Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-31 / 359. szám

Vilég proletárjai, egyesüljetek I Dunántúli napló XLIII. évfolyam, 359. szám 1986. december 31., szerda Ara: 2,20 Fi Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja JflhulMi keilcm őíouAJnkitak, húiiLőq, új kwájumk! fiz orak farnak M i lesz veled emberiség?! Lehet, túl érzelgősnek, űri'népéi y eslked ő n ek vagy éppen indokolatlanul drámainak hat ez a kérdés, — de van-e valaki, a vilég­ben széttekintő újságolvasó, tévénéző, akiinek legalább egyszer ne jutott volna eszébe a mögöttünk ha­gyott esztendőben ez a kérdés? Van aki bizakodik, imások aggódnak, annál is inkább érdemes hát meg­kérdezni önmagunktól: mi­ben bízhatunk, illetve van-e okunk félni? Háború felé rohan a világ, vagy ennél több életösztöne van az emberiségnek? Ha veszélyt emlegetünk, mindenki elsősorban a há­borúra gondol, mégpedig - európaiak lévén — nem a más földrészeken ki-kitörő csatározások, hanem a nuk­leáris világégésre. Higgad­tan végiggondolva vala­mennyi tényezőt, és figye­lembe véve a kölcsönös ve­szélyeztetettséget, arra a következtetésre kell jutnunk, ihogy — nem áll a küszö­bön ilyen katasztrófa. Vagy, legyünk pontosak: nem fe­nyeget közvetlen nukleáris pokol, de — és itt nagyon fontos ponthoz érünk: — egyelőre nincs is biztosíték arra, hogy nem következik be. Napjainkban nem csupán a nukleáris bombák árnyé­ka vetődik ránk, más órák -is ketyegnék. >Mi is történt nemrég Svájcban? Méreg- tömeg ömlött a vízbe, és megölte a Rajnát. Emlék­szünk a csernobili szeren­csétlenségre is. De men­jünk tovább: az autók ki­pufogógáza és a széntüze­lésű erőművek kéményei millió tonnányi mérgező anyagot lövellnek a leve­gőbe, terjed a rák, pusz­tulnak az erdők. íme tehát itt van fejünk fölött a „kör­nyezeti bomba”. Afrika, Ázsia, Latin-Amerika népei gyors ütemben szaporod­nak, ma ötmilliárd, az ez­redfordulón hatmiiIiárd em­ber 'él (majd a Földön. Kö­zülük százmilliók éheznek, évente (tízmilliók éhenhal- nak. A Föld lakóinak egy része túl táp Iá It, másik ré­szét alultápláltság pusztít­ja. íme, a világ feje fölött ott az éhség, a gazdasági gondok i,bombája" is. S a sort lehetne folytatni. Van­nak tudósok, akik ezt mondják: ha így megy to­vább, az emberiségnek nem is lesz szüksége atombom­bára ahhoz, hogy megsem­misítse önmagát. S most térjünk vissza a fegyverkezés témájához! Itt van a megoldás (kulcsa. A bombák felszámolását itt kellene elkezdeni. Gyakran hangoztatják és sürgetik - és ez alapigazság —, hogy ha ezt a több száz millió r- dot, amelyet a világ éven­te fegyverkezésre 'költ, más célokra fordítanák, eltüntet­hetnének számos nagy problémát. De az átfogó leszerelési megállapodások nemcsak ezt hoznák magukkal, ha­nem (az állomok, a népek, a kormányok, a politikai áramlatok és a társadalmi rendszerek imás, újfajta együttélését. Az emberiség gondjainak enyhítése, a bombák ketyegésének a le­állítása ma -már csak közö­sen képzelhető el. Ezért korszakalkotó az a javaslatköteg, amelyet a Szovjetunió vezetése és szocialista szövetségesei az utóbbi esztendőben az asz­talra tettek. Fölszámolni az atomfegyvereket kétezerig! Nagymértékben csökkenteni a hagyományos eszközöket, a harckocsikat, a repülő­gépeket, a puskákat. Igaz, leszerelésről eddig is _,ok szó esett, előterjesztésék­ben nem volt hiány. De a mostani szovjet elgondolás­ban az az áj, hogy nem akar részletekkel bíbelődni, hanem az egész probléma­köteget ragadja meg. Ép­pen azért, mert az órák járnak, a bombák gyorsan ketyegnek. Sajnos, (kiderült, hogy a másik fél a Nyuga­ton, nem érti ezt, azok, akiknek döntő szavuk van, nem érzékelik elég tudato­san ezt a ketyegést. A régi módon gondolkodnak, pil­lanatnyi érdekektől elvakít­va készek lennének felál­dozni a (jövőt. D e valóban feládozzák-e? Ök is ismernek min­den tényt, amelyet mi. Az utóbbi hónapok ese­ményei nemcsak aggoda­lomra adnak okot, hanem arra is, hogy lássuk: van­nak messzelátó emberek a másik oldalon is. Az a le­hetőség, hogy belátható időn belül eltűnjenek a földről az atomfegyverek, százezerszámra szereljék fe a katonákat és az orszá­gok 'hetvenes években meg­indult kereskedése, borát- kozása kiteljesedjen, átfogó legyen — olyan hatalmas gondolat, amelynek előbb- utóbb át kell törnie a kor­látoltság, a fanatizmus, a rosszindulat, a józan meg­fontolás hiánya falát. Tatár Imre Űj termékek, új piacok A komlói Carbon Vállalat ai idei évben is teljesítette as export­tervét. így fejeztük be 1986-ot Gazdasági vezetők az idei eredményekről Az év utolsó munkanapja volt a tegnapi a termelőüze­mek legtöbbjében. Volt, ahol teljes intenzitással folyt a ter­melés, s volt, ahol a jövő év in­dítását készítették elő karban­tartási munkákkal. Néhány je­lentős baranyai, pécsi vállalat vezetőit kérdeztük arról, hogy múyen eredményeket hozott a búcsúzó esztendő, teljesülnek-e a tervek, sikerült-e új piacokat szerezni, új termékeket bevezet­ni? Vinkó Máté, a Pécsi Bőrgyár gazdasági igazgatóhelyettese:- Szinte valamennyi célkitű-, zésünket teljesítettük. Legsike­resebben a tőkés exportot: ta­valy 237 millió forint volt az ér­téke, idén 327 millió forint. Nye­reségünk is nagyon megközelí­ti a tervezettet. A kezdeti lépé­sek szintjén új piacként jelent­kezett Skandinávia. Az év sike­res új terméke volt például q (Folytatás a 13. odalon) Az Elnöki Tanács ülése Kedden ülést tartott a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa. A testület, megtárgyalva a Mi n iszterta nács előterjesztését, módosította a gazdasági tár­sulásokról szóló 1978. évi 4. számú törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. E jog­szabály-módosítás célja a gaz­daság irányítási rendszerének továbbfejlesztése, a gazdálko­dás szervezeti rendijének rugal­masabbá tétele, annak érde­kében, hogy az jobban alkal­mazkodjon a piac változó kö­vetelményeihez. Az új jogsza­bály hatályon kívül1 helyez több olyan, a részvénytársa­ságokra 'és 'korlátozott fele­lősségű társaságokra vonatko­zó — még a felszabadulás előtt hozott — jogszabályt, amely már nem alkalmazható 'mai gazdasági viszonyaink 'kö­zött. Az Elnöki Tanács módosítot­ta a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. számú tör­vényerejű rendeletet. Határozatot hozott a testü­let a jogalkalmazás jogpoliti­kai elveinek újraalkotásáról. (Ennek hátterében az áll, hogy a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló 14/1973. számú NET-határozat hatályba lépése óta a társadalmi vi­szonyokban számos, a jogal­kalmazással is összefüggő vál­tozás 'következett be. Az El­nöki Tanács új határozata 1987. február elsején lép ha­tályba, és magában foglalja a jogalkalmazásra vonatkozó ál­talános elvek mellett a bün­tető, a polgári, a családjogi, a munkajogi és az államigaz­gatási jogalkalmazás időszerű jogpolitikai feladatait. A testület a továbbiakban személyi kérdésekben döntött, kinevezésekről (határozott, bí­rákat mentett fel és válasz­tott meg, .valamint egyéb idő­szerű kérdésekről tárgyalt. A flotólómű a liászprogram elsőként elkészült jelentős létesítménye. (írásunk az 5. oldalon) Fotó: Läufer László

Next

/
Thumbnails
Contents