Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-24 / 23. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt Mozgósítsuk tartalékainkat (3. oldal) itaDlc XLIV. évfolyam, 23. szám 1987. január 24., szombat Ara; 2,20 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Rekultiváció a Szársomlyón (4. oldal) Belvárosi fények (6, oldal) Évkezdet és munkabér Varsóban befejeződtek a testvérpártok KB- titkárainak megbeszélései Berecz János (balról) és Szűrös Mátyás (középen). (Telefoto — CAF — MTI — KS — DN) Tanácskoztak a nemzetiségi szövetségek A legfontösabb az anyanyelvi kultúra ápolása Az anyanyelvi kultúra* ápolását, a nemzetiségi tudat erösité* sét tekinti legfontosabb feladatának a továbbiakban is mind a Magyarországi Délszlávok, mind a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége. Ezt hangsúlyozták országos választmányaik pénteken tartott ülésén. V aló igaz: nem fogadta osztatlan lelkesedés ama bizonyos december 2-i kormányajánlást az alapbérek emelésének kívánatos elhalasztásáról. Vannak — nem laikusok, vállalati szakemberek — akik azt kérdezik: ugyan miként egyeztethető ösz- sze ez a „kvázi” bérstop a régóta és napjainkban egyre gyakrabban hangoztatott vállalati önállósággal. Mások azon spekulálnak, hogy az általában teljesítményfedezet nélküli béremeléseket végrehajtó vállalatokat ugyan ki és mi akadályozza meg abban, hogy majd áprilistól tegyék azt, amit egyébként januárban tettek volna? Megint mások arra hivatkoznak, hogy a felelősen gazdálkodó vállalatok felelősen gondolkodó vezetői eddig sem osztogatták januárban, februárban nyakra-főre a pénzeket, hanem rendre megvárták az egész esztendő gazdasági eredményeiről tudósító vállalati mérleg elkészültét; nem hiába mondás manapság is: ha április — akkor béremelés. A SZOT illetékes titkára többször is kijelentette a nyilvánosság előtt: a szakszerve-, zetek hosszá hetekig vitatták az ajánlással kapcsolatos kormányelképzelés helyességét, mig végül is belátták, hogy nem kerülhető ki az ajánlás közzététele. S vannak persze, akik az ilyenkor szokásos túlbuzgóságukban valóban szabályos bérstoppá változtatták azt, ami sem jogi értelemben, de lényegét tekintve sem h^'stop- rendelet. Tudok munkahelyről, ahol megtagadták céljutalmuk kifizetését, mondván, hogy most bérstop van, s .vannak szakmák, ahol az -év elején szokásos — nem automatikus, hanem rendkívüli, ám éppen ezért az anyagi ösztönzés szempontjából hatásos — „feljebbsoro- lásokat” áprilisra halasztották — helyesen —, de azzal, hogy azok nem visszamenőleges hatályúak, csakis áprilistól érvényesek. Sok a zavar, sok a félreértés, nagy a kapkodás és persze — mindennek következményeként — nagy ellenkezés. Ügy látszik, eljutottunk .odáig, hogy egy egyszerű, világosan , érthetően fogalmazott, minden olvasni tudó ember ^számára könnyedén követhető pár soros ajánlás — ha úgy tetszik, figyelmeztetés — az érintettek számára felfoghatatlan és emészthetetlen. Eljutottunk odáig, hogy még a laikusok körében is — akik persze leginkább érintettek — az a szent meggyőződés: a kormány most elrendelte a bérstopot, de akkor ez miért nem párosul árstoppal? E sorok írója már többször, több publikációban — ám be kell látnia, hogy minden eredmény nélkül — megpróbálta tisztázni a vaskos félreértést: a december 2-án megjelent lapok nem arról tudósítottak, hogy a kormány bérstopot rendelt el. Az akkori közleményből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy áprilisig is emelkedhetnek a teljesítménybérek, hogy igenis kifizethetők az esedékes prémiumok, s persze az évi nyereségből való részesedés is. Vagyis az alapbéreken kívül a kormányajánlás — vagy mondjuk így: kérés, figyelmeztetés? — a munkahelyi keresetek egyéb, és nem lényegtelen elemeit nem érinti. Akkor tehát még egyszer: nem központilag elrendelt bérstop. de azért komoly és mindenképpen megszívlelendő figyelmeztetés Azért talán nem árt felvillantani e kormányajánlós indítékait jelző tényeket. Senki sem vitathatja, hogy a felelősen gazdálkodó vállalatok felelősen gondolkodó vezetői mindig is az aktuális gazdasági eredmények ismeretében emelték a béreket. Megvárták ezzel az éves mérlegek elkészültét, őket tehát jottányit sem érinti a szóban forgó ajánlás. De az is tudnivaló, hogy a felélősen gazdálkodók vannak kevesebben. Például: 1985 végén, az esztendő utolsó hónapjaiban, az ipari átlagbérek 23 százalékkal, az építőipari átlagbérek pedig 14 százalékkal növekedtek. Ezek a számok egyértelműen jelzik, hogy a vállalatok nagy többsége a maradék pénzeket az utolsó pillanatokban és villámgyorsan szétosztotta; e bérezési gyakorlatnak ugyan miféle ösztönző hatása lehet? Ám maradt e sajátságos „ösztönzési” gyakorlat, mert például tavaly, január és szeptember között kerek 8 száza- j lékkai emelkedtek az átlagbérek, s nem az a baj, hpgy ez jóval több, mint amivel a tervezők az év elején számoltak, hanem az, hogy ez a bérnövekmény messze nincs arányban a gazdaság teljesítményével. Valószínűleg azért sem, mert a tavalyi esztendő is a már hosszú évek óta szokásos béremelési kampánnyal kezdődött, még mielőtt kiderült volna, hogy hol és mennyi pénz lesz, ha egyáltalán lesz, az alapbérek emelésére? Márpedig az egyszer elhatározott bérnövekmíényt vállalni és rendre fizetni kell akkor is, ha a mérlegek végül is kedvezőtlen gazdasági eredményekről tanúskodnak, s fizetni kell akkor is, ha a munkáltató vállalat év közben kerül nehéz helyzetbe. H át ennyi az alapbér- emelések elhalasztásával kapcsolatos kormány-állásfoglalás (ajánlás) háttere, de azért ne feledjük: figyelmeztet ez az ajánlás még valamire: nevezetesen arra, hogy nem oktalanok a kereset- szabályozás megújításával kapcsolatos szakmai viták. E viták közös lényege, hogy a mai és a már régóta próbált módszerekkel aligha érhető el a kívánatos cél: a vásárlóerő és az árualap közötti egyensúly, miközben az erőteljesen differenciált anyagi ösztönzés egyre határozottabban deklarált gazdaságpolitikai alapelv. Ez a — mindenkori keresetszabályozástól elvárható — két alapkövetelmény sehogy sem hajlandó összhangba kerülni, s feltehetően nem a dolgok természete, sokkal inkább a szabályozás felemássága miatt. Vértes Csaba Varsóban pénteken befejeződött a szocialista országok testvérpártjai ideológiai és külügyi kérdésekkel foglalkozó KB titkárainak csütörtökön kezdődött tanácskozása. A tanácskozásról közleményt fognak kiadni. Péntek este hazaérkezett a lengyel fővárosból Berecz János és Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkárai, akik az MSZMP képviseletében részt vettek a szocialista országok Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken kora reggel Japán legtekintélyesebb gazdasági napilapjának adott interjút, majd Szaito Eisiróval, a Japán Gazdasági Szervezetek Szövetségének elnökével tárgyalt. Ezután a magas rangú magyar politikus munkaebéden találkozott a japán gazdasági és pénzügyi élet vezetőinek egy csoportjával. testvérpártjai központi bizottságai ideológiai és külügyi titkárainak tanácskozásán Varsóban. Kíséretükben volt Lakos Sándor, az MSZMP KB tagja, a Pórtélét felelős szerkesztője, Barabás János és Őszi István, a KB osztályvezető-helyettesei, valamint Tabajdi Csaba, a KB alosztályvezetője. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Nép- köztársaság magyarországi nagykövete. Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök hivatalában tett látogatásakor a magyar politikus megerősítette a japán kormányfő budapesti látogatására szóló meghívást. Délután Kuranari Tadasi külügyminiszter és Abe Sintaro, a kormányzó Liberális Demokrata Párt Végrehajtó- Tanácsának elnöke is fogadta a magyar vendéget. A Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának tanácstermében - ahol a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének képviselői tanácskoztak - az ez évi tervekről szólva elmondták: a szövetség figyelemmel követi az óvodai anyanyelvi foglalkozások megszervezését, pályázatot hirdet a kétnyelvű oktatás módszertanának kidolgozására, s felhívja a fiatalok figyelmét: a horvát- szerb, a szerbhorvát és a szlovén nyelvű tanulmányok lehetőségére a hazai és a jugoszláviai főiskolákon, egyetemeken. Anyanyelvi oktatásuk egyik legnagyobb gondja - hangoztatták -, hogy kevés a nemzetiségi pedagógus, emiatt szünetel a nyelv- és a kétnyelvű oktatás több iskolában. Ebben az évben Baján ifjúsági tambura- és képzőművé szeti tábort, a néptánccsoportok, az amatőr színjátszócsoportok vezetőinek 'továbbképzést, Szombathelyen néptáncegyütteseik országos szemléjét rendezik meg. Segítik a szerb, horvát és szlovén klubok tevékenységét, és tanulmányozzák anyanyelvi klubok létesítésének lehetőségét Zala és Vas megyében. Pécsett kiállításon mutatják be a horvát írásbeliség kezdeteit. Az idén folytatják a néprajzi gyűjtést, a korábban feltárt emlékek, hagyományok rendszerezését. Kiadói terveik szerint megjelentetik A magyarországi délszlávok néprajzának nyolcadik kötetét, valamint nemzetiségi szerzők tanulmányait, elbeszéléseit, történeti témájú művét. A horvátok, szer- bek és szlovének lakta megyékben művelődési életük, jelentős eseménye lesz az idén is a Könyvünk hete című rendezvénysorozat. Fiataljaik egyegy csoportja jugoszláviai alkotó-, valamint építőtáborban, nyári iskolában, néptánc tanfolyamon vesz részt. Ugyanokkor jugoszláv írók hazai irodalmi estekre, olvasótáborokba látogatnak majd. * (Munkatársunk telelonjelen- tése) A Magyarországi Németek Szövetségének Országos Választmánya tegnap délelőtt Budapesten, a politikai főiskolán tartotta ülését. Hambuch Géza, az MNDSZ főtitkára a kongresszusi periódus (1983—88) félidős mérlegéről és az 1986-os évi eredményeikről adott tájékoztatót. Kiemelte, hogy hazánkban a nemzetiségi politikát szilárd elvi körülmények határozzák meg. 1985-ben az újraválasz- tási törvény alapján tartott országgyűlési és tanácsi választások során a hazai németség, általában arányának megfelelő képviselethez jutott. Minden németek által lakott megyében működik nemzetiségi bizottság, előrelépés történt az ifjúság aktivizálásában: ifjúsági tábort és különböző irodalmi pályázatokat, tanfolyamokat, vetélkedőket szerveztek. Felnőtteknek nemzetiségi fesztiválokat, találkozókat rendeztek. A német nemzetiség külkapcsolatai a kongresszus óta bővültek. Gond viszont, hogy nincsenek megfelelő tankönyvek és alig javult az óvodai és általános iskolai nyelvi oktatás. Bizonyos előrelépés történt a kétnyelvű oktatás elterjesztésében - Pécsett, Villányban, Bonyhádon és Mó(Folytatás a 2. oldalon) Havasi Ferenc Japánban Proksza László (elvétele Régi pécsi utcák: Cserzö-köz, háttérben a Havihegy.