Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-29 / 28. szám

1987. január 29., csütörtök Dunántúlt napló 3 Előjegyzés ualtozo ídöigérettel löbb elemes bútort vásárolnánk A Baranya Kereskedelmi Vállalat, a megye legnagyobb bútorforgalmazója, tavaly tíz­féle elemes bútort kínált. A választék lehetett volna na­gyobb is, ám a termelők szűk (kapacitása nem tette ezt le­hetővé. A Mecsek és a Domus Áruház például csak 40 millió forint értékű könnyen variálha­tó, elemes bútort kapott, ami­nek akár a többszöröse is el­kelt volna. A vásárlók hamar megked­velték ezeket a praktikus bú­tordarabokat. Az indok: a prospektus alapján 'megrendelt elemekből különösebb szakér­telem nélkül berendezhető a lakás. Sőt az ily módon össze­szerelt szekrénysorok mindig a lakás méretének megfelelően alakíthatók. Közkedvelt lett ez a bútorfé­le, és sorba kell állni érte. A pé­csi Domus Áruházban a Réka és a Melódia elemes bútorra pél­dául két hónap, a Harmóniá­ra ötven nap, a Panoráma, a Modul és a Modul-Lux búto­rokra négy hónap a várakozási idő. A gyártók időről időre megadják a szállítható mennyi­séget. Ha ez elfogy, a legkö­zelebbi előjegyzéses napon a vásárló ismét sorba állhat. A Domus Áruházban havon­ta egyszer, a hónap első mun­kanapján vesznek fel előjegy­zéseket. Egy-egy alkalommal rendszerint 20—25 vásárló ne­ve kerül fel a listára attól füg­gően, ki-ki hány elemet ren­delt. A nagyobb egyéni vá­sárlások esetén ugyanis hama­rabb kimerül a keret. A kereskedőknek — állítják — az elemes bútorok árusítá­sa különben nem igazán jó üzlet. Sok gondot okoz a meg­rendelések, a beérkezések nyil­vántartása, általában nagy te­rületet foglalnak el a különfé­le szállítmányok — Pécsett pél­dául négy raktárot töltenek meg. A gyárak legtöbbször nem a megrendelés szerint kül­dik az árut, hanem az jön, ami éppen lekerül a szalagról. Gyakori gond, hogy az egyes „alkatrészek" — például a szekrénysorok eleje és hátulja — eltérő színárnyalatúak, vagy hiányoznak a tartozékok. A mi­nőségi hibák egy része azon­ban rejtve marad, az egyedi csomagolás nem teszi lehetővé az alapos vizsgálatot. Sűrűn előfordul, hogy csak az ottho­ni összeszerelésnél derül fény a bútor fogyatékosságaira. A hibák száma az elmúlt években sem csökkent. A pécsi Domusban tavaly naponta át­lagosan 20 vásárló jelentkezett reklamációval. A bútorok 75— 80 százalékánál észlelhető ki- sebb-nagyobb hiányosság. Gyakoriak a fcíelső törések, a nyitó szerkezetek hibái. Két pécsi vásárlónak a Columbia Lux-szal gyűlt meg a baja. Az Ipoly Bútorgyár vásári nagydí- ias terméke, a felvett jegyző­könyv szerint „minősíthetetlen állapotban" érkezett a cserkúti raktárbázisra. Kiderült, hogy az elemek eltérő színárnyalata miatt a két garnitúra bútorból, igazából egyetlen szekrénysor sem állítható össze, a fóliázott lapok nagy része sérült. A gyártó cég képviselője kicserélt néhány hibás polcot, lécet, ajtót, a színeltérést azonban nem tudta megszün­tetni. A vásárlók a Doums Áru­háztól kapott prospektus alap­ján már jóelőre megtervezték a szekrénysort, az elképzelt berendezést mégis csak több­napi munkával tudták összeál­lítani, de akkor sem úgy, ahogy szerették volna. így az­tán a 12 elem mindegyikéből levágtak 30—30 millimétert és kifúrtak több mint 300 hiányzó lyukat is. A történet végül kompromisszummal zárult, a bútorgyár lecserélte a hibás aitókat, a kereskedelmi vállalat értékcsökkenés címén vissza­„Réka” elemes bútorok mintadarabjai a pécsi Domus Áruházban fizette a bútor árának 20 szá­zalékát. A dolog szépséghibá­ja azonban, hogy minderre csak hosszas húzavona és a Fogyasztók Baranya Megyei Tanácsának közbeavatkozása után, számos levélváltást köve­tően került sor. A Domus Áruházban február elsejétől új szolgáltatást vezet­nek be: a náluk megrendelt elemes bútorokat szakembe­rekből álló brigád szereli össze a vásárló lakásán. Díjként a vételár bizonyos százalékát szá­mítják fel, a vidéki munkáknál ehhez az összeghez utazási költség is járul. Ami a sorban állást illeti, egyelőre nem várható sok vál­tozás. Az előjegyzéses mód­szer továbbra is érvényben marad, bár vannak biztató je­lék, hogy a dolog idővel még­iscsak javulni fog. A Bubivval kötött szerződés alapján a Réka elemes bútort például már rövidebb határidőre szál­Fotó: Proksza László lítja a gyártó, a Garzon Bútor­gyár pedig a megrendelt téte­lek, a vásárlói igények szerint küldi az árut. Bővül idén a választék is. -A Konzum hidasi faipari üzemé­től Mecsek-konyhabútorokat vásárol a Baranyaker. A vá­lasztékbővítésként Jugoszláviá­ból behozott Toplica és Lord elnevezésű bútorodat pedig elemenként árusítják. Ferenci D. Új utakon a Pécsi Szolgáltatóiparí Vállalat A Pécsi Szolgáltatóipari Vál­lalat 1985. január 1-jén ala­kult kisvállalattá. Fő profilja továbbra is a lakossági szol­gáltatás maradt. Kérte a kije­lölt szolgáltatói kategóriába sorolást. Ennek feltétele, két éven belül a kisvállalat eléri azt, hogy árbevételének 51 szá­zaléka fogyasztói szolgáltatá­sokból származik' — Hogyan alakult a válla­lat tevékenysége tavaly - kér­deztük Loosz Kálmánt, a vál­lalat megbízott igazgatóját. — Az 1987-es évben milyen ter­vekkel indulnak? A Pécsi Szolgáltatóipari Vál­lalat a tavalyi évet harminc­hárommilliós árbevétellel zár­ta. Tízmillió forint származott fogyasztói szolgáltatásból. Az 1987-es évre kilencven-száz- millió forint körül terveztük árbevételünket. Bár nem zár­kózunk el a fogyasztói szolgál­tatástól, de tény, ha vállala­tunk profilját nem bővítjük ipa­ri tevékenységgel, akkor a lé­tünk forog kockán. — Nézzük először a szolgál­tatásokat! — Egyetlen szolgáltatói rész­legünk felszámolására került sor, mégpedig az üveges rész­legére, ahol félmillió forint volt a veszteségünk. Novemberben viszont beindítottuk az Endresz György utcában könyvkötőrész­legünket három szakképzett dolgozóval. Mint szolgáltatás­bővítést említeném, hogy a Mecsek Füszérttel kialakított együttműködés eredményeként delikát parfümériát és kozme­tikát nyitottunk a Kossuth Lajos utcában. Tettünk lépéseket a város különböző pontjain mű­ködő szabóságaink szabad ka­pacitásának kihasználására is. Ágyneműgarnitúrókat varrnak, amit a Konzumexen keresztül értékesítünk, illetve asztalterí­tőket, konyharuhákat vendég­látóipari megrendelésre. A portörlők varrását bedolgozói rendszerben próbáljuk megol­dani. Az idén már ismét lesz órás részlegünk a Bem utcá­ban, megkaptuk a volt ciDŐjaví- tó ktsz helyiségeit- Az üzlet bel­ső átalakítása négyszázezer fo­rintba kerül. A nyitást a har­madik negyedév végére tervez­zük. Más rekonstrukciós mun­kákat is tervezünk: első helven az Endresz György utcai teleo fűtésének megoldása áll, há­rommillió forintba kerülne. — Egyéb ipari tevékenység? — Decembertől fűrészüzemet bérelünk Öhídon. Az üzem ár­bevételét harmincmillió forint­ra tervezzük, de ennek a dup­lája is elképzelhető. Most foly­nak a tárgyalások egy olasz céggel, ahova a bútorgyártás­hoz szükséges akácfatuskókat szállítanánk. Ha létrejön az üzlet, akkor az 36 millió forin­tot jelent a vállalatnak. A meg­maradt hulladékanyagot is tud­nánk értékesíteni a farostle- mezgyórtásban. Az Óhídr^l szállított faanyagból a pécsi központi telepünkön szerszám, partvis-, söprűnyeleket, vala­mint zászlórudakat gyártunk. A faipari raklapgyártás tavaly in­dult. Reménykedünk egy oszt­rák céggel folyó tárgyalás sike­rében is: a megrendelés emb­lémás, eldobható sörösládák gyártására szólna. A Pécsi Szolgáltatóipari Vál­lalat tervei biztatóak, bár csak az első félév áll rendelkezésé­re, ez idő alatt kell olyan eredményt produkálni, amely megalapozza a további lépé­seket. M. Gy. Mki beszélgetések Alkoholizmus - betegségelv - egészségügy O Mindenképpen humánus tendenciát kell látnunk abban, hogy a társadalom az utób­bi fél évszázad során egyre inkább betegségnek fogta fel az alkoholizmust, s az egész­ségügy is elvállalta annak ke­zelését. Ez utóbbi természetes­nek tűnhet, hiszen betegség­ről gyógykezelés, gyógyító módszerek hozzárendelése nél­kül nincs értelme beszélni. (Gyógyítással azonban nem ki­zárólag csak az egészségügy foglalkozik.) Olyanyira így van ez, hogy az emberi környeze­ten kívüli pusztuló, szétbom- ló jelenségek minősítésére a tudomány nem használja a be­tegség fogalmát. Vagy ha igen, akkor csakis, mint meta­forát. Ellenben, adott esetben, betegnek lehet minősíteni az ember környezetéhez tartozó állatokat, illetve növényeket. Ám a gyógyítás célja mindig az ember haszna. Egy nagy­jából hasonlóan súlyos lefo­lyású, gyógyíthatatlan kór ese­tén egészen más a kezelés el­ve az embernél, mint a nem humán élőlényeknél. Az em­bernél a terápia feladata ilyenkor az élet védelme, a szenvedés enyhítése, míg az állatgyógyászok a menthetet­len jószág elpusztítását java­solják. A növények kezelői pe­dig ezen túlmenően megpró­bálják az életképtelen növény szaporodását is megakadá­lyozni. Az alkoholbetegségnek van néhány olyan sajátossága, amelyben lényegesen különbö­zik a laikusok és a szakem­berek betegségképétől egya­ránt. Az egyik ilyen különös vonás az, hogy az alkoholiz­mus némelyik formája nem minősül betegségnek. Pl. nem tartják betegnek az ittas gép- járművezetők zömét, s azokat a bűnözőket sem, akik cselek­ményük előtt úgymond „bátor­ságot isznak". És kimaradnak az alkoholbetegek spektrumá­ból a kijózanító állomásra ke­rülő részegeskedők is. Mind­azonáltal, éppen ezek a ki­maradó problémák figyelmez­tetnek bennünket arra, hogy az alkoholfogyasztásnak sem mennyiségileg, sem a gyako­riságot illetően nincs valami­féle biztonsági határértéke, amely alatt már minden koc­kázat nélkül fogyasztható len­ne. A másik sajátosság pedig az, hogy az alkoholbetegség tüneti képe és a kezelés egyet­len hagyományos orvosi sé­mához sem illeszkedik elfo­gadható mértékben. Valószí­nűleg részben ezzel magya­rázható, hogy igen sokáig nem is tartották betegségnek. Viszont a napjainkra nagyon elterjedtté, tömegessé váló, különféle hosszú lefolyású idült betegségek már számos ha­sonlóságot mutatnak az alko­holizmussal. Ilyen jellemző pél­dául az, hogy a páciensek ak­tív és erőteljes együttműködé­se nélkül elképzelhetetlen a gyógyulás, vagy a számotte­vőbb javulás. Továbbá az, hogy a betegek kritikusan vi­szonyulnak az egészségügy ál­tal tanácsolt gyógymódhoz. Az sem egészen ritka, hogy in­kább „népi gyógyítókhoz", eset­leg csillagjóshoz stb. fordul­nak. Másfelől, s ezt már ked­vezőnek kell ítélnünk, fokozot­tan törekszenek arra, hogy kü­lönféle öngyógyító életmódbe­li szabályokat állítsanak fel a maguk számára. Az orvostól nem egyféle te­rápiás-utasítást várnak, hanem különféle információkat, taná­csokat, amelyek alapján majd eldöntik, mit és hogyan hasz­náljanak. A leírtakból kitűnhet, ugyan­azt a problémát egészen más­ként fogalmazhatják meg a páciensek és másképpen az orvosok. Egy harmadik néző­pontot jelenthet a társadalom és az állam szemléletmódja, problémalátása. Rendkívül fontos, hogy a társadalomnak is legyen összefüggő képe az alkoholizmus jelenségéről és az ehhez kapcsolódó tenniva­lókról. össztársadalmi alkoho­lizmusellenes program híján az egészségügy, alkalmazzon bár mégoly hatékony harcmo­dort is, ezen a téren nem fejt­het ki elégséges társadalmi méretű hatást. Ugyanakkor megfelelő választási lehetősé­gek nyújtásával nagyon sokat tehet. A legtöbb esetben a körzeti és üzemi orvosok ^n- delkeznek azokkal az alterna­tív eszközökkel (tanácsadás, célfelállítás, modellnyúitás, az egészségi állapot időszakos ellenőrzése, „csináld magad” _ olvasmányok ajánlása), ame­lyek kedvező változást segít­hetnek elő a különféle „ürügy- gyei" hozzájuk forduló alko­holbetegeknél. További egész­ségügyi tartaléklehetőséget je­lenthetnek az alkoholgondozó intézetek és a kórházi alkohol­elvonó osztályok. Az alkoholizmus elleni küzde­lem egyik legfontosabb, jórészt még kiaknázásra váró tarta­lékáról, a munkahelyekről, a sorozat következő cikkében lesz szó. Kelemen Gábor dr. egy 16 éves fiún segítettek... Vijjog a sziréna és ahá­nyon csak vagyunk, egy em­berként kapjuk a fejünket a hang irányába. Kit visznek, hova mennek? De okadnak kivételes esetek, mint a múlt héten, amikoris a vijjogó hang csak nem akart távo­lodni és a főútról a mellék­utca felé igyekezve azt lát­tuk, hogy a mentőkocsi fenn­akadt a hókupacokon. Meg azt is, hogy már legalább öten- hatan nekirugaszkodtak, és egy-két perc múlva folytat­hatta az útját. — Kit visznek? — kiáltott valaki a segítők közül az indulófélben lévő kocsi után, és a mentőstiszt értette a kérdést.- Egy 16 éves fiún segí­tettek - válaszolta. Nem számított ritkaság­nak az elmúlt napokban az ilyen és az ehhez hasonló jelenet. A megyében lévő A mentők télen is mentők 40 mentőautó szerencsére minden különösebb műszaki és egyéb gond nélkül jár­hatta az utakat. Igaz, a ne­héz területekre meg sem pró­báltak a Nysakkal eljutni, inkább a négy kerék meg­hajtási) UAZ-okat küldték.- Szerencsére semmilyen vonatkozásban nem kell kü­lönösen nehéz időszaknak te­kinteni a január 12-től 18- ig tartó hetet - mondja dr. Farbaky Iván főorvos, az Országos Mentőszolgálat Ba­ranya Megyei Szervezetének vezetője -, de sajnálatos módon áldozatot követelt a rendkívüli hideg. Lehűlt be­tegeket a szigetvári és a sellyei kollégáink szállítottak. Rögtön az első nap több olyan címet kaptunk a me­gyei tanács bizottságától, amelyekhez segítségért for­dulhattunk, illetve arra is jött engedély, hogy, kontrollra, halasztható vizsgálatra ké­sőbbi időpontban szállítsuk a betegeket. A távolabbról, művesekezelésre hozott bete­geket az urológiai klinika bent tartotta. Nemcsak az említett hét, hanem az eddigi havas nap­jainkra vonatkozó általános tapasztalat, hogy szerencsé­re nem nőtt az átlaghoz ké­pest az évszakra oly jellem­ző töréses balesetek száma. Pediq attól a bizonyos csü­törtöktől, amikor jégpáncél borította a várost, nagyon féltek a mentősök. Itt a Tü­zér utcai állomás előtt gya­logolt el fél Kertváros mun­kába igyekezve, és a szolgá­latban lévők szinte nem akar­ták elhinni, hogy ennek a napnak sem volt több ese­ménye, mint egy szokványos­nak.- Nekünk foglalkozásunk a segítés - mondja Temes­vári Csaba mentőtiszt, szol­gálatvezető. - Ezek a ke­mény téli napok, meg a hoz­zá hasonlók azért mindig rá­döbbentenek bennünket, hogy nemcsak segítséget ad­ni, hanem kapni is nagyon jó érzés. Itt van a kollégám esete, gyalogolva, útban ide- felé mór azon kesergett, hogy vajon melyik társát fog­ják helyette szolgálatba be­hívni, mert ő így aligha fog a váltásra beérni. Kétségbe­esésében integetni kezdett egy őt beérő busznak, amely megállt és felvette. De ha már a kölcsönös segítségről beszélünk, hadd mondjuk el azt is, ami nem mostani és nem is évszakhoz kötött gondja a mentősök­nek. Bár a régi utcákat oly jól ismerik, hogy akár a ház színét is megmondják a szám hallatán, de az új részeken amíg többször nem járnak arrafelé - amit ugye senki sem óhajt és ők sem kíván­nak seniknek - nagyon se­gítené őket a gyors eligazo­dásban a számozás csökke­nő vagy emelkedő irányát jelző nyíl. Az U-alakú épü­leteket pedig többnyire há­tulról, azaz nem a számozott lépcsőház felől tudják meg­közelíteni és bizony ha nem is sokba, de mégis időbe te­lik, míg a szám nélküli hátsó bejáratot azonosítják a meg­adott címmel. Aki várt már mentőre és nem volt kit le- küldenie eléjük, az tudja csak igazán, hogy mikor tűnnek a percek óráknak. Törölt Éva

Next

/
Thumbnails
Contents