Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)
1986-12-24 / 353. szám
1986. december 24., szerda Dunántúlt napló 9 Miért igen, miért nem? Ha azt mondom: szentlőrinciek Egy kísérlet végjátéka Egyetemi-főiskolai klub lesz Pécsett Hallgatói felajánlások, tanácsi hozzájárulás Szentlőriinc még ma is indulatokat kavar. Kevés iskolakísérlet váltott ki ilyen nagy szenvedélyeket. Igaz, amikor elindult, az 1970/71-es tanévben, még más levegő vette ■körül az oktatásügy újítóit. Ha meggyőzték feletteseiket elgondolásuk ártalmatlan, mi több, hasznos voltáról, számolniuk kellett egy újabb veszéllyel: hogy a sikeres módszert azonnal kötelezővé teszik. A Gáspár Lászlóé is modellkísérletnek indult: dolgozza ki és vizsgálja meg a gyakorlatban a korszerű szocialista nevelőiskola tantervét, szervezetét, napi tevékenységét, perspektíváját, s ha beválik, ez lesz a holnap iskolája Magyarországon. — Nyomasztó volt a bizonyítási kényszer, tanárok, diákok számára egyaránt — emlékezik vissza a két osztályfőnök, Kottái Péterné és Lelkes Istvánná. — Szerencsére nagyszerű gyerekeink voltak. Egészen kicsi koruktól jórészt rajtuk áll vagy bukik a kísérlet. Amikor szinte egymásnak adták a kilincset a látogatók — előfordult, hogy lyukasórán kellett összerántani az osztályt - a mi diákjaink egymást múlták felül. S ez az aktivitás végig ott lobogott bennük. A kitartást, a küzdeni- tudást megtanulták, az biztos. Szentlőrincből végül is nem úgy lett modell, ahogy eredetileg tervezték. Ma már számos pedagógiai kísérlet fut az országban — szinte közhellyé vált az innováció —, de egyik sem tarthat igényt arra, hegy egyedüli oktatási-nevelési módszerként bevezessék. A Gáspár-féle nevelőis- kolai modell egy lehetséges változat a sok közül. Jelenleg öt iskola működik ezen elvek alapján. Az első két kísérleti osztály 1978-ban végzett. Felmérések, tanulmányok sora készült és készül arról, hogyan sikerült megállniuk a helyüket a felsőbb iskolákban. A két osztályból mindössze öten nem tanultak tovább. A JPTE Tanárképző Kara és az iskola kutatócsoportja által végzett vizsgálatok egy- értleműen megállapítják, hogy a szentlőrinci 1. sz. Általános Iskolából kikerült diákok nem hogy hátrányt nem szenvedtek a ‘kísérleti tantervek miatt, hanem számos tárgyból, például magyarból, oroszból, matematikából, történelemből a gimnáziumi osztály- átlag felett teljesítettek. Természetesen buktak ki a középiskolákból szentlőrinci gyebizonnyal jó szívvel jöttél hozzánk, s hogy jól érezd magad, arról gondoskodnak majd az illetékesek. Puszta, gulasch, tokaji, szent korona, ^ gyógyfürdő, Moulin Rouge: a pro- tokoll-főnökök négyszemközt már elbeszélgettek ízlésedről és hajlamaidról. Ha a hétköznapi életünk érdekel, arról is szívesen beszélnek rangbéli kísérőid, majd meglátod, mily lebilincselő előadók. Én, az átlagpolgár, ma el fogok késni egy megbeszélésről miattad, de egy cseppet sem bánom, mert ma valahogy jó napom van, és szeretném, ha észrevennéd, milyen sokan gyűltünk össze az üdvözlésedre, és nem csak nyugdíjasok. Tudom, hogy ez képtelen gondolat, de ha megállítattatnád a kocsid, épp itt, a mi sarkunkon és kiszállnál, érezhet- inéd, milyen őszinte melegséggel szorítanánk veled kezet. Mert igazán rendes kis ország ez, derék népek lakják. Igen, magunk közt sokat panaszkodunk, egy sor dologban meglehetősen tanácstalanok vagyunk, sóikat iszunk és dohányzunk, gyakran megöljük magunkat, de nálunk nem éhezik senki, és ilyen-olyan ferekek is, de távolról sem. olyan arányban, mint a megyei átlag. * Petrovics Mária 1978-ban végzett, az első kísérleti évfolyamon. — Szigetváron, a szakmunkásképzőben folytattam a .tanulást. Cipőfelsőrész-készítő a szakmám. Én nagyon sokat köszönhetek a régi iskolámnak. Mindenekelőtt azt, hogy itt soha, egyetlen pillanatig sem éreztették velem, hogy cigány vagyok. Mindenki nagyón segítőkész volt. Más iskolában talán nem jutottam volna el a nyolcadikig. A képzőben a szakmai gyakorlat semmi nehézséget nem okozott, mert mi hozzászoktunk a munkához. Hozzátartozott a mindennapjainkhoz, és ráadásul a közösségért dolgoztunk, mert mi döntöttük el, mire menjen el a pénz. Különösen nagy hasznát vettem a kézimunka szakkörben tanultaknak. A szigetvári tanműhelyben minden nehezebb munkafolyamatot először nekem tanítottak meg. Varga Andrea az ősszel pedagógusként tért vissza egyko-i ri iskolájába. A pécsi Leőwey- ben érettségizett, tanítói oklevelét Kaposváron szerezte.- Ha az ember tízéves korától tisztában van magával, tudja, hogy mit várnak tőle, és mennyit, az veszélyes lehet: könnyen elbizakodottá tesz. Szerencsére ezt sikerült elkerülnöm; Mi, ott az 1-esbeti, feladatokat kaptunk, teljes .öndél mindenki feje felett van. Mindenkinek van munkája, és télen is fűtjük a házainkat. Az írófélék nagyritkán énekelgetnek a fürdőszobában. Éjszaka is bátran kimehetsz sétálni az utcára^... mi magyarok alapjában véve barátságosak és vidám alaptermészetűek vagyunk, szeretjük a tréfát, a hasunkat, a nőket, hallgatagon a hazánkat is. Azt mondják, lobogásaink szalmalángok, de ez nem igaz: inkább türelmesek vagyunk, olykor mint a birkák, és ameddig kezünk munkájával boldogulunk, hajiunk az értelmes beszédre. Kicsit csodavárók vagyunk, kicsit szertelenek, de van bennünk annyi okosság, hogy felismerjük a tényeket, talán még annyi is, hogy azokat me keverjük ösz- sze az igazságossággal. Azt hiszem, közhelyeket és szamárságokat fecsegek össze neked, bocsáss meg ... szokatlan dolog nekem, az utca emberének... de ma valahogy furcsa napom van, és nagyon szeretném, ha többet tudnál rólunk... „rólunk": látod, ez is olyan furcsa ... Azt hiszem, az elején kell kezdenem: azt tudod, hogy kis orállóságot. A gimnáziumban is erre számítottunk. Az első órákon * „szentlőrinci hévvel" jelentkeztünk, ezért egy kicsit ki is néztek a többiek. Később leszoktunk róla. Megtanultunk tankönyvből tanulni - addig ez teljesen is,meretlen volt számunkra -, fokozatosan elhagytuk a könyvtárlátogatást. Visz- szagondolva, mégsem érzem nehéznek az átállást. A gimi- ben is kitűnő tanáraink voltak, már az elején jó jegyeket kaptunk, ez megkönnyítette a beilleszkedést. Talán kémiából, földrajzbol, biológiából kaphattunk volna többet Lőrincen. Azóta, persze, itt is figyelnek erre. * Dr. Kocsis József igazgatóval a könyvtárban beszélgetünk. 1981-ben nevezték ki dr. Gáspár László utódául. Előtte a Tanárképző Főiskolán dolgozott mint a neveléstudományi tanszék docense. Javasolja, nézzem meg azt a videofelvételt, amelyen az iskola volt hallgatói s az őket tanító pedagógusok nyilatkoznak. Peregnek a képek, s az ámulatom egyre fokozódik. Olyanokat olvasnak a kísérleti iskolások fejére, ami évtizedek óta a magyar pedagógia egyik vágyálma: hogy a gyerek legyen önálló és „problémaér- zékeny", fejlődjön ki a vitakészsége, ne fogadjon el kritikátlanul véleményeket, ne mechanikusan végezze a dolgát. Persze, az észrevételek amolyan ,,a lányomnak mondom. szág vagyunk, és kevesen maradtunk. Minálunk nagyon sok vér folyt el, sok igazságtalanság és szégyen esett meg ... de születtek nálunk nagy gondolatok és nagy embrek is . . . szóval: legalább ennyien, szeretnénk most már meg is maradni. 'Mi már majdnem mindent megbocsátottunk egymásnak. Nem gyűlölünk sem más fajúakat, sem kisebbségeket. Mi már mindenkitől pardont kértünk, aiki ellen vétkeztünk, a kölcsönösség reménye nélkül is. Már mindenki, aki kővel hajított bennünket, elvitte az érte járó kenyeret innen. Közöttünk nincsenek terroristák, nem építünk támaszpontokat más országok területén, nem kényszerítünk előnytelen gazdasági szerződéseket a gyengébbekre... nem zsaroljuk kemény kamatokkal a rászorultakat, nem vágyunk sem kulturális, sem vallási, sem tájékoztatási ... semmiféle impériumot építeni. Viszont, mi magyarok, készek vagyunk a jogainkért, mert mindig is készek voltunk ... És ekkor a Nagyvárad térnél, a messzire látható, kora- őszi napsütésben, feltűntek a a menyem is értsen belőle" módon vannak megfogalmazva. — Az a kis kárpitostanuló szemtelen kissé - mondja szenvtelenül az e<Jyik tanár —, visszabeszél, nem fogad szót. A naplóírás, a házi feladat elkészítése terhes neki. No, de majd lefaragjuk nála ezeket a vadhajtásokat... Egy fiú elmeséli, hogy két év után a szülei átíratták a kísérletiből egy „rendes" iskolába. Ahol osztályoznak. Ahol nem kell könyvtárba járni, mert van rendes tankönyv, és mindig tudni lehet, hány oldal van másnapra föladva. Melyek a leggyakoribb kifogások a szentlőrinciekkel szemben? Hogy ismereteik pontatlanok; tudásuk felszínes; nem tudnak tankönyvből tanulni, fegyelmezetlenek, figyelmük szétszórt. A nagy kérdés az, ha a felsőbb tanulmányaikat is hasonló nevelőiskolában végezhetnék, vajon megállnák-e a helyüket ezek az észrevételek? Vajon nemcsak a konzervatív iskola értékítélete? Egy kicsit jellemzőnek érzem azt a hozzáállást, amivel a hagyományos iskolatípusok, a felsőoktatást is beleértve, a kísérleti iskolákhoz viszonyulnak. Dr. Kocsis József írja le a Tankönyvkiadónál megjelent könyvében, hogy az egyik tanárképző főiskola államvizsga bizottságának tagja a következő kérdéssel fordult a jelölthöz: — Világítsa meg, miért nem tudnak helytállni a Szentlőrincen végzett nyolcadikosok a középfokon? ... * — Hol tart most a kísérlet? — kérdezem az igazgatótól. — 1990-ben befejeződik. Elszámolunk az eredményekkel, tovább nem folytatjuk. Ellenben szeretnénk az Országos Pedagógiai Intézet egyik bázisiskoláié lenni, annak érdekében, hogy akik be akarják vezetni a Gáspór-módszert, nálunk tanulmányozhassák. Jelenleg a JPTE Tanárképző Karának vagyunk a kísérleti iskolája, ez néhány évvel ezelőtt az életet jelentette a számunkra, ma azonban elszigetel, szű- kebb mozgásteret biztosít a számunkra a kívánatosnál. — Gáspár Lászlóval milyen a viszonya? Gáspárhoz nagyon régi barátság fűz. Ez meg is maradt, még ha voltak is a kapcsolatunknak próbatételei. De mindig tudtuk egymásról, hogy törekvéseinknek tisztességes indítékai vannak. Ez a bizalom és az alapvető érdekazonosság tudata adott erőt a nehezebb periódusok átvészeléséhez. Gáspár László tudományos együttműködése felbecsülhetetlen érték a számunkra. Havasi János galom futott át a várakozók között, a rendőr széttárta a karjait. Gyorsan közeledtek felénk, már kivehető volt a motorkerékpárok szabályos ék alakzata, a mögöttük sorakozó, fényszóróikat égető, fekete autósor darabjaira töredezett. Erősödött a motorzaj, az elegáns gumik surrongása az aszfalton. Amikor a motorosok utáni első, zászlókkal feldíszített Mercedes a mi sarkunkhoz ért, üdvözlésre emeltem a kezem. A mozdulat suta volt, gyakorlatlan, elmismá- solható, és azonnal valami röstellked és-fél ét éreztem miatta. Ez az őszinte, de elbizonytalanodó mozdulat, ott, az üllői út sarkán, tíz óra előtt néhány perccel, én voltam, a felében-harmadábaa maradt állampolgár. — Igenis, állampolgár. - Egy pillanatnyi su- hanás, és mintha a hátsó ülésről, a napfényablak mögül, egy sötét bőrű, őszes hajú férfi viszonozta volna köszöntésemet. Mondom: rita, egyedülálló nap volt. Talán csak az előző este fogyasztott zöldsaláta tette az egészet. Közös pécsi egyetemi-főiskolai klub lesz a Rákóczi út 65-67-es ház udvaráról nyíló, 1200 négyzetméteres pince- rendszerben. Tíz éve húzódik az ügy, és még ma is vannak homályos pontok az egyetemi klubbal kapcsolatban. Dévényi Sándor építészmérnök, tervező: „1976 februárjában kértek a Baranyatervnél, hogy készítsek tervet e pince- rendszer megerősítéséhez. Áprilisra befejeztem úgy, hogy - későbbi hasznosítás céljából — belsőépítészeti elképzeléseket is szőttem bele; összekötőfalak és boltívek is készültek, téglaburkolattal körös-körül. A kivitelezés túlnyomó része 1980- ban befejeződött, gyakorlatilag azóta változatlan a pince helyzete. Egyébként már a kezdet kezdetén is szóba került, hogy közös egyetemi klub lesz ezen a helyen.” Emberemlékezet óta vagy legalábbis azóta, hogy legalább két felsőoktatási intézmény van Pécsett, felvetődött közös klub gondolata, rengeteg kezdeményezéscsíra bim- bózgatott, aztán - valami mindig közbejött: hiányzott a megfelelő hely, nem volt elég pénz, nem volt meg a közös akarat együtt és külön-külön satöbbi. Most, úgy tűnik, változik a helyzet. Gyakorlattá válhat a szép elmélet: közösen szórakozhat majd orvosis, joghallgató, tanárképzős és műszaki főiskolás — ha akar. Mert csak azért, hogy együtt, pontosabban ugyanazon a helyen legyenek, nem hiszem, hogy bármelyikük is elmegy majd a közös egyetemi klubba. Programok is kellenek, lehetőségek. Komlódi Józselné, Pécs Megyei Város Tanácsa elnökhelyettes: „Azt szeretnénk, ha a Rákóczi úti pincébe eddig befektetett mintegy 20 millió forint úgy hasznosulna, hogy a lehető legjobban szolgálja az egyetemistákat. A tanács a reális elképzeléseket a legmesz- szebbmenőkig támogatni fogja. Jövő év elején folytatódnak a munkák. Megállapodtunk az intézményekkel, hogy a befejezéshez — tehát ahhoz, hogy a klub egyáltalán beindulhasson — a szükséges költségek egy- harmadát a tanács, egyharma- dát a felsőiskolák állami vezetése, egyharmadát pedig a hallgatók teremtik elő. Igen, a pénz. A jelenlegi számítások szerint több mint 15 millió szükséges ahhoz, hogy elindulhasson a klub. ötmilliót ígért a Művelődési Minisztérium, ötmilliót ad a tanács. Gyurcsány Ferenc, a KISZ Pécs Városi Bizottságának titkára: „A nemrégiben újjáalakult pécsi Egyetemi-Főiskolai Tanács egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy létrejöjjön végre a közös klub. Ügy érezzük, az ifjúság körében lényeges jogkörökkel rendelkező szervezet mégiscsak a KISZ. Ezt is kihasználva, több akciót is szerveztünk és szervezünk. Például sok hallgatót megkérdeztünk: hajlandók lennének-e akár részletekben, akár a klubnál vagy más helyen társadalmi munkát vállalva négyszáz forintot áldozni a klubra. A diákok több mint 80 százaléka igent mondott. Februárra fejezzük be ezt az akciót, amikor már világosabban látjuk a klub konkrét ügyeit. Tervezzük, hogy középiskolásokkal és fiatal értelmiségiekkel, ezek mozgalmi csoportjaival is felvesz- szük a kapcsolatot, és a klubért több rendezvényt is szervezünk felajánlva a bevételt. Valóban, néhány dolog homályos még vagy legalábbis nem kellőképpen tisztázott. Nem dőlt el a kivitelező kiléte, a pincerendszer különböző termeinek sorsa. Az sem bizonyos még, hogy összejön-e a megfelelő mennyiségű pénz. Nincs pontosítva a működés szervezeti rendszere, így az sem, hogy az egész terület kizárólag egyetemi klub lesz-e. Nézzünk körül a pincében! A Rákóczi útnak a Felsőmalom utcától a város felé eső udvarából mehetünk le. Padlástérszerű előcsarnok fogad, majd újabb lépcsők után meglepetés. Tisztaság odalenn. Cementes „padló”, téglákkal kirakott mutatós boltívek és válaszfalak. Kisebb-nagyobb helyiségek, közülük a három legnagyobb száz-száz négyzetméter is lehet. 13 terem összesen, valóságos labirintus, sok-sok átiáróval. Eayetemi klubnak a hely ideális. Kisebb vendéglátóipari egység is elférne. Párhuzamosan akár 6-8 program is mehet, hiszen a tervek szerint ajtók is kerülhetnek majd a boltívszerű bejáratokra. Villanyok már pislákolnak, víz még nincs bevezetve, a szellőzés sem megoldott, a fűtés is kérdéses. 'Komlódi Józsefné: „Ha ösz- szejön a pénz, 1988 szeptemberétől akár üzemelhet is a közös egyetemi kub, a fenntartási és működtetési költségét is harmadolni kívánjuk: tanácsi, egyetemi-főiskolai és saját bevételi részre. Gyurcsány Ferenc: Ha elkészül a klub, hat hónapig esténként is az egyetemistáké lenne, máskor pedig, amellett, hogy idegenforgalmi látványosságnak sem akármi, a középiskolásoknak és a fiatal értelmiségnek is szeretnénk programokat tervezni. Egyébként is nyitottnak képzelem a klubot, ahova mindenkit várunk majd. A részletes terveket most készítjük. Itt tart jelenleg a pécsi egyetemi klub ügye, várjuk a folytatást. Tíz évi vajúdás után szívesen írnánk a Rákóczi út 65-67-es ház udvaráról nyíló, 1200 négyzetméteres pince hasznosításának mielőbbi konkrét’ részleteiről, végleges sorsáról. A további munka és a szervezeti felépítés, a működtetés konkrétumairól. 1988 szeptembere nagyon közel van, a munka pedig sok még. Nagyon sok. Bozsik László motorbiciklis rendőrök. Kis izJátékokat készítenek baranyai óvodáknak a szentlőrinci II. sz. iskola diákjai Fotó: Proksza László
