Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-16 / 15. szám
1*., péntek Dunántúli napló 9 Egy kamion banán Antwerpenből Van elegendő, nehéz a szállítás flt jy y ___ _ JLJKL !Sf yr gg ggr gg m at i fl CV nfiftO01 djjhaKjtMW^%WW Kirakják a vagonból a Mohácsról érkező lisztet a raktárbázison Több hónapra elegendő készletek a Fűszert raktárbázisán Az utóbbi napok időjárása és útviszonyai körvonalaiban már-már megrajzolták azt a helyzetképet, hogy előfordulhat olyan átmeneti, rövid időszak, amikor egy-egy megyében a lakosság élelmiszerellátását csak raktárakban felhalmozott készleteiből oldhatjuk meg. A Mecsek Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat pécsi raktárbázisán megnéztük, hogy nálunk mi a helyzet.- Az elmúlt napokban alig- alig érkezett hozzánk szállítmány a megyén kívülről — mondja Balogh Balázs, a Mecsek Füszért raktárbázisának igazgatóhelyettese. — A fő élelmiszercikkek legtöbbjéből azonban több hónapra elegendő készletünk van raktáron. így cukorból 180 vagon, sóból 700 vagon, rizsből 400 mázsa, lisztből 700 mázsa, de ez utóbbiból folyamatos az utánpótlás napi háromszáz mázsával. Amiből nagyon kevés van, az az étolaj és a margarin. A tízezer flakon étolaj és 7,5 mázsa margarin egy napi készletnek felel meg. A közületek számára szállítandó Vénusz margarinból mintegy 90 mázsa a készlet. Az iparnál van bőven tartalék ezekből is, csak a szállítás hiányzik az útviszonyok miatt..Az étolaj- és margarinkészletünket úgy szállítjuk ki, hogy mindenhova jusson kevés belőle. Két 10 tonnás gépkocsi indul Budapestre margarinért: ha visszaérnek, hétfőtől újból tudunk szállítani. Ugyanez a helyzet az étolajjal is. A Mecsek Füszért árukiszállításaiban nem volt nagyobb fennakadás és elmaradás szerda estig. A tegnap reggel a BSZV 17 darab 5 tonnás tehergépkocsit állított ki, a csütörtöki 37 fordulóhoz azonban 24 kocsi kellett volna. Ha késéssel is, de végül a hiányzó kocsik is munkába álltak. Pécsen kívül Komlóra, Pécsváradra, s 26 viszonylag távolabbi községbe szállítottak árut. Azok a gépkocsivezetők, akik a megye- székhely közeli Görcsönybe, Pellérdre, Egerágra indultak, természetesen sokkal kevésbé izgultak az útviszonyok miatt, mint azok, akiknek az úticéljuk Drávaszabolcs, Drávapalkonya, Drávacsepely, Gordisa, Matty. Siklós, Nagytótfalu, Kistótfalu, Kiskassa, Szőkéd, Áta, Újpetre, Kisherénd és Pettend voltak. Nem csoda: a pécs-szigetvári 36 kilométeres útra a tapasztalatok szerint 1 óra tíz percnyi menetidőt számított az egyik gépkocsivezető. Szerdán Pécs területén a Mecsek-oldalban három üzlethez nem tudott eljutni a tehergépkocsi, s tegnap reggel a csúszós út miatt nem merte vállalni a szállítást a gépkocsivezető a Hunyadi útra és a Szőlő utcába. S bár igaz, hogy más megyékből most vajmi kevés szállítmány érkezik közúton, de azért érkezik. Meglepő módon a tél által legjobban sújtott megyékből való gépkocsik parkoltak a raktárbázis udvarán: az egyik a Borsod megyei II- lancsról hozott sósavat, a másik Veszprémből konzerveket, vodkát, teát, zoknit. Az udvaron parkolt a Hungarocamion pótkocsis Volvoja is: 18 tonna banánt hozott Budapest érintésével Antwerpenből. D. I. Fotó: Cseri László Sűrűn csengtek tegnap a telefonok a Pécsi Sütőipari Vál- lakatnál, sokan érdeklődtek, hogy e rendkívüli időjárási viszonyok között milyen lesz a kenyérellátás. Dr Csaba István igazgató mindenkit megnyugtatott. — Dolgozóink várakozáson felüli felelősségtudatról tettek tanúbizonyságot, hisz éppen úav bejöttek dolgozni, mint máskor. Ennek köszönhetően fennakadás nem volt a termelésben, a szokásos napi 350 mázsás kenyérmennyiséget lesütöttük, s péksüteményekből is annyi készült, amennyit megrendeltek. A kenyérgyártó sor, mely más napokon pihen a délelőtti órákban, most teljes lendülettel dolgozik, a szomszédos A zord idő kemény munkát követel raktárban a friss, forró kenyér illata tölti be a teret. — Nem szabad, hogy hiány legyen kenyérből, ezért pótsütéssel 65 mázsa kenyeret készítünk, így a többletigényeket is kielégítjük, — hangsúlyozza az igazgató. A raktár előtti rámpa elé egymás után érkeznek a kenyérszállító kocsik, a tegnapi napnak sok hőse volt, de vitán felül áll, hogy azok a gépkocsivezetők és rakodók, akik kora hajnaltól a várost járták, hogy eljusson a boltokba a kenyér, megérdemlik ezt a jelzőt. Elzárva a külvilágtól Élelembeszerzés szánkóval Nem kellett Pécstől messzire menni, hogy a külvilágtól több napja elzárt embereket találjunk. Szerencsére segítenek saját magukon. A közigazgatásilag Pécshez tartozó Borbálatelep és Lámpásvölgy között az életnek tegnap délelőtt is alig volt nyoma. Csupán a Mecseki Szénbányák külfejtési bányaüzemétől induló megrakott autók kapaszkodtak a jeges úton Pécs- bányatelep felé. Lámpásvölgyig néptelen volt az a keskeny nyomsáv, amelyen nagy nehezen azért megközelíthető az úgynevezett erdészház. Juhász istvánék laknak benne. — A lányom és a kisebbik fiam hétfőtől nem tud iskolába menni, a nagyobbik fiam pedig ma hiába gyalogolt a több kilométerre lévő buszmegállóhoz, a bányászbusz nem jött, s így nem tudott eljutni az István-aknához, ahol dolgozik — meséli az előbbieket a viszontagságos hét legfontosabb eseményeiként Juhász Istvánná. — A férjemet az Erdészet autója viszi el minden reggel munkába. Szemben az erdészházzal szolgálati lakásban él itt még két család. Az egyik Tóth Lászlóéké. A tízhónapos kis Lacikát szombaton orvoshoz kellett hirtelen vinni. Csak taxis volt hajlandó az „istenhátamögötti" vidékre jönni. A buszok hébe-hóba járnak a havazás kezdete óta. A Lámpásvölgy-Alsógyükés határán található kis bolt kedden néhány órát nyitva volt, akkor kenyeret lehetett kapni ott, de tejet nem. Azt ugyanis nem hoztak a szállítók. A boltban kenyeret is csak módjával árultak, hogy jusson mindenkinek. Például Juhászék, az ötfős család, összesen két kilóhoz jutottak. Akadtak, akik szombaton vásároltak utoljára a boltban, mert nem találták el az alkalmi nyitvatartás időpontját. Három-négy kilométerre van a legközelebbi bevásárlóhely — mondja Bányai László. — Múlt hétvége óta nem tudjuk beszerezni a szükséges élelmet. Már a buszok sem közlekednek. A feleségem nyugdíjasként még tanít a Hősök terén az általános iskolában, de igen kétséges, hogy eljut még ma oda. A jégen idősebb komáknak képtelenség elgyalogolni Borbálatelepig, a fiataloknak szánkóval még tűrhető. Juhászék iskolából otthonmaradt két gyermeke például így hoz élelmet a családnak. A 122. számú élelmiszerbolt előtt megállunk, a rácsok között a nyitvatartási időt böngészve. Csütörtökön nyitva 7-től 15.30-ig. Ennek ellenére délelőtti .ottjártunkkor zárva találtuk. A boltvezető valahol fenn lakik, mutatnak Középgyükés felé a lámpásvölgyiek, talán ő sem tud lejönni a jeges havon, magyarázzák, hiszen ötvenhárom éves. (Megjegyzendő, hogy az esetleg érkező szállítmányt így nincs is aki átvegye!) Juhászék, Tóthék mégsem elégedetlenkednek a mostoha helyzetük miatt. Valahogy megoldják az élelem beszerzést. Olyan szép itt tavasztól késő őszig, hogy inkább elviselik ezt a néhány hetet — vallják egyöntetűen. L. Cs. K. — Három óra óta négy fordulót tettünk meg, 35 üzletbe vittük ki a kenyeret, azt ne kérdezze, hogy milyen körülmények között. Az utak, mint a jégpálya, örültem, hogy lépésben tudok menni — mondja Kocsis Miklós gépkocsivezető. — Nem tudunk a boltok közelébe állni, a nagy hó miatt vinni kell a rekeszeket, hisz nem csúsztathatjuk, bizony nehéz dolog — teszi hozzá Rá- di István rakodó. Horváth Lajos gépkocsivezető és társa a Mecseken lévő üzletekbe viszi a kenyeret. _ - Gyakran csak nagy kerülővel jutunk a megrendelőkhöz, a kocsi kerekeire hóláncot szereltünk, ennek ellenére még ásnunk is kellett. Most már több órája dolgozunk, de salak- vagy sószóró autóval még nem találkoztunk ... A vállalat 24 kenyérszállító kocsija szünet nélkül járta a várost, de az erőfeszítések ellenére nem sikerült délelőtt mindenhová eljutniok. A pécs- bányai 151-es üzletben 11 órakor még nem volt kenyér. A szerződéses üzlet vezetője azonban segített magán - pontosabban a környéken élőkön -, saját gépjárművével ment kenyérért. A Baranya Megyei Sütőipari Vállalat igazgatóját nem találtuk tegnap a központban. Bár valamennyi üzemükkel rádión keresztül folyamatosan tartják a kapcsolatot, Fazekas István mégis úgy tartotta jónak, ha ezen a napon személyesen is látogatást tesz Komlón és Pécsváradon. A vállalat „ügyeletese” Lämmer János főmérnök épp a komlói üzem részére igyekszik segítséget szerezni: — Ha két napon belül nem kapunk fűtőolajat - mondja — vasárnap már nem tudunk kenyeret sütni. A lisztszállítással is voltak gondjaink, de úgy tűnik, az most megoldódott, a BÉV-től kaptunk egy négyke- rékmeghajtású kocsit. A tegnapi nap meglehetősen próbára tette a vállalat üzemeit, dolgozóit, szerencsére a gyártósorok működtek. A 12 pékségben 700 mázsa kenyeret és 300 ezer péksüteményt, 10-15 százalékkal több terméket állítottak elő, mint általában szoktak. — A járatok mindenhova időben elindultak - mondja a főmérnök. - A rossz útviszonyok miatt azonban jelentős késéssel jutottak célba. A mó- gocsi üzem gépkocsija, például még tegnap meghibásodott, a helyette kapott komlói jármű pedig az árokba fordult. A mágocsi tsz segítségével 1 óra késéssel jutott el a kenyér a boltokba. R. N.—F. D. Nyolcan-tízen álltunk tegnap reggel Komlón, a Petőfi téri megállóban, vártuk a buszt. Jött is aránylag pontosan. Előbb azonban egy sárga Rába fröcskölte ránk a kásás havat. A zsúfolásig telt komlói járat — nyergében Nagy Pál gépkocsivezetővel — különösebb nehézség nélkül hagyta el a várost. A kényelmetlen utazás, tömegnyomornak titulált mindennapi állapot megszokott dolog errefelé. A reggeli csúcs gondjain még az időjárás sem igen változtat. Akár fúj, akár esik a kökö- nyösi megállóban rendszerint sok az utas, akikkel a szívtelenebb sofőrök gyakran megteszik, hogy meg sem állnak. Tegnap nem így történt, sokak számára mégsem kedvezően ért véget ez az utazás. Néhány kísérlet után ugyanis kiderült, hogy a busz a sószórót nem látott, tükörsima jéggel borított úton nem mehet tovább. A helységnévtáblától alig párszáz méterre a kanyargós, meredek úton még gyalogosan is nehéznek tűnt a közlekedés. Félnyolc tájban kialakult az ilyenkor szokásos kocsisor, megjelentek az ügyeskedők, a vagányok, a felelőtlenül előzgetők. Az élen keresztbefordult egy Ikarusz, vezetője hiába igyekezett egyenesbe hozni a járművet, a helyzet egyre rosszabb lett. A komlói busz pilótája mindent megpróbált, előkerült a lapát, az utasok kiszálltak, tolták, taszigáltáka járművet, de hiába. A kerék csak pörgött a jégen, és az autó vészesen csúszott visz- szafelé. Néhányon elindultak előre híreket szerezni, de a többség inkább a város felé vette az irányt, hazament. Hamarosan megjelentek az úton a pécsi buszok utasai is, vasasi bányászok, a kórház, a rendelőintézet dolgozói. Nyolc óra tájban Buda- fa és Komló között olyan gyalogos forgalom volt, mint egy átlagos napon Pécs belvárosában. A fagyos úton a Komlóról mentésre küldött Tátra teherkocsi is csak ügy- gyel-bajjal boldogult. Az első sószóróval egyszerre érkeztünk a budafai kereszteződésbe. Kis Tóth Emil gépkocsivezető, amikor meghallotta, hogy négy busz és két teherautó vesztegel közvetlenül előtte, a kanyar után, rögtön útnak indult. Autónk nyomában csakhamar megváltozott a táj képe, megindultak a kocsisorok. Az első komlói hóekékkel kilenc órakor találkoztunk, addig a Közúti Igazgatóság egyetlen járműve tartotta a frontot. A sószóró pilótája egy-egy bonyolultabb „ügynél" a lapáttal is dolgozott. Tolatásnál, fordulásnál az újságíró volt a navigátor, így esett, hogy a zuhogó esőben nem vette észre a leselkedő veszélyt és nekiütközött a hó alatt lapuló betontömbnek. Nagy baj nem esett — igaz az újságíró szája felrepedt — de tiszta lett az út, sőt ez az írás is elkészült! Ferenci Demeter leges úton Viszont... Végre sokan otthon hagyták a gépkocsijukat - a kertvárosi Shell-kútnál alig-alig volt, aki tankolt. Nem jártak a szokott sűrűséggel a helyijáratú buszok - jártak viszont a taxik. Fáradt szemű sofőr várt, már mérgelődni sem volt kedve a gyalogosok miatt, inkább egészen lassan haladt, „mert hirtelen lépnek le a járdáról, s ahol eszükbe jut, engem viszont fenyeget a szabály: nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel hajtottam...” - mondja. Ez tegnapelőtt reggel volt. Tegnap, amikor jégréteggé fagyott a lehulló eső, a „kockásoktól" várt egy fiatalember. Vastagon súlyosodon a jégréteg a kocsiján, „elnézést kérek, de most álltam ki, még a fűtésem is nulla ..." A temetőnél megálltunk, meleg vizért ment, azzal mosta le az ablakokról a jeget, hogy valamennyire lásson. „Elpattanhat az üveg!", figyelmeztetem. „Lehet, viszont mennem kell..." Két személygépkocsi csússzon el egymás mellett, egyikőjük talán a fékre lépett, azért farolt meg, az öklét rázza. A taxisok CB-rádióján viszont könnyű, nyugodt lérfihang: „Menjél csak a Kertvárosba. Okosan, lassan ..." Ez tegnap reggel volt. Mondhatnék nagy szavakat: ezekben a napokban hogyan dolgoztak a taxisok. De hát nem csak ők. A nagy szavak pedig feleslegesek. „Reggel óta...” - bólint a taxis. „Ilyen útviszonyok mellett?" - hökkenek meg. „Tudja, hány szülőt vittem a gyerekével?" — kérdez vissza. Ez tegnapi eset volt. Lámpásuölgy is Pécshez tar taxiik
