Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-14 / 13. szám
/ 1987. január 14., szerda Dunántúli napló Az új tanévtől Két tanítási nyelvű gimnáziumok Pécsett olasz. Mohácson francia Két tannyelvű gimnáziumi osztályokat szervez a Művelődési Minisztérium az új tanévben: azt jelenti ez, hogy a szokásos teljes gimnáziumi tananyagot (egy-egy tantárgy kivételével) angol, német, francia vagy olasz nyelven tanulják meg a gyerekek. S hogy erre alkalmasak legyenek, az első évet megelőző — az oktatás szaknyelvében nulladik évnek nevezett esztendőben — csak a nyelv tanulásával foglalkoznak, illetve néhány tantárgyban a tudás „szintentartása” folyik. Az ötödik év végén következő érettségi viszont nyelvvizsgát ad (közép- vagy felsőfokút, az eredménytől függően), és a nyelvtudás adta előnnyel jelentkezhetnek a tanulók egyetemre, vagy helyezkedhetnek el a legkülönbözőbb szakmákban. A nyelvtudás nem feltétel a jelentkezéshez, a felvételi tesztlapok is a matematikai tudás, a gondolkodási készség, a kreativitás, az általános szövegértés és -értelmezés, a nyelvérzék és az értelmi fejlettség szintjét méri. Az ország hét ilyen gimnáziumából kettő Baranya megyében indul szeptemberben: a magyar-olasz tannyelvű a pécsi Kodály gimnáziumban, a magyar—francia tannyelvű a mohácsi Kisfaludy Gimnáziumban. Hogy hol kezdődhet ilyen oktatás, az függött az illetékes megyei és városi tanácsok támogató hajlandóságától és az iskolák vállalkozó kedvétől, ám a Művelődési Minisztérium csak alapos vizsgálat után adta meg az engedélyt ott, ahol úgy látta, megvannak a színvonalas munka feltételei. A mohácsi gimnáziumban erről beszélgettünk dr.' Madár József igazgatóval. Franciaországból érkeznek tanárok — Különös előzményei nincsenek nálunk éppen a francia nyelv oktatásának — mondja az igazgató, — bár franciát is tanulnak gyerekeink az orosz, angol és német mellett. De általános eredményeink úgy látszik, megbízhatóvá tesznek bennünket erre a kísérletre, és ennek nagyon örülünk: ez a minisztérium és a megyei tanács bizalmát jelenti. Meg a városét is, amely anyagi áldozatot hoz ezért.- Tanterem, nyelvi labor, kollégiumi hely - mind-mind szükséges. Meglesznek-e szeptemberre a szükséges feltételek?- — A legszükségesebbek igen. Harminckettes létszámú osztállyal indulunk, tehát öt évig évente egy-egy új tanterem kell. Ezt szervezéssel meg tudjuk oldani. Kijelöltük a nyelvi labor helyét (a nyelvtanulás nem osztálykeretben, hanem kiscsoportokban történik), rövidesen kezdődik az építés, átalakítás. A zártláncú video csak később készül el, de enél- kül tudunk tanítani. A vidékieket most a régi kollégiumban tudjuk elhelyezni, ha elkészül az új, akkor ott lesz a helyük.- Kik fognak tanítani a francia nyelvű osztályban? — Három franciaszakos tanárral tárgyalunk most, és érkezik egy francia lektor, majd a következő két évben is egy- eqy tanár Franciaországból: a három külföldi állampolgárnak a városi tanács ad lakást. Tanulóinknak úgy kell tudniok a nyelvet, hogy a magyar nyelv és a kémia kivételével minden tárgyat franciául tanulhassanak, ezért például a nulladik évben heti 20 óra francia lesz, 3 óra testnevelés, 2 óra műszaki ismeretek, 1—1 matematika, magyár, orosz és osztály- főnöki óra. fl tanulmányi átlagot nem kérték A jelentkezési lapokat Mohácsról a napokban továbbították a megyei tanács művelődési osztályára. Az írásbeli felvételik a hónap végén Pécsett lesznek összevontan különböző nyelvek és megyék számára, míg a szóbeliket már az illető gimnáziumban tartják februárban. Nyolcvankilencen jelentkeztek a 32 mohácsi helyre — Budapest kivételével — az ország minden részéből Abdától Fehérgyarmatig. Különösen sok jelentkezési lap érkezett Komárom és Feiér megyéből. Az ide igyekvő nyolcadikosok között van több mohácsi és városkörnyéki is, ám a vártnál kevesebb a pécsi. A jelentkezők között egyetlen társadalmi réteg sincs nagyobb súllyal képviselve a többinél: orvos, tanár éppen úgy van a szülők között, mint magánkisiparos, tsz-tag és gyári munkás. Nem tudjuk viszont, hogy milyen a jelentkezők tanulmányi átlaga, mert a Művelődési Minisztérium nem kért ilyen adatot és nem kért az iskolától jellemzést sem a tanulóról. Segit a tanács — Az első nekifutásra csak a gondokat láttuk a vállalkozásban — mondja őszintén c,r. Németh Elemér, Mohács Város Tanácsának elnöke. - De azt is tudtuk, hogy egy ilyen osztály rangot jelent a városnak, meg kell tehát tennünk érte mindent, amit lehet. Az első: a kollégium. A VII. ötéves tervben 160 személyes kollégiumra volt tervünk, pénzünk és ígéretünk állami cél- támogatásra. Ennek építését most előrehozzuk úgy, hogy 1989. szeptember elsején már működjön. Ha a megyei tanács nem tudná időben adni a támogatást, akkor mi megelőlegezzük az összeget. Azt a javaslatot terjesztjük a tanácsülés elé, hogy a sportcsarnok és a kollégium együtt épüljön fel, és ehhez lakossági kötvényt bocsássunk ki. A kollégiumot bővíthetőre tervezzük. De egy francia osztályhoz így is csak húsz kollégiumi helyet tudunk adni, hiszen szakmunkástanulóknak, technikumi hallgatóknak is helyet kell biztosítanunk a kollégiumban. És a város vállalta természetesen a meghatározott időre Franciad országból érkező tanárok számára a berendezett lakást is. — Szeretném hangsúlyozni, hogy a francia nyelvű osztály vállalása nem megy az iskolában az alapképzés rovására: a Kisfaludy Gimnázium éppen úgy ellátja feladatait, mint eddig. Ugyanakkor az egész iskola számára jelenthet hasznot: nemcsak azt, hogy iskolánkat megismerik az országban, hanem, hogy a francia osztály megindulásával létesült nyelvi laboratóriumot, videoláncot a többi nyelvtanár, az egész iskola használhatja - mondja búcsúzóul dr. Madár József. G. T. Tanulunk, de meddig? Angolóra a TIT nyelvi laboratóriumában. Fotó: Sági Tamás A lustaság ára TIT-ben, Iskolában, magántanárnál? öt éve tanítok a TIT-ben nyelvet, elsősorban kezdőknek és csak üzemi tanfolyamokon. Ahogy mondani szokás: van némi rálátásom a dolgokra. Rájövök, egyre népszerűbb a nyelv, egyre többféle lehet, szerencsére, a motiváló erő: külföldi utak, h< bbik, nemzetközi szakirodalommal, video és a többi. Mégis mindahányszor megdöbbenek. A lelkes kezdeti nekigyűrkőzés után lankad az érdeklődés, elelmaradoznak az emberek. Indokuk szintén sokféle. Eszembe jutott a hasonlat: a nyelv- tanulás olyan, mint egy szép nő (férfi), meglátja az ember és elgondolkozik, de szívesen lennék vele néhány órát, aztán, mikor küzdeni kell érte esetleg - akkor mást választ és a későbbiekben folyton sóvárog az elszalasztott lehetőségért . .. Pedig manapság hazánkban igazán sokféle lehetőség lehet a nyelvtanulásra. Középiskolákban az orosz mellett kötelező egy másik idegen nyelv is, a TIT a lehető legkülönfélébb alkalmakat nyújtja, Kiscsoportokban, óránként átlag 15-20 forintért. Léteznek ma már intenzív tanfolyamok, kimondottan turisztikára irányuló kurzusok, külön csoportok nyugdíjasoknak és közép- iskolásoknak. És harmadik, nem elhanyagolható tényezőként megemlíthetjük a szaporodó, nyelvtanítással foglalkozó géemkákat és magánosokat. Itt borsosabbak az árak. Nem ritka a magánórák 200- 250 forintos tarifája. Az eredomt Falu a Hóban Teríti, fújja be a hó az országot. Ezt hívták valaha vendégmarasztaló időnek, hiszen ha valaki ottfelejtette magát netán az újévi vendégségben, bizony akár a farsangot is ugyanott ülhette meg. Ma már ritkábban illetjük ezzel a kedélyes, de mindent magában foglaló névvel a januári ítéletidőt. „Támad a tél", „Tél tábornok újabb rohama” — mondatja televíziós kollégánkkal az újságírói lelemény minden egyes januárban, a mostaniban is. A televízió téli tudósításai közül egy vidéki riport tűnt ki az elmúlt napokban. A híradó stábja ugyanis elment egy Mátra-környéki faluba, arra a vidékre, ahol a baranyainál jóval korábban, és jóval kegyetlenebbül kezdődött meg a tél. Benéztek egy disznóvágásra, de csak kis időre, tovább mentek, hogy megkérdezzenek egy családapát, van-e tej, kenyér a faluban. Igenlő volt a válasz, jó a falu boltja, minden megvan a faluban az élethez', iskolájuk, körzeti orvosuk is van. Aztán láttunk kannávaj kútramenő lányokat, hóval küszködő férfiakat egy másik faluban. Megkérdezték őket, boldogulnak-e, és igen volt a válasz. Kamera- és mikrofonkészre igazított merev nyilatkozatok helyett a Mátra-vidék ízes beszédét hallottuk tőlük. Pár perc volt az egész, mégis az életet hozta a képernyőre a riport, ennek az országnak a polgárait. Töbmény viszont nem garantált, ennyi pénzért sem. ötéves tapasztalataim szerint a számonkéréssel kapcsolatban is ördögi körrel állunk szemben. Például: én, mint nyelvtanár nem vonhatok senkit felelősségre, ha hiányzik az óráról vagy ha nem készült rá fel, ugyanakkor furcsa, hogy az önként nyelvtanulásra jelentkezetteket külön nógatni kell. Pedig sokszor ez a helyzet. A TIT Pécs Városi Szervezeténél elmondták, hogy terveznek házivizsgákat, nem elriasztásként, inkább valami mérceként állna néhány óra után a résztvevők előtt. Ugyanígy megszervezik a közeljövőben a TIT-nél, Baranyában tanító nyelvtanárok számára a szaktanácsadói rendszert. Foglalkoznak önálló nyelvtanári státusok létesítésével is. Hiszen, ahogy több, a budapesti helyzettel foglalkozó rádióriportból is kiderült, egyre kevesebben vállalják a nyelvtanítást a TIT-ben ennyi pénzért. Inkább magánkezdeményezéseket indítanak. A TIT kezét pedig kötik a szabályzók: a fix óradíj, „tól-ig”-ek és egyebek. Igen, mindez a nyelvet elsajátítani szándékozót nem érinti, vethetnénk fel, csak az érdeklődő is felkaohatja a fejét a számadatokon: bár egyre növekszik a mennyiségi érdeklődés a nyelvvizsgák iránt, a sikeres vizsgák aránya alacsony: alapfokon 75-80 százalék, középfokon 50, míg felsőfokon mindössze 25 százalék a sikeres vizsgák aránya. Pécsett is lehet vizsgázni angolból, németből, oroszból, franciából - alap- és középfokon. Idén 375-en próbálkoztak összesen, több mint kétszer annyian, mint a tavalyi pécsi premieren. Mint bármely más helyen, itt is az angol és a német volt a legkedveltebb nyelv. Mivel az írásbeli feladatokat a fővárosban állítják össze, ott is javítják, és a kéttagú bizottsáa egvik tagia mindig más városból való és nem utolsósorban, mert Budapestről küldik szét az értesítéseket, Pécsett nem tudták, hogy mennyien vették sikerrel tavaly Baranyában az akadályt. Beszéltem jó néhány szakemberrel a tapasztalatokról és a beszélgetés egy pontján valamennyien mélyen a szemembe néztek és közölték: hiába az egyre több nyelvtanulási forma, hiába a sokféle színvonalas tankönyv és hangosképes segédanyag, aki otthon nem foglalkozik folyamatosan a nyelvvel, kevés sikert remélhet. A megállapítás közhely- szerű, de nincs jobb módszer továbbra sem. Küzdeni kell. Valami hasonló summázata lehet annak a múlt héten tartott tanácskozásnak is, amelyen a TIT megyei szervezetének idegennyelvi szakosztálya megtárgyalta elmúlt öt évi munkáját. A kérdésekre adott válaszában dr. Sipőczy Győző, az Idegennyelvi Továbbképzési Központ igazgatója, az Állami Nyelvvizsgabizottság elnöke elmondta, hogy tavaly 22 ezren próbáltak nyelvvizsgát szerezni az országban, közülük 6 százalék pályázott felsőfokra. Ezt az arányt kicsinek, a jelentkezők számát pedig — főként a viszonylag kevés sikeres vizsgaszám miatt, soknak tartja. Megtudtuk, hogy igyekeznek beszédközpontúvá tenni a vizsgákat, így közép- és felsőfokon a teszteken és fordításokon kívül nagyobb hangsúlyt kap a magnótekercs alapján történő beszélgetés és a kötetlen kérdés-felelek. Dr. Sipőczy Győző, bárhogy is tettem fel a kérdést, a rutin, a vidéki nyelvtanárok tapasztalatának hiányával magyarázta, hogy Budapesten kívül nincs pillanatnyilag máshol felsőfokú nyelvvizsga. Mikor elmondtam, hogy rutint csak a nyelvvizsgákon szerezhet az oktató, biztosított arról, hogy terveik szerint két év múlva Pécsett is lehet felsőfokú nyelvvizsgát tenni. Addig viszont sokat kell tanulni a hallgatóknak, akár szakirányú, akár más nyelvvizsgát kívánnak tenni, mert lehet kritizálni az ország lakosságának nyelvtudósi színvonalát. de egyéni erőfeszítések nélkül ez sosem lesz jobb. Bozsik László A Magvető Kiadó jubileumi kötete Kortárs magyar irodalmi mű- röviden szólt az 1955-ben ala- vek kiadásának műhelye, a kult kiadó munkájáról, kiemel- Magvető Kiadó ötezredik kö- ve, hogy a több mint három tétét — Temesi Ferenc Por évtized alatt a gondozásukban A—K-ig című lexikonregényét kiadott könyvek 86 millió pél- — kedden mutatták be Buda- dányban jelentek meg. Az ötpesten az Illyés Gyula Könyves- ezredik kötet szerzője Szege- boltban. den született, s enciklopédikus A jubileumi kiadványt Jóvá- jellegű művét évekkel ezelőtt novics Miklós, a Magvető Ki- kezdte publikálni folyóiratolk- cdó igazgatója ismertette, s ban. bet mondott az „aratják már a búzát”, „megkezdték az árpa vetését”, „szüretelik a szőlőt” — kezdetű vidéki riportoknál a végeláthatatlan táblákkal, a rajtuk dolgozó hatalmas gépekkel. Most embereket láttunk. Az ugyanis a kérdés, hogy a televízió és általában o tájékoztatás eszközei képesek-e, akarják-e megmutatni, miként él ma ennek az országnak a népe. És az ország népe nemcsak a fővárosban vasár- és ünnepnapokon friss péksüteményt reklamáló polgár. Az ország népe nagyrészt vidéken azaz az országban él, és őt, azt hiszem, senki sem kérdezte, milyen kenyeret fogyasztott, hol és mikor szerezte azt be az újévre, meg az újévet követő vasárnapra. Az ország nagyobbik része nem is reklamált, mert idejében annyi kenyeret vett, amennyit szükségesnek látott és ameny- nyit ilyen esetben szokott Az ország népe. Amely azért a javát teszi oda, az ország asztalára. A hajnali sötétben buszmegállóban to- porgó, ingázó, a jéghidegbe dermedt gépekbe életet lehelő munkás, a gyermekével óvodába siető asszony. A behavazott Zalaszentgróton és Zemplénvarsánybon, Abalige- ten és Kökényben. Ha arról van szó, hogyan boldogul az ország, hogyan vészeli át a dermesztő januári napokat, én az ő feleletüket szeretem hallani. Az országét. G. O.
