Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-06 / 5. szám

1987. január 6., kedd Dunúntait napló 3 Zsebre menő ösztönzési rendszer a Zsolnayban Porcelángyári változások Csökkenő selejtszázalék, növekvő nyereség Felelősségrevonás az elmaradt termelésért E vente húszmillió forinttal növelte nyereségét az utóbbi két évben a Zsolnay Porcelángyár. Míg 1984-ben hat­van-, addig 1985-ben valamivel több mint nyolcvan-, és 1986-ban már százmilliót értek el. A gyárban dolgozók mind az ezerötszázötvenen tudatosan vettek részt a többlet- nyereség létrehozásában, mégpedig az 1985. január 1-től be­vezetett ösztönzési rendszer hatásos működése eredménye­ként. Importhelyettesítés A Plastex péterpusztai üzemében gyártják a MALÉV-étkészletet. Legújabb termékük a több színű gyümölcsmosó kosár, amelynek sorozatgyártását a közeljövőben indítják. Fotó: Proksza László Vörös Józsefné az edény­gyáregység nyersgyártórészle­gében öblös edényeket önt, majd kiszedi és felfülezi őket. Kényes, igényes munka. A ke­ze alól induló nyerstermék készáruként nyolcvanöt száza­lékban első osztályú. — Annál kisebb a selejtkár, minél előbb észrevesszük a hi­bát — s harmincéves — zsol- nays-rutinnal néz a masszára, amelyből az ő közreműködésé­vel lesz majd porcelánáru. Egy műszakban dolgozik. Havonta átlagosan ötezer fo­rint körül keres. 1985 előtt nem vitt haza négyezernél többet. — A munkamenet nem vál­tozott, de a minőségi követel­mény emelkedett az utóbbi két évben. Ez mutatkozik meg a keresetnövekedésben is. Volt olyan negyedév, hogy a telje­sítménybéren felül plusz ki­lencezret kaptam. — Olyan eszközhöz jutottunk a célprémium-rendszerrel, ami­nek segítségével valóban dif­ferenciálni tudunk jó és rossz munka között - veszi át a szót Székely Ernő, a nyersgyórtó- részleg művezetője. - A pré­mium negyedéves átlaga 2600 forint, nulla és kilencezer kö­zött szóródva. 1985 elejétől nemcsak a dol­gozók keresete nőtt a részleg­nél, hanem más változás is be­következett. Csökkent a mun­kások körében a fluktuáció, ki­alakult az állandó állomány. (A táppénzes napok száma is jóval kevesebb a korábbinál.) A termékszerkezet átalakult: nőtt az értékesebb készletek gyártásának aránya a szóló termékek (tányérok, tálfélesé­gek) rovására. A mennyiségi termelés mellett a munka mér­céjéül szolgál a minőség, a se- lejtcsökkentés. Az elmaradt termelés miatti felelősségre vonás is megvalósul, károko­zás nem marad büntetlenül. A részleg, a gyáregység, a vál­lalat célja egy: a nyereség nö­velése. Gyáregységi szinten ez a fedezeti összeg alakulásá­ban jelentkezik. — A termelést közvetlenül irányítók fogalomrendszere ki­bővült - mondja Vucskics La­jos, a szigetelő gyáregység ve­zetője. — Nemcsak termelnünk, hanem gazdálkodnunk is kell. A középpontban az eladott termék áll. Valamint az, hogy egy forint bérrel mennyi fede­zetet termelünk. Évente 3100 tonna műszaki porcelánt állítanak elő ebben a gyáregységben. Három­négyszáz tonnát tőkés piacra, néhány százat az NDK-ba, Al­bániába. A többi megrende­lője a magyar villamosipar. Négy évvel ezelőtt ugyanek­kora termeléshez 250-260 dol­gozót foglalkoztattak, 1985- ben már csak 220-at. (A lét­számot tovább csökkenteni már nem lehet.) A fedezetet — a vállalaton belüli megállapodás alapján — az árbevétel és a gyáregysé­geknél felmerülő költségek kü­lönbözeiében határozták meg. A prémium összege a fedezet- bér arányától függ. E mutató nemcsak a létszámtakarékos­ságra ösztönöz, hanem pél­dául a selejtarány-csökkentés a költségalakulásra hat: nő a fedezet. S nem mindegy a ki­hozatal sem: hogy adott meny- nyiségből mennyi értékesített termék lesz. A gyáregységek kétéves tevékenysége bizonyít­ja, hogy a forintokat meg le­het fogni, dolgozói szinten is érzékeltetni lehet: „a zsebünk­ből megy el a pénz". — Első hallásra meredeknek tűnt az új ösztönzési rendszer - Eichert József, a műszaki porcelán nyersgyártó üzemé­nek vezetője így emlékezik a bevezetés időszakára. - Azon­ban csábító volt az, hogy az egész közösségre kiterjedt, nemcsak a fizikai dolgozókra, akik korábban mozgóbért kap­tak. Bizonyos egymásra utalt­ság jelentkezett. A rendszer felfelé nyitott, így a jó munkát kellőképpen elismeri. A kis- és nagyfeszültségű szigetelők komoly műszaki pa­ramétereknek kell hogy meg- felelienek. A selejt ezért itt ki­emelt jelentőségű. Az égetett terméknél régebben 15—16 szá­zalékos selejtszinttel számol­tak, ez 1985-ben lecsökkent 6—8 százalékra. A fizikai állomány a koráb­bi évek prémiumösszegének háromszorosát kapta tavaly. A szigetelő és edénygyár­egység együtt a Zsolnay éves termelési értékének háromne­gyedét adja. A hagyományos áruk, a Zsolnay-termékek húsz százalékot, az építészeti kerá­miák mindössze ötöt jelente­nek. A több mint félmilliárdos össztermelésben a selejtarány néhány százalékos javulása milliókat jelent. Vállalati szin­ten 1984 előtt 13 százalék fö­lött, 1984-ben 10, 1985-ben 7,1 és 1986-ban 6,5 százalékos lett a selejt. A termelési érték 1985-ről 1986-ra 9,2 százalék­kal nőtt (490 millióról 535-re), a létszám pedig 2,1 százalék­kal csökkent (1584-ről 1550­re). A keresetszint 1985-ben 12,7 százalékkal növekedett dolgozónként, 1986-ban 10 százalékkal. — Közel négyszáz termékfé­leségre, az alapfazonokra szá­mítottuk ki a fedezetet a szá­mítógépes rendszer segítségé­vel — tájékoztat Jedlicska Já- nosné dr. gazdasági igazgató- helyettes. — Négy gyáregysé­günk van, mindegyik készter­méket állít elő. A vállalat ho­rizontális, a kooperáció mini­mális, mindössze háromszá­zalékos. A termelőegységek tehát jól elkülöníthetők. Az ér­tékelés alapja a fedezet—bér mutató. A mutató tervezése a piaci kereslet oldaláról indul: a konkrét rendelésállomány és a kapacitás figyelembevételével. A szabad kapacitásra fedezeti összeg szerint rangsorolják a piac által is elfogadott, igé­nyelt termékeket. A fedezet­bér mutatót negyedévre hatá­rozzák meg. Az értékelés, az elszámolás a periódusok vé­gén történik, előleg azon­ban havonta felvehető. A Jedlicska Jánosné dr. ve­zetésével kidolgozott ösztönzé­si rendszer teammunka ered­ménye. A kétéves működési ta­pasztalatok alapján további finomításokat hajtanak végre rajta. Tervezik például, hogy a központi dolgozók közül az ér­tékesítés, anyagbeszerzés vo­nalán tevékenykedők ösztönzé­si prémiumát az érintett gyár­egységhez kötik 1987-től. A tel­jesítményhez kapcsolt bérezés így válik mind szélesebb körű­vé, vállalati és egyéni érdeket mindinkább összekapcsolóvá. L. Cs. K. Pécsett, a Déryné utcában már csak a központi irodák ma­radtak meg a volt háziipari szövetkezetből. A termékszerke­zet eltolódását a Plastex Mű­anyag- és Textilipari Szövetke­zet elnevezés is jelzi. Húszéves folyamat eredményeként vált az egykori szövő-fonó háziipa­ri, főként műanyag termékeket gyártóvá. Péterpusztán, Pécs határában önerős beruházással, hatvanmillió forint költséggel felépült műanyagüzem a szö­vetkezet összes termelésének háromnegyedét adja. Plastex, Pécs — e feliratot meglátok közül már többen je­lentkeztek a pécsi szövetkezet­nél, hogy MALÉV-gépen utaz­va használták termékeiket, a műanyag tálalpkészletet, s igencsak megnyerte tetszésüket. A Plastex ily módon is hír­névhez jut. Meg úgy is, hogy hazánkban egyedüliként kony­hai mosogatóhoz való szifont gyártanak, kilencféle változat­ban. Az importkiváltó cikkel 1985 végén jelentek meg a pia­con, s 1986-ban már húszmil­lió forint értékű szifont adtak át a megrendelőknek. A terme­lés megduplázására, akár az ötvenmillió forint elérésére is képesek. A megszokott szifon­formán változtattak. A legöm­bölyítés eredményeként az el­dugulás lehetősége csökkent. A szifonok fémutánzatú ezüst- metál színükkel sikert arattak. Már folynak az előkészületek a szintén bűzelzárós, tömítőqyű- rűs falikút-lefolyók gyártásának beindításához.- Évente hat-hét új termék­kel jelentkezünk, ez a piacon- maradás feltétele — mondja dr. Kőszegi János, a Plastex elnöke. — Ezek többnyire im­porthelyettesítő árufajták, pél­dául a MALÉV-készlet, a szifon. És ide sorolható a bimbi is. Ha a külföldi beszerzés aka­dozik, a kisgyermekes csalá­dokban nélkülözhetetlen tárgy felkerül a hiánycikklistára. A Plastex az év második negye­détől annyit gyárt, amennyit a kereskedelem igényel. Szintén a forgalmazóktól függ az autósrekesz előállításának mennyisége. A műanyag rekesz vásárlásokhoz, szállításokhoz igen célszerű eszköz: összehajt­va kis helyen elfér, szétnyitva megállnak benne az üvegek, nem gurulnak szét az autóban a vásárolt cikkek. A szövetkezet 1986-ban két­féle füles vödörrel lépett piac­ra. Az egyik hagyományos, a másikkal azonban meglepték a vásárlókat. Ez utóbbi, a csőrös vödör előnyeit elsősorban a szőlősgazdák ismerték fel. Rá­jöttek, hogy ezzel jól lehet cé­lozni. A 15 literes, füles, zár­ható tetős festékes edényt nemcsak a vegyipari üzérnek használják kiszereléskor, ha­nem a háziasszonyok, például savanyúeltevéshez. Az edény anyaga polietilén. Még a ká­posztasavanyítás prpbáját is ki­állja, olyannyira élelmiszertgrő. — A MALÉV új készletet vár tőlünk, kívül színes, belül fehér terméket - tájékoztat az elnök a gyártásfejlesztés útjáról. ­A feladat szép, mert igen ne­héz. Ha megoldjuk, akkor a háztartási cikkeknél is jelent­kezünk ilyen értékes árukkal. Évente másfél ezer tonna alapanyagot használnak fel a Plastex műanyagüzemében. A késztermékek darabértéke a fil­léres kávéskanalaknál, csipe­szeknél, evőeszközöknél kezdő­dik, s a legdrágább is alig ha­ladja meg a száz forintot. A mű­anyagok össztermék-értéke vi­szont már most túlszárnyalja a másfélszáz-milliót. A termelés növelése nem áll meg, egy je­lentős üzlet már most kilátás­ban van. Az NDK-val folynak a tárgyalások, a Plastex háztar­tási gépekhez gyártana alkat­részeket. Az üzletkötés idő­pontja 1987 elején. Termelési értékben számítva a textilipari tevékenység ötven­milliót jelent évente. A bútor­szövet-gyártással manapság nem lehet nagy nyereséghez jutni. A 240-250 ezer fofyómé- teres kapacitást 1986-ban is csak félig töltötte ki megren­delés. Pedig igyekszik a Plas­tex: különleges mintás, né­hány ezer méteres megrende­lést is vállalja az üzem. Az ár­bevétel-kiesést a műanyag ter­melésnövekedése pótolta. A be­tanított munkát végzők egy ré­szét a szövőgépektől a péter­pusztai műanyagüzembe irá­nyították. A textilrészleget ki­húzta a pácból a műanyag. L. Cs. K. * Beszélgetés a megyei mezfigazdasági és élelmezésügyi osztály úi vezetőjével Dr. Cseh Sándor Új vezető áll a Baranya Me­gyei Tanács V. B. mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya élén. A tanácsülés erre a poszt­ra még a múlt évben nevezte ki dr. Cseh Sándort, aki ko­rábban a Bólyi Mezőgazdasá­gi Kombinát személyzeti és szociálpolitikai vezérigazgató­helyettese volt. * Dr. Cseh Sándor eddigi fél­száz évére visszatekintve szinte mentegetőzve mondja: „Sze­rencsés vagyok ..." Tudom, hogy ez alatt a szerencse alatt nem csak a megtiszteltetésre, az osztályvezetői kinevezésre céloz. Hogy ebben szerencsés lesz-e, azt majd az évek dön­tik el.- Miben tartja magát sze­rencsésnek?- Jól gazdálkodó középpa­raszt családból származom, gyerekkoromtól szeretem és tisztelem a földet, az azt mű­velőket. Azóta is a földközel­ség az éltető elemem. Gyerek­fejjel belekóstoltam a paraszti élet gyötrelmeibe és szépsé­geibe. Ez a kettősség azóta is fogva tart... Olyan simán gördül az élete a csóti éveitől, hogy hajlamos vagyok azt hinni, mindenben csakis a szerencséje vezérelte. Pedig keményen megdolgozott mindenért. A Keszthelyi Mező- gazdasági Technikumot köve­tően — addigi tanulmányi eredményeiért — állami ösz­töndíjjal Csehszlovákiában vé­gezte el a kétéves komlóter­mesztési szakiskolát, majd a Prágai Agrártudományi Egye­tem agronómiái karán szerzett dinlomát. A szerencséjének is köszön­heti, hogy Bolyba került 1961­ben. Am ott már szakértelme és céltudatos tevékenysége lett a meghatározó.- Mint komlótermesztéshez értő, fiatal szakembernek, fel­ajánlották a Bólyi Állami Gazdaságot, az egyik legna­gyobb komlóterülettel rendel­kező gazdaságot. Rövid gya­kornoki idő után komlóter­mesztési ágazatvezető lettem. Az akkori hektáronkénti 5-6 mázsás hozamokkal szemben most már 15 mázsa körüliek az eredmények, az addigi vesz­teséges ágazatot néhány év alatt rendbehozták, és az ugyanolyan eredményessé vált, mint a többi. Boly lett a komló­termesztési rendszer központja és egyben önálló üzemi kutató­hely is. Ternai Jenővel közösen írta meg A komló termesztése és feldolgozása című könyvet, mely 1978-ban jelent meg. Ak­kor, amikor már majd évtizede a gazdaság személyzeti igaz­gatóhelyettese, illetve mór egy éve a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát személyzeti és szo­ciálpolitikai vezérigazgató-he­lyettese volt.- Az akkori beosztása nem vitte távol a földtől? — Nem, csak már az embe­reken segítve maradtam a kö­zelében. Sokat tettünk és a gazdasági eredmények alap­ján sokat is tehettünk a terme­lés mind jobb személyi felté­teleinek megteremtéséért, a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javításáért. Tanyák és emberhez méltatlan cseléd­lakások tűntek el, alakultak át mai mércével mérve is korsze­rű lakásokká a hetvenes évek­ben. Elég, ha csak Sátorhelyt és Kislippót említem. — Kinevezése - gondolom — elismerése az eddigi eredmé­nyeinek, ugyanakkor merőben más, sokkal összetettebb fel­adat, mint a korábbiak.- Ezt a megbízatást meg­tisztelő és fontos feladatnak tartom. Ezért is vállaltam el. Úgy érzem, hogy az én korom­ban még szabad mást is vál­lalni, mint a megszokottat, új közegben megmérettetni, rá­hangolódni erre az újszerű fel­adatra. Remélem, eddigi veze­tői tapasztalatom ebben a munkakörben is jól hasznosít­ható. Baranya helyzete rangos, és ez is kötelez a még több­re, még jobbra. Célunk: segí­teni a kedvezőtlen adottságú üzemeknek és a gazdaságilag elmaradott térségeknek. Az egész agrárágazat csakis így tud még többet produkálni. Ugyanakkor népgazdasági, megyei, területi és a helyi cso­portérdekeket is kell egyeztet­nünk. A mezőgazdasági gaz­dálkodásban a siker egyik kul­csa, hogy minden gazdaság és üzem megtalálja a helyi adottságainak megfelelő, op­timális termelési szerkezetet, hogy ésszerűen szakosodjanak, ugyanakkor több lábon állja­nak. Ehhez a törvényességi felügyelettel és a gazdálkodá­suk elemzésével is igyekszünk segítséget adni. — Túl vagyunk három aszá­lyos éven, a termelés szintje mégsem esett vissza, azonos a tavalyival. Az elmúlt két-há- rom évben romlottak a gazdál­kodás feltételei. Várható az eredmények javulása?- Feltétlenül, ha nem is lát­ványosan. Az 1987-es szabá­lyozóváltozásokkal különösen az állattenyésztésben várha­tunk javulást. Az előttünk álló feladatokat csakis együtt gon­dolkodva oldhatjuk meg mind­azokkal, akiknek közük van a mezőgazdasági termeléshez. A nagyüzemi mellett a háztáji és kisgazdaságok eredményjavu­lásával is számolunk. Ök állít­ják elő a mezőgazdasági ter­mékek majd egyharmadát, je­lentős a szerepük a hazai és export-árualapok termelésé­ben, ugyanakkor számukra ez a tevékenység nagyon fontos jövedelemkiegészítés. A hato­dik ötéves tervidőszakban Ba­ranyában 27 százalékkal nőtt a háztáji és a kisgazdaságok termelése, a minisztérium tervezett évi 3 százalékos fej­lesztési ütemét mi is szeret­nénk hozni. Ezt a területet az eddigieknél is jobban kézben akarjuk tartani, épp ezért meg­felelő felkészültségű szakem­berre bízzuk a megye irányítá­sát. Murányi László Új termékek a pécsi Piastextői

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents