Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-25 / 24. szám

Jégtörők Jegesmedve a fedélzeten Tör, zúz, hintázik, hullámot- ver Volt olyan is - de csak úgy mellékesen említi a hajó ka­pitánya hogy hetek múlva, éppen József-napon kerültek haza Jugoszláviából, addig nem tudtak áttörni a folyó vastag jegén. De most - jégháborús szemüveggel nézve — csendes a Duna, legyint is Mészáros István, aki az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság műszaki vezetőjeként lakója hetek óta az egyik kabinnak: — Ezt már nem is mérjük... Mármint a folyó eljegesedé­sének mértékét. Az alsó határ, ahol mozdullak a jégtörők:' ÓO százalék. Néhány nappal ezelőtt még itt-ott - főleg szű­kületeknél, védőműveknél — 100 százalékos volt, „úgy jött a jég - mondja a kapitány —, hogy megállt a hajó . . ." Pedig sokat tudnak ezek a jégtörők, különösen ez, a flot­ta „Jégtörő X" jelzésű hajója. Újnak ugyan nem mondható, de a felújítás dátuma friss: 1984. Kapitánya Simonyi Lász­ló, szegedi. Most a mohácsi kompkikötő mellett vesztegel a Jégtörő X — egymás között Nagyjeges-nek is nevezik -, s még ha ritka is a tábla a fo­lyó vizén, egyetértenek abban Mészáros Istvánnal: — Januárban még sohasem volt vége a télnek! Maradnak hát készenlétben, ezen a 42 méter hosszú, 9 mé­ter széles hajón tizenketten: a kapitány, két kormányos, a fe­délzetmester, a szakácsnő, matrózok, gépészek. Gyorsan elszáll a gondolatom: süvöltő szél, dübörögve torlódó jég­táblák, bőgő motorral küszkö­dő hajó — nagyon kellemes a meleg szalonban, kényelmes fotelek a tv-készülék előtt, s már a konyha előtti folyosót is betölti az ebédre készülő kö- rcmpörkölt illata. — Nincs az a jég - nekem ez meggyőződésem —, amit alulról ne lehetne megbonta­ni - mondja Mészáros István. Alulról, azaz a még szabad víztükör felől, mert ha a Nagy­jeges nekirugaszkodik, minden törik apró darabokra, s már sodorhatja is a víz lefelé a felaprózott táblákat. A mód­szer persze változhat: ha kell, csak úgy ránehezedik a jégre a hatalmas hajó, ha ez nem elég, működésbe lépnek a döngölök - az orrban és a tatban egy-egy hatalmas, ex­centrikus kerék, úgy meghin- láztatja a hajót, hogy szinte csavarodik a teste —, ha kell, a jég sűrűjében köröz a Jég­törő X, vagy éppen hullámve­réssel mozdítja a megállni ké­szülő jeget. Télen egyébként a hajó személyzetéhez csatlako­zik egy kitűző is, aki ponto­san ismeri a meder alját, hol vannak gátak, bóják — mint egy révkalauz segít a Jeges­medvéknek. Láttam ugyanis a hajó sza­lonjának a falán egy okTeve- let is: erről tudtam meg, hogy a Nagyjeges kollektívája a Je­gesmedve-brigád névvel jelö­lendő, utalva arra: a jég — persze a dunai jég — világá­ban ők a legerősebbek.- Hallottam egy ilyen mon­dást: egy hajó nem hajó!- Pontosan így van, még a Nagyjeqes sem az.' Ezért nem dolgozik magára hagyatkozva egy jégtörő sem: bármikor szükség lehet a másik segítsé­gére. A kapitány körbevezet szép és patikatisztaságú hajóján. Mellettünk kisebb jégtáblákat sodor a víz, fekete varjak gub­basztanak rajtuk, hattyúcsapat ereszkedik a vízre. Most nyugodt Simonyi Lász­ló tekintete.- Volt olyan — meséli —, amikor egy torlaszt bontottunk. Magas fal maradt az egyik ol­dalon. Visszamentünk meg­mérni: hat és fél méter volt a vastagsága ... M. A. „Történt a napokban . . .", sok régi újságcikk" kezdődött így, már a múlt században is, a két világháború között is, és minél kisebb volt a falu, a város ahol az esemény megtörtént annál nagyobb visszhangja tó •nadt — akár szomorú, akár vi dóm sztori következett a beve tető szavak után. Rendőrségi udósítástól anekdotákig terjedt a „történt a napokban . . .” kez­detű írások műfaja, s amellett, íogy — ha a korszak históriája lem is lenne megírható belő- ük — jellemezték az akkori em- ier gondolkodását, érzésvilá- iát, megismerhetjük belőlük ipáink, nagyapáink szokásait, Hetük eseményeit. Ez a cél is vezette dr. Töttös Tábort Szekszárdon, a megyei önyvtárban, amikor Tolna me­lye régi kedve címmel kedves, idám történeteket gyűjtött egy­be és a Szekszárdi Nyomda Miniatűr Könyvgyűjtők Klubjá­nak támogatásával közreadta őket. Töttös Gábor magyar­Kis könyv - gyűjtőknek Tolna megye régi kedve történelem szakos tanár, böl­csészdoktor, jelenleg könyvtáros és helytörténész. I. István ezüstdénárjaival kezdődött Érett korába lépett tavaly augusztusban a forint: születé­sének 40. évfordulóját ünne­pelhettük. Szerény ünnepség volt: elgondolkodva pillanthat­tunk különböző címleteire, mert évforduló ide, évforduló oda, manapság jól meg kell néz­nünk, hova tesszük a forintun­kat. Az idei év is emlékeztet, ha áttételesen is, mostani pénznemünkre, mert elődje, a kevésbé hosszú életű pengő, hatvan évvel ezelőtt került for­galomba. Húsz évet sem élt, de utolsó hónapjaival .olyan kétes értékű világcsúcsot állí­tott fel, amelyet máig nem múltak felül: a világtörténe­lem legnagyobb mértékben devalválódott pénzegysége. Ha végigtekintünk a törté­nelmünkön, pénzünk a forint névvel bizonyult a legszeren­csésebbnek, a leghosszabb életűnek. Államalapításunkat követő két században az or­szág kereskedelmi forgalmá­ban még jelentős szerepet ját­szott az állatpénz. Királyaink törvényeikben is gyakran hatá­rozták meg a büntetés mérté­két különböző számú állatban. Az első magyar pénzérmét I. István koronázása alkalmából verték ezüstből „Lancea Regis" felirattal, ez azonban inkább emlékéremnek tekinthető, hi­szen kereskedelmi forgalomba nem került. Első királyunk csak 1020 után veretett a kereske­delmi forgalom számára ezüst­pénzt, bizánci pénznemekhez igazodva úgynevezett féldéná- rosokat. A „Stephanus Rex és Regia Civitas", illetőleg Pan­nonia feliratú dénárokból 510 darabot vertek egy font súlyú ezüstből. A 12-13. század az ezüstpénz devalválódásá­nak időszaka volt. Emiatt el­terjedt - Magyarországon 1146-tól - a veretlen ezüst, mint valuta. Az egy márka ezüst rudacska 210 gramm sú­lyú volt, negyedét fertonak, negyvennyolcad részét pondus- nak nevezték. A forint karrier­je Károly Róbert királyunk ural­kodásával kezdődik: többszöri próbálkozás után Magyaror­szág áttért 1335-ben az arany­valutára. A valamilyen 3 grammnál nagyobb tiszta aranysúlyú pénzegység neve firenzei mintára forint lett. Vál­tópénze, az ezüstdénár to­vábbra is szinte kizárólagos maradt az országon belüli ke­reskedelmi forgalomban. Az aranyforint nemesfémtartalma állandó maradt, az ezüstdé­nárt királyaink gyakran rontot­ták. Stabilizációt csak Mátyás király 1467-es pénzügyi re­formja jelentett: ettől kezdve 1521-ig egy magyar aranyforint 100 ezüstdénárt ért. Mohács után a Habsburgok magyaror­szági uralkodása idején német hatásra mindinkább ezüstből is vertek forintot és a papírpénz megjelenése után is ez maradt a pénznem elnevezése. A forint elnevezés maradt még az 1848-49-es Kossuth-bankó- kon is. A szabadságharc leverése, az Osztrák-Magyar Monarchia idején is megmaradt a forint elnevezés egészen 1892-ig. Ak­kor az ezüstforint helyett aranyvalutára, aranykoronára tért át a monarchia. Egy aranykorona 0,304878 gramm aranynak felelt meg. Az arany­korona túlélte a monarchia bu­kását, végzete az első világ­háborút követő gazdasági vál- —-ság miatt következett be. A Bethlen-kormány külföldi köl­csönökkel új pénzegységet ve­zetett be 1927-től: a pengőt. Egy kilogramm színarany 3800 pengőt ért, s 12 500 papír­koronát váltottak át egy pen­gőre. A pénzromlás világ­csúcstartója 1946. július 31-én odáig jutott, hogy a következő napon nyomába lépő forint 400 000 quadrillió pengőt ért. D. I. Áz állatpénztől a forintig Ha jó a franciáknak... Pernye az utakban Mit hoz 19S7? kísérleteket. Ma már megálló- 1 pítható, liogy az olyan utak, amelyek alapjába pernyét is j felhasználtak, a legerősebb I forgalmi igénybevételnek is ' megfelelnek. Belátható időn belül egyébként Ajkáról éven­te már 20 000 tonna pernyét használ majd fel az útépítés. A legnagyobb előny: a meg­takarítás.- Minden köbméter beton­ba, amit az útalaphoz felhasz­nálnak — mondja Benke István mintegy 300 forint értékű cement kell. Ennek legalább kétharmada helyettesíthető a cementáló tulajdonságú per­nyével, Van azonban egy má­sik felhasználási mód is: asz­faltkeverékként szilárdabbá te­szi ezt az anyagot, másrészt helyettesíti a bitument, ami ugyancsak drága, egy tonna aszfaltba 3—400 forint értékű kell, Ennek 20—25 százaléka pótolható pernyével.- Kérdőjelessé teheti a per­nye jövőjét, hogy igen kevés pénz jut ezekben az években útépítésre.- Éppen ez az! Minden ol­csóbb lehetőséget ki kell hasz­nálni, s úgy érzem: a széle­sebb körű felhasználás küszö­bére értünk. Ha jó a franciák­nak, akik egy évben 600 kilo­méternyi autópályát építenek tetemes mennyiségű pernye felhasználásával, miért ne len­ne jó nekünk is? Mindenkép­pen szükséges ennek a másod­lagos nyersanyagnak a hasz­nosítása. Baranyában egyébként élen járnak az útépítők a pernye felhasználásában. Mészáros A. _ Sorházépités Kaposvárott, az Április 4. utcában Lakásépítés Dél-Dunántúl nagyvárosaiban Benke István, a Zalaeger­szegi Közúti Építő Vállalat ku­tatásfejlesztési vezetője mond­ja, hogy évekkel ezelőtt, ami­kor az útépítésben használt új eljárások tanulmányozására Franciaországba utazott, ő ma­ga sem hitt abban, hogy a hőerőművekben keletkezett pernye felhasználásának jövő­je lehet. Ottani tapasztalatai azonban oly mértékben voltak meggyőzőek, hogy kellégáival teljes figyelmüket a hazai ku­tatásra fordítva 1986-ban már egy igen komoly pályázatot nyertek meg, amelynek a té­mája a pernye útépítési alkal­mazásának fejlesztése volt. — Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni — hallottuk Ben­ke Isfvántól -, hogy nem bur­kolóanyagról van szó, hanem oz utak alapozásánál, ennek megerősítése érdekében hasz­nálható fel a szénportüzelésű hőerőművekben keletkezett per­nye. Igen nagy mennyiségről van szó: 1985-ben mintegy 5 mil­lió tonna pernye keletkezett ezekben a hőerőművekben — A teljes mennyiség fel- használása jelenleg illuzóri­kus, nincsen például kidolgoz­va a kinyerés módja, bár már Oroszlányban is működik egy kiskapacitósú berendezés, így onnan biztosítanak szállítható és felhasználható pernyét az útépítésnek. — Milyen mértékű jelenleg a pernye leihasználása? — 1982-ben az ajkai erőmű­ben alakult egy társulás a per­nye hasznosítására, eredmé­nyeként 5000 tónna pernyével végezhettünk a gyakorlatban A forrás a Tolna megyei Köz­löny 1873-1919, a Tolna várme­gye 1891—1919 és a Szekszárd Vidéke című hetilapok 1881 és 1903 közti számai voltak, ame­lyek levelezőik, munkatársaik tollából gyakran közöltek mu­latságos történeteket esendő kisemberekről, gőgös urakról, féltékeny férjekről és kikapós feleségekről. A könyvecske kü­lönben csak gyűjtők közt kerül forgalomba: régi illusztrációkat és egy 1987-es naptárt is tar­talmaz. Dr. Töttős Gábortól kértünk egy olyan történetet, amelyik nem került be a könyvbe. Esze­rint, amikor a szekszárdi főté­ren megépült az új szálloda, a legények nagy csoportja álldo­gált előtte a járdán, beszélget­tek, elállva az utat a járókelők elől. Arra jött az okoskodó, tu­dálékos polgár, és imigyen za­varta odébb a fiúkat: „Menje­tek innen, ez nem állvány, ha­nem járvány." G. T. TOLNA MEGYE RÉGI KEDVE Négy megyeszékhely, Zala­egerszeg, Szekszárd, Kaposvár és Pécs lakáshelyzetéről infor­málódtunk; mit hozhat az idei év? Módjuk el elöljáróban: általánosan megállapítható, hogy csökkenő tendenciát mu­tat a korábbi évekhez képest az úgynevezett állami lakás­építés, s többnyire a magán­erő dominál. Sok gondot je­lent a telek, szinte mindenhol megcsappant a kínálat. Zalaegerszegen tavaly álla­mi bérlakást egyetlen egyet sem adtak át, az OTP-konstruk- ció és a magánerő a város te­rületén összesen 439 lakást ho­zott. Az.idén 533 lakás építé­sét tervezik, ebből 47 állami lakás, az OTP 367-hez adja a forintokat, a többit a magán­szféra építi. Mindezek nyomán épül tovább a Kertváros és a Páter-domb, s a magánlakások többsége az andráshidai és a csácsbozsoki városrészekben épül. Jól halad a belváros rehabilitációja; főleg foghíja­kat, tömbbelsőket építenek be. Az információk szerint minden telekigényt ki tudnak elégíteni, s külön pénzzel — a tavaly is és az idén is több mint 14 millió forinttal — segítik a fia­tal lakásépítőket és a több- gyermekes családokat. Kaposváron teljesültek az 1986-os elképzelések, főleg je­lentős számú családi ház épült. Az idén 200 állami lakással számolnak, a Búzavirág, a Ber­zsenyi utcákban - itt 60 -laká­sos garzonház készül majd -, az Április 4.-e utcában, a Mik­száth Kálmán utcában. Közmű­vesített építési telket a Cseri­városrészben 70-et alakítanak ki 1987 második felére. Szekszárdon 34 tanácsi la­kást adtak át 1986-ban; össze­sen 140 állami lakás épült és közel 100 magánerőből. Érde­kesség: a Palánki utcában 20 lakásos garzonházat adnak át a gyermekvédő intézetből nagykorúan kikerülők számá­ra, átmeneti segítségként. (!) Példamutató kezdeményezés. Az idén a fiatalok számára 42 garzonlakást adnak át, a Nap­fény utcában közel 60 társas- ház-teraszház építésére nyílik lehetőség. A magántelekigé- nyeket úgy ahogy ki tudják elégíteni, de sorban állással, lista nyomán. Észlelik az épí­tési kedv csökkenését, úgyhogy nagy feszültségre nem számí­tanak. Pécs számára 1986 ritka jó évként sikerült: összességében 1500 lakás épült. Ebből a te­lepszerű, többszintes 1112 - köztük 320 szociális bérlakás -, és szépen jelentkezett a ma­gánerő is. Az idei év mind­össze 1000 körüli lakásszámot tartogat, 790 többszintes la­kást, 194 tanácsi bérlakást. Továbbra is kevés a telek, bár van még némi lehetőség Hirden, Pécsett a Bokor utcában, a Bolgár-közben, a Magyarürögi úton. K. F. vasárnapi 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents