Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-05 / 334. szám

e Dunántúli napló 1986. december 5., péntek Kulturális ajanlo Ányakönyv LF 1 3 IT > w 6 ?■ 1 3 io t< pv r <5­J r IT U" 19 m J _l F n ■ “ _ jr ■ is \ 13 ■ u f Wmd ► u t>2 N Y * % 1 MlH 1 1 r 1 J ■33 ét ‘i i él j Jr ■ ér r 1 U éí ■ 5o T \ K _ 53 5} w r 1 se 1 í V. Go ■ 4 G. L &*> \ * J! <1 író az emberről Örkény István szellemes gondolata olvasható a rejtvény két hosszú sorában Film... Film... Film... VÍZSZINTES: 1. A gondolat első része (zárt betűk: B, N, I). 5. Fel­sőoktatási intézmény. 12. Sikeres pályafutás. 14. Újabb adag az ételből. 15. Mata . . .; hírhedt kém­nő volt. 16. Gépszíjak céljaira gyártott erős bőrfajta. 18. Fogaival őröl. 19. Francia területmérték. 20. Hétfő Bécsben. 21. Város az USA Nevada államában. 22. Biztató szó. 23. A tenger olasz neve. 24. Folyé­kony. 25. Ezúttal. 27. Mondatrész! 29. Telefonvezeték. 33. Könnyezik. 34. A szóban forgóhoz hasonló mennyiségű. 35. Fél cent! 37. Ez a ..cső” a mikroszkóp. 38. Híres für­dőhely a francia Riviérán. 39. Linz focicsapata. 41. Finom pehely. 43. Testrész. 44. Alföldi jellegű. 45. Tü­zet szüntet. 46. Osztrák, spanyol és olasz autójelzések. 47. Magához H ív. 49. Hangtalanul sül! 50. Fel­vidéken a tatárjárás után épült ki­rályi vár. 52. ... de France; táj és egykori francia tartomány. 53. Szer­zői jogdíj. 55. Szlovákiai folyó, a Sajóba ömlik. 57. Szovjet repülő- géptípus. 58. Női név. 59. Alul. 61. ... és a többiek, angol szórakoz­tató film a tévében. 73. Zongora- művész, zenetörténész (János). 64. Iráni folyó, a Kaszpi-tengerbe tor­kollik. FÜGGŐLEGES: 1. A Rajna mel­lékfolyója Svájcban. 2. Kalamajka. 3. Erbium vegyjele. 4. Mely idő­pontban? 6. Rum, cukor, vaj és forróvíz keveréke. 7. Japán pénz­egység. 8. A cseppben van! 9. Ki­mosott ruhát száradni készít. 10. A földqázban előforduló szénhidro- qén. 11. Bifláz. 12. Kiváló női sak­kozónk (Éva). 13. Csúnya. 15. A gondolat befejező része (zárt be­tűk: M, L, I). 17. Kerti pihenőhely. 20. Mária külföldön. 21. Fejvesztett zűrzavar. 23. Az USA elnöke volt 1817. és 1825. között (James). 24. Szám szerint mennyi? 26. Lovag an­golul (KNIGHT) 28. Kávémárka. 29. Térd németül. 30. A szekér tarto­zéka. 31. Időszámításunk előtti. 32. Németalföldi festő testvérpár, a flamand festészet nagyhatású mes­terei (Hubert és Jan). 36. Nagy La­jos író (1883—1954) szülőfaluja. 40. Mikszáth egyik regényhőse (Mik­lós). 42. Észrevétlenül tovatűnő. 43. Állatot tenyészt. 44. Gyors tem­pójú társasági tánc. 46. Becézett női név. 47. ... Lanka (Ceylon). 48. Kis Ilona. 50. Átnyújt. 51. Fény és . . .; valaminek kedvező és ká­ros jelenségei. 54. Minden! 56. A tartály része! 60. Nomen nescio rö­vidítése. 62. ő, németül. Holló János Beküldendő a vízszintes 1. és fün- qőleqes 15. számú sorok megfejtése, leqkésőbb december 15-én (hétfő) déli 12 óráiq beérkezőleq, LEVE­LEZŐLAPON, 7601. Pf.: 134. Dunán­túli Napló szerkesztősége, Pécs, Hu­nyadi út 11. címre. A november 21 -i lapban közölt rejtvény megfejtése: Abu Hasszán — A bűvös vadász — Oberon — A búskomor — Euryanthe — Felhívás keringőre. Könyvjutalmat nyertek: Ercsényi Jánosné, Pécs, Radnóti u. 1.; He­ring Mihály, Pécsvárad, Kossuth L. u. 50., dr. Nyitrai Istvánná, Pécs, Székely Bertalan út 34/1., Mikola Jenő, Szentlőrinc, Pécsi út 18/B, Vasváry Jenő, Siklós, Sallai u. 14. A könyveket postán küldjük el. Radio Alvás három széken Télapó napja lévén Jobb képzeletbeli puttonyból szede­geti elő a ,,Jó pihenést" című műsor szerkesztője, Kovács Im­re a prózai és a zenei szala­gokat. Előkerül egy olyan ri­port, amely a közelgő kará­csony szimbólumairól szól, egy másikban a sajtónap alkalmá­ból elismerést kapott kollégá­val, Gállos Orsolyával, a Du­nántúli Napló Magyar Lajos- díjas rovatvezető-helyettesével beszélgetnek. Arról is tájéko­zódhatnak a hallgatók, miként keresi helyét a videovilág kü­szöbén a mozi. A beszélgető- társ Pozsgai Miklós, a Bara­nya Megyei Moziüzemi Válla­lat igazgatója, még azt is el- mgndja, szereti-e a kereszt­nevét . . . Előadás előtt ,,Az alvás há­rom széken" című produkció. Mikó Istvánt a fellépés előtt „ébresztette fel"' Kovács Imre a pécsi Ifjúsági Házban. Lesz virgácsos téma is: to­vább folytatódik az elmélkedés a pécsi utcák, terek tisztasá­gáról. Ha lesz kieső, követi-e „be­esői’? Avagy válthatja-e So­mogybái Siófokot a kaposvári Rákóczi az NB l-ben? Miként látja ezt Csordás István, a Rá­kóczi edzője, és a szakosztály elnöke, Varga Gyula. A stúdió vendége lesz dr. Brezniczky Sándor, a PMSC súlyos műtét után lábadozó labdarúgója, aki ezúttal képviselő édesap­jához hasonlóan fogadóórát tart. Az érdeklődk kérdéseiket a 10-424-es telefonszámon te­hetik fel az adás kezdetétől, szombaton reggel 8 órától. Két portrét is ajánlhatunk még. Pécs felszabadulásának évfordulóján Horváth Adolf Olivér kitüntetést kapott tudo­mányos tevékenységéért. A jö­vőre nyolcvanéves kutatóval eddigi munkájáról, illetve ter­veiről beszélget a vasárnapi magazin szerkesztője, Simon Márta. A másik portré Csorba Győzőről készült, aki a napok­ban ünnepelte hetvenedik szü­letésnapját. December már — máshol is — az év végi összegzések idő­szaka. A hétfői Hangadó szer­kesztői, Belénessy Csaba és Molnár László az év folyamán az ifjúsági műsorokban elhang­zott legérdekesebb, legnagyobb visszhangot kiváltott riportokat ismétlik meg. KISLÁNY A VAROSBÓL Színes, szinkronizált szovjet ifjúsági film. Rendezte: Oleg Nyikolajevszkij. 1942 telén járunk. Egy Sztálingrád­ból evakuált, beteg kislány vetődik az uráli falu egyik portájára, Darja Salihinához. Az asszony ápolja a kislányt, és befogadja családja kö­rébe. Valentyinka nehezen szokja meg a falusi életet, és sokat bán­kódik szülei után, de a háziak szeretete apránként meggyőzi őt. Mire beköszönt a tavasz, már ma­mának szólítja a jólelkü asszonyt. SZEMÜNK FÉNYE Színes, szinkronizált olasz film Rendezte: Maurizio Ponzi. Szereplők :Sophia Loren, Philippe Noiret, Eduardo Ponti A film főhőse Aurora, sorrentói taxisofőrnő, akinek kisfia, Ciro,------------------------------------------- * Ajánlatok a Harkányi Művelődési Ház programjából Kicsiknek, nagyoknak is érde­kes rendezvényeket szervezett a Harkányi Művelődési Ház december második hetére. 9- én, kedden Sztankay István és Schütz Ila az Egyszer lesz, hol­nap nem volt című műsorral lép fel. Délután fél hatkor kez­dődik a kiváló művészek közös produkciója. December 10-től 12-ig na­ponta 12 órától virágkiállítás­sal, virágvásárral és virágköté­szeti bemutatóval várják az ér­deklődőket. A Konzum Áruház 13-án az S-modell legújabb termékeiből tart divatbemutatót. Az új mó­di legfrissebb költeményeit 17 órától csodálhatják meg a lá­togatók. A szem csemegéje mellett a zenekedvelők számá­ra is szolgálnak meglepetéssel: a divatbemutatón fellép Kor­da György és Balázs Klári is. majdnem teljesen megvakul egy baleset következtében. Ahhoz, hogy a gyermeket Svájcban megoperál­tathassa, elhatározza, hogy pénzt szerez három korábbi ,,barátjától", akikkel abban a szállodában ismer­kedett meg, amelyben korábban dolgozott, s akik közül bármelyik lehetne gyermeke apja . . . Kacag­tató találkozásaikat láthatjuk a film­vásznon. FORRÓ FAGYLALT Színes, szinkronizált angol film. Rendezte: Bill Forsyth. Éppen karácsony napján éri fájó csalódás AJant, a rádió hajnali show-jának műsorvezetőjét: kedvese váratlanul elhagyja őt. Alan bána­tában új kalandok után néz, s meg­próbál új életet kezdeni. Dokumen­tumműsort szeretne készíteni a fagy­lalt-maffiáról, ám ez az ,,izgalmas" téma meghaladja erejét . . . Egy lázadás anatómiája Decemberben újra színre ke­rül a Ságvári Művelődési Ház Pinceklubjában Slawomir Mro- zek Emigránsok című drámája. A szereplők (Mikuli János és Pilinczes József) olyan válság- helyzetből keresik a kiutat, amelyben sokszor maguk is bábszerűvé válnak, s képtele­nek kiszabadulni a magatar­tásklisék, a szabványformák csapdájából. Lázadásuk azért válik keserű-komikussá, mert egy újfajta, értelmes szabad­ság energiáit képtelenek ön­magukban felszabadítani, és csak a lázadás látszatának groteszk indulatával ágálnak a sorsukat meghatározó helyzet ellen. A darabot Vincze József rendezésében 8-án és 9-én 19 órai kezdettel játsszák. Rovatszerkesztő: HODNIK ILDIKÓ SZÜLETTEK: Werlin Dóra, Kovács Dániel, Mu> fics Tamás, Budai Roland, Szabó Balázs, Adravecz Orsolya, Drain Andrea, Radnai Eszter, Lénárt Kor­nél, Magdó Csaba, Ágoston Nor­bert, Danka Sándor, Horváth Dal­ma, Csiga Rita, Böröcz Balázs, Zsilli Tamás, Lénárt András, Ka­posi Péter, Púnak Tibor, Szandtner Dávid, Kő Gábor, Hoffer Csaba, Vasas Róbert, Huzián József, Barta Levente, Hegedűs Miklós, Fenyvesi Zsolt, Schwindli Ferenc, Hesz Krisz­tián, Virág Zombor, Kulcsár Márk, Füzesy Szabolcs, Hajku Edina, Or- donics Tibor, Varsányi Gergely, Beretzky Dóra, Rohonczi Adrienn, Spengler Rita, Jakab Orsolya, Lő- rincz Anita, Sánta Adrienn, Bogdán Gábor, Gajdos Ádám, Nagy Gá­bor, Prim Péter, Elek Anett, Teleki Norbert, Gáspár Zsolt, Kovács Dá­niel, Káló Zsuzsanna, Hunyadi Ka­talin. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Nagy Gábor és Somlai ‘Mária, Kotroczó Géza és Helbrich Erika, Nagy Gábor és Gábor Alexandra, Arvay József és Böbék Ildikó, Pus­kás Lajos és Sallai Mária, Récsei József és Polák Erika, Háber And­rás és Csete Ildikó, Simon Csaba és Sólymos Adrienne, Szöllősi Jó­zsef és Kiss Csilla, Radochay Béla és Mészáros Beáta, Sántha Attila és Pongrácz Ivette, Sarus Zoltán és Drávafalvj Mercedes, Mészáros Jó­zsef és Nagy Krisztina, Szabó Sán­dor és Magori Zsuzsanna, Imhof Gyula és Kiszner Tünde, Baráth Sándor és Káposznyák Ibolya, Vu- sics János és Kolozsvári Éva, Szabó Károly és Mikics Ildikó, Peterdi Já­nos és Kaszanics Gizella, Benedek Béla és Sülé Piroska, Stengi Attila és dr. Horváth Aanes, Mislyenácz Mihály és Löffler Éva. MEGHALTAK Hermann Béla, Kovács Lajosné Kőműves Gizella, Spóra Antal, Dé- zsi Béla, Andik Rezső, Pálosi Csaba, Nagy Dezső, Czombál La­jos, Szendrő Margit, Borbély La­josné Molnár Gizella, Gondos Ist­ván, Kövér Tibor, Orbán Jánosné Andriskó Julianna, Udvardi Jánosné Ulrich Terézia, Harmatba Andrásné Král Aranka, Turbéki László, Ve­lencei Frigyes. Kiss Imre, Sülé László, Béni János. Dömse Márton János, Husti Istvánná, Sülé Attila, Eitter Károlyné Reisr Reaina. Guhi Károlynó Pac7»~r Rózo. G^ráHi Já­nos. Simon Pá|r»ó Horváth Ilona, Jazbinsek Aloiosné Orsás Béla, Szemesi Györgyné, Nagy Lajosné. Forgalmirend­változások Mától megváltozik a belváros dél­keleti szektorának forgalmi rendje. A BÉV a Pécsi Nemzeti Színház építése miatt lezárta a Perczel ut­cának a Boltív Uöi—Kisfaludy utca közötti szakaszát a gépjárműforga­lom elől. A Munkácsy M. utca a Fürdő ut­cától keletre lett egyirányú. A Für­dő utca nyugati, Széchenyi térre vezető szakaszának forgalma válto­zatlan. A Bercsényi utca a Rákóczi út felé déli irányban lett egyirá­nyú. A Kossuth Lajos utcának a Lyce­um—Felsővámház utcák közötti sza­kasza kelet felé lett egyirányú, vi­szont a Nagy-Flórján utcn alsó szakasza teljes szélességben lezárás­ra kerül a forgalom elől. Egy izgalmas mű olvasása közben Szenes Sándor: Befejezetlen múlt Keresztények és zsidók, sorsok Ismertetőt írni egy könyvről csak elolvasása után illik, s nem olvasása közben. De ha érvei­met meghallgatja, felmentést kérek az ítélkezőtől: kollégám izgalmas, rengeteg új informá­ciót tartalmazó kötetét - sok­sok évig dolgoztam együtt Sze­nes Sándorral a Népszabadság szerkesztőségében — meglepet­ten, és bevallom megilletődöt- ten tanulmányozom, immár he­tek óta, s nem tudom letenni azzal az elhatározással, hogy kiolvasott könyveim között lesz ezentúl o hely^. A négy évti­zed előtti múltat idézi, és a mának szolgál tanulságul min­den sor. Újságíró alkotása: interjúk so­rozata. A szerző a történelmi magyar keresztény egyházaknak a zsidókérdéshez való viszo­nyáról igyekszik minél több adatot megtudni és közreadni. Erről vallatja beszélgető part­nereit, katolikus és református lelkészekét, sokat megélt, a tárgyalt időszakban - 1938— 1945 között — a személyében is közvetlenül érintett író-pub­licistát, a teológust, egyházi történetírót, a drámai esemé­nyek egyik szem- és fültanúját, sorsdöntő tárgyalások tolmá- .csát, korabeli dokumentumok fordítóját. „Ha végiggondolom interjú­kötetem születésének történetét — mondja Szenes Sándor — akaratlanul is Pirandello egyik híres színpadi műve jut eszem­be. A darabban a játéktér ho­mályából előlép hat árnyalak, aki szerzőt keres élettörténeté­nek tolmácsolására.” A tárgyalt események és sze­replők méltó krónikásra talál­tak a nagy tapasztalatokkal rendelkező, felkészült szerző­ben: élettörténetük egy rövid, de drámai eseményekben ki­meríthetetlen, véres és tragikus korszakáról az ő közvetítésével beszélnek őszintén, hitelesen. Közép-«Európában 1944-ben már csak Magyarország volt az egyetlen állam, ahol a zsi­dó lakosság lélekszáma meg­haladta a 800 ezret. A hitle­rista emberirtás, a Vargárda, a Hlinka gárdisták, az jszta- sák, és más közreműködők tá­mogatásával, akkorra már mil­liók életét oltotta ki lakóhe­lyükön, a gettókban, a kény­szermunka telepeken, a tö­megsírok peremén, a koncent­rációs táborok gázkamráiban. Nálunk a népgyilkos rémura­lom végvonaglása idején, negyvennégy nyarán 55 nap alatt az ország megyei és já­rási központjaitól a legapróbb falvakig, közigazgatási és csendőri-karhatalmi segédlet­tel, csecsemőktől az aggastyá­nokig 437 ezer embert szállí­tottak Auschwitzba, ahol hite­les német forrásból származó adatok szerint, minden százból 75—80 érkező már az első na­pokban hamuvá vált a krema­tóriumokban. Szenes Sándor ezúttal olyan embereket szólaltatott meg, akik az iszonyú kataklizma idején lelkiismeretük paran­csának engedelmeskedtek. Te­kintet nélkül arra, hogy egy­házi közösségük egyes vezetői mikor, mit- és mennyit tettek vagy nem tettek, különböző meggondolások alapján tét­lenek. maradtak, közömbösek, taktikázók, gyávák vagy cin­kosok voltak, — az országbi­torlókkal nyíltan nem kívántak szembefordulni — ők, a meg- szólaltatottak, és kisebb cso­portjaik, biztonságukat, sza­badságukat kockáztatva men­tették a kiszolgáltatott, min. den védekezési lehetőségtől megfoszott ártatlanok életét, önfeláldozó bátorságuk, hő­siességük saját soraikból is áldozatokat követelt, de nem maradt eredménytelen: kiér­demelték az utókor tiszteletét és elismerését. Magáról a korról, a beszél­getésekben megelevenített események hátteréről a szer­ző azt mondja: — A tragédia drámai helyzetbe hozta a ke­resztény egyházak főpásztora­it, elsősorban a többségi egy­ház, a katolikusok püspökeit és a bíboros prímást, közjogi méltóságában az országgyű­lés felsőházának tagját, az ország első zászlósurát, Se- rédi Jusztiniánt, aki már ti­zenhét éve állt egyháza élén. Az egyházak nem hallgathat­tak a zsidó sorsról, mert a keresztény etikán és termé­szetjogon alapuló tanításuk — elvileg — önmagában is el­lentmondott a fasiszta fajel­méletnek. A természetjog el­ismeri az egyén autonómiáját, polgári szabadságát, amit a fasizmus megsemmisített. Azért sem hallgathattak, mert — az interjúkból a kortárs tanúk közléseiből ez is kiderül, — a főpásztorok már a depor­tálások elején megkapták azt a nevezetes okmányt, amelyet „Auschwitzi Jegyzőkönyv” né­ven ismer a világ, s tudták, hogy az elhurcolt emberek út­jának végállomása a megsem­misítő tábor. Ez ellen tilta­kozni, szolidaritásukdt kife­jezni, a mentést szervezni, már nem is vallási, hanem emberi, erkölcsi kötelesség, lel­kiismereti kérdés volt. A beszélgetések során is­mételten felvetődött - ezt a kérdést vizsgálja a kötet elé írt tanulmányban dr. Nyíri Ta­más professzor, a Pázmány Péter Katolikus Hittudományi Akadémia tanszékvezbtő taná­ra is -, hogy felelős, magas rangú egyházi személyiségek miért késlekedtek időben fel­emelni szavukat, amikor hívő keresztények, köztük püspökök is, felsőbb segítség nélkül megkísérelték a lehetetlent, és bebizonyosodott, hogy meg tudtak menteni sok halálraítélt életet. Helyenként lélegzetelállítók a könyvben olvasható vissza­emlékezések. Napnál világo­sabban kiderül belőlük, hogy minden, amiről szó esik ezek­ben az interjúkban, koránt­sem csupán zsidóügy. Ezek az események a felszabadulás előtti időszak magyar törté­nelmének kihagyhatatlan ré­szét képezik. Az ország akko­ri hatarai között élt lakosság­ból mintegy 1 millió 400 ezer, a népesség 10 százaléka vált a hadi események következté­ben a háború áldozatává. Ezek több mint egyhormada (védekezési lehetőségeitől jó- előre megfosztva, kiszolgálta­tottan, a „holocaust" mártírja lett: a 825 ezer lelket számláló zsidó közösségből 563 ezren haltak meg. A „Befejezetlen múlt" olyan könyv, hogy olvasásának be­fejeztével sem lehet félreten­ni. Jómagam is vissza-vissza- lapozok benne, hogy korábbi ismereteimet kiegészítsem o korról, eseményeiről, emberei­ről. Sok újat tudtam meg Apor Vilmos győri megyéspüspökről, Bereczky Albert református lelkészről, Komoly Ottó épí­tészről, aki annak idején a Magyar Cionista Szövetség el­nöke volt, Sztehló Gábor evan- gélikus lelkészről, KáHó Ferenc esperesről, Salkahózi (Schal- kház) Sára szociális nővérről, és a korszak sok más kiemel­kedő személyiségéről. Szenes Sándor nagy körül­tekintéssel és felelősségérzet­tel megírt könyvét figyelmes tanulmányozásra ajánlom min­denkinek, mert jelenük és jö­vendőnk megértéséhez, a va­lóságnak, az igazságnak meg­felelően kell ismernünk né­pünk és hazánk történelmének közelmúltját is. Vadász Ferenc Jelenet a Forró fagylalt cimü angol filmből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents