Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)
1986-12-26 / 354. szám
Sakk A lehető legnehezebb ellenfelet kapta a brüsszeli nemzetközi sakktorna utolsó' fordulójában a magyar színeket képviselő Portisch Lajos, öleinek az év végi eseményen nem ment jól a játék. Sorozatos vereségek után Portisoh a befejező 10. fordulóban a világbajnoki címet védő szovjet Garri Kaszparov ellen csatázott, találkozójuk döntetlennel zárult. Hozzá ikell tenni, hogy ennek az összecsapásnak valójában már nem is volt tétje, mert Kaszparov vereséggel is első lett volna, Por- tischon pedig a teljes pont megszerzése sem segíthetett. További eredmények: Korcsnoj (svájci)—Short (brit) 1-0, Nunn (brit)— Hübner (nyugatnémet) döntetlen. A végeredmény: 1. Kaszparov (szovjet) 7,5 pont 2. Korcsnoj (svájci) 5,5 3. Nunn (brit) 5 4. Hübner (nyugatn.) 5 5. Short (brit) 4 6. Portisch Lajos 3 Hoffmann Ervin KBV-aranyai A búcsúzó óesztendő egymásra hullott sportélményei között tallózni hálás feladat. Kiválasztani közülük a legszebbet, a legmaradandóbbat már cseppet sem könnyű dolog. Tolna megye sportéleténeik ünnepi számvetésékor egy tizenhét éves paksi versenyző nemzetközi bravúrja mindenképpen az élre kívánkozik. Perzselt az augusztusi -nap Kubában, a szocialista országok kajak-kenu ifjúsági barátság versenyén. A Havannától 300 kilométerre levő Cienfu- geosba HoHmann Ervin, az Atomerőmű SE kenusa újoncként utazott. Hajba Antal világbajnok tanítványa idehaza „összelapátolt" ugyan már néhány érmet, óm a rangot jelentő, nemzetközi megméretésen ezen az IBV-a esett át. — Tőzsgyökeres paksi srácként véletlenül csapódtam ehhez a sportághoz. Az általános iskola hetedik osztályát végeztem, amikor egyik barátom invitált: készülnék az úttörőolimpia országos döntőjére, de az indián kenus négyesükből még hiányzik egy csapattag. Lementem a Dunára, ott megkaipott a víz, a jó levegő, no meg az edzés hangulata — aztán ottragadtam. Persze, később megtanultam evezni egyes hajóban is, — mondja a nyurga fiatalember. — Az indulást gyorsan követték a jó eredmények. Mit érzett, amikor megtudta, hogy utazik Kubába? — Azt nehéz szavakba önteni. Rendkívül boldog voltam, hiszen életem első nogy nemzetközi versenyén húzhattam magamra a válogatott mezét. Egy 'héttel a rajt előtt utaztunk el a verseny helyszínére. Bár a rekkenő hőség és a tenger melletti páradús levegő megviselt bennünket, az akklimatizálódás könnyebb volt, mint gondoltuk. — És aztán elérkezett az IBV rajtja ... — Elsőként a C—1 500 méteres számban indultam. Zala Gyuritól és az NDK-beliek versenyzőjétől nagyon tartottam. Mint kiderült, nem véletlenül, Zala egy hajóhosszal megvert, de azért örültem az ezüstnek is. Egy órával később a C—2 500-as döntője következett. A szovjetek párosával vívtunk óriási küzdelmet. Náluk a duó egyik tagja 1985-ben ifjúsági világbajnok volt. Szóval, nem akármilyen erejű mezőny gyűlt itt össze. „Rátettünk néhány lapáttal" és mintegy fél hajó- nyi előnnyel értünk előttük a célba. Tehát, az ezüst mellett volt már egy aranyérmem is. Mit mondjak, este nem kellett elringatni, a fáradtságtól mély álomba zuhantam. Másnap a C—2 1000 méteren bolgár és szovjet riválisaink voltak. Fél távig fej-fej mellett haladtunk, azután némi előnyre tettünk szert, s azt végig megőriztük Nagy Zolival. Ez volt a magyar csapat hetedik aranyérme. Nincs annál felemelőbb érzés, mint az ünnepélyes eredményhirdetéskor a dobogó csúcsán állva hallgatni a Himnuszt. Hoffmann Ervin, a paksiak üdvöskéje még jövőre is ifjúsági korosztályú marad. Az atomerőműben dolgozik, a munka és az edzések mellett Szekszárdin, a Rózsa Ferenc Ipari Szakközépiskola levelező tagozatán tanul. Egy mestersége már van: húsipari szakmunkás. Szépen csillogó,nemzetközi versenyen kiharcolt érme pedig három . . . Fekete László Emmijan kettős világbajnoki győzelemre készül A szovjet Robert Emmijan az elmúlt idény kétségkívül legsikeresebb távolugrója. Madridban fedettpályás Európa-bajnoki aranyat nyert (832 cm), majd augusztusban Stuttgartban, a szabadtéri kontinensviadalon sem talált legyőzőre (841 cm). Legnagyobb ugrását Moszkvában, a Jóakarat Versenyeken mutatta be: 861 centis teljesítményével, nemcsak az NDK-beli Lutz Dombrowski Európa- rekordját (854 cm) javította meg, de az idei világranglista első helyét is megszerezte. A 21 esztendős atlétát sikerei magabiztossá tették. Jövőre újabb nagy eredményekkel szeretné bizonyítani, hogy ennek a számnak jelenleg ő a legjobbja. — A tavaszi indianapolisi fedettpályás, s a nyárvégi római szabadtéri világbajnokságon egyaránt indulni akarok — nyilatkozta. — S ha már ott vagyok, akkor mindkét aranyérmet szeretném hazahozni. Nem félek a vetélytársaktól. Akkor sem változtatok tervemen, ha a két amerikai klasszis, Lewis és Myricks is az ellenfelek között szerepel. A szakemberek szerint Emmijannak kitűnőek az adottságai. Ha futógyorsaságán javít, akkor a 9 méteres eredmény sem elérhetetlen. — Teljesen más a stílusom, mint az amerikaiaké — magyarázta Emmijan. — ök elsősorban sprinter- képességeikre alapoznak, légmunkájuk korántsem tökéletes. Én valóban lassúbb vagyok náluk, az elugrás után viszont már gazdaságosabb a mozgásom. Nem „fékezek" feleslegesen. Úgy gondolom, ha a külső tényezők — hőmérséklet, szélviszonyok, szurkolói „segítség" — kedvezőek, akkor a közeljövőben valaki — talán éppen én — megdöntheti az amerikai Bae- mon 890 centis világcsúcsát. Háromszor állt dobogón Kubában Hazai vizeken is eredményesen gyűjtögeti az aranyakat. Eredményhirdetés a dombori holt Duna- ágban. Fotó: Gottvald Károly Egy elfelejtett vb-ezüstérem Az 1986. évi ülőröplabda-világbajnokság döntőjében az Irán— Magyarország mérkőzésen készült a kép. A sötét mezes magyalok minden pontjuknak így tudtak örülni. Az év csapata is lehetett volna A jóslat beteljesedett Az élet — mozgás. Nekünk a mozgás — az élet, — vallják a mozgássérült sportolók. Számukra a sport, a testnevelés többet jelent, mint másoknak. A mozgás örömét csak az tudja igazán értékelni, aki rövidebb- hosszabb ideig baleset, betegség vagy más ok miatt mozgás- képtelenné vált. Az esetek többségében a testmozgás hiánya szinte nagyobb lelki .megrázkódtatást okoz, mint maga a mozgáskorlátozást kiváltó betegség vagy baleset. Orvosok, pszichológusok a megmondhatói, mennyi rejtett energiát szabadít fel a sport, mennyi akarat, kitartás és lemondás van egy-egy győzelem mögött. A nyár közepén Pécs adott otthont az első férfi ülőröplabda-világbajnokságnak, így a kétkedők a saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy mit jelent a sport a mozgás- korlátozottak számára. Az ódz- kodók, a kétkedők, több esetben a mozgáskorlátozottak sportjától viszolygók alapos leckét kaptak mind a 13 válogatott tagjaitól, a csapatokat elkísérő szurkolóktól, lelkesedésből és akaraterőből. És nemcsak a hazai közönség támogatását élvező magyar válogatott, de a világbajnokság mind a 13 együttesének valamennyi tagja volt rá a bizonyíték, hogy nem ismertek lehetetlent, nem egy esetlegesen megszerezhető győzelemért, de egy még megmenthető labdamenetért is tudtak; küzdeni, Még a mérkőzéseket végig szurkoló nézők sem tudhatták, hogy egy-egy mérkőzés után hogyan foltozták össze egymást a játékosok, hogy a következő találkozón ismét a pályán lehessenek. Jó példával a válogatott pécsi csapatkapitánya, Budai Sándor járt elöl. A pécsi 400 ágyas klinika portása szinte az egész rokonságát mozgósította, hogy mérkőzésről mérkőzésre igazán otthon érezzék magukat csapattársai. A világbajnokság eredményhirdetése után, amikor a magyar csapat tagjainak nyakába akasztották az ezüstérmeket, mondta Budai Sándor: „Ma kevés boldogabb ember van az országban, mint mi. Most a júliusi kánikulában valószínű mindenki nekünk adná az év legjobb csapatának járó díjat. De ki gondol majd ránk év végén, amikor a szakembereket is és az olvasókat is megszavaztatják? Már most írásba adnám, hogy senkinek nem jutunk eszébe. Mindezek ellenére mi itt valamennyien boldogok vagyunk és boldogok leszünk majd decemberben is . . .” Nos, a magyar csapat kapitányának beigazolódtak szavai. Az év végi értékeléskor a magyar ülőröplabda-válogatott egyetlen egy szavazatot nem kapott. Pediz az év világversenyein szerzett magyar érmek sorában ott van a férfi ülőröplabda-válogatott ezüstérme is. K. L. Bonyodalom Veszprémben Olvasom egyik kollégám jegyzetét, mely azzal zárul, hogy annak idején ő egy baráti beszélgetés keretében felhívta az MLSZ akkori elnökének, Szepesi Györgynek a figyelmét a bundákra. Azt javasolta, azonnal csapjon szét, ha az első gyanús jelet látja. Ha nem teszi, később nem lesz erkölcsi alapja közbelépni, hiszen előzőleg már elnézett egy bundázást. Azt írja a szerző, Szepesinek mondta ezt akkor, de mondhatná most Somogyi Jenőnek is. Egyetértek a kollégával, mert ha az új vezetés az első esetben elnéző lesz, úgy a későbbiekben már nehéz lesz rendet teremteni. Ezért is kísérem fokozott figyelemmel a most zajló két ügyet, melyeket az MLSZ kivizsgálásra átadott a bűnüldöző szerveknek. A kaposvári ügyben első fokon bebizonyosodott a vétkesség, kérdés, hogy zárul a másik tárgyalás. A veszprémi ügyben viszont még tart a vizsgálat és a napokban dől el, hogy lesz-e vádemelés vagy sem. A héten felhívott telefonon Komáromi Lajos játékvezető, akinek fénykép helyett pénz került a táskájába. Elmondta, hogy újból kihallgatta őt is a rendőrség, majd szembesítették a Veszprém SE technikai vezetőjével, Győri Kiss Istvánnal. A kihallgatás során a technikai vezető többször is ellentmondásba keveredett, majd módosította egyik korábbi nyilatkozatát. Most már azt vallotta, hogy a rendezőket még a mérkőzés szünetében kifizették. Ez viszont azt jelenti, hogy labilissá vált a történet, amit a veszprémiek felépítettek. Abban ugyanis az állt, hogy akkor vették észre a borítékcserét, amikor ki kellett volna fizetni a mérkőzés után a rendezőket. Győri Kiss ekkor hazaszaladt és' otthonról hozta el a rendezők díját. Szóval, kuszólód- nak a szálak. Mi több, a szakértői vizsgálat azt is megállapította, hogy a borítékban már bent volt a pénz, amikor a technikumi vezető ráírta a játékvezető nevét. Már akkor észlelnie kellett volna, hogy nem fényképet tartalmaz az a boríték. Az év hátralevő napjaiban kiderül, vajon miért találták ki a dajkamesét a veszprémiek. * A hetvenes évek második felében Diósgyőrt tartották a magyar futball fővárosának. A DVTK jól szerepelt a bajnokságban, az MNK-ban, a -nemzetközi porondon és több játékost adott a válogatottnak is. Az akkori olimpiai válogatott gerincét is a diósgyőriek alkották. Aztán nagyot változott a kép, a DVTK elkezdett csúszni lefelé és most már az NB ll-ben is a kieső zónában tanyáznak. Elkezdődött a kapkodás és az elmúlt időszakban gyakran cserélődtek az edzők is. Most például edző nélkül van a csapat. A kiszivárgott hírek szerint a vasgyáriak legutóbb Várhi- di Pállal tárgyaltak, ő azonban szívesebben maradna jelenlegi csapatánál, a Gödnél. Az MLSZ véleményét is kikérték, és a szövetség Szá- ger Györgyöt, a nemrég Törökországból hazatért szakembert javasolta. Felreppent Mészöly Kálmán neve is, de ő állítólag egy svájci meghívásra vár. Beszélnek még két átigazolásról is, igaz ez már nem diósgyőri hír. Ha csak annyiban nem, hogy Giron játszott többek között a DVTK-ban is, most pedig a területi bajnokságban szereplő ESMTK szeretné megszerezni. A pletyka szerint oda készül a Ferencvárosi Takács is, bár ő most tagja a teremfoci válogatottnak, Azt beszélik, hogy Dalnoki nem rajong érte, az ESMTK viszont szeretne feljutni az NB 11 - be. Világbajnokság Svájcban? A Francia Labdarúgó Szövetség elnöke, Jean Fournet- 'Fayard meglepetésének adott hangot amiatt, hogy a FIFA elnöke, Joao Havelange Zürichben kijelentette: Svájcnak nagy esélye van arra, hogy elnyerje az 1998. évi vb-döntő rendezési jogát. Jean Fourne-Fayard ezt azért vette rossznéven, mert korábban Havelange rendezési kérelmük támogatásáról biztosította a franciákat. Svájc 1954-ben mór rendezett vb-t. számítóközpontjába kétműszakos munkaidőbeosztással felvételre keres érettségizett adatrögzítőt, kódolót Gyakorlattal rendelkezők előnyben. Jelentkezés: Raktárbázis, Pécs, Megyeri út 59. személyzeti előadónál vasárnapi 7
