Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-10 / 339. szám

1986. december 10., szerda Dunántúli napló 5 t Uj kiadványok, kiállítások, rendezvények sorozata Készülődés a műemléki albizottságok 1987. évi pécsi tanácskozására „Hazai műemlékvédel­münk kétévenkénti kong­resszusa ez az esemény, te­hát több, mint egyszerűen csak a megyei tanácsok mel­lett működő műemléki albi­zottságok országos találkozó­ja, ezért is számítunk mind­azon társadalmi szervekre - Magyar Urbanisztikai Társa­ság, az ICOMOS magyar nemzeti bizottsága, a város- szépítő egyesületek, stb.- -, amelyek valamilyen tormá­ban a részesei a műemlék­védelmi munkának" - je­lentette ki dr. Román And­rás, az Országos Műemléki Felügyelőség műemlékfel- ügyeleti osztályának a ve­zetője a Baranya Megyei Tanács műemléki és mú­zeumi albizottságának «az idei utolsó ülésén. Elsősor­ban természetesen arról volt szó ezen, hogy Baranya me­gye és Pécs hogyan készül - a dr. Román András aján­lotta megfogalmazás sze­rint - a Műemléki Albizott­ságok és Társadalmi Bizott­ságok 1987. június 23—26. között Pécsett megrendezen­dő XIV. országos konferen­ciájára. A Baranya MAB nem elő­ször és nem is utoljára fog­lalkozott a nevezetes ese­mény előkészítésével. Leg­utóbbi ülésén - még a nyá­ron — szűkkörü bizottságot ruházott fel azzal a feladat­tal, hogy az országos 'konfe­renciák hagyományos műem. léknézö kirándulásainak az útvonalát bejárva tájékozód­janak a műemlékek állapo­táról, s tegyék meg javas­lataikat a szükséges intézke­désekre. Az erről szóló tájé­koztatás volt az egyik napi­rendi pont. A tervezett há­rom megyei útvonal: Sziget­vár és környéke, Siklós, a környéke és az Ormánság, valamint Pécsvárad és a ke­leti Mecsek. Az elhangzot­takból ítélve általában ked­vező a helyzet, ami nem mondható el a két várra (a szigetvárira és a siklósira), s több helyen, mint pl. a sik­lósi Malkocs-dzsáminál, vagy a pécsváradi várban helyre- állítás közbeni állapotokat láthatnak megyénk vendégei. Többfelé esedékesek kisebb- nagyobb javítások, ezekre is gondot fordítanak a követ­kező hónapokban, a MAB ugyancsak tegnap elfogadott jövő évi költségvetésében er­re is tartalékolnak negyed- millió forintot. A témához kapcsolódó kiállításokkal és új kiadvá­nyokkal is készül a megye a négynapos rendezvényre. A Pécsi Galériában az OMF rendez kiállítást az utóbbi évek hazai műemléki helyre- állításairól, a Művészetek -Háza kiállítótermében a ba­ranyai-pécsi műemléki hely­reállításokat mutatja be a Magyar Építőművészek Szö­vetsége és a DTV, az OMF István téri kirendeltségén az Építészeti Múzeum anyagá­ból mutatnak be a század- forduló és a századelő prog­resszív építészeti alkotásait ismertető válogatást. Lesznek ezenkívül fotókiállítások is. A Tájak—Korok-Múzeumok kiadványsorozatban megje­lenik egyebek közt a most felavatott ókeresztény mau­zóleum ismertetője, a cser­kúti római katolikus temp­lom, a dobszai népi lakó­ház, az ormánsági festett famennyezetű református templomok, valamint Pécs törökkori emlékeinek az is­mertetője. Kiadvány jelenik meg a zengővárkonyi táj­házról, a pécsi Amerigo Tot múzeumról és a villányi bor­vidékről és bormúzeumról. Természetesen megjelenik a Dunántúli Napló hagyo­mányos műemléki mellékle­te, s Műemlékvédelem c. fo­lyóirat jövő évi második száma is zömében baranyai témákkal foglalkozik. A Baranya megyei MAB 1987 májusi ülésén foglal­kozik legközelebb az orszá­gos konferencia előkészüle­teivel, H. I. Ég az ecsedi láp Még mindig ég az ecsedi láp, amelynek belobbanásót — mint erről hírt adtunk — néhány hete észlelték. A közelmúltban megtartott helyszíni szemle alapján a Felső-tiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság szakemberei 2—2,5 millió köbméterre be­csülik azt a vízmennyiséget, amelyre szükség lenne az átla­gosan fél méteres vastagság­ban izzó tőzegrétegek eloltásá­hoz. Mivel az aszályos időjá­rásban a mocsárvidék vizét le­vezető csatorna is csaknem tel­jesen kiszáradt, így az elárasz­tás csak a Krasznából nyert víz segítségével lenne megold­ható, kétmillió forintot is meg­haladó költséggel. A teljesen hasznavehetetlen területre ér­telmetlen lenne ilyen nagy ösz- szeget áldozni, már csak azért is, mert elárasztás esetén bel­víz károsítaná azokat a megmű­velt területeket, amelyeken o folyó vizét átvezetnék. A mo­csárvidék jellegzetes növényi flórája o tűz által érintett kör­zetekben már mindenképpen menthetetlen. Ne hagyjuk az utolsó pillanatra! Karácsonyi nagytakarításhoz padlószőnyeg­tisztító gép * Lemaradt a határidő Épül az iskola étkezője és konyhája A legtöbb ember mindent az utolsó pillanatra hagy, többek között o húsvét és a karácsony előtti nagytakarítást is, hogy az ünnepre o lehető legszebb és legtisztább legyen a lakás. Ez mondjuk, érthető is, de o pa­nelházak padlószőnyegeinek tisztításánál nem egészen helyt­álló, hogy legjobb az utolsó percben. Hiszen olyan túl gyak­ran senki nem bérel padlósző- nyegtisztító-gépet, s ha két-há- rom héttel karácsony előtt el­végzi ezt a munkát, a szőnyeg így is tiszta lesz, ezt nem sza­bad az utolsó napra hagyni. Már csak azért sem, mert magánemberek nemigen rendel­keznek e géppel, tehát termé­szetszerűleg kölcsönözni kell. S ha az egész város az utolsó héten akarja a kölcsönzőből kihozni a gépet, akkor biztos, hogy nem jut mindenkinek. Je­lenleg szinte bármikor elvihető a gép a város három kölcsön­zőjéből, csakhát, ahogy ők el­mondták, a legtöbben már előre jelezték, hogy a jövő hé­ten tartanának rá igényt. De hozzá kell tenni azt is, hogy ép­pen erre a gépre sehol nem fogadnak el előjegyzést, tehát o lakosság érkezési sorrendben kapja meg az általa igényelt időtartamra a szőnyegtisztítót •— éppen ezért is érdemes len­ne megelőzni a torlódást, s a takarítás e fázisán már most túlesni. A Bajcsy-Zsilinszky úti Ipar­cikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalatnak tíz szőnyegtisztító gép áll a rendelkezésére, s itt is megjegyezték, hogy az előző év. hasonló időszakában már jóval nagyobb volt az igény, mint most, s attól tartanak, hogy az utolsó napokban nem tudnak minden rendelésnek eleget tenni. Pillanatnyilag mindig van kihasználatlan gép a kölcsönzőben, amit akár nap­palra, akár éjszakára, akár egy egész hétvégére el lehet vinni. A Kolozsvár utcai ÉGV ÉLISZ- nél ez év február óta lehet szőnyegtisztítót kölcsönözni, de ez a tény még valahogy nem tudatosult az igénylőkben. Ne­kik négy gépük van, de egy mindig ott áll kihasználatlanul. Ök csak minimum 24 órára tudják kiadni a gépet, aminek bérbe vételéhez kezes is szük­séges, a kezes azonban lehet családtag is. A gép elvihető 48 órára is, ekkor azonban nem jár kedvezmény a kölcsönzés­hez. S végül a harmadik hely, ahol padlószőnyegtisztítót bé­relhetünk újabban, az a Sa- rohin úti Ifjúsági Kölcsönző, így hát karácsonyig van két he­tünk, s legalább három he­lyünk, ahol még időben hoz- juthatunk o szőnyegtisztítóhoz, ha szükségünk van rá. D. Cs. „Félbe­vágott” iskola Tizenkét tanári állást hirdetnek A konyhán és az éttermen dolgoznak Pécsett a Siklósi úti iskolát építő BÉV munkásai. Régen láttunk hazai építkezé­sen ilyen sürgésforgást, pedig a vállalatot most igazán nem hajtja az idő: csaknem félév­vel a végleges átadási határ­idő előtt járnak. A tornacsar­nok és az ebben az épületrész­ben levő többi helyiség mű­szaki átadása novemberben megtörtént. Az impozáns terem­ben már meg tudják tartani a testnevelés órákat, jóllehet a kiegészítő berendezési tárgyak csak a jövő félévben érkeznek meg. Darányi Béla, a MÉV magas­építő igazgatóhelyettese kalau­zol végig az építési területen, amely egyre zsugorodik. Az ét­teremben már keramitkockákon járunk, az előcsarnoktól elvá­lasztó ideiglenes téglafalat hamarosan lebonthatják. Az ezer személy ellátására terve­zett konyhában a fűtéscsöveket szigetelik, nemsokára itt is föl­kerül a burkolat a falakra. Az igazgatóhelyettes úgy tervezi, hogy az ünnepek között is dol­goznak majd, ha csak a disz­nóölési kampány nem tartja tá­vol a dolgozókat munkahelyük­től.- Nem kell hogy elbízzák magukat, de az eddigi munká­jukért csak dicséret illeti az építőket. Augusztusban úgy költöztünk be, hogy még egy vödröt sem kellett kikerülnünk - mondja Mosgai Miklós isko­laigazgató. - Az épületet poz- dorjalapokkal kettéválasztot­ták, így még véletlenül sem té­vedhet gyerek az építési terü­letre. A BÉV annyira előreha­ladt a munkálatokkal, hogy most a megrendelt bútorokra, oerendezési tárgyakra kell vá- akoznunk. A feletteseinkkel egyetértésben úgy határoztunk, hogy— bár a tantermek elké­szültek - az idei tanévben már nem indítunk újabb osztályo­kat, nem mozgatunk meg gye­rekeket. Kár is volna elkapkod­ni, így legalább nyugodtan fel­készülhetünk a szeptemberi tanévkezdésre. A magunk szemével győződ­tünk meg róla, hogy az építke­zés nem zavarja az iskola min­dennapjait, Jelenleg tíz alsós és négy felsős osztályban fo­lyik a tanítás, a gyerekek egy technikateremben és egy torna­öltözőben költik el a Nevelési Központból áthordott ebédet. Jövőre harminckét tanuló- csoporttal indulnak majd, most egészítik ki a tanári kart hét tanítóval, tizenkét tanárral. S hogy a kertvárosi szülők előze­tes tájékoztatást kapjanak a beiskolázási tervekről, meg­kértük Mosgai Miklóst, ismer­tesse, honnan kivonják feltölte­ni a létszámot. — Az elsősök a mi beiratko­zási körzetünkből jönnek majd. Egyébként pedig a Nevelési Központot és a Testvérvárosok terén levő iskolát kell teher­mentesítenünk. Szilágyi Jáno- séktól négy komplett osztályt, Troska kollégám iskolájából nyolc osztályt veszünk át. Már az elsőben megkezdjük az an­goltanítást, amit harmadiktól tagozatoson, ötödiktől pedig kötelező második nyelvként vi­szünk tovább. Jóelőre megbe­széltük az érintett iskolák ve­zetőivel, hogy messzemenően figyelembe vesszük a családok egyéni érdekeit. Testvéreket példáu1 nem szakítunk el egy­mástól, ha az osztályuk átköl­tözik is. A látottak alapján Pécs egyik legszebb, legtágasabb is­kolájának építkezése áll befe­jezés előtt. Zavartalon tanítás mellett. . . H. J. Képernyő előtt Képernyő után Mikor körülbelül három éve jegyzetíró föltette magának a kérdést, szeret-e egyálta­lán 'televíziót nézni?, sejtet­te, hogy rossz a kérdés, de rákényszerült, hogy tisztázza viszonyát a televízióhoz, hogy valamiképp beköszönjön ab­ba a rovatba, amit most itt­hagy. Akkor sejtette, most tudja, nincs válasz arra, hogy ,,szereti-e?". Mondjuk, mu­száj lett, így föl se nagyon vetődhetett a kérdés. Nézte hát, próbálta ki- és megis­merni ezt a nagy, szelektív szivacsot, mely fölszív ma­gába tömegtájékoztatandót, mindenfajta kultúrát és köz­érzetet s ahhoz, hogy egé­szében jobb legyen, a fel- szívandóknak kéne megvál­tozniuk. Sok jelét ennek nem mutatták az eltelt három év alatt. Próbált produkciókról Írni, osztályokról, műsorokról, stábokról és alkotókról, még­is túl sokat beszélt a tele­vízióról — általában. Tévé- kritikát kellett volna művel­nie, kialakítania egy krité­riumrendszert, ,,szakmait", s alkalmaznia azt következete­sen az alakuló-formálódó te­levíziós műfajokra. Ehhez, sok más kollégájával egye­temben, nem értett és nem ért. Az persze lehet, hogy ezekből a „nem értésekből" születik meg majd lassan az „igazi" tévékritika. Próbált tehát néző maradni. A jegy­zet sok mindent kibír. Le is írta, a három év alatt száz­nál többször biztos leírta, hogy „jegyzetíró”, gondol­ván, hogy az illető talán tárgyilagosabb és megenge­dőbb lesz őnála, aránylag kevés iróniával végig tud írni egy hasábot akkor is, mikor ő legszívesebben csak a fejét fogná: „jézusmória", „uramisten”. Meg a nyom­dafestéken túliak. A máso­dik évben tűnt fel neki elő- s ör, hogy ismétli önmagát. S azóta, ritka kivételektől el­tekintve, egyfolytában ez az érzése, hogy ugyanazt írja - ugyanarról. Azt is leírta vagy százszor, hogy „gyön­ge", „átlagos" „közepes", aztán a talán ok, úgy le­hetek, a töltelékszavak hétről hétre. Illene most valamit összefoglalnia, tapasztala­tok, mittudomén. Hogy vál- tozott-e és mi változott a há­rom év alatt, de legalább, hogy milyen o dolog, amiről jegyzetírt. Van-e summája a kis híján másfél száz tévé- jegyzetnek. öl az utolsó Képernyő előtt előtt és nem tudja. Talán toleránsabb lett a három év alatt, de mond­hatná úgy is: apatikus. Sok televíziós szerint a kritika csak köszörüli rajtuk a nyel­vét, poénkodík, értelmisége- zik, ahelyett, hogy segítene, irányt mutatna, stb. A kri­tikus erre azt mondja, hogy az a televízió ne szóljon semmit, amelyik csak meg­sértődik és a füle botját sem mozgatja a kritikára. A televízió, a kritikus mö­gött pedig emberek, ízlések, személyiségek, szemléletek. Rosszmájúság és jószándék mindkét oldalon. Az tény, hogy több jó is 'kisülhetett volna belőle. A szivacsból, teszi hozzá jegyzetíró, hogy képzavarban maradjon, a szivacsból, melyen persze igen sok múlik, nem utolsó­sorban, hogy kontra-e a sze­lekció és mennyire az. De most és mostanában inkább a felszívandók járnak a fe­jében. Tömegtájékoztatás, kultúra, kedv, közérzet, or­szág. És az jár a fejében, hogy ezt a televíziót tulaj­donképpen nem lehet kikap­csolni. Olyan, amilyen. Ami­lyent megérdemlőnk? Ezért nincs és nem volt értelme annak a kérdések, hogy sze- ret-e televíziót nézni. ül előtte továbbra is. Benne nyakig. Csak a rovatot adja le tisztelettel. Parti Nagy Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents