Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-27 / 26. szám

1987. január 27., kedd Dunántúli napló A hátrányos helyzetűek irodája Harmincezer hízósertés háztájiból 3 Partnerkereső szolgálat a Bio-lnnokoordnál A jövedelemtermelő képesség megteremtése az elsődleges A Minisztertanács a VII. öt­éves tervidőszakban hárommil- liárd forinttal támogatja azt a hét megyét, ahol halmozottan hátrányos helyzetű térségek olakultak ki. E pénzeszköz négy évre és megyékre elosztva ön­magában kevés a mezőgazda- sági és ipari üzemek fejleszté­sére, ipartelepítésre. Minisz- 4ériumok, tanácsok, érdekkép­viseleti szervezetek, gazdálko­dó egységek összefogása nél­kül azonban a kormányprog­ram megvalósíthatatlan. Kulcskérdés az együttműködés Amolyan házasságközvetítőt hozott létre néhány hónapja a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi, valamint az Ipari Minisz­térium, a Területfejlesztési Koordinációs Irodát. Feladata: partneri kapcsolatok kialakítá­sa mezőgazdasági és ipari üzemek, szövetkezetek, keres­kedelmi szervezetek között. Az iroda a Biotechniai Innovációs és Koordinációs Közös Vállalat, a Bio-lnnokoord szerveze­tén belül létesült. A két minisz­térium ez év végéig finanszí­rozza a tevékenység költsége­it, aztán 1988-tól saját lábán kell megállnia. — A halmozottan hátrányos helyzetű térségek fejlesztését nem foglalkoztatási, hanem jö­vedelemtermelési kérdésként kezeljük — szögezi le beszél­getésünk kezdetén Obreczán László agrármérnök, az iroda vezetője. — A lehatárolt terü­leten tevékenykedő, közel két­száz mezőgazdasági üzemre alapozva képzelhető el iparfej­lesztés, azaz a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem együtt­működésével következhet be a fellendülés. Az érintett termelőszövetke­zetekhez, valamint az ország különböző részein működő je­lentősebb ipari vállalatokhoz adatkérő lapot juttatott el az iroda. A tsz-ektől a jelenlegi ipari tevékenység közlése mel­lett az elképzelések, az adott­ságokra alapozott lehetőségek ismertetését várják (használ­ható épület, szabad vagy át­csoportosítható munkaerő, pénzügyi források). Az ipari vállalatoktól, kereskedelmi cé­gektől pedig azt, hogy mit, mekkora mennyiségben, az or­szág. melyik részében végeztet­nének mezőgazdasági üzemek­kel, s ehhez milyen eszközöket vagy anyagiakat biztosítaná­nak. Az adatbank haszna — Az információközvetítés azon áll vagy bukik, hogy a kérdőívek alapján létrejövő cdatállomány megfelel-e a va­lóságnak — mondja Obreczán László. — A részletekbe menő kérdéseink azt a célt szolgál­ják, hogy az összehozott part­nerok nagy valószínűséggel megfeleljenek egymásnak. Pél ­.dóul az energia-, vízellátottság, megközelítési lehetőség, sza­bad munkaerő, képzettségi szint ismerete nélkül felelőtlen ígérgetés lenne bármi is. Az iparvállalatokon kívül a szövetkezeteket is megkeresi az iroda. Munkaerőgondokkal ott is küszködnek. A termelőszö­vetkezetekben viszont van dol­gozó és általában épület is ki­használatlanul. Ha gépeket, eszközöket az ipari cégek ad­nak, akkor minimális beruhá­zással néhány hónap alatt ter­melni, összeszerelni, kiszerelni kezdhetnek a tsz-tagok vagy a térség addig nem foglalkozta­tott népe. A megyei tanácsokkal, TE- SZÖV-ökkel, OKISZ-szal az iro­da dolgozói tartják a kapcso­latot, ez bizt&sít kellő tájéko­zottságot. így tudják meg, mi­lyen fejlesztések folynak a me­gyékben, s például ez alap­ján nem kezdenek olyan há- zasításba, amilyenből a felek egyszer már „elváltként" kerül­tek ki. — Az ipar melyik területéről ajánlanak munkát a halmozot­tan hátrányos helyzetű bara­nyaiaknak? — kérdezem az irodavezetőtől. — Elképzeléseink már van­nak, de csak az adatbank megszületésével együtt alakul­nak ki a konkrétumok. Térsé­genként változó a helyzet. Sza­bolcsban és Borsodban sok a szabad munkaerő, ott a mun­kaigényesebb tevékenységekre fogadókészek. Baranyában a jövedelemtermelő képesség az elsődleges. Az ingázók példá­ul csak akkor maradnak hely­ben, ha a községben legalább annyit keresnek, mint a város­ban. Alkatrészgyártás, összeszere­lés, kiszerelés, finommechani­kai munka — lehetőségek te­hát vannak. Az a tizennyolc baranyai termelőszövetkezet, amelyik a Dráva mentén és Somogy megye határán műkö­dik, élhet -velük. Akár úgy is, hogy több tsz összeáll, szabad kapacitást és anyagiakat ösz- szeadva komolyabb létesítmény, piacképesebb termék lesz az eredmény. Ingyenes információ A Bio-lnnokoord Terület- fejlesztési Koordinációs Irodá­ját levélben, telefonon, szemé­lyesen lehet felkeresni Budaör­sön, a Szabadság út 117. szám alatt. Az igényelt szolgáltatás nem kerül pénzbe. Az iroda a hitellehetőségeket, pályázati rendszereket figyelemmel kísé­ri, információt ad ezekről is. A tartós hiánycikkeket, az import- kiváltó, valamint az exportál­ható termékeket nyilvántartja. Gyártásra kizárólag piacképes terméket ajánlanak — a jöve­delemtermelésnek ez alapfel­tétele. Az irodán keresztül az ipar- vállalatok termelésbővítési el­képzeléseiket valósíthatják meg, kooperációs partnert ta­lálhatnak a mezőgazdasági üzemekben. A kereskedők gyártókra lelhetnek egyes ke­resett termékeknél. A mező- gazdasági termelőszövetkezet előtt pedig valóban szabad a pálya: kihasználatlan kapaci­tásaikat termelésbe vonhatják; új üzem létesítésénél az iroda felkutatja a technológiát, a pi­acot, besegít a finanszírozás megszervezésébe; már meglévő üzemnél a jövedelmezőség ja­vításához ad tanácsot: termék- váltáshoz, termelési szerkezet változtatásához; együttműködő partner megkereséséhez. L. Cs. K. A Szigetvári Állami Gazdaság takarmánykeverő üzeme látja el a háztáji állattartókat táppal. Hetente 40 ezer mázsát szállítanak az üzemből az integrációba vont háztáji gazdaságokba. Fotó: Proksza László A Szigetvári Állami Gazdaság és a kistermelők együttműködése Bővítik a nagyüzemi telepet — Bevezették a díjtalan házhoz szállítást — Új takarmányboltot nyitottak A megye egyik legnagyobb sertéshús termelőjévé lépett elő a Szigetvári Állami Gazdaság azzal, hogy a környező falvak­ban felvállalta a sertéshizlalás integrálását. A sikeres integrá­ciós munka eredményeként 1986- ban már 28 000 hízottser­tést állítottak elő a gazdaság szerződéses partnerei, mintegy 800 kistermelő. Az eddig meg­kötött szerződések alapján 1987- ben tovább szélesedik az együttműködés. Ebben az év­ben már több mint 30 000 hí­zottsertés kerül ki a kistermelői udvarokból, és ez messze túl­szárnyalja a kezdeti reménye­ket. A siker titka a jó integrá­ciós munka, a korrekt partne­ri viszony, és a szolgáltató hát­tér állandó fejlesztése. A gaz­daság maga is nagy sertéster­melő. A péterfapusztai telepü­kön évente 22 00 hízósertést állítanak elő nagyüzemi tartá­si körülmények között. Tavaly megkezdték az 1300 kocás te­lep bővítését, belső technoló­giai korszerűsítését. A rekonst­rukcióra 29 millió forintot köl­tenek, amiből 16 milliót már fel is használtak. Az import csúcstechnológiák beszerzésé­hez világbanki hitelt vettek fel. A KAHYB-rendszerű telepen elsősorban a tenyészrészleget, a kocatartást és malacnevelést korszerűsítik, bővítik, azzal a céllal, hogy az utóhízlalóst a háztáji partnereikkel végeztes­sék majd el, ha a húsipar igényli a többletet. A péter­fapusztai telep saját hízókibo­csátása is megnő, ha elkészül, évente 30 000 darab hízottser­tést tudnak itt előállítani. Harmincezer nagyüzemi és harmincezer kistermelői, össze­sen hatvanezer hízó évente, ezt eredményezi majd a telepbőví­tés és az integráció. A gazda­ság vezetői szerint ez a „két lábon állás" biztosítja részükre a piachoz való jobb igazodást. Piacra akarnak termelni, jól el­adható árut. A piac igényeit a húsipar közvetíti feléjük. Ha a húsipar~egyöntetű nagyüzemi sertést kér, akkor a belső ter­melésüket bővítik, ha a hús­ipar háztáji sertést igényel, ak­kor a kistermelői integrációt futtatják fel. Lehetőségeik e té­ren még koránt sincsenek kime­rítve. A legkisebb partnerük évi 8—10, a legnagyobb évi 300 darab sertést hizlal meg. A termelői kedv ebben a körzet­ben évek óta töretlen, itt még a legutóbbi mélyponton sem esett vissza a sertéstermelés és az értékesítés. A kistermelők tápokat, technológiai útmuta­tást, egészségügyi szaktanács- adást kapnak kezdettől fogva a gazdaságtól. Akinek férőhe­lye, tehát épülete és munkaere­je van, az minden különösebb befektetés nélkül vállalkozhat, és ez nagyon fontos körülmény, élnek is vele. A szerződés meg­kötésekor malaconként 1000 fo­rint előleget kapnak a gaz­dák, a gazdaság ekkor meg­nyitja a számlájukat, amit majd csak szállításkor és ter­mészetben, tehát hizottsertés- sel egyenlítenek ki. Tavaly a gazdaság újabb lé­pést tett a háztáji állattartás fellendítésére. Takarmánykeve­rő üzemi kapacitásuk ugyanis jóval nagyobb, mint amit a gazdaság maga és az integrá­cióba bevont kistermelők leköt­hetnének. Tavaly például 34 000 tonna takarmányt állítottak elő, s ebből 11 000 tonna volt a „felesleg". Ezért a gazdaság ki­lépett az integrációs körből, és táp-házhozszállítási akciót in­dított a volt szigetvári járás­hoz tartozó községekben. Kíná­latukban egységes malactáp, süldőtáp, hízótáp, süldőkon- centrátum, húscsirke, illetve broiler indító- és nevelötáp, egységes hizlaló nyúltáp, fél- intenzív sertés hízótáp és der- céstáp szerepel. Ami szintén új: fuvardíjat nem számítanak fel. Somogyapátiban saját takar­mányboltot nyitottak, amely je­lentős forgalmat bonyolít le. Ily módon a gazdaságban gyár­tott tápokhoz azok is hozzájut­nak, akik nem kívánnak, vagy nem tudnak bekapcsolódni az integrációba. — Rné — Újra eleire kel egy iskolatípus Bányaipari szakközépiskola Pécsett Megindult a bányagépészek képzése Az ipari jellegű szakközép- iskolákban már megindult az a folyamat, amely a technikus- képzés megújítását, hagyomá­nyainak, eredményeinek föl- élesztését célozza. A negyedik év befejeztével az ebben a formában tovább tanulók még egy évet töltenek az iskola­padban és technikusként ke­rülnek ki onnan. A megújított rendszer lassanként elérkezik első komolyabb megméretteté­séhez: a kezdet évében, 1985- ben jelentkezettek a másodév végén, tehát idén júniusban tesznek szintvizsgát, amelz megrostálja a mezőnyt. Eldől, hogy kik csatlakozhatnak vég­legesen a technikusképzéshez, illetve kiknek javasolják a szakmunkás céjú szakközépis­kolai oktatást. Közismertek a bányászat szakemberutánpótlási nehézsé­gei. Bár esti tagozatról több ibányabeli középvezető került ki az utóbbi időben, a nappali képzés megyénkben a techni­kumok megszűnte óta hiány­zott. A Bányászati Aknamélyí­tő Vállalat, a Mecseki Szén­bányák és az Ércbányászati Vállalat ínsége jelezte, illetve jelzi, hogy a probléma nem megoldott. A központi szervek elbírálása és jóváhagyása sze­rint újjá kell szervezni az okta­tásnak ezt a formáját. A Mű­velődésügyi Minisztérium és az Ipari Minisztérium — utóbbihoz tartozik a szakmai irányítás - egyetért a több oldalról meg­fogalmazódó igénnyel és hoz­zájárult a föltételek helyi meg­teremtéséhez. Igen ám, de az elmúlt ti­zenöt év alatt kialakult struk­túrában meg kell találni en­nek helyét. Mint Csorba Tiva­dar, Pécs Megyei Város Taná­csa művelődési osztályvezetője is kiemeli, az iskolatípus is­mételt életrehívásának tárgyi föltételeit a legnehezebb megteremteni. Ezek egyrészt építkezéssel lennének biztosít­hatók. Ha viszont - mint jelen esetben is — kellő anyagi esz­közök nem állnak rendelkezés­re, akkor az ágazaton belüli átszervezés tartalékait próbál­ják mozgósítani, kihasználva az intézmények rugalmasságát, az iskolai szintek közötti vál­toztatás lehetőségét. Az erő­feszítések végső eredménye­képpen Pécsett létrejöhet egy bányaipari szakközépiskola. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy minden együtt legyen, így egyelőre korai volna az in­dulás évéről beszélni, amely 1988., de kedvezőtlen esetben akár '89 is lehet. A folyamatot minden esetre meggyorsíthat­ja, hogy a helyi és központi anyagi eszközökön túl remél­hető az érintett üzemek tá­mogatása is. A létesülő szakközépiskolá­ban is a másodév végi vizsga jelent majd elágazót a szak­munkásképzés, illetve techni­kusképzés irányába. Komoly fegyvertény, hogy már megin­dult a bányagépészek okta­tása. A Vegyipari és Vegyigé­pészeti Szakközépiskolába ta­valy beiskolázottakból néhá­nyon bányagépészként végez­nek. Az első két évben mecha­nikai gépészetet tanulnak és ezután szakosodhatnak. Az új iskola legalább még egy osz­tályt foglal magába, arra vo­natkozóan viszont, hogy mely ismeretek képezzék a tanterv súlypontját, milyen szakot ve­zessenek be, több alternatíva is fölmerült. Egy bizonyos: tartósan szükség lesz a volt Anna-aknán működő tanbánya bázisára, és hasznosulhatnak a meglévő szemléltető eszközök 'is. A bányaipari szakközépisko­la szervezetileg nem képez majd önálló egységet, hanem a vegyiparihoz tartozna. Csor­ba Tivadar kiemeli, hogy a gyerekek is, a szülők is bizo­nyára hamar megkedvelik a leendő iskolát, és az öt év alatt megszerezhető végzett­ség sokakat csalogat a padok­ba. Mindenképpen szeretnék meglovagolni a demográfiai hullámhegyet, mely nyolc-tíz évre elhúzódóan évenként szinte még egy közepes gim- náziumnyi diák beiskolázását követeli. Közülük többekkel a bányaipari szakközépiskolában találkozunk majd. Sz. Koncz István A VEGYÉPSZER cső­szállításai Tengizbe Hétfőn Budapesten szer­ződést írtak alá egy fran­cia-kanadai konzorcium, a VEGYÉPSZER Vállalat és a Chemokomplex Külkereske­delmi Vállalat vezetői. Az exportszerződés értelmében a VEGYÉPSZER - a kon­zorcium alvállalkozójaként _ ebben az évben mint­egy 26 millió francia frank értékű csőelőgyártást vé­gez. Az így készülő termé­keket a Tengizben épülő kőolajfeldolgozó létesít­mény üzemeiben használ­ják majd fel. A létesítményt magyar dolgozók építik a Szovjetunióban, nem mesz- sze a Kaszpi-tengertől. A szerződést a Lurgi, Litwin és Lavalin cégekből alakult konzorcium képvi­seletében Daniel Fischer, a Lurgi S. A. elnök-vezér­igazgatója, a VEGYÉPSZER nevében Dérczy Ferenc ve­zérigazgató, a Chemo­komplex képviseletében Nagy Ferenc vezérigazgató látta el kézjegyével.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents