Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)

1987-01-21 / 20. szám

1987. január 21., szerda Dunántúlt napló 3 Változások a felsőoktatási Intézményekben Március I. a jelentkezési határidő Mivel az 1987—88-as tanév­re szóló felvételi tájékoztató informatív kötete csak hétfőn érkezett a baranyai könyves­boltokba, és a „hagyományok­hoz híven" sajnos, több helyen azonnal el is fogyott, arra gon­doltunk, tájékoztatjuk olvasóin­kat a lényegesebb általános változásokról, valamint a pécsi felsőoktatási intézmények né­hány újdonságáról. A szeptembertől induló tan­évre, nappali tagozatra fel­vételt nyerő fiúk — kísérletkép­pen — választhatnak: vagy ta­nulmányaik előtt (megosztva) kezdik el katonai szolgálatu­kat, vagy pedig a felsőiskola utón (egyszerre) töltik le a 18 hónapot. Ennek megfelelő vál­tozások fel vannak tüntetve az új típusú jelentkezési lapon is, amelyet Pécsett a Kodolónyi úti nyomtatványboltban lehet beszerezni. Megszűnnek a pedagógus- képző intézmények körzethatá­rai. Az a jelölt, aki tavaly elő- felvételt nyert, idén újra felvé­telizhet más intézménybe, sike­res vizsgák esetén választhat, hol folytatja tanulmányait. Végül: az idén valamennyi tagozaton március elseje a je­lentkezési határidő, ám a Fel­vételi tájékoztató késése és más problémák miatt a felső- oktatási intézmények bizonyára elnézőbbek lesznek az esetleg néhány nappal később beér­kező anyagokkal. Pécsett nem lesz változás a POTE-n (tavaly mintegy két­száz elsőst vettek fel), a JPTE Állam- és Jogtudományi Karán (1986-ban 95 volt a keretszám) és a pillanatnyi helyzet szerint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán is marad minden a legutóbbiak szerint (tavaly 23 elsős kezdett). A JPTE Közgazdaságtudomá­nyi Karán idén is 100 körü­li létszám várható, az új első­sök informatikai szakot is fel­vehetnek majd az eddigieken kívül. A JPTE Tanárképző Ka­rán a főiskolai négyéves kép­zésben, a tavalyi szakpárosí­tások lesznek. A minisztérium­tól kapott pénteki tájékoztatás szerint az ötéves, egyetemi szin­tű tanárképzésben a következő szakpárok indulnak: magyar­orosz, magyar—olasz, magyar— angol, magyar—francia, ma­gyar irodalom—magyar nyelv, magyar—művészettudomány, történelem—orosz, történelem— angol, történelem—francia, tör­ténelem olasz, orosz—olasz, orosz-francia, angol-francia. A kettős idegen nyelvszakok újak, keretszámuk kicsi. A pécsi Pollack Mihály Mű­szaki Főiskolán szeptembertől nem indul szili ká t-vegyig ép é- szeti szak. Lesz viszont — első Ízben — műszaki—informatikai szak, építész és gépész szak­területen, ötven elsőssel. Három év múlva műszaki—informatikai üzemmérnök képesítés szerez­hető. A PMMF nappali tagoza­tán a többi szak változatlan. Bozsik L. Baranya megyei pedagógiai híradó Évente három alkalommal megjelenő híradót, tájékoztatót bocsát ki ezentúl a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet, A múlt héten megjelent lap címe Baranya megyei pedagógiai hiradó kék színű borítóján Martyn Ferenc grafikáját lát­hatjuk. Mint a Pedagógiai In­tézet igazgatójának, dr. Ber- noth Józsefnek beköszöntőjében olvasható, a lap célja „az is­kolák, oktatási-nevelési intéz­mények nevelőinek és vezetői­nek rendelkezésére bocsátani olyan közérdekű híreket, tud­nivalókat, amelyek növelhetik a tájékozottságot és eligazíta­nak a jobb működés szempont­jából lényeges kérdésekben". A most megjelent első szám­ban a pedagógiai intézet osz­tályainak, csoportjainak vezetői számolnak be az irányításuk alatt álló területről: így meg­ismerhetjük a pólyaválosztási­nevelési osztályt, a gazdasági csoportot, a szaktanácsadói osztályt, továbbá az informá­ciós központot. Megtudjuk, me­lyik munkatárs milyen területtel foglalkozik, azaz miben kérhetik tanácsát a pedagógusok. A december, március és szeptember hónapokban megje­lenő tájékoztató cikkeit a ti­zenkét tagú szerkesztő bizottság tagjai szervezik meg, gyűjtik össze. A híradót Tüskés Tibor- né szerkeszti. A hétszáz pél­dányban megjelenő lap közli majd a Baranya Megyei Ta­nács művelődési osztályának közleményeit, a Pedagógiai In­tézet híreit, a Megyei Könyv­tár, a Megyei Művelődési Köz­pont és más. együttműködő partnerek információit. A cikkek másik nagy csoport­ját a gyakorló tanárok írásai teszik majd ki. G. O. Kevesebb elmélet, több gyakorlat Kialakítja a speciális szakképzés rendszerét a Pécs Városi Tanács A középfokú oktatás szerke­zeti módosításának egyik nem sokakat érintő, de fontos ele­me az úgynevezett speciális szakképzés beindítása. A kise­gítő iskolát elvégzett tanulók­ról van szó. A tankötelezettség hazánkban 16 éves korig tart: eddig a kisegítő iskolákban végzett fiatalok úgynevezett továbbképző iskolákban tanul­tak. Az új oktatási törvény a normál és kisegítő iskolák Vili. osztályos végzettségét azonos­nak tekinti, és gondoskodni kí­ván arról, hogy speciális szak­képzés révén — kevés elmélet­tel és sok gyakorlattal - az üzemekben betanított szakmun­kás oklevelet szerezhessenek a fiatalok. Vagyis azok, akik az átlagnál lassabban fejlődnek, akik beilleszkedési zavarokkal küszködnek, akik hátrányos csa­ládi helyzetük miatt kisegítő iskolába jártak, 14 éves koruk után az alapismeretek szinten tartása mellett olyan szakmai ismereteket szerezhessenek, amelyekkel gyárakban, üze­mekben elhelyezkedhetnek. A kisegítő iskolában végzettek­nek csak egy része járhat szakmunkásképzőkbe: a töb- bieken akar segíteni ez a spe­ciális szakképzés, amely része a differenciált oktatásra törek­vő iskolai rendszernek. Mindez természetesen nem történhet meg az üzemek se­gítsége nélkül. Arra már ko­rábban is volt példa, hogy az arra alkalmas üzemek foglal­koztattak csökkent munkaké­pességűeket, de az utóbbi években ettől húzódoztak egyes termelő egységek, mert az egyes üzemrészek gazdaságos­ságát befolyásolja a csökkent munkaképességűek foglalkoz­tatása. Ezért az állam újab­ban adókedvezménnyel serken­ti vállalkozó kedvüket e téren. Ebben is és humanizmusuk­ban is bízott a Pécs Városi Tanács, amikor beszélgetésre, hívta az üzemek képviselőit, és segítségüket kérte a speciális szakképzés megszervezéséhez. Az elképzelések szerint a ta­nulók az egyik héten szakmai elméleti és közismereti órákat látogatnának, a másik héten szakmai gyakorlatot szerezné­nek az üzemekben. Ennek fe­jében a vállalatot kedvezmény illeti meg, és a vállalat része­síti mindazokban a juttatások­ban a tanulót, amiket a tör­vény előír: ösztöndíj (de lehet munkabér is), étkeztetés, uta­zás, munkaruha biztosítás stb. Az első megbeszélésre a Pé­csi Kesztyűgyár, a Pécsi Bútor­gyár, a Baromfifeldolgozó, a BÉV, a Tatarozó Vállalat és a Bőrruházati Vállalat képvise­lőit hívta a tanács. Néhányon azonnal vállaltak 3-5 tanuló képzését, mások a hónap vé­gére ígértek választ. Reméljük, hogy a kisegítő iskolában idén végzett mind a 40 tanulónak lesz helye valamelyik üzem­ben. G. T. Kolozsvári Grandpierre Miklós kiállítása A Pécsi Grafikai Műhely idei első vendége Kolozsvári Grand- pierre Miklós, aki ösztöndíjas­ként egy hónapig dolgozik a városban. Munkái január vé­géig megtekinthetők a Pécsi Városi Könyvtár Várkonyi Nán­dor fiókkönyvtárának kisgolé- riájában. Kolozsvári Grandpierre Mik­lós szabadfoglalkozású művész­ként dolgozik, 1975 óta a Fia­tal Művészek Stúdiójának és a Munkácsy Mihály Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének a tagja. Több önálló kiállí­tása volt itthon és külföldön, Svédországban, Franciaország­ban, az NSZK-ban. Most látha­tó rézkarcain és litográfiáin kü­lönös, szürreális világba nyer­hetünk betekintést. Lapjain a grafika klasszikus hagyományai­hoz kapcsolódó kompozíciós és technikai megoldásokat alkal­maz. Csőrrel, karmokkal ékes­kedő, indatestű alakjai szimbo­likus tartalmak hordozói. Ezek a furcsa antropomorf lények úgy illeszkednek organikus for­mákból, állat alakú figurákból, manierista maszkokból szerve­ződő közegükbe, mint a sejtek a szövetekbe. A Pécsi Grafikai Műhely ál­tal szervezett kamarakiállítás villanásnyi képet ad csak a művész munkájáról, s e kép öntörvényű, zárt világot sejtet. K. O. Népköztársasági ösztöndíjas Berlinben Zsuzsa, az eminens Minek annak német földön tanulnia, akinek eleve egyik onyanyelve a német? Gerner Zsuzsanna, a berlini Hum­boldt Egyetem 5. évfolyamos germanisztika szakos hallga­tója bátaszéki származású, a pécsi Leöwey Klára Gimnázi­um német nemzetiségi tagoza­tán érettségizett, és nemzeti­ségi ösztöndíjjal jutott ki a Német Demokratikus Köztársa­ság fővárosába.- Azért jelentkeztem és jöt­tem ide, hogy eredeti környe­zetben tökéletesíthessem a nyelvtudásomat, amelyet ké­sőbb másokkal is szeretnék megosztani szűkebb hazám­ban, Tolnában, Baranyában. (Zsuzsáról és családjáról tudni illik, hogy húga a tele­vízió német nemzetiségi adá­saiból ismert Gerner Évának. Nem csupán külsőre hasonlí­tanak egymásra; minden bi­zonyai a nővér jó példája is hatott Zsuzsára a pályaválasz­tásban. Éva ugyanis annak ide­jén szintén nemzetiségi ösztön­díjasként jutott ki az NDK-ba, ahol német—történelem szakon végzett.) a Berlin szívéberí^- a Franz- Mehring-Platzon lévő kollégi­umban beszélgetünk Zsuzsával. Meghitt fészek ez a szoba: kö­röskörül a hazát idéző képek, népművészeti apróságok, és persze sok-sok könyv, jegyzet.- Mit jelent a külföldön fa- tanulás egy magyar-német lánynak?- ötödik évem derekán ki­jelenthetem: megismertem egy baráti országot, népének meg­lehetősen viharos történelmét, legújabbkori törekvéseit, és mindegyre markánsabbá váló saját kultúráját. Itt, ebben az oiszágban - és bárhol külföl­dön — én mindenekelőtt ma­gyar vagyok, még akkor is, ha otthon két nép kultúrájának gyümölcseit élvezvén nőttem is föl. Amit viszont itt tanultam, tapasztaltam, amivel itt kétség­telenül több, gazdagabb let­tem, azt szeretném hazámban, elsősorban a dél-magyarorszá­gi németek között hasznosítani.- Az utolsó évfolyam a dip­lomamunka elkészítésének az ideje. Mit választott témájául?- Szívem szerint a magyar- országi franknémet nyelvjárás­ról értekeztem volna, csakhogy az ember nem mindig választ­hatja azt, amit szeretne. Így lett a témám a XVI. századi né­met nyelv. Azt igyekszem kide­ríteni, hogy miként használták akkoriban a főnévi igeneve­ket. Izgalmas ez is, hisz tanul­mányozhatom a XVI. századi eredeti német irodalmat, Lu­ther, Münzer műveit, az akkori paraszti okleveleket.- Kérem, mutassa be az it­teni ösztöndijaséletet! Ho­gyan élnek a magyar lányok, fiúk az NDK egyetemein, fő­iskoláin?- Három és fél évtizede ta­nulnak külföldi ösztöndíjasok az NDK-ban, ezrekre tehető az itt végzett magyarok száma, akik mindenekelőtt az otthoni „hiányszakmákból" (pl. elekt­ronikus alkotóelemek, nyomda­ipari technológia, hírközlési közgazdász, gazdasági kiber­netika és más szakok) vittek haza diplomát, továbbá a né­met nyelv mondhatnám anya­nyelvi szintű ismeretét, a szor­galmasabbak még egy, két, sőt három nyelv felsőfokú ismere­tét. Jómagam például még an­golul is tanulok. Alapösztöndí­junk 350 márka, azaz 2135 fo­rintnak megfelelő összeg, ami az itteni körülményeket, árakat te­kintve tisztességes summa. A kollégiumért, a fűtést, világí­tást, ágyneműt is beleszámít­va, 10 márkát fizetünk. Arány­lag olcsó az élelmiszer, a könyv, a jegyzet, a színház- és mozijegy, a közlekedés. Jut arra, hogy rendszeresen haza­járjunk. Az a társunk, aki szor­galmasan tanul, tanulmányi ösztöndíjat is kaphat, jó száz márkával is megtoldhatja oz alapját. — Jómagam három éven át tagja voltam a nemzetközi di­ákbizottság titkárságának, a kulturális ügyekkel foglalkoz­tam; ezenkívül a berlini ma­gyar diákok tánccsoportjával is rendszeresen föllépek, segí­tek az utánpótlás betanításá­ban. Az NDK-ban tanuló, dol­gozó magyar fiatalokat külön országos KISZ-bizottsóg fogja össze, még rendszeresen meg­jelenő újságot is írunk.- És a végzés után hol log dolgozni?- Elsősorban nemzetiségi te­rületen szeretnék dolgozni, ott, ahol fölnőttem; vagy a pé­csi rádióstúdióban vagy a vá­ros egyetemén oktatóként.- Vonz a felajánlott lehető­ség is, egy itteni aspirantúra, amelyhez már segítőtársakra leltem a pécsi Janus Pannoni­us Egyetem és a Humboldt Egyetem részéről. Berlini beszélgetésünk után ért utál a hír, a magyar nagy- követség ösztöndíjas-felelősé­től tudtam meg Gerner Zsuzsa - miután átlagos tanulmányi eredménye jeles - pályázatá­val elnyerte a Magyar Népköz- társaság ösztöndijat: havonta 719 márka illeti meg. Kulcsár László Celladam Miért, miért sem, minálunk pár évenként előáll egy-egy olyan ügy, amelyben adva van egy új gyógyszer és nem szak­mabeli feltalálója, továbbá tel­jes apparátusával az egészség­ügy. A két fél, no és a nem ke­vésbé érdekelt gyógyulni vá­gyók között közvetíteni próbál a tömegtájékoztatás (többnyire a feltaláló oldalán elkötelez­ve). A közönség, azaz a gyó­gyulni vágyók izgatottan figye­lik a fejleményeket. A küzde­lem tart hónapokon, éveken át, a felek lövöldöznek egymásra parittyával, ágyúval és paradi­csommal. A közírókat, újság író - kát elmarasztalják, mondván, már megint olyasmibe ütik az orrukat, amihez nem értenek. Az is elhangzik, hogy az egész hajcihőt tulajdonképpen a toll- forgatók csinálják, s végül, mit tesz isten, pardon, jól működő intézményeink, a piacon mégis­csak megjelenik az erősítőként használandó csepp, kapható lesz az égés elleni szer, kiad­ják a korábban kuruzslónak ki­kiáltott orvos könyvét a reform­konyháról. Most a Celladam sorsát fi­gyelhetjük itt a pálya szélén. Feltalálója, Kovács Adóm a rák gyógyításához akar hozzájárul­ni, csak kissé rögös az útja odáig, hogy egyáltalán meg­mutassa, mit produkált. A leg­utóbbi Hírháttérnek a Cella­dam volt egyedüli témája. Egy hónapja a Magyar Rádió su­gárzott kétórás dokumentum- műsort, amiből kiderült, hogy a Celladam-sztori egy újabb ma­gyar kálvária története, Kovács Adóm pedig egy újabb „nehéz ember". De most — Mester Ákosnak hála - kiderült, hogy Kovács Ádám meg a sok felelőtlen köz­író, újságíró eddig csak réme­ket látott. Merthogy a három éve kezdődött Celladam-ügy- ben teljes a rend és a harmó­nia. Senki sem zárkózik szak­mai gőgjébe, senki sem fél az újtól, a mástól, nem félti tekin­télyét, nem tologatja az aktá­kat, hanem idejében tájékozó­dik és villámsebesen dolgozik azért, hogy kiderüljön végre klinikailag is, mit ér a Cella­dam. Hogy kutatói még mindig saját költségükből fedezik a kutatásokat? Hja, kérem, ha ez az úri passziójuk, akkor hadd te­gyék. Februárra produkálni kell bizonyos vizsgálati eredménye­ket, amelyek perdöntők lesz­nek. A Celladamról szó esett a budapesti rákkongresszuson, tud róla és már segítségét is ajánlotta a Ciba-Geigy meg a Bayer-Pharma cég, érdeklődik a külföld. Dőljön el bárhogy is a Cel­ladam dolga, egy valami me­gint kiviláglik a történetből. Hogy részint tettekre, vállalko­zásra, gyorsaságra buzdítják honfitársainkat, de ha előáll­nak, akik ezt a buzditást ko­molyan veszik, akkor mindig akad valaki, aki taposni kezdi a féket. Kovács Ádám azt mondja, meg akarja mutatni, hogy itthon is sikerre lehet vin­ni egy fontos találmányt. Én neki szurkolok, azaz annak, hogy becsületes mérkőzésen derüljön ki minden hasonló esetben, hol az igazság. G. O.

Next

/
Thumbnails
Contents