Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-08 / 337. szám

1986. december 8., hétfő Dunántúli napló / 5 A Bóbita Bábszinhái gyermekközönsége a tegnap délelőtti előadáson Kulturális gyerekprogramok A kislány egyedül érkezett. Kabátját beadta a ruhatár­ba, tétován álldogált az elő­csarnokban, majd megálla­podott a lépcső közepén.- Egyedül jöttél?- Igen, de várok egy gye­reket az osztályból. Télapó ajándékként kaptuk a jegyet a Fordított esztendőre - magyarázza Bandicz Magdi, a pécsi Jókai utcai iskola 5/A tanulója.- Szoktál máskor is szín­házba járni?- Az iskolával. Voltunk már itt a Ságvárj Művelődé­si Házban is, meg a Pécsi Nemzeti Színházban. Láttam az Alice-t és egy ballettet. Lassan érkezik a közönség, egy anyuka meséli, hogy mi­vel nagyon kapósak az elő­adások, már két hete meg­vették a jegyeket és másod­szor nézik meg a darabot a gyerekek kérésére. így va­sárnap délelőttönként ráér­nek, hétköznap nem jutnak el színházba, moziba. A Bóbita Bábszínházban először a karzatnak elneve­zett ütéseket foglalják el, az­tán a többi széknek is akad gazdája. A kíváncsi elfánt- kölyök kalandjait sokan izgul­ják végig ezen a délelőttön. — Mi itt a Bóbitában most vagyunk először - mutat a gyerekeire Korom Attiláné: Emese négy és fél, Krisztián tíz, Attila tizenkét éves.- Budapestről költöztünk Pécsre másfél éve, még is­merkedünk a várossal. A kö­zépső fiam asztmás volt, hegyi levegőt tanácsoltak neki. Amióta itt lakunk, szépen rendbejött. A férjem és a gyerekek hamar megszokták az új környezetet. örülök, hogy idejöttünk, úgy látom, elég gyerekcentrikus is ez a város, sokféle program közül lehet választani. A Kossuth moziban most csengetnek. A függöny rése­in kukucskálok be. Ügy szá­zan várják Lúdas Matyit. Ki- sebb-nagyobb gyerekek, nagyszülők, szülők.- Most kicsit kevesebben vannak a szokásosnál, de kedvelt program a szombat, vasárnap délelőtti mesemozi és általában a gyerek-ifjúsá­gi előadások - mondja Új­házi Károlyné pénztáros. — A délutáni Mary Pop- pins vetítésre például napok óta minden jegyünk elkel. Az ifjúság, a gyerekek sze­retnek moziba járni, soku­kat már ismerősként köszön­tőm ... B. A. Mozgássérültek is lovagolhatnak Szakedzői vizsga Hamburgban Nagy élmény egy olyan em­bernek, akinek szinte életele­me a lovászat, a lósport, hogy kijuthatott Hamburgba, egy há­romhetes továbbképző tanfo­lyamra. A dolog úgy történt, hogy a kecskeméti Szikrai Á. G. lovas­iskolája meghívta az eichenhofi lovasiskola lovastornával fog­lalkozó csapatát az idei úttörő lo^astorna-bajnokságra. Ennek viszonzásaként a nyugatnémet lovasszövetség háromhetes edzőtáborra és továbbképző tanfolyamra invitálta a magyar lovastorna oktatásával foglal­kozókat. A meghívott csapat tagja volt Péter József pécsi oktató is. A lovastorna nemzet­közi szaknyelven: voltiz»álás. E sport űzői, akik főként gyerekek, különböző «tornagyakorlatokat végeznek menet közben a lovon. A szakemberek szerint ez min­den lovassport alopja, mert ezen keresztül sajátítják el a főbb alapkészségeket. A három hét élményeiről Pé­ter József a következőket me­sélte : — Amikor kiérkeztünk, közöl­ték velünk, hogy először el kell végeznünk egy alapfokú, azaz bronzjelvényes tanfolyamot, amiből vizsgázni is kellett. A vizsgafeladatok között szerepelt díjlovaglás, díjugratás, futó­szárazás, valomint sportpeda­gógiai, pszichológiai és első­segélynyújtó ismereteinkről kel­lett számot adni. Csak sikeres vizsga után kerülhetett sor a lovastorna szakedzői tanfo­lyamra. Természetesen ebből* is vizsgát kellett tenni, ami nem volt könnyű. Nekem például vizsgafeladatként egy német csapatot kellett irányítanom német nyelven. — Jellemző a német lovas­sportra, hogy kötelező minden­kinek — aki ezzel foglalkozik — különböző szintű: bronz, ezüst, arany fokozatú vizsgát letenni. Rangosabb feladato­kat csak magasabb végzettsé­gű láthat el. Lovaglótanár pél­dául úgy lehet valaki, hogy há­rom évig lovaglóiskolás. A szak­mai tudnivalók elsajátításán kí­vül trágyáznak, almoznak, ápolnak is. Három év után vizs­gát tesznek, ezután öt évig úgynevezett belovaglók. Ezután tehetik csak le a lovaglótanári vizsgát. Egyébként nekünk ugyanúgy részt kellett venni a lóápolósban, istállótakarítás­ban, mint ott bárki másnak. Reggel fél 7-re már lent kel­lett lenni az istállóban és este 9—10-ig ment a munka. Az NSZK-ban nagy kultusza von a lovaglásnak. Hamburg­ban például legalább 40 lovas­iskola van. A lovasiskolák mun­kaidő után népesülnek be iga­zán. Közlekedési táblával jel­zett külön lovasútjaik vannak és hétvégeken mindenfelé talál­kozni lehet a sétalovaglókkal. Ami nekem különösen tetszett, hogy a nyomorékok, mozgássé­rültek sincsenek kizárva ebből a sportból. Speciális nyergeket készítenek számukra. Láttam olyat például, akinek az egyik lába tőből hiányzott és rend­szeresen eljárt lovagolni . . . S. Zs. Még sötét volt, amikor haj­nalban megérkezett a disznó­ölésre fölkért böllér, akinek „hóhérmunkáját” soha nem néztem végig, hanem nagy­anyám tisztaszobájában vár­tam ki, míg az áldozat utolsó visítása is elhalt, s csak akkor merészkedtem ki az udvarba. Mert az égő szalma barátsá­gos lángját, a pörzsölést már szerettem nézni, s ilyenkor na- gyon-nagyon közeli volt a disz­nótoros reggeli, a sült vér, sült máj, s természetesen a világ minden pénzéért le nem ma­radtam volna róla. Mindez nagyon régről, a gyermekkorból merül föl. Azon ritka alkalmak egyike volt, amikor néha a téli szünetben is ellátogattunk nagyszülőim­hez. Ma már nem mindig és nem mindenhol ilyen hangula­tos a disznóölés, ennek ellené­re a legkevésbé sem mondha­tó, hogy kiment volna a divat­ból. Sőt. Láttam már olyat is, hogy egy panelház kapujában kapta meg a disznó a kegye­lemdöfést. Léteznek még ter­mészetesen a falusi disznóölé­sek, azután sokan csinálják azt, hogy húst vásárolnak, s kolbászt, stifoldert, hurkát töl­tenek - avagy töltetnek szak­emberrel. Kisebb tételben azonban sütni való kolbászt és hurkát még akár egy panella­kás konyhájában is lehet ké­szíteni, nem is jár különösebb felfordulással. Aki disznóölésre, kólbásztöl- tésre vállalkozik, annak nem­csak böllérre, forrázóteknőre, segítő kezekre és munkaeszkö­zökre van szüksége, hanem ter­mészetesen a nélkülözhetetlen adalékanyagokra. Disznóölés só, bors, paprika, majoránna", fokhagyma, rizs nélkül elkép­zelhetetlen, s ha ezek bárme­lyike e téli időszakban nem kapható, akkor bizony baj van. Volt év, hogy nem volt rizs, máskor más hiányzott, most azonban egy héten át járva az üzleteket, telefonon érdeklődve a legkülönbözőbb helyeken, szerencsére elmondható: pilla­natnyilag minden kapható, hiánycikk nem gátolhatja a disznóölést. Egyetlen dolgot nemigen lehet beszerezni, de hát ez adott esetben nélkülöz­hető is. Hiányzik a babérlevél, amit sokan szoktak az abalébe is tenni vagy esetleg a toros- káposztába, ami a disznóölés befejeztével kerül az asztalra. De ezen kívül minden más kapható, úgyhogy már csak neki kell állni a munkának, hogy minél előbb a füstölőbe kerülhessen a kolbász. D. Cs. „Fában nőttem fel...” Betonfeljáróval a hegyol­dalban áll egy gyönyörű családi ház Pécsett, a Marx út 123. szám alatt, alul egy kis asztalosműhelyben „sir” a szalagfűrész, a külső lép­csőről jutunk be a zárt ve­randára, aztán a nappali szobába, és ami szép és furcsa, hogy az ajtók, abla­kok, ablaktokok nem a szo­kásos fehér mázfestéket „vi­selik", hanem barnára pá­colt, zöldüveg-betétes kézi faragványok. Helyes Károly műbútorasztalos — hozzáte­hetjük — a fafaragó művész munkája. Az üvegveranda sarokpadja viszont gyári, mű­bőr huzatos bútordarab. Eb­ben az esetben ez meglepő. A mester széttárja karját:- Volt itt saját faragású sarokpadom, székekkel, de el kellett adnom, mert a há­zam minden pénzt felemész­tett. Majd csinálok helyette, addig ez is megteszi. Mutat egy faragott széket- ez maradt a saiokga.ni- túrából. — „Hegedűtámlás” szék a neve, mert a hegedű kon­túrjait idézi a támla.- Munkáinkat .az jellemzi, hogy feleleveníti az ősi for­mákat, módszereket. Például ebben a székben egyetlen szög nincs. Faékeléssel dol­gozunk. A mai távfűtéses lakásokban a szögeit búto­rok is száradnak, mozognak. Az ékelt bútornál csak „rá­verünk" az ékre, „meghúzat- juk" és újra feszes, masszív a szerkezet. Volt egy neves mester Pé­csett, még az ötvenes évek végén: Exner Lajos, aki a Pécsi Bútorgyár műbútorasz­talosa volt, de tanított a Nagy Lajos gimiben is poli­technikai órán fafaragást, asztalos munkát. Helyes Ká­roly is nála tanult, majd ké­sőbb - már mint segéd - saját pénzen (!) elvégezte Pesten a faipari techniku­mot. Munkahelye korábban a Fatömegcikk Ktsz, jelenleg a Baranya Megyei Népmű­vészeti Szövetkezet beldolgo- zója. A nyáron Balatonlellén meghirdetett Kapoli-pályáza- ton második díjat nyert. An­nak idején a vizsgamunkája egy zeneszekrény volt. Az egyik pécsi ipari vásáron egy modern vonalú dolgozószo­ba-berendezéssel jelentke­zett. Jövőre Nyíregyházán lesz egy kiállítás: stíl jellegű berendezéssel készülnek.- Miért többes számot emlit?- Azért, mert az orfűi fa­faragó tábor technikai veze­tője vagyok, vagyunk vagy hatan-nyolcan, akik együtt dolgozunk. Nyáron kint tölt­jük a hét végét a malom­múzeumnál, van szobánk, a berendezését is mi készítet­tük. Egyébként gmk-ban is dolgozunk. Mi készítettük a ceglédpusztai — Makovecz Imre tervezte — szép faluház berendezését. Pécsett az UNIBER-irodaház Sallai ut­cai kapuját is mi vállaltuk. Előkerült valahonnét a haj­dani tervrajz a kapuról: szép, ívelt munka lesz. Azt mondja Helyes Ká­roly, hogy ......fában nőttem fel . ..” - úgy értve, hogy két nagybátyja műbútorasz­talos volt, apai nagyapja pedig bognár, de remek asz­talosmunkákat is kiadott a kezéből. A famunka Szépsé­gének csodálatát örökölte tőlük. És persze a tehetsé­get is . . .- Könyvtáram zöme szak­könyvekből áll. A régi for­mákat kutatom és próbálom realizálni munkámban. Azt tartom, hogy* az anyag ma­radjon a maga valóságában - például az anyagban ta- látható csomók nálam szé­pen beleilleszkednek a mun­kadarabba. Barna diófapá­cot használok, hogy a pác ne takarja el a fa eredeti erezetét. Az asztalon „mutatóban" van egy díszdoboz. Ennek az ideje lejárt. Bútor és nyí­lászáró, ez most a módi. Időtállóbb is . . . Rab Ferenc Szőrmék, bőrdíszművek, kerámiák 1 T' I kopu Ma, december 8-án reggel 9- kor ismét kinyit a pécsi Arany­kapu vásár. Az Ifjúsági Ház előtti parkolóban immár har­madszor rendezik meg ezt a kcrácsonyj ajóndékvásárlást megkönnyítő .árukirakodást. Mint eddig, az ideinek is a szervezője a Mecsek-Tourist és ugyancsak konténerekből építettek utcákat az árusok számára. A változás annyi, hogy az idén valamennyi kon­téner belsejét kicsinosították, textilburkolattal vonták be, így szebb, kulturáltabb eladótér várja a vásárlókat. Tegnap dél­után ugyan még üresen tá­tongtak, de biztosítottak róla. hogy reggelre minden o helyén lesz. Az idén 61 árus jelentette be igényét, ez 13-mal keve­sebb, mint a tavalyi. Hat álla­mi vállalat jött el, a többi ma­gán-kiskereskedő és kisiparos. Közülük majdnem mindenki már tavaly is itt volt, és bár az el­múlt évben panaszkodtak, hogy a magas konténerbérleti díjat (26 000 forint) és szállásköltsé­get alig fedezi a forgalom, de azért az idén is eljöttek szeren­csét próbálni. Természetesen a rendezőknek is voltak kiköté­seik, csak azoknak az árusok­nak a jelentkezését fogadták el, akik igazolták, hogy adó- és SZTK-kötelezettségeiknek ele­get tettek, és akikét a KIOSZ vagy KISOSZ is javasolt. Az idén is a legnagyobb számban a divatárusok, kötődé­sek, szőrmések képviseltetik magukat, de vannak lakberen­dezési tárgyakat, bőrdíszműve­ket és kerámiákat árusítók is. Akinek még nincs elképzelése, hogy családtagjai közül kinek mit vegyen karácsonyra, itt az Aranykapu vásárban biztosan kap majd ötleteket. S. Zs. Chicagóiak a Zsolnayban Chicagói üzletemberek a múlt héten a Pécsi Zsolnay Porce­lángyárban tárgyaltak Zsolnay- porcelán, fajansz díszmű áruk és szervizek USA-beli forgal­mazásáról. Az USA-ban már eddig végzett piackutatásuk eredményeképpen a jövő év­ben tovább növelik d Zsolnay- próbarendeléseiket az ameri­kai üzletemberek. Minden kellék beszerezhető I# I rr hl ■■ r ■■ I r ■ Kezdődik a disznóölést szezon Pécsi oldató sikeres vizsgája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents