo­mányoknak méltó őrzői és foly­tatói, az elődök példájához il­lő felelősséggel teljesítik ön­ként vállalt kötelezettségüket. Sokat áldoznak szabadidejük­ből, hogy felkészüljenek és mindig készen álljanak a szo­cialista vívmányok védelmére. Mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. Helytállnak a munkában, aktív részesei a közéletnek. Példájukkal, ma­gatartásukkal pozitív hatást gyakorolnak környezetükre. Napjainkban különösen nagy szükség van rá, hogy társadal­munkban növekedjen a közös­ségért érzett felelősség. Annak az emberi, közéleti gondolko­dásnak, politikai és erkölcsi magatartásnak a térhódítását kell elősegítenünk, amit a munkásőrök is tanúsítanak. Minél inkább tért hódít az a felfogás, hogy csakis ember­társainkkal együtt és ne mások rovására boldoguljunk, annál inkább visszaszorul a közöm­bösség, az önzés, minden olyon jelenség, ami összeférhe­tetlen a tisztességes emberi magata rtással. A Munkásőrség nagy ereje politikai egységében, erkölcsi szilárdságában rejlik, s ez nem hagy kívánnivalót maga után. A munkásőr-egységek olyan kollektívák, amelyekben a köz­érdeket szolgáló, tetteknek a mozgató rugója a nép, a szo­cialista haza és az internacio­nalista eszmék iránti hűség. Az út, amelyet megalakulá­sa óta a Munkásőrség a párt­tal, a néppel együtt bejárt azt tanúsítja: volt és van értelme a harcnak, az odaadó, becsü­letes helytállásnak. Még ha nem is sikerült minden, aho­gyan terveztük és szerettük vol­na, a legutóbbi három évtized­ben nagy eredmények szület­tek. Fontos, hogy a felnövekvő nemzedékekben is tudatosít­suk: szocialista vívmányainkban népünk áldozatos munkája tes­tesül meg. Sok akadályt kel­lett legyőznünk, az eredmé­nyekért keményen meg kellett dolgoznunk, nagy feladatokat oldottunk meg, de balsikerek is értek bennünket: hibáinkkal, tévedéseinkkel is meg kellett és meg kell küzdenünk. Arról is szólnunk kell, hogy olyan tanulságok birtokába ju­tottunk, amelyek ma is idősze­rűek, megfeledkezni róluk nem szabad. Maradandó tanulság, hogy a haza felemelkedésének, népünk boldogulásának nincs más járható útja, mint a szo­cializmus, amelynek építésében részt venni egyet jelent a nem­zeti érdekek szolgálatával. Ez­zel egyenrangú tanulság, hogy nemzeti függetlenségünk és békénk megőrzése, társadalmi és gazdasági fejlődésünk csak­is a haladás oldalán, a szocia­lista országokkal szoros szövet­ségben biztosítható. Közösségi társadalmunkban a pórt és a nép együtt úrrá tud lenni minden nehézségen, akadályon, igazi erejük az összefogásban van. Pártunk népünkkel együtt kereste és találta meg a kivezető utat a válságos helyzetből, együtt alakítjuk és valósítjuk meg po­litikánkat a haza és a nép ja­vára. Ez a politika, a vele pá­rosuló munkastílus, az őszinte­ség, a nyíltság, a szavak és a tettek egysége volt az alapja a megerősödött bizalomnak, forrása a szocialista nemzeti egységnek, a fejlődő szocialis­ta demokráciának. Együtt és féltve vigyázzuk a párt és a tömegek bizalomteljes kapcso­latát, a társadalom politikai eavségét, az ország belpolitikai stabilitását, amelv a népi ha­talom szilárdságának, az or­szág fejlődésének legfőbb zá­loga. A három évtizedre visszate­kintve jó lelkiismerettel mond­hatjuk, hogy közös erővel és (Folytatás a 2. oldalon) A komlói kocsi fél hatkor út­nak indult. Hat óra körül egy­más után tolatnak a rámpá­hoz a teherautók, a targoncák­ról krumplival, hagymával, zöldséggel, almával teli zsáko­kat raknak rájuk. Nincs meg­állás, a kocsiknak minél előbb indulniuk kell, az itt dolgozók csak futtában váltanak néhány szót. Vass Jánosné brigádve­zetőt ki-be kísérjük a tárház és a rámpa között, így beszél­getünk.- Tíz éve, hogy a Zöldértnél dolgozom. Két műszakba já­rok, a héten délelőttös vagyok. Hatkor kezdünk, de ötre már már többen itt vagyunk, hogy ki tudjuk szolgálni a kocsikat. A következő autó megtelt, pár perc szünet következhet, bemegyünk a tárházba. Az 1960-ban épült, négy részből álló épület három egységében csak zöldségféléket tárolnak. Egy-egy ilyen egységben nyolc­nyolc cella van. Bennük a mennyezetig púpozva burgo­nya és makói hagyma. Ide­bent valamivel kellemesebb a hőmérséklet, de itt is csak ka­bátban, sapkában, kesztyűben és bundás cipőben, csizmában lehet megmaradni.- Ha kész a reggeli kiszállí­tás, akkor átmegyünk a cso­magolóházba — mutat Vassné az udvar irányába, ott fűtenek. Nemrég készült el a másik csomagolóházunk. Addig bőven van mit ten­niük. Péntek lévén meglehető­sen nagy mennyiségű árut ren­deltek tőlük az üzletek. Burgo­nyából 180 mázsát küldenek ki, szemben az átlagnapi 100 má­zsával. A másik hasonlóan erős napjuk a kedd.- Ezeken a napokon 3,5-4 vagon zöldségfélét szállítunk az ABC-knek, üzleteknek — mondja Lenhardt János raktár­házvezető. — Ez a mennyiség főként burgonyából, hagymá­ból, káposztából, zöldségből, savanyúságból és gyümölcsből áll össze. Primőrünk jelenleg nincs, a héten fogyott el a paprika és most megy ki az a póréhagyma, ami még bent volt nálunk. Míq a félkilós, mosott zöld­ségből összeállított egységcso­magokat — melyekből az utób­bi időben o napi 2-300 da­rabról 1300—1500-ra emelkedett a rendelés —, meg a nehéz hordókat felváltó, savanyúká­posztával teli műanyag vödrö­ket nézegetjük, a raktárház- vezető még egyszer ránéz az udvari hőmérőre.- Mínusz tíz fok van, ilyen hideg reggelünk még nem volt az idén. — Meqyek, telefoná­lok a szállításnak, hogy a kon­téneres kocsi vezetője szóljon az ABC-knek, nehogy kint haayják a rámpán a krumplit, meg a hagymát, mert meg- faay. Tegnap csaknem 150 üzlet­nek szállítottak árut a Zöldért pécsi tárházából. A huszonöt kocsi közül jó néhány többször fordult. Délután négy óráig a pótrendeléseket is felvették és kielégítették. Ma, szombaton pedig ügyeletet tart a vállalat vevőszolgálata, s a délelőtt be­futó rendeléseket teljesítik. T. É, Régi pécsi utcák: Zidina-környék Proksza László felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents