Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-30 / 29. szám
1987. január 30., péntek Dunántúli napló 3 Hlemcsak a politikusok feladata a béke megőrzése Baranyai küldöttek a XI. országos békekonferenciáról Ma utaznak Budapestre a hét végén zajló XI. országos békekonferencia baranyai résztvevői: az Országos Béketanács 13 baranyai tagja, a mostani konferencia 22 küldötte és négy meghívott, akik szintén részt vehetnek a tanácskozáson. A baranyai csoportban minden társadalmi réteg és szinte minden korosztály képviselve van. Akadnak köztük olyanok, akik régebb óta tevékenykednek a magyar békemozgalomban, s olyanok is, akik majdhogynem újoncnak számitanak. S bár valóBakos Gyula, a Mecseki Szénbányák komlói anyagellátó üzemének raktárvezető helyettese 30 éves. Nős, két kisgyermek apja. Tizenhárom éve dolgozik a Mecseki Szénbányáknál. A békemozgalommal a KISZ munkája révén került kapcsolatba, olyannyira, hogy 1985-ben a Mecseki Szénbányák KISZ Bizottsága delegálta az Országos Béketanács tagjai sorába. — A békemozgalmi munkában nagyon fontosak a személyes kapcsolatok. Rendezvényeink közönsége azt igényli, hogy olyanoktól kapjon információt, tájékoztatást mozgalmunk helyzetéről, törekvéseiről, a világpolitikai eseményekről, a fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalások alakulásáról, akik ismert személyiségek és szakértőnek számítanak ezekben a témákban. Mindemellett a békemozgalom aktivistáit, az Országos Béketanács tagjait is rendszeresebben, bőségesebben kellene ellátni háttérinformóciókkal, propagandaanyagokkal, hogy felkészültebben válaszolhassanak a felmerülő kérdésekre. S ez már abba a körbe tartozik, hogy mit is várok a mostani országos békekonferenciától. Ennél van fontosabb is. Mindenekelőtt az, hogy a konferencia újra pontosan határozza meg békemozgalmunk alapelveit, törekvéseit. Legyen mértékadó az olykor még nálunk is felbukkanó különféle szélsőséges nézetek ellenében. Ezen túl azt remélem, hogy a konferencia alaposan foglalkozik majd a fiatalok és a békemozgalom kapcsolatával, az ifjúsági szervezetekkel való együttműködéssel. Ha lehet egyáltalán különbség- tételt tenni, ezt a korosztályt foglalkoztatja leginkább a lét- biztonság: milyen sorsuk lesz a jövőben, békében teljesíthetik-e ki életüket, munkájukat, biztonságban, nyugodt körülmények között nevelhetik e fel gyermekeiket. S ezzel már egy másik, általam nagyon fontos témához értünk: a család szerepéhez. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezzel is foglalkozzon a konferencia. Sok jel mutat arra, hogy a család intézménye szétesőben van. Szükséges, hogy a szülők gyermeküket a háborútól való félelemre, a békéért való elkötelezett cselekvésre neveljék, hiszen ennek tudatosítását nem lehet elég korán kezdeni. Hatásos azonban igazán csak akkor lehet ez a nevelés, ha a gyermek érezheti a csalód melegét, biztonságát, a családi békét. Léhman Róbertné, a Mohácsi Selyemgyár szövőnője harminc éves. Két tizenéves gyermeke van. Másfél évtizede dolgozik a gyárban. Fél éve a gyár KISZ-bizottságának megbízott titkára, s tagja a KISZ Mohács Városi Bizottságának is. A békemozgalomba is KISZ-vezetőként kapcsolódott be, amikor munkahelyén megkezdte működését az ifjúsági békeklub. — Tavaly ugyan megszűnt az ifjúsági békeklubunk, de KISZ-szervezetünk rendezvényei révén gyakorlatilag tovább folyik a békemozgalmi munka. Legfőbb vágyam, mint ahogy minden anyának, hogy két fiamat békében felnevelhessen. Manapság is annyi háborús borzalomról, az eddiginél is pusztítóbb fegyverek terveiről és kísérleteiről, ugyanakkor a világ népeinek annyi nyomorúságáról tudósítanak a hírközlő szervek, hogy ha a mindennapi élet sodrában, küzködésében, gondjaiban és örömeiben meg is feledkezünk róluk, azért tudat alatt akkor is bennünk él az aggodalom, a feszültség. Én mindenekelőtt azt remélem, hogy az országos békekonferencia abban megerősít mindannyiunkat és a világ más népeit is: mi mindent megteszünk, hogy, béke, biztonság legyen a Földön, hogy a most fegyverkezésre fordított hatalmas pénzösszegeket a nyomor, az éhínség enyhítésére, a békés fejlődésre fordítsák. Nagyon fontos ennek a tudatosítása a lehető legszélesebb körben, de mindenekelőtt a fiatalabb generációban. Sok gonddal kell megküzdeniük márcsak az életkoruk miatt is: a munkába állással, családalapítással, a családi élet anyagi alapjainak előteremtésével, a gyermekneveléssel. önmagukban sem könnyű feladatok, összességükben és a mostani gazdasági helyzetünkben még- inkább nem. Mégis könnyebb lenne, ha nem kellene ráadásként a szó legszorosabb értelmében létbiztonságukért a békés jövőért aggódniuk.- Azt várom a konferenciától, hogy programjával tovább ■ szélesíti békemozgalmunkat a fiatalok körében és a KISZ-szel közösen olyan új akciókat, rendezvényeket, mozgalmi munkaformákat vezet be, amelyek a tizenévesekhez is megtalálják az utat. Zaklajda József 26 éves. A Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozója 1979 óta. Nős, gyermekük még nincs. Szakmája karbantartó lakatos. A MÉV KISZ Bizottsógónak_agi- tóciós és propagandaügyekkel foglalkozó politikai munkatársa. — Szükség van a ^jékekon- ferenciára, mert folynak a tárgyalások a két nagyhatalom között. Nyilvánvaló, hogy békemozgalmunknak ezeknek a tárgyalásoknak a céljaihoz, eredményeihez kell alkalmazkodnia, kapcsolódnia. Nálunk az állami politika és, a társadalmi alapon működő békemozgalom elvei, törekvései azonosak. Azt várom a mostani konferenciától, hogy ez a tény újabb megerősítést kap. Remélem, a mostani tanácskozáson olyan elhatározás is születik, hogy kiszélesítsük a kapcsolatokat más országok, mindenekelőtt a velünk szomszédos országok békemozgalmaival. Azt is várom, hogy békemozgalmunk az eddiginél is jobban támaszkodik majd munkájában az ifjúságra, a KISZ-re. Véleményem szerint a békemozgalmunknak ebben a korosztályban még óriási tartalékai vannak. A fiatalokat manapság legfőképpen a megélhetés kérdései foglalkoztatják. De ez is ösz- szefüggésben van a békével: senkinek sem mindegy, hogy milyen körülmények között élhet, végezheti a munkáját. Egy olyan munkahelyen, mint a bánya, az emberek kénytelenek együtt élni a fokozott veszély gondolatával. S ha feljönnek a föld alól a sok száz méteres mélységből, szeretnének felszabadultabban fellélegezni, mint ahogy most e feszültségekkel terhes világban tehetik. Nyilvánvaló, ha módjuk, alkalmuk van rá, cselekvő módon foglalnak állást a béke ügye mellett. Személyes tapasztalatom, hogy ma még sajnos nagyon keveset tudnak a magyar békemozgalom, az Országos Béketanács tevékenységéről. Több és jobb propaganda, több és látványosabb, élményt adó, aktivitásra serkentő akcióra lenne szükség. Olyan konkrét feladatokra, amelyekben minél többen megtalálhatják a maguk teendőit. Kaposiné dr. Dunai Mária 34 éves. Pécsett, a Kertvárosi Lakásfenntartó Szövetkezet igazgatási és jogügyi vezetője. Két lánya van, hat és tizenkét évesek. Tizenöt éve dolgozik a szövetkezeti mozgalomban és aktív közéleti tevékenységet folytat. Tagja a KPVDSZ Országos Lakásszövetkezeti Bizottságának, titkára a Magyar Jogászszövetség Szövetkezeti Szakosztálya Országos Ifjúsági Bizottságának. A SZÖVOSZ 10. kongresszusa tiszteletére rendezett országos szövetkezetpolitikai vetélkedőn olyan kiemelkedőn szerepelt a békemozgalom témaköréből, hogy ennek alapján beválasztották az Országos Béketanácsba.- Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy az Orszóqos Béketanács tagja lehetek, s fokozott várakozással tekintek a XI. országos békekonferencia elé. Még csak a célt ismerem, az emberiség legféltettebb kincsének megőrzését, s azt várom a konferenciától, hogy azokat a feladatokat is megismerjem, amelyekkel el lehet érni ezt a célt. Tudom, a béke meqőrzése nemcsak a konferenciák feladata, hanem mindannyiunk emberi kötelessége. örülnék ha a konferencia ennek szellemében tanácskozna, s ennek alapján jelölné meq o feladatokat: senki ne higgye, hogy o béke megőrzése csak a politikus dolga. Meggyőződésem, hogy az emberek döntő többségében él a béke utáni vágy, s talán maguk sem tudják, hoqy miiven sokat tehetnek a béke ügyéért. Ezért és ehhez kell irányt mutatnia a békekonferenciának. Nem kiemelkedő nagy tettekre gondolok. Vallom. hoav az emberre jellemzőnek kell legyen, hogy mindig segíteni akar másokon, építő tagja legyen a társadalomnak, tisztelje mások munkáját, elismerje társai érdemeit, próbáljon meg mindig adni, s ne csak azért, hogy cserébe kapjon is. Minden ember őrizheti a békét, ha közvetlen környezetében arra törekszik, hogy ott mindig igazságosság uralkodjék, ha mindennapi munkáját legjobb tudása szerint végzi. Sem a napi munkám során, sem az Országos Béketanács tagjaként nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy nő és anya vagyok. Dunai Imre Levél a Nyílt levélre Mindig lesznek idősek, akik a fiatalok mellé állnak Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam a ^Nyílt levél egy fiatal párttaghoz c. írást a DN január 10-i számában. Hát mit mondjak? - Sajnálom, hogy végül is nem sikerült a „rutinmunkának” vélt riport. A cikkből kitűnik, hogy nem a cikkírón múlott, mint az sem, hogy abból a szerkesztőségi elhatározásból is alig lesz valami kínlódás nélkül, hogy időnként a Napló hasábjain megjelenik egy-egy fiatal párttagról szóló írás. Most már látható, nem is olyan könnyű dolog ez. S erre a mi példánk is adalék. Nemrég a Pécsi Bőrgyár egy fiatal párttagjáról irt a Dunántúli Napló. Tamás munkatársai, mindazok, akik életútját igazgatták, rendezgették, a párt tagjai örültek ennek az írásnak, örült a nyilatkozó is. Addig, amíg a „jóakarók", a „pártért ag- qódó” pártonkívüliek „jóindulatú" megjegyzései rá nem zúdultak. Pedig amit mondott, őszinte volt és igaz. Kacskaringós életútja rendeződött a gyárban: megbecsült munkás. De egy kicsit kizökkentették a megszokott hétköznapokból, „híres" ember lett és ez mostanság nem sikk. Úgy gondolom, hogy időnként egy-egy fiatal párttaq bemutatása, életfelfogásáról szóló írás a mai fiatal olvasóból is válthat ki gondolatokat, okulhat, tanulhat belőle. Az idősebbeknek pedig tanulságul szolgálhat, hogy hogvan kellene az új nemzedékkel foglalkozni. Visszatérve a „Nyílt levélhez": Nem sikerült a riport, s ezért azt a környezetet, nevezetesen a főnökasszony irodáiát hibáztatom, annak oxigénhiónyos leveaőjét, ahol minden megállhat, mindenre rátelepszik az áporodott levegő és elpusztítja körülötte még az élőlényt is. S közben tulaidono- sa „pártonkívüli bolsevikként" statisztikai szempontokkal vádol bennünket. Nem ismerem a pártalap- szervezet titkárát, sem tagjait, de azt tudom, hogy a pártszervezet semmiféle direkciót felülről nem kapott, ami arra utalna, hogy „Hármat egy csapásra kipipálni": fiatalt, nőt, munkást... Csak metlesleq jegyzem meg, nekem illene tudni róla. Feltételezem, hogy ajánlói jól ismerik a pénztáros kislányt, mert csak ennek birtokában vállalhatiák felelősséggel az ajánló szerepét. Ugyanis a tagfelvételi munka rendszerében a tagság előtt szóban és írásban és végül aláírásukkal szentesítve alaposan meg kell indokolni, hogy valóban alkalmas-e a párt tagságára az illető, és ezután dönt a pártszervezet. Az pedig egy másik nagy kérdés, hogy miután a pártba került, az a közösség és annak politikai ereje formálni tudja-e, alkalmassá tudja-e tenni, hogy kommunistává váljék. És ha azzá vált, tőle többet várnak, példát várnak. Nemcsak a saját közössége, de érdekes módon a párton kívüli „bolsevikok", még olyanok is, akiknek semmilyen erkölcsi alapjuk nincs arra, hogy másokra mutogassanak. „Bezzeg az én időmben". Elkeserítő, hogy milyen szépen ki lehet cikornyázni a harcos, a harctalan üresjáratú éveket. Néha csak ómul az ember. A boltvezetőnő szemüvegén nézve, a mai negyvenesek, ötvenesek is „statisztikát" javítottak annak idején, bár akkor az idősebb párttagok úgy fogalmaztak, hogy fiatalítani, frissíteni, új és friss erőkkel kell a pórt megfelelő összetételét biztásítani. A Nyílt levél jó hogy megfogalmazódott. Látom, hogy a cikkírót is izgatja és még sokan másokat is a mai fiatalok jövője, boldogulásuk, sorsuk alakulása. Aggódnak a mai húszonévesekért, akik talán nem tudnak olyan pallérozotton fogalmazni akkor, amikor önérzetükbe belegázolnak. Nem mondok újat azzal, hogy minden társadalom olyanná válik, amilyenné neveljük és formáljuk a fiatalokat. A mai negyven-ötveneseknek is voltak jó értelemben vett „mecénásaik". Voltak Jenő bácsik, Jani bácsik, a lányoknak Panni nénik, Kati nénik, akik féltő gonddal, sokszor szorongva drukkoltak nekünk - nem a taccsvonalról -, hogy az életben merre megyünk. De az akkori összes éretlenségünkkel együtt bíztak a tettyei, a ledinai, a rácvárosi és a többi hosszú hajú, goyzervarrott csukás, vagy farmernadrágos munkás és egyetemista fiúkban, lányokban, akik annak idején imádták a rock-and-rollt, a tvisztet, a Beatlest, az Illést. Minthogy bízok abban is, hogy mindig lesznek Laci bácsik, Kati nénik, akik oda állnak a fiatalok mellé és segítik az élet labirintusában való eligazodásukat. Csiga István, a Pécsi Bőrgyár pártbizottságának titkára Politikai képzés érettségizőknek és továbbtanulóknak A KISZ Baranya Megyei Bizottsága Politikai Képzési Központja segítséget kíván nyújtani az érettségire, szakmunkás- vizsgára és felvételire készülő diákok számára: tanfolyamot hirdetnek politikai ismereteik bővítésére. Miért van erre szükség? A tapasztalat az, hogy a 18 éves fiatalok többsége tájékozatlan az aktuális politikai életben, sem az időszerű eseményekkel, sem a politikusok nevével nincsenek tisztában. Ez érettségin, felvételi vizsgán derül ki, ha valamire éppen rákérdeznek, és sokan nem, vagy hibásan válaszolnak. Mindezek elkerülhetők, ha a diákok most jelentkeznek és részt vesznek a politikai képzésen. A Politikai Képzési Központ február 10-ig fogadja el a jelentkezéseket. Iskolai és osztályközösségek, egyéni jelentkezők is érdeklődhetnek személyesen a Damjanich u. 30. sz. alatt, illetve a 15-943-as telefonszámon munkanapokon 8- tól 16 óráig. A tanfolyam heti két órában történne és a politikai ideológiai alapfogalmaktól a világpolitikai aktualitásokon át többféle témakörrel foalalkozna A képzés díja személyenként 100 forint. Nagyobb jelentkezés esetén oz adott iskolában. illetve vidéken is beindítható a tanfolyam. ban minden korosztály megtalálható a baranyai küldöttek sorában, a 35 éven aluliak száma a meghatározó. Ez is sejteti, hogy a XI. országos békekonferencia egyik legfontosabb témája lesz a fiatalok szerepe, részvétele a békemozgalomban. Milyen reményekkel indulnak, mit várnak az országos béke- konferenciától? - Erről kérdeztük a baranyai küldöttség négy tagját a konferencia megnyitója előtti héten.
