Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-06 / 335. szám

A sajtó ünnepén írta: Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője ünnepi nap a mai, még ha nem is jelzi piros betű a nap­tárban. Hatvannyolc esztendő­vel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg az első hazai kommunista orgánum, a Vörös Újság. Kiadását a nem sokkal előtte megalakult Kommunis­ták Magyarországi Pártjának Központi Bizottsága határozta el azzal a szándékkal, hogy az újság a magyar munkásosztályt a kizsákmányolás elleni harcra, a munkáshatalom kivívására szervezze és mozgósítsa. Az első lapszám kinyomtatá­sát az esemény egyik résztve­vője, Vágó Béla így idézte fel: „Óriási izgalom uralkodott kö­zöttünk a pincében. Egy új lap. Új párt. . . Egyszerre a villannyal hajtott gép megáll. Az áram kimaradt. Kikapcsol­tatták a szociáldemokraták és burzsoá szövetségeseik. László Jenő odafut a géphez, s kézzel hajtja. Kellner Sándor váltja fel, ő is hajtja a gé­pet. Mindannyian hajtottuk a gépet, amely lassan ejtegette a Vörös Újság első számait.” Az újság első szerkesztői és szerzői között voltak Kun Béla, Rudas László, Révai József és Szamuely Tibor. A lap pél­dányszáma rövidesen tízezer­re emelkedett, a Tanácsköztár­saság ideje alatt mindvégig meghatározó szerepe volt a tömegek tájékoztatásában és mozgósításában, tettekre ser­kentésében. Az ellenforradalmi rendszer súlyos csapást mért a forra­dalmi sajtóra is. Vállaljuk és megőrizzük azok örökségét, akik a baloldal legális vagy illegális sajtójában, a bécsi vagy a moszkvai emigráció ki­adványaiban a szocialista esz­mék, a haladás hirdetői vol­tak a legkilátástalanabb, vész­terhes időkben is. Tiszteljük azokat, akik — a Népszavától az 1942-ben megjelent illegá­lis Szabad Népig — szószólói és bátor harcosai voltak a • népfront eszméinek, az anti­fasiszta küzdelemnek, népünk szabadságának, hazánk füg­getlenségének. Emlékezünk mártírjainkra: Somogyi Béla, Bacsó Béla, Bálint György, Ró­zsa Ferenc, Ságvári Endre, és mások már nem érhették meg a felszabadulás napját. Az em­ber számára a legdrágábbat, életüket áldozták az egyenlőt­len küzdelemben. Az azóta eltelt több mint négy évtizedben a magyar saj­tó népünk felemelkedésének, szocialista társadalmi rendünk fejlődésének tevékeny részese lehetett. A szocialista sajtó, a tömegtáiékoztatás minden esz­köze sokban segítette építő­munkánk meggyorsítását, a társadalom- és művelődéspoli­tikai feladatok véarehajtását. Hozzájárult a testvéri szocialis­ta országokhoz fűződő kapcso­latok elmélyítéséhez. Tekinté­lyes, rangos félként vett részt a békéért, a társadalmi haladá­sáért folyó nemzetközi küzde­lem, a békés egymás mellett élés gyakran bonyolult kérdé­seinek megvilágításában. A tájékoztatás eszközeinek valamelyike vagy éppen több formája is otthon van — ked­ves hozzátartozóként — min­den magyar családnál. A rá­diózás elterjedése hazánkban csaknem teljesnek mondható, a becslések szerint — mert erre már csak ez a mérési le- hetőséa van ■— 6 millió rádió- készülék van a lakosság tulaj­donában. Napjainkban mint­egy hárommillió családhoz jut el tv-műsor. A televízió a két fő- és körzeti adásaiban he­tente már csaknem száz órán át sugároz műsort. Terjed a városi kábeltelevíziózás. Közel harminc helyen jelentkezik már rendszeresen a városi tv helyi stúdiója. Az év végére egy­millió emberhez jut el városi kábeltelevízió műsora, s ez a szám gyorsan növekszik. A Magyar Rádió három közpon­ti és öt regionális programját heti 540 órás műsoridőben közvetíti. Jelenleg több mint 1700 idő­szaki lap jelenik meg nálunk, ezek mintegy 1 milliárd 500 millió példányban jutnak el az olva sókhoz. Nemcsak sajtónk szerkezeté­nek, de egész társadalmunk demokratizmusának tükre az, hogy a pártlapokon kívül igen keresettek a szakszervezetek lapjai, folyóiratai. Közkedvel­tek a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági • Szövet­ség, valamint a Magyar Nők Országos Tanácsának kiadvá­nyai. Saját lapjuk van a Ma­gyarországon élő nemzetiségi­ek szövetségeinek. Valamennyi egyház és felekezet is saját új­ságokat jelentet meg, melyek — ideológiai különbségeink ellenére — hozzájárulnak a vallásos és nem vallásos em­berek együttműködésének to­vábbfejlesztéséhez. Az évtizedek során a köz­ponti és a megyei napilapok a legolvasottabb tömeglapok­ká váltak. Együttes példány­számuk meghaladja a napi hárommilliót. Vegyünk például egy átlagos megyei lapot, amely 80—100 ezer példány­ban közvetíti a napi friss in­formációkat, híreket — pél­dányszámánál legalább há­romszor több helyi olvasóhoz. Nemegyszer olyanokhoz, akik­nek a megyei napilap az egyetlen Írott információforrás. A szocialista társadalom épí­tése, a szocialista demokrácia fejlesztése, a népi-nemzeti egység, a közmegegyezés ál­landó erősítése magas színvo­nalú munkát követel a televí­ziótól, a rádiótól, a sajtótól. Ennek szellemében országgyű­lésünk ez év március 20-án tör­vényt alkotott a sajtóról, a tá­jékoztatásról. Ez a szocialista törvény szer­ves folytatása az 1848. évi el­ső magyar sajtótörvénynek. A Tanácsköztársaság valósította meg történelmünk során elő­ször a munkásosztály sajtójá­nak szabadságát. A két világ­háború között — az ellenfor­radalom szolgálatába állítva a sajtót — már az 1914. évi sajtótörvénynek is számos ren­delkezését hatályon kívül he­lyezték, illetve többször is mó­dosították, elmélyítették, szigo­rították. A felszabadulást követően a sajtóval kapcsolatos jogszabá­lyok a demokratikus, majd a szocialista átalakulás igényeit szolgálták. A szocialista sajtó- szabadság elvét 1949. évi al­kotmányunk is kinyilvánította. A Magyar Szocialista Munkás­párt, hosszútávú tájékoztatás­politikájának megfelelően — felszámolva a sajtó területén is kialakult torzulásokat — 1957- től folyamatosan igyekszik megújítani a tömegtájékozta­tás tartalmát és szervezeti ke­reteit. Ez a rövid történelmi áttekintés is illusztrálja, hogy az országgyűlés legjobb ha­gyományainknak szellemében al­kotta meg szocialista sajtótör­vényünket. Mi a sajtótörvény legfőbb jellemzője? A törvény a sajtó feladatát az állampolgároknak a tájékozódáshoz való jogához kapcsolva határozza meg. Ez­zel egyidejűleg megfogalmaz­za a tájékoztatók jogát és fe­lelősségét is. Kifejeződik a törvényben, hogy a hazai és nemzetközi információkhoz jutást a nép, a lakosság természetes jogá­nak tartjuk. Ennek érdekében a sajtóval szemben alapvető követelmény, hogy hiteles ké­pet nyújtson hazánk politikai, gazdasági, tudományos és kul­turális életéről. Adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről, segítse elő a különböző orszá­gok és népek jobb megismeré­sét, a kölcsönös megértést. Mutassa be a béke, a bizton­ság megóvása, valamint a társadalmi haladás érdekébe í kifejtett erőfeszítéseket. Nyilvánvaló, hogy a sajtó csak akkor fűd megfelelni hi­vatásának, ha hozzájut a fel­adatai ellátásához szükséges információkhoz. Szükséges te­hát, hogy az állami és társa­dalmi szervezetek, az egyesüle­tek, a vállalatok és intézmé­nyek folyamatosan tájékoztas­sák a közvéleményt a közérde­kű kérdésekről. Kiindulópon­tunk az, hogy a tájékoztatás nem szívesség, nem valamiféle kegy gyakorlása. S ez az újság­írókra éppúgy vonatkozik, mint az információt adókra. Nincsen olyan fontos kérdés — akár hazai dolgainkat, akár a nem­zetközi eseményeket illetően — amelyekről hallgatni kellene, vagy a késleltetett tájékoztatás indokolt lenne. Nem véletlen, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa is kiemelte a tájékoztatás fele­lősségét, a hiteles, gyors, pon­tos informálás jelentőségét. Az elmúlt évtizedekben, években országépítő politikánk hitelét az is erősítette, hogy az MSZMP őszintén szólt — az eredmények megemlítése mel­lett — a problémákról, a mind nagyobb követelményekről is. Az őszinteség, a nyíltság bizal­mat kelt az emberekben. A bi­zalom pedig energiahordozó: a nyilvánosság az értékképző munka, a közéleti aktivitás, a szocialista demokrácia és a nemzeti egység javításának egyik hajtóereje. A sajtónak fontos szerepe van a közvéle­mény tükrözésében és formálá­sában. Nehezen beszélhetünk jól tájékozott közvélemény nél­kül közmegegyezésről, nélküle elképzelhetetlen, hogy a tár­sadalomban meglévő szándé­kok, erők egyirányba hassa­nak. Ez az önmagunkkal való szembenézés jellemezte pár­tunk Központi Bizottságának legutóbbi ülését is. A Közpon­ti Bizottság határozatának lé­nyege az, hogy a népgazdasá­got — az irányítástól a végre­hajtásig terjedően — a XIII. kongresszuson elhatározott nö­vekedési pályára állítsuk. Ez azt jelenti, hogy prioritást kell adnunk a szelektív élénkítés­nek, az egyensúly erősítésének, az életszínvonal stabilitásától a társadalmi teljesítmények növe­léséig. Hazánkban a legfon­tosabb feladat az elfogadott gazdaságpolitikai célok meg­valósítását szolgáló szemléleti és cselekvési egység megte­remtése, a társadalmi aktivitás kibontakoztatása. (Folytatás a 2. oldalon) Megkezdődött a KIOSZ IX. országos küldöttgyűlése Pénteken a Budapest Kongresszusi Központban megkezdődött a Kisiparosok Országos Szervezetének IX. országos küldöttgyűlé­se. A tanácskozáson több mint 140 ezer kisiparost képviselő 280 küldött értékeli az előző küldöttgyűlés óta végzett munkát, és ki­jelöli az új, a megváltozott körülményekhez és a magasabb kö­vetelményekhez igazodó feladatokat. Az elnökségben foglalt he­lyet Ballai László, az MSZMP KB osztályvezetője, a kormány több tagja, valamint a párt- a társadalmi és az érdekképvise­leti szervezetek számos vezető­je. A megnyitó után megvá­lasztották a küldöttgyűlés mun­kabizottságait, majd az orszá­gos választmány írásos beszá­molójához Molnár József, a KIOSZ elnöke fűzött szóbeli ki­egészítést. Elöljáróban megállapította, hogy az elmúlt öt esztendőben növekedett a kisiparosok meg­becsülése, a kisipar a gazda­sági élet fontos részévé vált. A kisiparosok által előállított termelési érték öt esztendő alatt csaknem megduplázódott, tavaly meghaladta az 56 milli­árd forintot. A lakossági szol­gáltatásoknak 60 százalékát kisiparosok látják el, ezen be­lül az építőpipari, javítási-kar­bantartási munkák közel 83 szá­zalékát ők végzik. A szolgál­tató- és felvevőhelyek, műhe­lyek nagy részét a kisipar üze­melteti. Az elmúlt öt esztendő­ben összesen 136 új kisipari szolgáltató létesítmény épült fel, 781 műhellyel, mintegy 25 ezer négyzetméteren. A szolgál­tató hálózat bővülése jelentő­sen hozzájárul ahhoz, hogy ja­vuljon a kiszolgálás minősége, rövidüljenek a vállalási határ­idők. Folyó áron számítva 76 szá­zalékkal növekedet^ az elmúlt 5 esztendőben a kisipari gép- járműjavító szolgáltatások, 65 százalékkal emelkedett az elekt­roakusztikai cikkek és háztar­tási gépek javításában végzett munkájuk értéke. Az úgyneve­zett hagyományos szolgáltatá­sokban is döntő a kisipar sze­repe, itt azonban a növekedés szerényebb, mintegy 41 száza­lékos. Az áruválaszték bővíté­séhez eredményesen járul hoz­zá a kisiparosok évi 2 milliárd forint értékű ipari árutermelő tevékenysége. A kisipari tevékenység tech­nikai-műszaki feltételeinek fej­lődése azonban elmarad a kí­vánatostól — hangsúlyozta a KIOSZ elnöke. A kisiparosok egy része korszerűtlen, elavult gépparkkal, egészségtelen mű­helyekben dolgozik. A műszaki fejlesztésre több lehetőség is kínálkozik, ez év­től lehetővé vált például az ál­lóeszköz-vásárlások adómentes elszámolása. A beruházás ha­gyományos forrása a hitelfelvé­tel. E területen kedvező válto­zás következett be: az elmúlt öt esztendőben 18 500 kisipa­ros összesen 1,2 milliárd forint hitelt vett fel beruházásra, mű­szaki fejlesztésre. Az elmúlt öt esztendőben erősödött a kisiparosok közéleti tevékenysége, aktivitása. Tavaly csaknem 100 millió forint érté­kű társadalmi munkát végeztek. (Folytatás a 2. oldalon) Régi pécsi utcák: a Hegyalja utca és környéke Läufer László felvétele A magyar sajtó napja alkalmából tegnap Pécsett, a Magyar Lajos utca 1/A. számú épület homlokzatán lévő márványtáblánál koszorúzási ünnepséget rendezett a MUOSZ pécsi csoportja. Em­lékezve Magyar Lajos pécsi újságíróra, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom, a kommunista .újságírás kiemelkedő harcosára. Maronka Csilla, a Pécsi Nemzeti Színház művésze Fenyő László: Hova lettek a költők? című versét mondta el. Ezután Wallinger Endre, a Dunántúli Napló főmunkatársa méltatta Ma­gyar Lajos életútját, törhetetlen hitét és elkötelezett újságírói munkásságát. Ezután koszorút helyeztek el a márványtáblánál. Hétvége Javuló közműellátás Komlón (3. oldal) * Megtalálták a rést a piacon (5. oldal) * Fő az egészség (6. oldal) * Mire jó a csicsóka? (7. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLIII. évfolyam, 335. szám 1986. december 6., szombat Ara: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Koszorúzás a magyar sajtó napja alkalmából

Next

/
Thumbnails
Contents