Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-24 / 353. szám

e Dunántúli napló 1986. december 24., szerda „Mondják már, visszajön ide az Izsák?" — Egy idős hölgy kérdezi ezt, amikor Radó Jó­zseffel, az UNIBER osztályve­zetőjével és Holler János mű­szaki ellenőrrel éppen arról beszélünk a Széchenyi tér 8. melletti keskeny ajtónál, hogy visszakerül-e a fölötte levő íves mezőbe a Pallas Athénét ábrázoló kis relief. A két nem­leges válasz a hölgyet is le­hangolja, engem is. Öt az, hogy az Izsák ide már soha nem jön vissza, hiszen az ide- gennyelvű könyvesbolt kerül a helyére. Engem a relief szo­morú sorsa. Másnap azért jobb kedvre hangolódöm, hiszen megtudom: igenis visszakerül Athéné, csak előbb ki kell ja­vítani . . . Amióta eltűntek a palánkok az „elefántos tömb" homlok­zatának három oldala elől, s végre látni, mi történt itt az elmúlt években, megnőtt irán­ta az érdeklődés. Meg-meg- állnak előtte a pécsiek, akár . annak idején a mégszépült városháza előtt és elismerő megjegyzéseket tesznek. Az udvart a november 29-i rövid nyitvatartás alatt elözönlötték, •azóta a Széchenyi tér .8-as kapun lépnek be körülnézni. A Dunántúli Napló elmúlt években megjelent híradásai­ból tudni, hogy művészetek há­táridők jelentek meg, melyek közül az 1986 végi lett az iga­zi. Viszontagságos egy tömb. Múltja a 18. században gyö­kerezik, átcsapott fölötte az utóbbi fél évszázad nagy „mo­dernizálási" hulláma, de ettől nem lett modern, csak más. A lakások benne elavultak, s egyetlen vonzerejük lehetett, hogy a Széchenyi térre nyíltak az ablakok. Az udvaron pat­kányok futkostak, az üzletek nem voltak igazán vonzóak, a roskatagság általános érvényű volt föld alatt és föld felett. Most minden valóban más. Minden új, minden masszív, föld alatt és föld felett, és mi­nimum két évszázad biztosított az új életformák számára. Az udvar Azzá lett, amilyennek látni szeretnénk sok más belvárosi udvart. Igazából még nem kész: itt-ott hiányzik a burko­lat, de állnak a karos lám­pák, amelyek meghatározó dí­szítőelemek lettek itt. Meg az ide bejött barna pirogránit nyí­láskeretek. Ezeknek sokan nem örülnek, az IBUSZ-nál sem tudták megszeretni. Három ka­pu vezet az udvarba, díszesek, áttörtek, s azt szolgálják, hogy az udvar akkor is nyitott le­A ház - várhatóan a jövő év nyarára megvalósuló - jö­vőjéről ... Első nyilvános sze­replése júniusban, az orszá­gos műemléki konferencia al­kalmából rendezendő kiállítás lesz. A művészetek háza a szándék szerint ugyanúgy lesz a Pécsett élő 300-nál több íróé, zenészé, képzőművészé és építészé (a szín- és táncmű­vészek otthona a Kamaraszín­ház új épületében van), mint a Mecsek-oldali „Vasváry-te- lep”, azaz a PAB-székház lett a tudósoké. Itt alkalmanként a közönséggel is találkozhat­nak, bár nem lesz egy teljesen nyitott ház. Itt kap majd helyet a képző- és iparművészeti lektorátus megyei kirendeltsé­ge, ide költözik az idegennyelvű könyvesbolt, a lila házban pe­dig egy csöppnyi üzletben a Könyvértékesítő Vállalat köny­vesboltja helyezkedik el, ahol a Pannónia-könyveket árusít- , ják majd más, exkluzív művé­szeti kiadványok társaságá­ban. A Hild-kapus ház Nevezzük így a Széchenyi tér 7-et, melynek a visszakerült er­kélyén a várost ért elismerés névadója, Hild János emlékét idéző Trischler Ferenc készí­tette portré-dombormű van, s za, áruház stb. lesz itt. Most úgy véltük, a befejezés küszö­bén érdemes bemutatnunk a belvárosi rehabilitáció első gyermekét. Régi történet A történet, amely most majd befejeződik, hogy újnak adja át a helyét, a 70-es évek ele­jén (vagy még korábban) kez­dődött. A Dunántúli Naplóban 1972. január 5-én megjelent egy ilyen című híradás: „A város központjában március­ban leiavatják Pécs Művész- klubját." Ebben- az optimizmust árasztó kis írásban olvassuk: „Az ún. elefántos tömböt (egy másik koncepcióval ellentét­ben) nem bontják le, hanem mint a történelmi városközpot egyik jellegzetes épületegyüt­tesében — tömbrekonstrukció­val - kulturális-idegenforgalmi középületet alakítanak ki. Mel­lette szólnak a gazdaságossá­gi és ésszerűségi szempontok is." A következő években szám­talanszor megfordultam a tömbben. Alatta is. Óriási, mára már nagyrészt a belvá­ros szolgálatába állított pin­cerendszer hálózta be, ami ak­koriban ugyancsak félelmetes volt, s mint 1974 elején történt, rettenetes is tudott lenni: ja­nuár 6-án a Tünde előtt egy teherautó mögött szakadt le az úttest, egy tavaszj éjszakán pe­dig az elefántos-ház roggyant meg oly életveszélyesen, hogy pánikszerűen ki is kellett üríte­ni. Utána az étterem hosszú ideig bányavágatra hasonlított a sűrű védőácsolat révén. Ez tartotta állva a házat, míg a 70-es évek végén hozzákezd­hettek a felújításához. Ekkor indult a többéves folyamat, melynek során új meg új ha­gyen, amikor valójában — az éjszakai órákban — zárva lesz. Lágy hullámívű vonal választja ketté a teret, az északi rész egy méterrel magasabban van, ez a szintkülönbség alkalmi rendezvények színhelyéül kínál­ja az egészet. Egy harmadik szint: a négy, félköríves lép­csősor, amely a Tünde áruház­hoz, a butikjaihoz vezet. A művészetek háza Valamikor — még egy esz­tendeje is — hatalmas FTC betűk ékeskedtek az észak falé néző tetőn, s emlékszem, hogy a homlokzat IBUSZ melletti töréspontján az elsőemeleti osztópárkányon óriási guanó­tömb lógott egyszer veszedel­mesen a járókelők feje fölött. A homlokzatfelújítás hónapjai alatt elriasztott galambok visz- szatelepedtek, látszik is már en­nek a következménye. Érdemes lenne godolkodni azon, mikép­pen lehetne megszabadítani a piszkítás eme eleven forrásától a frissen felújítptt házakat. Ez a nagy, sárgára festett kétemeletes ház ad majd ott­hont a művészeti szövetségek pécsi, baranyai, dél-dunántúli csoportjainak. Az általános felújítás is ezt a célt szolgálta, s ezért is csatolták hozzá a Jókai téri, harsánylilára festett, ún, romantikus házacskát. Ide nyúlik át a ház legnagyobb helyisége, az előadóterem. Lesz persze még egy-két nagyobb méretű helyiség a szükséges sok kisebb szoba mellett, s lesz egy galériás könyvtárterem is. A legnagyobb attrakció két­ségkívül a Széchenyi tér 7. sz. ház tetőteréből formált kiállító­terem lesz: a vörösfenyőből ké­szült pompás későbarokk fa­szerkezet a maga teljes való­ságában érvényesülhet majd. m a® melynek a kapualjában látha­tó a Hild-díj odaítélését meg­örökítő márványtábla. E kapu­aljból is fel léhet menni (a művészetek háza megkerülé­sével) a tetőgalériába. A lép­cső egykor csak az első eme­letig vezetett, a mostani foly­tatásról - mert oly remekül si­került — nem lehet megmon­dani, hol kezdődik. A ház eme­' * Az udvar ma még csendes leti helyiségeiben találta meg pár éve Somorjai Selisette fal­kutató a kétsétegű, különleges falfestést. Most a Művészeti Alap restaurátorai dolgoznak rajtuk. Fekete Juditot figyelem: türelmes, igen aprólékos mun­kával veregeti le a felső, táj­képeket ábrázoló 19. század eleji falfestményekről az év­százados festékrétegeket a do­kumentálhatóság végett. Ha ez megtörtént, leverik a más­fél centis vakolatréteget, amely jobbára .még fedi az értéke­sebb 18. századi ornamentális falfestményeket. Ennek a res­taurálásával a jövő nyárra kell készért lenni, az itt levő négy helyiségből a megye és a vá­ros reprenzentatív fogadóter­mei lesznek. A földszintre visz- szaköltözik a Virág cukrászda, a kapu másik oldalán az Am­fora bemutatóterme lesz. Tünde női divatház Amikor azon az 1983-as nyá­ri vasárnap délután nekiszá- guldott a saroknak a Mecsek­ről lezúduló autóbusz, még ép­pen létezett a Tünde női divat­üzlet. Meg a Bruhács köszö­rűs, a Terliszter mintabolt, az Eozinbolt... És egy csöppnyi udvar, ahol a körfolyosót vas­Lépcsők és rácsok kos kőkonzolok tartották, s ahonnan le lehetett járni az alvilágba. Aki ebbe az udvar­ba belépett, mintha kilépett volna a Széchenyi térről Pécs valamelyik ódon külvárosába. Most a „Tünde női divatház" készülődik itt megszületni. Va­lamikor a Tünde és az Elegan­cia együtt 416 négyzetmétert foglalt el, az új áruház bruttó clapterülete 1200 négyzetmé­ter lesz, aminek minden von- zatával együtt az az ára, hogy a Belvárosi Áruházból nem mostanában lesz az a rég el­tervezett, szép, nagy, korszerű áruház. A MERUKER itt költe- kezte ki magát. Háromszintes lesz ez a „műemlékáruház", ahogy Szivler Jázselné szerve­zési osztályvezető aposztrofál­ja az újdonságot. „Épitészeti- leg és esztétikailag igen érté­kes és egyedülálló, de hogy kereskedelmi szempontból mit, jelent majd a működtetése, azt már kezdjük érezni" — mondja. Tágas és szűk terek váltogat­ják egymást, az első emeleten az egykori lakóház zsalugáte- res ablakai vannak — áruház számára merőben szokatlanok, amit a berendezésnél sem le­het figyelmen kívül hagyni. „El kellett felejtenünk — foly­tatja — azt a szervezési módot, hogy hány négyzetméteren hány ember árul, és mijyen hatékonysággal. Itt sok ember kell, és nem mindegy, hogy mi­lyen. Sok szép ember kell, hi­szen a földszinti eladók plJ állandóan a kirakatban lesz­nek." S hogy. milyen is lesz? • A régi Tündét, kérem, tessék el­felejteni, itt minden más lesz, még a lépcső is megfordult. De az udvart idézi, hogy a földszinttől a tetőig belátható a tér, s hogy az első emeleti födém alatt ott láthatók az említett konzolok. A vevő a Széchenyi térről és a Jókai tér­ről jön be, az áru ugyanitt egy keskeny ajtón, s a szépen for­mált liften jut fel az emeletek­re, a tetőtér Széchenyi téri ol­dalán leendő raktárba. Az áru­ház a nőké lesz, tetőtől talpig felöltözteti hölgyeinket, s e célt szolgálja a három, udvarra nyíló butik is.. Sok meglepetést készítenek elő, de ezekről — érthetően — ma még nem szí­vesen beszélnek. Arról viszont igen, hogy a lépcső mögött egy kerámia kútfigura lesz, Füzes Zsuzsa keramikusművész kapott rá_— az egyéb kerámiadíszek­kel együtt - megbízást, s hogy . a rézműves munkákat Bicsár Vendel ötvösművész készíti, s hogy a belső építész Vida Gyu­la. Nyitás? Nőnapra szerették volna, de most már azon ví­vódnak: április 4. vagy május 1. Hársfai István El­számolás A Megyei Pórtbizottsóg a legutóbbi ülésén átte­kintette, hogyan hajtotta végre 1986. évi munkater­vét, melyek a XIII. kong­resszus óta végzett mun­ka legfontosabb tapaszta­latai. A számbavétel, az el­számolás legfontosabb ré­sze, annak mérlegre tevé­se volt, hogy a gazdasá­gi feladatok teljesítése terén mit mutat az év vé­ge, hogyan működtek köz­re irányító és segítő te­vékenységükkel a célok elérése érdekében a párt­szervek? Melyek az ez évi folya­matok fő jellemzői? A me­gye ipara, több évi mér­séklődés után, valamelyest növelte termelését, ebben a gépipar és az építő- anyagipar játssza a fő sze­repet. Továbbra is gon­dok vannak a szénterme­lés jelentős csökkenése, a könnyűipari termelés to­vábbi méitséklődése kö­vetkeztében. Mérséklődtek az építési-szerelési telje­sítmények. Ugyanakkor ja­vultak a munkaigényes fenntartási és felújítási munkák, több lett a ha­táridő előtti létesítmény­átadás, jobb a szerződé­ses fegyelem, a gazdálko­dás stabilitása. Az év so­rán üzembe helyezett leg­fontosabb beruházások rö­vid áttekintése is meggyőz erről a megállapításról. A legtekintélyesebbek ezek közül a Pécsi Szénelőkészí­tő, a Pécsi Hőerőmű re­konstrukciójának II. üteme, a Pécsi Dohánygyár gyár­tócsarnoka, az új közép- hullámú rádióadó, a pécsi Lenin-téri autóbusz decent- rum, a pécsi déli összekö­tő út, mintegy 2600 új la­kás, közel 60 új iskolai ősz- ‘ tályterem, több mint 200 új óvodai férőhely. A mezőgazdaságban a növénytermesztés eredmé­nyei kisebb mértékben, az állattenyésztésé nagyobban megháladiák az elmúlt évit. Az 1984-es kiemelkedő termelést, két aszályos év után, nem sikerült megis­mételni, de az elért ered­mények országos összeha­sonlításában is kiemelkedő- ek. Az anyagi szolgáltatások­ban javuló a tendencia. Ezt szolgálják az említett beruházások, az 57-es új út, az új rdióadó, de biztató, hogy túljegyezték a pécsi telefonkötvényt, a tervezettnél jobban nőtt a kereskedelmi • forgalom, mérséklődtek a mennyiségi hiányok, jobb lett a válasz­ték, javult a falvak ellátá­sa. Tehát sok minden meg­valósult a tervekből, a gon­dok, nehézségek ellenére is. Ehhez jelentősen hozzá- • járult a gazdaságban mű­ködő pártszervek munkájá­nak konkrétsága. A gazda­ságpolitikai törekvések ha­tározottabb érvényesülése azonban a jövőben azt igényli, hogy nagyobb fi­gyelmet kapjon a helyi fo­lyamatokhoz való alkal­mazkodás, a kezdeménye­zés, a vállalkozás támoga­tása. Az 1987. évi munka­terv kidolgozásánál a,párt- bizottság ezeket a tapasz­talatokat messzemenően fi­gyelembe vette, megisme­rése után a .pórtszervek pontosan kialakíthatják majd saját feladataikat, hogy a jövő évben a kívánt céloknak megfelelően fej­lődjön megyénk gazdasá­ga. M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents