Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-24 / 353. szám

Világ proletárjai, egyesülfetek! XLIII. évfolyam, 353. szám 1986. december 24., szerda Ara: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja JHímhiL kedves dnauíiikncik baLLöty, békb kutdesiuu/i ilmiepeket kívánunk! A Hild-kapu Pécsett, a Széchenyi téren Két újDuna-híd Megkezdik az MO-ás autóút építését Magyar—szovjet kormányfői tárgyalások Lázár György és Nyikolaj Rizskov moszkvai munkamegbeszélése (Telefotó: TASZSZ—MTI-KS-DN) Élénkebb gazdasági együttműködést! Bővülnek a kölcsönös szállítások Hosszú távon biztosítják Magyarország földgázellátását Húszéves fejlesztési koncepciót dolgoznak ki Tegnap a Budapest Kongresszusi Központban kihirdették az MO-ás autó­út világbanki pályázatá­nak eredményét, és meg-'"' kötötték a fővállalkozói szerződéseket. Az MO-ás autóút első szakaszának megépítésé­re, melyre a Világbank nyújt mintegy 30 millió dolláros hitelt, nemzetközi pályázatot írtak ki. Tizen­három cég nyújtotta be pályázatát. A szakmai zsűri döntése szerint a legkedvezőbb ajánlato­kat magyar pályázók tet­ték; az útépítési munká­kat az Aszfaltútépítő Vál­lalat, az autópályához tar­tozó két Duna-híd meg­építését a Hídépítő Vál­lalat nyerte el. A magyar bíráló bizottság döntését a Világbank fenntartás nélkül elfogadta. A szerződések aláírásá­val lehetőség nyílik arra, hogy az út- és hídépítési munkák már a kora ta­vasszal megkezdődjenek. Az első 15 kilométeres szakasz a 6-os számú fő­utat köti össze az M5-ös autópályával. Az összesen mintegy 4,3 milliárd forin­tos beruházás két Duna- híd megépítését is tartal­mazza. Az első ütemben négysávos félautópálya­ként építik meg ezt az út­szakaszt, lehetőséget hagy­va arra, hogy a későb­biekben kétszer három­sávosra bővíthessék. A tervek szerint az építkezés 1990 végéig befejeződik. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden a Kremlben megbeszélést foly­tatott Nyikolaj Rizskovval, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagjával, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöké­vel. A tárgyalások során a fő fi­gyelmet Magyarország és a Szovjetunió együttműködésének a legközelebbi években és hosszabb távon történő fejlesz­tésére fordították. Megelége­déssel állapították meg, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok töretlenül és lendületesen fej­lődnék a marxizmus-leniniz- mus és a szocialista interna­cionalizmus elvei, alapján, s teljes egységben van Magyar- ország és a Szovjetunió elvi irányvonalának megvalósításá­ban, amely testvéri barátságuk és mindenoldalú együttműkö­désük további erősítésére irá­nyul a két ország népeinek ér­dekében. A kormányfők megkülönböz­tetett figyelmet szenteltek a legfelső szinten elért megálla­podások végrehajtására irá­nyuló konkrét intézkedéseknek a kétoldalú kereskedelmi-gaz­dasági és műszaki-tudományos kapcsolatok terén. Kedvezően, értékelték a szovjet-magyar kereskedelem fejlesztésében végzett munkát, amelynek eredményeként előirányozzák a Magyarország és a Szovjet­unió 1986-1990-re szóló hosz- szú lejáratú kereskedelmi egyezményében rögzített köl­csönös szállítások mennyiségé­nek bővítését, a szovjet föld­gáz Magyarországra történő szállításának hosszú távú biz­tosítását, a gazdasági együtt­működés leghaladóbb formái­nak alkalmazására irányuló munka élénkítését. Fontosnak nyilvánították, hogy gyorsuljon az intézkedé­(Folytatás a 2. oldalon) Szeretetben fogant ünnepünk ehéz időket élünk. Ta­lán túl sokat is hall­juk, hajtogatjuk. Homlokunkon a ráncok ott maradnak, ha nevetünk is. Mosolyunkat ünnepi alkal­makra tartogatjuk: spórolunk vele. Gyakran felcsattan a hangunk: önvédelemből is, nehogy fölénybe kerüljön a másik, aki nálunk is hango­sabbon beszél. Vajon kará­csonyra kisimulnak-e a rán­cok, halkulnak-e a szavak? Megvallom, én félek. Néha magától a karácsonytól is, hiszen túl nagy próbatétel, nemcsak a pénztárcánkhoz, de a türelmünkhöz, szerete- tünkhöz, emberségünkhöz képest is. A karácsony a béke, a sze­retet ünnepe — mennyire megkoptak ezek a szavak! S ha karácsonytájt rádiót hall­gatunk, tévét nézünk, újsá­got olvasunk, vagy akár csak kitekintünk az ablakon, meg­riadunk. Pedig béke van ná­lunk, van munka és kenyér, de a külső világ nyomorú­ságai, gonosztettei kizárha- tatlanul beszivárognak a ka­rácsonyfa alá, az ünnepi asz­tal köré. Egy tudós szocioló­gus nemrég úgy nyilatkozott: vészesen csökkent a magyar nép szolidaritása. Az a ka­pocs, ami ismeretjen embert embertársával összeköt. Én ezt a szolidaritást egysze­rűen szeretetnek nevezem. De hol vagyunk már ettől? Úgy tetszik, egy tekintetben már utolértük a legfejlettebb társadalmakat: a pénzviszo­nyok hatói ózzák meg legin­kább helyzetünket, méltósá­gunkat. Pedig hát milyen for- gcndó a szerencse, mennyire változékonyak és gyakran ér­demtelenek is a manapság halmozódó pénzecskék, pén­zek, vagyonok! Milyen félel­metesek a kizsarolt, felsró­folt, a másikéra rálicitáló ka­rácsonyi ajándékok! Mennyi önzés, szeretetlenség és gőg rejtőzhet egy-egy gazdagon díszített ajándékcsomagban! Sokan nagyon egyedül vannak karácsonyikor. Még azok is, akik látszólag csa­ládban élnek — hát még azok, akik öregen, betegen, árván, elhagyottan tengetik életüket, sőt mi több: sze­gényen, igen, ma már ezt is le szabad írni 'ünneprontás nélkül. A karácsony első­sorban családi ünnep, a Pe­tőfi ímegénekelte barátságos, meleg szobát idézi fel, a fe­nyőfa gyantás illatát, a gyer­tyafényt, a gyermekek éne­két és meghatott mosolyát, a szikrázó havat, a rotyogó halászlét, a mákos és diós bejglit, az emlékek sokasá­gát. De hol 'maradnak a ki­verekedtek? Nemcsak az előbbiekre gondolok, hanem azokra is, akik karácsonykor is értünk fáradoznak földön,. levegőben és vízen. Kato­nákra, rendőrökre, orvosok­ra, tűzoltókra, vasutasokra, mindazokra, akiket családjuk hazavár. it kínálhatok vigaszta­lásul? Dickens örök­szép kisregényére, a Karácsonyi ének-re emléke­zem, erre a szeretetben fo­gant írásra, mely nemzedé­keket tanított emberi méltó­ságra, a karácsony meg­szentelésére. Egy olvasmányt ajánljak azoknak, akiknek barátságos, meleg szoba, ka­rácsonyi vacsora, családi bé­ke és emberi szeretet jár­na? Nehéz szívvel teszem. De hát az emberi életben a boldogság amúgy is. .ritka kincs, tűnő pillanat: mégis kívánok mindenkinek boldog karácsonyt. És annak meg­értését, hogy egymás töré­keny boldogságának gyarló letéteményesei vagyunk. Szentmlhályi Szabó Péter m

Next

/
Thumbnails
Contents