Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-12 / 11. szám
1987. január 12., hétfő Dunántúli napló 5 A Mecseki Szénbányák „Steinmetz Miklós" munkásőr- egysége vasárnap délelőtt Pécsett, a POTE aulájában tartotta meg ünnepi évzáró-évnyitó egységgyűlését. Az ünnepségen részt vett az MSZMP KB képviseletében dr. Ábel László határőr vezérőrnagy, a Határőrség politikai csoport- főnöke, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága képviseletében dr. Dányi Pál, a megyei pártbizottság titkára. Kirsching János egységparancsnok beszámolójában megemlékezett a munkásőrség megalakulásának előzményeiről, bai anyai történetéről, köszöntötte a testület alapító tagjait. Megállapította, hogy eredményekkel igazoltan az eltelt harminc év alatt az egység dinamikusan fejlődött, mindenkori tagjai méltó utódaivá váltak az alapítóknak. A szénbányász zászlóalj az 1986. évi kiképzési és szolgálati feladatait is kiváló szinten hajtotta végre. A beszámolót követően került sor a szocialista versenymozgalom eredményeinek isr mertetésére, a kitüntetések átadására. A megye munkásőr híradó szakalegységeinek versenyében a szénbányász zászlóalj szakasza érte el a Kiváló szakasz címet, az ezzel járó kitüntető zászlót. Az elismerést Czilják Józseftől, a munkásőrség Baranya Megyei parancsnokától vette át a kilencszeresen kiváló szakasz parancsnoka, Varjas József. Az egységgyűlésen jelentették be, hogy a szénbányász zászlóalj tagja, pécsi munkásőregység alapító parancsnoka, Schanzl Antal munkásőrség megalakulása alkalmából rendezett központi ünnepségen vette át az Elnöki Tanács által adományozott Kiváló Szolgálatért Érdemérmet. A munkásőrség országos parancsnoka az alapító munkásőröknek járó emléktárggyal jutalmazta Garamvölgyi Jánost, a Mecseki Szénbányák nyugalmazott igazgatóját. Az emléktárgyat Czilják József adta át. A kitüntetések sorában a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Vass Imre és Győri Tibor, ezüst fokozatát Kiss Gyula és Dobos Ferenc, bronz fokozatát Kovács Antal, Dómján Péter, Túrna Károly, Müller Antal, Saly Endre, Szedlár Ferenc, Nagy Dezső és Varga János. Az alapító munkásőrök közül 30 éves szolgálati érmet, dísztőrt vehetett át a megyei parancsnoktól Dózsa József, Stein Henrik, Botos János, Vincze Gyula, ládori Alajos, Zilai János, Gulyás Ferenc, Kiss Gyula, Vass Imre, Kovács Antal, Konecsny János, Végvári Miklós, id. Uranka János, id. Antalicz János, Győri Tibor és Saly Endre. Tizenegy munkásőr kapta meg a 25, 10 munkásőr a 20 éves szolgálatért járó Szolgálati Érmet. Feleségeiket virággal és az országos parancsnok személyre szóló levelével köszöntötték az egységgyűlésen. A munkásőrség országos parancsnoka a testület tevékenységének segítéséért díszoklevelet és kitüntető plakettet adományozott a Komló Bányaüzemnek. Az elismerést Kovács János igazgató vette át Czilják Józseftől. Az irányító pártbizottság nevében dr. Gábor János, az MSZMP Mecseki Szénbányák Bizottságának titkára értékelte és méltatta a bányász munkásőrök elmúlt évi tevékenységét, példamutató helytállását a termelő munkában. Az MSZMP Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának üdvözletét dr. Ábel László határőr vezérőrnagy tol' A KOMLÓ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ Szalatnak, Béke u. 22. szám alatti házas ingatlanát (volt italbolt) nyilvános árverésen ELADJA Ház alapterülete: 256,42 rrr Telekterülete: 294 négyszögöl Az árverést 1986. december 19-én 9.00 órakor tartjuk a fenti címen. Telefon: 82-046/43. Előzetes érdeklődés az ÁFÉSZ központjában: Komló, Kossuth L. u. 13., az igazgatási osztályon. mácsolta a szénbányász zászlóaljnak, s egyben megemlékezett a megalakulásának évfordulójáról, a néphatalom védelmében betöltött szerepéről. A tegnapi egységgyűlésen új csapatzászlót adományozott a vállalat kollektívája a zászlóaljnak. A zászlót Mérei Emil vezérigazgató adta át, majd szalagot is kötött rá. Ugyancsak szalagot kötött az új csapatzászlóra a munkásőrség országos parancsnoksága képviseletében Czilják József, a vállalati pártbizottság és KISZ Bizottság képviseletében dr. Gábor János és Brandt Tibor titkárok, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság képviseletében Gyöngyösi János rendőrezredes, a pécsi III. számú Honvéd Kórház kollektívája képviseletében dr. Koronczai József orvosezredes, a komlói Fürst Sándor utcai iskola nevében Gyenizse Gábor igazgató. A zászlóalj állománya az új munkásőrökkel együtt megújította esküjét az új csapatzászló előtt. A jelképes fegyverátadásnál Kéki Antal leszerelő és tartalékállományba vonuló társai nevében adta át géppisztolyát Dergovics Miklós új munkásőrnek. D. I. Vörös Csillag Érdemrend a pécsi munkásőregységnek (Folytatás az 1. oldalról.) vács János, Nagy Dezső, B. Nagy István, Malek Béla, Pilin- czes József, Sári József, Soós Sándor, Sebestyén István, Szé- csi Zoltán, Varga Józsefné és Weisz László. A 25 éves Szolgálati Érdemérmet kapta Kurilla Vince és Kovács Ferenc, a 20 éves Szolgálati Érdemérmet Berta I. János, Fábián Gyula, Kadarkuti Imre, Kelemen István, Nagy Jenő János, Pandur György és Takács István. Az alapító munkásőrök és 25—20 éves szolgálatukért kitüntettek feleségeit virággal és az országos parancsnok személyre szóló levelével köszöntötték az egységgyűlésen. A leszerelő, illetve készenléti tartalékállományba kerülő munkásőröket az országos parancsnok a Haza és a Nép Hűséges Szolgálatáért emlékéremmel és emléklappal tüntette ki. A POTE intézményi és pártvezetése által alapított Landler-plakettet az egységparancsnok társaságában dr. Bauer Miklós rektor és dr. Rúzsa Csaba, az egyetem pártbizottságának titkára adta át a kitüntetetteknek: Cser Lászlónak, a Pécsi Állami Gazdaság igazgatójának, Deres Zoltánnak, a Pécsi Hőerőmű művezetőjének, Hucker Ferencnek, a MÉV nyugdíjasának. Kovács Bélának, a Pécsi Hőerőmű nyugalmazott igazgatójának, dr. Solti Dezsőnek, a Pécsi Vízmű Vállalat igazgatójának, Drenkovics István, Árvái Lajos, Benedek János, Biró István, Bogár Imre, Gerner Károly, Csáki Tihamér, dr. Hajnal József, Kelemen György, Malek Béla, dr. Mezey Béla munkásőröknek és Schanzl Antalnak, a pécsi munkásőregység alapító parancsnokának. A kitüntetések átadása után az MSZMP Pécs Városi Bizottsága nevében Szentirányi József felszólalásában úgy értékelte a munkásőregység elmúlt évi tevékenységét, hogy a parancsnoki és személyi állomány jól megfelelt a vele szemben támasztott követelményeknek, a kiképzési és szolgálati év feladatait kiváló szinten hajtotta végre. Az egységgyűlés második részében Czilják József, a munkásőrség Baranya megyei parancsnoka ismertette a díszparancsot, amely új csapatzászló adományozását engedélyezi. A városi pártbizottság által adományozott új zászlót Szentirányi József adta át az egységparancsnoknak. Az új csapatzászlóra szalagot adományozott és kötött a városi pártbizottság nevében Szentirányi József, a Munkásőrség Országos Parancsnoksága nevében Fehér Béla, Birmann Erzsébet, a névadó Landler Jenő unokája, a MÉV képviseletében Kovács István, a vállalat pártbizottságának titkára, a fegyveres erők és testületek képviseletében dr. Garami József rendőr ezredes, a Pécs Városi Rendőrkapitányság vezetője, a KISZ Pécs Városi Bizottsága nevében Búrg- mann György első titkár, a Magyar Úttörők Szövetsége Pécs Városi Elnöksége képviseletében Gyöngyös Zoltán városi úttörőelnök. Az új munkásőrökkel eqyütt a zászlóalj egész személyi állománya meaújította esküjét az új csapatzászló előtt. A jelképes fegyverátadásnál Magvasi Lajos a tartalékállományba vonuló és leszerelő munkásőrök nevében adta át géppisztolyát Pethő Ernő újonnan esküt tett munkásőrnek. Az ünnepi egységgyűlésen felszólalt Aczél György és az MSZMP Központi Bizottsága, személy szerint Kádár János, valamint az Elnöki Tanács nevében köszöntötte a kitüntetett pécsi munkásőregységet. Mint mondotta, a kitüntetés azt jelenti, tüntetni valami mellett, ami volt, a megteremtett érték mellett, amit maradandónak ítélünk. A munkásőrség a párt segítője volt mindabban, ami az utóbbi 30 év alatt megvalósult hazánkban. Védte a néphatalmat, részese volt az ellen- forradalom utáni konszolidáció megteremtésének, erősítette a párt tömegkapcsolatát, az emberek bizalmát, kiemelkedően fontos fóruma a szocialista demokrácia fejlesztésének, tagjai példamutatásával méltán nyerte el a társadalom tiszteletét. A példamutatás jelentőségét külön is hangsúlyozta a Politikai Bizottság tagja, amikor így fogalmazott: „Soha jobbat még nem találtak ki az emberek nevelésére, mint hogy példát mutatnak nekik.” Ezt követően Aczél György az 1956-os ellenforradalom történelmi tanulságairól szólt. Arról, hogy mihez vezet, ha a párt vezetése elszakad a párttól és elszakítja azt a néptől is, hogy egy kis ország belső zűrzavarával milyen veszélyhelyzetet teremthet a világpolitikában. Ugyanakkor az elmúlt 30 év arra szolgál jövőbe ható történelmi tanulsággal, hogy egy kis ország mennyi jót tud tenni határain belül és túl. A magyar történelemnek az utób. bi harminc esztendő 500 év legeredményesebb korszaka volt. Nemcsak azért, mert olyan modern gyáripart és mezőgazdaságot teremtettünk, amit tovább lehet és szükségszerű is fejleszteni, nemcsak azért, mert évszázados kulturális lemaradást hoztunk be, s nemcsak a létbiztonság miatt, hanem azért, mert hazánk a középfokból felsőbb osztályba lépett. Innen kell továbblépnünk az élet minden területén valamennyiünknek, hogy a világ kihívására szocialista felelettel válaszoljunk. Nem elég többet dolgoznunk, hanem jobban és másként kell: okosan, ésszerűbben, a minőségre törekedve, egymásra jobban figyelve a gazdasági építő munkában és otthon is, hogy szebb, rendezettebb legyen az életünk. Ma még be nem látható problémáink lehetnek, ezért fontos állandóan új eszközöket keresnünk, s mindig tudnunk, hogy mi a cél, mik a feladatok. A változni tudáshoz sok mindent most kell megtanulnunk. Ehhez úgy alkalmazkodhatunk, hogy folyton „elégedetlenek vagyunk magunkkal szemben, de elégedettek az eszméink iránt”. Népünk pártunk vezetésével, minden alkotásra kész és képes ember összefogásával és kemény munkájával, okos fegyelmével adhat feleletet, magyar példát a változtatás kényszerének kihívására. Az egységgyűlés az Interna- cionálé hangjaival zárult. D. I. Jankica Harmincegy esztendő a pulf mögött... Szolid téli délután, január fián a pécsi Halásztanyán. Két asztalnál halászlét és gombás szeletet fogyasztanak a vendégek, a söntésben kellemes illat árad a krómozott szép kávéfőzőgépből, a magasan elhelyezett tévében kezdődik a műsor, a pulttal szembeni „személyzeti asztal” hófehéren megterítve, három szál gyönyörű vörös szegfű, tálakon tepertős pogácsa és „emeletes” zserbószele- ’ tek. — Jankica kérem, két pohár sör és négy dupla! A felszolgáló kislány leadja a rendelést a pult mögött dolgozó Jankicának, aki bekészíti a kávét és közben méri a csapolt sört. Jankica — Janka, Vajda Lászlóné, kedves, finom arcú, barna asszony. Azóta ismerem, amióta először munkába lépett a Halásztanyán — régebbi nevén a Flóriánban. — Hány éve is? — Harmincegy esztendje. És ma vagyok utoljára. — Várta ezt a napot? — Hát... mit is mondjak. Vártam, mert elfáradtam, de azért most mégsem mindegy. Ma korán ébredtem és nem hagyott nyugodtan a gondolat: ma utoljára jövök délután négyre munkába. — És mi lesz ezután? — Nem tudom. Otthon is akad majd munka, aztán fölmegyünk a kertünkbe, ott is lehet dolgozni, és van egy unokám ... Tudja, maga ismerte a kislányomat az Ágit, szóval most több időm jut órájuk is. És ha itt szükség lesz még rám, tavasszal, vagy talán a nyáron, amikor nagyobb a forgalom, akkor bejövök kisegítőbe. Kapusi Sándor üzletvezető megilletődve bólint: persze, hogy szükség lesz Jankicára. Tulajdonképpen első és egyben utolsó munkahelye is a Halásztanya. Első férje — aki néhány éve sajnos elhunyt — kitűnő szakember volt, ebből a hajdanán olajospadlós kis italboltból ő varázsolt jól menő vendéglőt a Baranya> Megyei Vendéglátó Vállalatnak. „Először csak pénteki napokon főzte a halászlét kint az udvaron, bográcsban, aztán a vállalat adott egy kézilányt, később szakácsnőt és már étlappal dolgoztunk ... — mondja Jankica. — Jó híre volt akkoriban is a Halásztanyának. — Igen. Kedvelt vacsorázóhely volt, emlékszem rá színházi előadások vagy hangversenyek előtt estélyiruhás hölgyek, férfiak tértek be többnyire halételekre. És most amióta Sa- nyiék átvették a boltot szerződésre, ismét jólszituá It, rendes vendégkörünk van. Visszatér a bolt jó híre ... Vajdáné annak idején megszerezte a felszolgáló szakmunkás-bizonyítványt, később az üzletvezetői képesítést. Amikor férje elhunyt, a vállalat felajánlott neki — vállalaton belül — másik munkahelyet, de ő ragaszkodott a Halásztanyához. — Megszoktam, és most úgy érzem, a vendégek kis nyüzsgése hiányzik majd legjobban, pedig nagyjából csak arcról ismerem őket. A májusi névnapomon mindig hoztak virágot nekem és ez nagyon jólesett. De legjobban ők hiányoznak majd — és int fejével a kollégákra, kolléganőkre. „Családias miliőben dolgoztam, olyanok ők nekem, mintha testvéreim lennének ...” A munkatársai — úgy értve hogy itt a vendéglőben — ajándékkal lepték meg, ő pedig hozta a házi süteményeket. Pezsgő kerül az asztalra, koccintunk. Jankica nyugdíjba megy. Csütörtökön délután dolgozott utoljára. A vállalattól sajnos nem kapott még levelet. Harmincegy évet dolgozott itt. Rab Ferenc fi szénbányász munkäsörök egyseggy ülése Életképek
