Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-03 / 2. szám
Két év alatt négy baranyai gyerek Műtétek külföldön Az országos szakterületi intézet tehet javaslatot Túlsúlyban a szemészeti és az ortopédiai esetek Az elmúlt két év alatt négy baranyai gyenmeket operáltak külföldön. Egy kislány és egy kisfiú karját, lábát a szibériai Kurgánban hosszabbították meg, a pécsi sziámi ikreket München ben választották szét. Hírük bejárta az országot, azzal az összefogással együtt, amely lehetővé tette a Ikijütá- sukat. Műtét külföldön. Hallatán az ember jól tudja, hogy valami I rendkívüli okról, betegségről van szó, s az is biztos, hogy több szempontból megfontolt orvosi vélemény dönti el, hogy az érintett beteg mikor, hova, miért utazik. Ha a hazai körülmények, például speciális műszerek hiánya vagy a ritka, különleges betegség nem teszi lehetővé itthon a gyógyítást, de tudunk arról, hogy valahol a világon eredményesen kezelik, műtik az adott betegséget, akkor az illetékesek megpróbálják oda juttatni a beteg gyermeket, felnőttet. Or. Hanny írén, az Egészségügyi Minisztérium nemzetközi kapcsolatok főosztályvezető-helyettese, mi misztérium! főtanácsos már a beszélgetésünk elején elmondja az egyik legfontosabb tudnivalót: azt, hogy ha egy betegnek külföldi gyógykezelésre, műtétre van szüksége, azt az adott szakterület országos intézete javasolhatja. Az Orvosszakértői Intézet pedig a kiküldés adminisztrációs feladatait intézi. Konkrét szemészeti példa alapján iez az út a szemészeti szak- rendeléstől az Országos Szemészeti intézetig vezet, s Innét jut el a kórrajzzal együtt a javaslat, hogy hova küldjék a beteget. A továbbiakban — attól függően, hogy szocialista vagy más országban akarják gyógyíttatni - anyagilag különbség van. A szocialista országokban ugyanis — a meglévő beteg- szere-egyezmény keretében — ingyenes a gyógykezelés. Az útiköltséget, a beteggel utazó hozzátartozó kiadásait azonban nagyrészt a családnak kell térítenie, s ez bizony a távolságtól a kint tartózkodási időtől függően több tízezer forintba is kerülhet. Sok családnak rendkívül nagy kiadást jelent ez a költség. Érthető, hogy a szerény jövedelműeknek — ha például a gyermekét műtétre kísérő édesanya is utazik — a rokonság, a munkahelyi kollektívák is segítenek összegyűjteni a költséget, amihez az Egészségügyi Minisztérium is némileg 'hozzájárul. Nagyobb anyagi terhet ró a betegre és hozzátartozóira a más országokban történő gyógykezelés. Például egy mi ennyi pénzt, annak eleve le kell mondania a gyógyulás reményéről? A főosztályvezetőhelyettestől megtudtuk, hogy ha az Illető betegnék 'nagy esélye lenne a gyógyulásra, ha X. országban megműte- nék, és ha a család szociális körülményeit vizsgálva bebizonyosodik, hogy ők képtelenek állni a költségeket, akkor a minisztérium támogatja őket. Természetesen erre már azt követően kerül sor, amikor az adott országból visszajön a válasz, hogy a betegség kiküldött kórrajza alapján vál- laiják-e a műtétet, a kezelést, illetve hogy mikor tudják fogadni a beteget. Vannak rendkívül gyorsan pergő esetek. Olyannyira, hogy telefonon beszél egymással a két minisztérium, mert a beteg helyzete rendkívül súlyos. Ilyenkor két- három napon 'belül már utaztatják is. dó, s ha a diagnózis ugyanolyan lehangoló, mint itthon, akkoris, elölről kezdődik a lehetőségek kutatását. 'Néhány évvel ezelőtt még a kardiológiai esetek voltak többségben a külföldi műtétek sorában, azonban a hazai kardiológiai intézet belépésével most már hozzánk is jönnek külföldi betegek. Jelenleg az orthopédiai, illetve a szemészeti betegségek ellátása került túlsúlyban az évi 400-500 külföldi kezelés soréiban, tekintettel a Kurgánban működő speciális mozgásszervi gyógyintézetre, illetve mind a Szovjetunióban, mind az NSZK-ban kifejlesztett különleges szemészeti ellátásra. A rosszindulatú daganatos betegségeket is sokan szeretnék külföldön kezeltetni, de sajnos ezeket ma még sehol a világon nem tudják megfelelően gyógyítani. T. É. Somogyi József és Égner József szerelők a pécsi vasútállomáson a nagyfeszültségű felsővezetékek javítását végzik. Fotó: Sági Tamás 25000 volt a sínpárok felett A felsővezeték őrei A diszpécser mindent tud - Látcső és földelőrúd Ha varázsvesszővel kupolát emelnénk föléjük, alóluk pedig eltűntetnénk a távolba szaladó sínpárokat, akár cirkuszban érezhetnénk magunkat: itt vannak a kötéltáncosok, a légtornászok, akik odafönt bámulatos mutatványokra képesek. A képzelet játékánál izgalmasabb a valóság. A hat méter, vagy még magasabban lévő acélsodronyokban áram folyik, villamos mozdonyok kapaszkodnak rájuk, s akik időről időre egyensúlyoznak rajtuk, vasúti felsővezeték-szerelők, ők a felelősek, hogy ez a maga sfesztü Its ég ű vezeték mindennap megbízhatóan szolgáljon. * Az Újmecsekalja közelében fekvő, de a lakóépületektől mégis távoleső, háromméteres kerítéssel körbevett területre idegeneknek tilos belépni. Itt van a DÉDÁSZ és a MÁV Pécsi Igazgatóságának transzformátor állomása. A kapun kívül és belül számtalan piros, nagybetűs tábla figyelmeztet: magasfeszültség! Ide érkezik a hőerőműből az energia. A kerítésen belül minden szürke és rideg. Van ebben valami félelmetes. Az egyenletesen morajló trafók, a ciripelő távvezetékek sejtetik, mekkora erőt kell megszelídíteniük, továbbítaniuk. Innét szalad Szent- lőrinc és Pécsbánya felé az a két fővezeték, amelyek 25 000 volt feszültségű áramot visznek a vasúti állomások, a sínpárok fölé. A transzformátor állomáson a pécs—budapesti vasútvonal egyik alállomásán, ma ifjabb Rétfalvi Rudolf az ügyeletes diszpécser. A 30 éves elektrotechnikus figyeli azt a 40 kilométer hosszúságban húzódó villamosított szakaszt, amely ehhez az alállomáshoz tartozik. A jelzőrendszer közvetítésével idefut be minden rendellenesség, amely ezen a szakaszon történik. Itt tartják nyilván, mikor, milyen hosszú szakaszon kezdtek karbantartást, mikor kapcsolták ki azt a részt, s mikor helyezték ismét feszültség alá. Az elektrikus imponáló nyugalommal magyarázza, hogy mi mindent tud a vezénylőasztalról leolvasni. — A legizgalmasabb és gyors döntést igénylő feladat a zárlat megszüntetése. Ha csak átmeneti zavarról van szó — például egy kisebb faágról, melyet a szél sodort a vezetékre — s ez le is esik, akkor az automatika visszakapcsol, ám ha nagyobb a gond, akkor be kell határolni, hogy hol van a zárlat. Ilyenkor a felsővezeték- szerelők azonnal indulnak a helyszínre, s közben a főmenet- irányítás gondoskodik a forgalom átszervezéséről. Amíg a javítás tart, szinte állandó kapcsolatban vagyunk egymással, s a biztonság érdekében mindent egyeztetünk, ismétlünk és rögzítünk. * Évente kétszer teljesen átvizsgálják o magasfeszültségű vezetékeket. Emellett minden hónapban kétszer végigjárják a pécsi alállomáshoz tartozó szakaszt. A szerelők egy szokatlan munkaeszközt — távcsövet — is visznek magukkal. A magasban lévő szigetelők esetleges hibáit ezzel tudják pontosan megállapítani. Csoportvezetőjük Égner József. — Részt vettem a kelebiai vonal villamosításában, vagyis először a vezeték építését tanították meg nekem. Onnét jöttem Pécsre és itt maradtam karbantartónak. Szóval én nem úgy láttam először felsővezetéket, hogy itt van, ezt a rendszert kell javítani. Kelebián elektromos pókhálónak neveztük az egészet és élveztük, ahogy alakítottuk, ahogy haladtunk vele. A legfontosabb szerszámjukat, az alumíniumból készült, öt méter hosszú, 15—16 kilós föl- delőrudat gyakorlott mozdulatokkal forgatja. — Nem létezik, hogy e nélkül bármelyikünk hozzányúljon a vezetékhez. Szerintem nincs olyan kolléga, akit, ha álmából ébresztenek, ne fújná az aranyszabályt: kikapcsolni, földelni! De bármilyen furcsa, a kettő közül nekünk az utóbbi a fontosabb. Az a helyzet ugyanis, hogy ha kikapcsolják a vezetéket és én nem földelem azt a szakaszt, még maradhat benne annyi feszültség, vagy a mellette haladóból is kaphatok annyit, amennyi akár az életembe kerülhet. Fordítva legfeljebb eldurran ai rúd. És nagyon fontos az egyes munkaműveletek sorrendje. Máig emlékszem egy kollégámra, aki szabályszerűen kikapcsolt, leföldelt vezetékszakaszon dolgozott, aztán a rudat alulról a sarunál kezdte bontani... Azt a szakaszt, amelyen dolgoznak egy-egy földelőrúddal határolják le, vagyis kettővel zárják. Arra is figyelnek, hogy legalább az egyik rúd látótávolságban legyen, mert a látványa biztonságérzetet ad. Egymásrautaltság, pontosság, felelősség. Mindez legalább annyira jellemzi a munkájukat, mint a szakmai hozzáértés. Épp ezért a felsővezeték-szerelők és az elektrikusok minden évben újra vizsgáznak. * A pécsi 500-as számú Szakmunkásképző Intézetben hat évvel ezelőtt kezdődött a felsővezeték-szerelők 'képzése. Az utánpótlás egyelőre gondokkal jár. Egyrészt kevesen tudnak erről a szakmáról, másrészt jelentős a lemorzsolódás. Az oktatók — a vasút szakemberei — pont a fiatalok érdekében nem lehetnek vajszívűek. A mostani harmadikosok közjjl hárman Pécsett akarnak maradni. Órabérben dolgoznak majd és az ügyeletért külön fizetnek. S ők már azok közé tartozhatnak, akik a tisztes kezdő fizetés mellett a munkakörülményeikben is érezhetik, hogy ennék a szakmának is súlya van a MÁV-nál. Készül ugyanis a Pécsi Igazgatóság kétszintes üzemi épülete, amelyben a hidraulikus kosarú, úgynevezett tornyos kocsik mellett a műhelyek, ügyeleti helyiségek, irodák együtt lesznek. A tervek szerint 1988. végén adják át’. T. É. NSZK-ban végzett szemészeti műtét átlagára 4-7 ezer márka, az a Itatási díj 800-1000 márka, a napi kórtermi, ápolási költség pedig 360—400 imáHka. Lényegében ezt kell itthon forintban állni, s a Magyar Nemzeti 'Bank az Egészségügyi Minisztérium kérésére valutósítja ezt az összeget. Kézenfekvő a kérdés, hogy vajon az, aki képtelen összeszed'Mélyen emberi és épp ezért teljesen érthető, hogy mindig akadnak olyanok, akik nem fogadják el a hazai szakorvosok véleményét, és keresik a reményt a gyógyulásra. Akár oly módon is, 'hogy turistaként utaznak abba az országiba, amelynek nagynevű orvosáról hallottak. A pénz amit magukkal visznek többnyire csak egyszeri viszgá latra elegenEmlékek ölelésében Bérces Károly kinyitja az ablakot és elhúzza a függönyt, hogy teljesen rálássunk az aranyesőre és azokra a tojókra, tűztöviisekre, amelyeket ő ültetett a ponelház ablaka alá, a saját kezűleg kiirtott gaz helyére. — Ott szemben, a 'bölcsőde és az óvoda mögött, ott az iskola! — mutat a közelben magasodó épület felé az idős tanító. — Holnap megint megyek a gyerekekhez! A 73 éves, aranydiplomás néptanító a holnapra gondol. Én meg a régmúlt tegnapra, amikor ő a tanítói hivatást választotta. * Körül vagyunk barikádoz- va - könyvekkel, kivágott újságcikkekkel, fényképekkel, emléktárgyakkal. Az egyik legrégebbi emlék egy összetekert fotó, rajta Bérces Károly szülei és a négy testvére. A felvétel 1913-ban készült Pécs'bányán, a Sétatér utca 6-os számú ház udvarán. A csalód az öreg almafa előtt, a 'kerti asztal és a hinta mellett fényképeszkedett. A szülők ülnek, a gyermekek állnak. Kivétel a legkisebb, az akkor pár hetes Bérces Károly, akit az édesanyja pólyáiban tart az ölében. — A sors úgy hozta, hogy a lányom is ebben az utcában, csaknem ugyanabban a háziban született — emlékszik. — Igaz, közben sok minden történt. Én már tanítottam a pécsbányai iskoláiban, ahova a háború után vi s-sza térhette m. Mi n d má ig köze'l áll hozzám. Pécsbánya képekben, Pécsbánya írott visszaemlékezésekben, Pécsbánya versekben ... Újabb mappák, füzetek (kerülnek a többi tetejére, nem csoda, hogy hárman sem találjuk Bérces néni szemüvegét. — Sebaj, előkerül majd, ha nem keressük - nyugtat mindannyiunkat csendes nevetéssel, de ezért kinyitja a régi kombinált szekrény legnagyobb fiókját. Onnét is iskolai emlékek kerülnek elő. Üttörőplakátok, bányászszobor, bányászlámpa, egy óriás pala páfrónylevél lenyomatával, gyermekrajzok, iskolai füzetek, levélek, képeslapok, amelyek a tanító bácsinak íródtak. A legfelső még vakítóan fehér. — Ezt a szomszédból, az 'Anikó utcai iskolából 'kaptam. Az úttörőcsapat megbeszélésére hívtak benne. Akkor kezdődött amúgy igazából a kapcsolatunk. Pór évvel ezelőtt, amikor már fárasztó lett számukra a komfortos bányásziakás, elcserélték a központi fűté- ses, hideg-melegvizes kertvárosi másfél szobás Sarolta utcaira. A nyugdíjas tanító, aki örök életében gyermekek között érezte jól magát, nekiállt sakkozni, játszani, az akkoriban alakuló környék gyermekeivel. Hamar megismerték és ide költözés ének híre gyorson eljutott az iskolába is. Azóta tart a kapcsolata az úttörőcsapattal. A természet védelmének fontosságáról, a környezet szépítéséről beszélget velük. Rendszeresen 'bejár a Hazafias 'Népfront Baranya Megyei Bizottságára és a népfront bélyegeivel, jelvényeivel ajándékozza meg azokat a gyerekeket, akik legtöbbször és legszorga'l- masabban vesznek részt a környék takarításában. — Van egy villanyszerelő 'barátom, itt lakik a házban — mondja. — Egyszer bekopogott hozzám és megkérdezte: hogy szolgái az egészsége, K. K. K.? Elkeresztelt engem a környezetvédelem 'koronázatlan királyának. Egyszer aztán megláttam, hogy a kuka körül hajladozik, szedi fel a körülötte lévő szemetet. Abban a pillanatban 'beugrott nekem, hogy ezzeí a fiatalemberrel a kuka mellett ismerkedtem meg, de akkor még csőik én szedtem a szemetet... A nyugdíjas 'néptanító, oki idén megkapta az aranydiplomát, nemrég megbetegedett. Feladta a kollégiumi portási állását, amelyet a kettejük megélhetését 'jelentő 4320 forintos nyugdíjának kiegészítésére vállalt. — Mennem kell a gyerekekhez, ezért fontosabb az egészségem, mint a napi munka. Készülök a népfront hoz is, aztán meg 'lassan rendbe kell tennem a ház mögötti kiskertemet, mert tavasszal újra nyílik az aranyeső. Hát nem elég ez nekem? — kérdezi nevetve. Tiszta' szívből nevet, nem bántja most semmi, csak ezeknek a perceknek él, az elmúlt éveket felidéző fényképek, emléktárgyak, naplók, füzetek, gyermekrajzok ölelésében. Török Éva 4. HÉTVÉGE
