Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-30 / 29. szám

1987. január 30., péntek Dunántúli napló 3 Hlemcsak a politikusok feladata a béke megőrzése Baranyai küldöttek a XI. országos békekonferenciáról Ma utaznak Budapestre a hét végén zajló XI. országos bé­kekonferencia baranyai résztvevői: az Országos Béketanács 13 baranyai tagja, a mostani konferencia 22 küldötte és négy meghívott, akik szintén részt vehetnek a tanácskozáson. A ba­ranyai csoportban minden társadalmi réteg és szinte minden korosztály képviselve van. Akadnak köztük olyanok, akik ré­gebb óta tevékenykednek a magyar békemozgalomban, s olyanok is, akik majdhogynem újoncnak számitanak. S bár való­Bakos Gyula, a Mecseki Szénbányák komlói anyagellá­tó üzemének raktárvezető he­lyettese 30 éves. Nős, két kis­gyermek apja. Tizenhárom éve dolgozik a Mecseki Szénbá­nyáknál. A békemozgalommal a KISZ munkája révén került kapcsolatba, olyannyira, hogy 1985-ben a Mecseki Szénbá­nyák KISZ Bizottsága delegál­ta az Országos Béketanács tagjai sorába. — A békemozgalmi munká­ban nagyon fontosak a sze­mélyes kapcsolatok. Rendez­vényeink közönsége azt igény­li, hogy olyanoktól kapjon in­formációt, tájékoztatást moz­galmunk helyzetéről, törekvé­seiről, a világpolitikai esemé­nyekről, a fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalások ala­kulásáról, akik ismert személyi­ségek és szakértőnek számí­tanak ezekben a témákban. Mindemellett a békemozgalom aktivistáit, az Országos Béke­tanács tagjait is rendszereseb­ben, bőségesebben kellene el­látni háttérinformóciókkal, propagandaanyagokkal, hogy felkészültebben válaszolhassa­nak a felmerülő kérdésekre. S ez már abba a körbe tar­tozik, hogy mit is várok a mos­tani országos békekonferen­ciától. Ennél van fontosabb is. Mindenekelőtt az, hogy a konferencia újra pontosan ha­tározza meg békemozgalmunk alapelveit, törekvéseit. Legyen mértékadó az olykor még ná­lunk is felbukkanó különféle szélsőséges nézetek ellené­ben. Ezen túl azt remélem, hogy a konferencia alaposan foglalkozik majd a fiatalok és a békemozgalom kapcsola­tával, az ifjúsági szervezetek­kel való együttműködéssel. Ha lehet egyáltalán különbség- tételt tenni, ezt a korosztályt foglalkoztatja leginkább a lét- biztonság: milyen sorsuk lesz a jövőben, békében teljesít­hetik-e ki életüket, munkáju­kat, biztonságban, nyugodt körülmények között nevelhetik e fel gyermekeiket. S ezzel már egy másik, általam na­gyon fontos témához értünk: a család szerepéhez. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezzel is foglalkozzon a konferencia. Sok jel mutat arra, hogy a család intézménye szétesőben van. Szükséges, hogy a szülők gyermeküket a háborútól va­ló félelemre, a békéért való elkötelezett cselekvésre nevel­jék, hiszen ennek tudatosítá­sát nem lehet elég korán kez­deni. Hatásos azonban igazán csak akkor lehet ez a neve­lés, ha a gyermek érezheti a csalód melegét, biztonságát, a családi békét. Léhman Róbertné, a Mohá­csi Selyemgyár szövőnője har­minc éves. Két tizenéves gyer­meke van. Másfél évtizede dolgozik a gyárban. Fél éve a gyár KISZ-bizottságának megbízott titkára, s tagja a KISZ Mohács Városi Bizott­ságának is. A békemozgalom­ba is KISZ-vezetőként kapcso­lódott be, amikor munkahe­lyén megkezdte működését az ifjúsági békeklub. — Tavaly ugyan megszűnt az ifjúsági békeklubunk, de KISZ-szervezetünk rendezvé­nyei révén gyakorlatilag to­vább folyik a békemozgalmi munka. Legfőbb vágyam, mint ahogy minden anyának, hogy két fiamat békében felnevel­hessen. Manapság is annyi háborús borzalomról, az ed­diginél is pusztítóbb fegyve­rek terveiről és kísérleteiről, ugyanakkor a világ népeinek annyi nyomorúságáról tudósí­tanak a hírközlő szervek, hogy ha a mindennapi élet sodrá­ban, küzködésében, gondjai­ban és örömeiben meg is fe­ledkezünk róluk, azért tudat alatt akkor is bennünk él az aggodalom, a feszültség. Én mindenekelőtt azt remélem, hogy az országos békekonfe­rencia abban megerősít mind­annyiunkat és a világ más né­peit is: mi mindent megte­szünk, hogy, béke, biztonság le­gyen a Földön, hogy a most fegy­verkezésre fordított hatalmas pénzösszegeket a nyomor, az éhínség enyhítésére, a békés fejlődésre fordítsák. Nagyon fontos ennek a tudatosítása a lehető legszélesebb körben, de mindenekelőtt a fiatalabb generációban. Sok gonddal kell megküzdeniük márcsak az életkoruk miatt is: a munkába állással, családalapítással, a családi élet anyagi alapjai­nak előteremtésével, a gyer­mekneveléssel. önmagukban sem könnyű feladatok, összes­ségükben és a mostani gaz­dasági helyzetünkben még- inkább nem. Mégis könnyebb lenne, ha nem kellene rá­adásként a szó legszorosabb értelmében létbiztonságukért a békés jövőért aggódniuk.- Azt várom a konferen­ciától, hogy programjával to­vább ■ szélesíti békemozgal­munkat a fiatalok körében és a KISZ-szel közösen olyan új akciókat, rendezvényeket, mozgalmi munkaformákat ve­zet be, amelyek a tizenévesek­hez is megtalálják az utat. Zaklajda József 26 éves. A Mecseki Ércbányászati Válla­lat dolgozója 1979 óta. Nős, gyermekük még nincs. Szak­mája karbantartó lakatos. A MÉV KISZ Bizottsógónak_agi- tóciós és propagandaügyek­kel foglalkozó politikai mun­katársa. — Szükség van a ^jékekon- ferenciára, mert folynak a tár­gyalások a két nagyhatalom között. Nyilvánvaló, hogy bé­kemozgalmunknak ezeknek a tárgyalásoknak a céljaihoz, eredményeihez kell alkalmaz­kodnia, kapcsolódnia. Nálunk az állami politika és, a társa­dalmi alapon működő béke­mozgalom elvei, törekvései azonosak. Azt várom a mos­tani konferenciától, hogy ez a tény újabb megerősítést kap. Remélem, a mostani tanács­kozáson olyan elhatározás is születik, hogy kiszélesítsük a kapcsolatokat más országok, mindenekelőtt a velünk szom­szédos országok békemozgal­maival. Azt is várom, hogy békemozgalmunk az eddigi­nél is jobban támaszkodik majd munkájában az ifjúság­ra, a KISZ-re. Véleményem szerint a békemozgalmunknak ebben a korosztályban még óriási tartalékai vannak. A fiatalokat manapság legfőkép­pen a megélhetés kérdései foglalkoztatják. De ez is ösz- szefüggésben van a békével: senkinek sem mindegy, hogy milyen körülmények között él­het, végezheti a munkáját. Egy olyan munkahelyen, mint a bánya, az emberek kényte­lenek együtt élni a fokozott veszély gondolatával. S ha feljönnek a föld alól a sok száz méteres mélységből, sze­retnének felszabadultabban fellélegezni, mint ahogy most e feszültségekkel terhes világ­ban tehetik. Nyilvánvaló, ha módjuk, alkalmuk van rá, cselekvő módon foglalnak ál­lást a béke ügye mellett. Sze­mélyes tapasztalatom, hogy ma még sajnos nagyon ke­veset tudnak a magyar béke­mozgalom, az Országos Bé­ketanács tevékenységéről. Több és jobb propaganda, több és látványosabb, élményt adó, aktivitásra serkentő ak­cióra lenne szükség. Olyan konkrét feladatokra, amelyek­ben minél többen megtalál­hatják a maguk teendőit. Kaposiné dr. Dunai Mária 34 éves. Pécsett, a Kertvárosi Lakásfenntartó Szövetkezet igazgatási és jogügyi vezető­je. Két lánya van, hat és ti­zenkét évesek. Tizenöt éve dolgozik a szövetkezeti moz­galomban és aktív közéleti tevékenységet folytat. Tagja a KPVDSZ Országos Lakás­szövetkezeti Bizottságának, tit­kára a Magyar Jogászszövet­ség Szövetkezeti Szakosztálya Országos Ifjúsági Bizottságá­nak. A SZÖVOSZ 10. kong­resszusa tiszteletére rendezett országos szövetkezetpolitikai vetélkedőn olyan kiemelke­dőn szerepelt a békemozga­lom témaköréből, hogy ennek alapján beválasztották az Or­szágos Béketanácsba.- Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy az Orszóqos Bé­ketanács tagja lehetek, s fo­kozott várakozással tekintek a XI. országos békekonferen­cia elé. Még csak a célt is­merem, az emberiség legfél­tettebb kincsének megőrzését, s azt várom a konferenciától, hogy azokat a feladatokat is megismerjem, amelyekkel el lehet érni ezt a célt. Tudom, a béke meqőrzése nemcsak a konferenciák feladata, hanem mindannyiunk emberi köteles­sége. örülnék ha a konferen­cia ennek szellemében tanács­kozna, s ennek alapján jelöl­né meq o feladatokat: senki ne higgye, hogy o béke meg­őrzése csak a politikus dolga. Meggyőződésem, hogy az emberek döntő többségében él a béke utáni vágy, s ta­lán maguk sem tudják, hoqy miiven sokat tehetnek a bé­ke ügyéért. Ezért és ehhez kell irányt mutatnia a békekon­ferenciának. Nem kiemelkedő nagy tettekre gondolok. Val­lom. hoav az emberre jellem­zőnek kell legyen, hogy min­dig segíteni akar másokon, építő tagja legyen a társa­dalomnak, tisztelje mások munkáját, elismerje társai ér­demeit, próbáljon meg min­dig adni, s ne csak azért, hogy cserébe kapjon is. Min­den ember őrizheti a békét, ha közvetlen környezetében arra törekszik, hogy ott min­dig igazságosság uralkodjék, ha mindennapi munkáját leg­jobb tudása szerint végzi. Sem a napi munkám során, sem az Országos Béketanács tag­jaként nem tudok attól elvo­natkoztatni, hogy nő és anya vagyok. Dunai Imre Levél a Nyílt levélre Mindig lesznek idősek, akik a fiatalok mellé állnak Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam a ^Nyílt levél egy fiatal párt­taghoz c. írást a DN január 10-i számában. Hát mit mondjak? - Sajnálom, hogy végül is nem sikerült a „ru­tinmunkának” vélt riport. A cikkből kitűnik, hogy nem a cikkírón múlott, mint az sem, hogy abból a szerkesztőségi elhatározásból is alig lesz valami kínlódás nélkül, hogy időnként a Napló hasábjain megjelenik egy-egy fiatal párttagról szóló írás. Most már látható, nem is olyan könnyű dolog ez. S erre a mi példánk is adalék. Nemrég a Pécsi Bőrgyár egy fiatal párttagjáról irt a Dunántúli Napló. Tamás munkatársai, mindazok, akik életútját igazgatták, rendez­gették, a párt tagjai örültek ennek az írásnak, örült a nyilatkozó is. Addig, amíg a „jóakarók", a „pártért ag- qódó” pártonkívüliek „jóin­dulatú" megjegyzései rá nem zúdultak. Pedig amit mondott, őszinte volt és igaz. Kacskaringós életútja rende­ződött a gyárban: megbe­csült munkás. De egy kicsit kizökkentették a megszokott hétköznapokból, „híres" em­ber lett és ez mostanság nem sikk. Úgy gondolom, hogy időn­ként egy-egy fiatal párttaq bemutatása, életfelfogásáról szóló írás a mai fiatal olva­sóból is válthat ki gondola­tokat, okulhat, tanulhat be­lőle. Az idősebbeknek pedig tanulságul szolgálhat, hogy hogvan kellene az új nem­zedékkel foglalkozni. Visszatérve a „Nyílt levél­hez": Nem sikerült a riport, s ezért azt a környezetet, nevezetesen a főnökasszony irodáiát hibáztatom, annak oxigénhiónyos leveaőjét, ahol minden megállhat, mindenre rátelepszik az áporodott levegő és elpusz­títja körülötte még az élő­lényt is. S közben tulaidono- sa „pártonkívüli bolsevik­ként" statisztikai szempon­tokkal vádol bennünket. Nem ismerem a pártalap- szervezet titkárát, sem tag­jait, de azt tudom, hogy a pártszervezet semmiféle di­rekciót felülről nem kapott, ami arra utalna, hogy „Hár­mat egy csapásra kipipál­ni": fiatalt, nőt, munkást... Csak metlesleq jegyzem meg, nekem illene tudni róla. Feltételezem, hogy ajánlói jól ismerik a pénztáros kis­lányt, mert csak ennek bir­tokában vállalhatiák felelős­séggel az ajánló szerepét. Ugyanis a tagfelvételi mun­ka rendszerében a tagság előtt szóban és írásban és végül aláírásukkal szente­sítve alaposan meg kell in­dokolni, hogy valóban al­kalmas-e a párt tagságára az illető, és ezután dönt a pártszervezet. Az pedig egy másik nagy kérdés, hogy mi­után a pártba került, az a közösség és annak politikai ereje formálni tudja-e, al­kalmassá tudja-e tenni, hogy kommunistává váljék. És ha azzá vált, tőle többet vár­nak, példát várnak. Nem­csak a saját közössége, de érdekes módon a párton kí­vüli „bolsevikok", még olya­nok is, akiknek semmilyen erkölcsi alapjuk nincs arra, hogy másokra mutogassa­nak. „Bezzeg az én időmben". Elkeserítő, hogy milyen szé­pen ki lehet cikornyázni a harcos, a harctalan üresjá­ratú éveket. Néha csak ómul az ember. A boltvezetőnő szemüvegén nézve, a mai negyvenesek, ötvenesek is „statisztikát" javítottak an­nak idején, bár akkor az idősebb párttagok úgy fo­galmaztak, hogy fiatalítani, frissíteni, új és friss erőkkel kell a pórt megfelelő össze­tételét biztásítani. A Nyílt levél jó hogy meg­fogalmazódott. Látom, hogy a cikkírót is izgatja és még sokan másokat is a mai fia­talok jövője, boldogulásuk, sorsuk alakulása. Aggódnak a mai húszonévesekért, akik talán nem tudnak olyan pal­lérozotton fogalmazni akkor, amikor önérzetükbe belegá­zolnak. Nem mondok újat azzal, hogy minden társadalom olyanná válik, amilyenné ne­veljük és formáljuk a fiata­lokat. A mai negyven-ötvene­seknek is voltak jó érte­lemben vett „mecénásaik". Voltak Jenő bácsik, Jani bá­csik, a lányoknak Panni né­nik, Kati nénik, akik féltő gonddal, sokszor szorongva drukkoltak nekünk - nem a taccsvonalról -, hogy az életben merre megyünk. De az akkori összes éretlensé­günkkel együtt bíztak a tettyei, a ledinai, a rácvá­rosi és a többi hosszú hajú, goyzervarrott csukás, vagy farmernadrágos munkás és egyetemista fiúkban, lá­nyokban, akik annak idején imádták a rock-and-rollt, a tvisztet, a Beatlest, az Illést. Minthogy bízok abban is, hogy mindig lesznek Laci bácsik, Kati nénik, akik oda állnak a fiatalok mellé és segítik az élet labirintusá­ban való eligazodásukat. Csiga István, a Pécsi Bőrgyár pártbizottságának titkára Politikai képzés érettségizőknek és továbbtanulóknak A KISZ Baranya Megyei Bi­zottsága Politikai Képzési Köz­pontja segítséget kíván nyújta­ni az érettségire, szakmunkás- vizsgára és felvételire készülő diákok számára: tanfolyamot hirdetnek politikai ismereteik bővítésére. Miért van erre szükség? A tapasztalat az, hogy a 18 éves fiatalok többsége tájékozatlan az aktuális politikai életben, sem az időszerű eseményekkel, sem a politikusok nevével nin­csenek tisztában. Ez érettségin, felvételi vizsgán derül ki, ha valamire éppen rákérdeznek, és sokan nem, vagy hibásan vála­szolnak. Mindezek elkerülhetők, ha a diákok most jelentkeznek és részt vesznek a politikai kép­zésen. A Politikai Képzési Központ február 10-ig fogadja el a je­lentkezéseket. Iskolai és osz­tályközösségek, egyéni jelentke­zők is érdeklődhetnek szemé­lyesen a Damjanich u. 30. sz. alatt, illetve a 15-943-as tele­fonszámon munkanapokon 8- tól 16 óráig. A tanfolyam heti két órában történne és a po­litikai ideológiai alapfogalmak­tól a világpolitikai aktualitáso­kon át többféle témakörrel foalalkozna A képzés díja sze­mélyenként 100 forint. Nagyobb jelentkezés esetén oz adott is­kolában. illetve vidéken is be­indítható a tanfolyam. ban minden korosztály megtalálható a baranyai küldöttek sorában, a 35 éven aluliak száma a meghatározó. Ez is sej­teti, hogy a XI. országos békekonferencia egyik legfontosabb témája lesz a fiatalok szerepe, részvétele a békemozgalom­ban. Milyen reményekkel indulnak, mit várnak az országos béke- konferenciától? - Erről kérdeztük a baranyai küldöttség négy tagját a konferencia megnyitója előtti héten.

Next

/
Thumbnails
Contents