Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)
1986-12-21 / 350. szám
A műsorban nem mondták, így egészen véletlenül tudtam meg, hogy a csütörtöki ön: jelölt című Vitray-produkció- ban szerepelt hatéves brea- kes fiú, pécsi. Gergő a Mátyás király úti általános iskola elsőse. — Izgultam nagyqn, alig vártam, hogy végre kezdhessem — mondta elöljáróban Kovács Gergely. — Márciusban volt még a felvétel, Kaposváron. Ezért is mentem oda a Tamás bácsihoz, hogy minden jót kívánjak neki névnapján. — Féltél is, Gergő? — Egy csöppet sem — néz rám nagy szemekkel, majd hozzáteszi: „Elkallódott a kazettám, szóval más zenére Pécsi fiú Vitray műsorában Gergő, a b reá ke lő mozogtam. Bírtam volna sokáig. Nem szoktam elfáradni. — Mást is tudsz táncolni? — Igen. Sok mindent. Járok a művészeti szakközépbe különórákra, és mielőtt jelentkeztem, a szüleim elvittek Bocz Jenő bácsihoz, a Ság- vári Művelődési Házba, és mondta ő is, hogy nyugodtan nevezzünk. Aztán próbálkoztam. — És Gergő, lányokkal is szoktál táncolni? — Nem nagyon — teszi hozzá, tekintete kerüli az enyémet -, nem akarnak. Van valaki a foglalkozásokon, aki tud néhány motívumot, de ő öreg. 14 éves. Nem sokkal magasabb, mint én. — Mi lesz veled tíz év múlva, Gergő? Nem lepi meg a kérdés, határozottan kérdez vissza: ,,Mi akarok lenni? Színész, zenés-táncos színész." Anyukájához fordulok: Kovács Emilné büszkén hallgatja kisfia szavait. — Ne haragudjon, asszonyom, megemlíthetem az írásban, hogy ön mozgássérült? — Természetesen, uram. És írja azt is: Gergő a negyedik gyerekem, a nagylányom 27 éves. Bozsik L. Küzdelem a macskával Hernádi Tibor Fotó: Sági Tamás A felnőttkor küszöbén a pécsi rajzfilmstúdió A műteremben mindenütt Félix: falon, padlón, asztalon a fekete macska. A pécsi egerek szerencséjére rajzolt, festett állapotban csupán -, de ez nemcsak az egereknek, hanem a pécsi rajzfilmeseknek is szerencsét jelenthet. Igaz, ehhez komolyan meg kell küzdeni ezzel a macskával, kit az idősebbek Sicc úrfiként is ismerhetnek a háború elöttről. Hiszen Félix öreg kandúr tulajdonképpen: a 20-as években született meg az óceán túlsó partján, s lett népszerűvé a Disney-figurák mellett s ellenében. Eddig csak rövidfilmekben. A figura jogutódja, az amerikai Don Or/o/o, az NSZK-beli Christian Schneider producerrel most Pécsett gyártatja le Félix legújabb kalandjait, méghozzá koprodukcióban a Pannónia Film Vállalattal.- A feladat kétszeresen is nagy — mondja dr. Kun László, a filmvállalat pécsi műterem- vezetője. - Egyrészt egy jól bejáratott, népszerű figurát kell jól megmozgatnunk, másrészt nagy időben is: ez lesz Félix első, egész estés játékfilmje. A 75 percre tervezett filmből ötven percnyit nekünk kell megrajzolni, s a teljes 75 percnyi anyagot ki is festenünk, filmszalagra rögzítenünk. Emlékeztetőül: egy másodperc alatt 24 filmkocka pereg el szemünk előtt — majd ennyi rajz szükséges is hozzá: munkája tehát van bőséggel a pécsi rajzfilmeseknek. Oriolo és Schneider úr meglehetősen elégedett volt első pécsi látogatásakor a mozgáspróbák megtekintése után. A pécsi műterem idén, rövid történetének első igazán sikeres évét könyvelheti el anyagilag is: nyereségük eléri az egymilliót. 5 ha a Félix sikerül, az eddig már megszerzett erkölcsiművészi világhírük köre is gazdagodhat. Mint ismeretes, Kis- mányoki Károly idén megkapta a Mari Kuttna-díjat, s nemrég tért haza angliai tanulmányút- járól. Hernádi Tibor neve is jól cseng már határainkon túl is, az ő művészi irányításával egy más rajzfilmes műfajban, a készülő Félix által gyarapíthatja hírét Pécs városa. A Pannónia Filmstúdióban „válás" történt az idén: önállósodtak a rajzfilmesek és a szinkrongyártók. A Pannónia Film Vállalat (az animációs filmesek) igazgatóját, dr. Matol- csy Györgyöt arról kérdeztük, az önállósodás jelent e nagyobb szabadságot a pécsi műteremnek is?- Szándékunk szerint mindenképpen. Annál is inkább, mert úgy látom, a pécsiek a felnőttkor küszöbére érkeztek. Ha ezt a nagy feladatot sikerrel oldják meg, akkor át is lépik, s jelentékenyen hozzájárulhatnak vállalatunk sikerességéhez. Elbizakodottság nélkül mondhatom, a magyar rajzfilm- gyártás, mind kapacitását, mind művészi értékét tekintve, a világ élvonalába tartozik, s a korábbi stúdiókeret átalakulása vállalati formára új lehetőségeket ad számunkra. S noha a Félix ma szinte minden erőt leköt, nemcsak ez a film készül-készült Pécsett. A szilveszteri műsorban lesz látható Markó Nándor Mai sztárparádéja, az iskolatévé tavasszal vetíti majd Pásztor Ági mesesorozatát, készen van a finn koprodukcióban készült Lönnrot meséi sorozat, s befejeződtek a Trombi és a tűzma- nó sorozat munkái is. Kismá- nyoki Károly már készíti új filmjét az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának megbízásából, s ugyancsak a pécsi tv-sek rendelték meg azt a filmet is, melyet Szijártó Kálmán készít Pécs építészettörténetéről. B. L. Lengyel dzsessz A német nyelvterületen igen népszerű ORF-rádióállomás Dzsessz Keleten címmel sorozatot közvetít a szocialista országok könnyűzenei életéről. A sorozat nyitórésze a lengyel dzsesszről szól, az évenkénti varsói dzsesszfesztivál alapján. Ismét Lana Turner Lana Turner és John Garfield játszották az 1946-ban készült Számla címzett nélkül című film két főszerepét. A híres bűnügyi történetet most kilenc európai országban vetítik újra hatalmas moziközönségnek. Udo Jürgen tanácsai Udo Jürgen lánya, Jenny Jürgen házasságra készül Michael Lindner bárénekessel. A papa véleménye: Jenny még túl fiatal, ezért a házasság csak sikertelen lehet, mert a szerelem elmúlik. Ibsen-szerep Eri<a Aturm, svájci filmszí- nészriő megkapta első színpadi feladatát. Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk című drámájának női főszerepét játsza Zürichben (képünkön). MOHA NASZREDDIN Azerbajdzsáni török anekdota A negyven esztendős ecet Egyszer az egyik szomszédja felkereste a mollát: Móllá, nincs véletlenül negyven esztendős eceted? — De van, — Adj nekem belőle kicsit!-- Nem adok! A szomszéd elcsodálkozott a merev elutasításon, és megkérdezte : — Miért nem adsz? A móllá így felelt: Ha mindenkinek adtam volna, aki kért, akkor egyáltalán nem lenne ecetem, nemhogy negyven esztendős . .. (Dr. Mándoki László fordítása) A taps ezúttal elmaradt... . . . avagy utószó négy fut- ball-könyvhöz a Mundial kapcsán címmel jelent meg a Forrás decemberi számában Simon János írása. Ö volt az, aki ösztöndíjasként a mexikói egyetemen dolgozott a vb idején, s vállalta a magyar delegáció körüli tolmács szerepét. Néhány hónappal ezelőtt mi is interjút készítettünk vele a VDN-ben. Ebben az írásban szó volt bizonyos anyagi kérdésekről is, melyre meglehetős gyorsasággal reagált a Népsport, majd közzé tette bizonyítékként az MLSZ által bemutatott számlát. Egy percig sem féltem attól, hogy Simon János, a „tanárember" valaha is megváltoztatja véleményét, mindenesetre tudva azt, hogy a Forrás is fölkérte Mundial-reflexiói megírására, gondoltam, megvárom azt. Most idézem: „Amikor először találkoztam östreicherrel, bemutatkozásunkkor nem is annyira a puha kézfogás zavart, hanem, hogy elnézett a fejem mellett. Amikor pedig a szokásos esti sajtószemlén olyat is lefordítottam a mexikói újságokból a magyar újságíróknak, ami a magyar gárda anyagi dolgainak faramuciságairól szólt, bizony kihívhattam magam ellen Don Emilio idegen haragját. Mert ki tud arra magyarázatot adni, hogy például a magyar újságíróknak miért kellett fejenként napi 35 dollárral többet fizetniük a szállodai szobákért (102 dollárt), mint az ugyanott megszállt francia, kanadai vagy német újságiróknak. östreicher biztos tudja, hogy ki és mikor kötötte meg azt a magyarokra nézve oly hátrányos szerződést, hiszen ő is ott volt azon a bizonyos decemberi tapasztalatszerző körúton, ráadásul ő még spanyolul is jól beszél. Furcsa dolog volt az is, hogy az egyik sajtóértekezleten Mezey azt mondta, hogy a magyar csapat a pályabérlésért 2 ezer dollárt fizet a helyi egyesületnek, mig másnap az egyesület vezetői úgy nyilatkoztak a sajtónak, hogy ők csak 500-at kapnak. Én persze mindig csak a sajtóból fordítottam, amiért östreicher nyugtalankodni kezdett. Azon a zártkapus edzőmérkőzésen történt kifakadás- ra pedig (az esetről T. András könyvében olvashatunk) azért nem válaszoltam, mert akkor ez nem segítette volna a labdarúgásunkat . . ." Természetesen a Forrás 86/12. számában további reflexiók olvashatók, melyet ajánlhatunk mindenkinek e hosszan „lerágott csont", a Mundial-perlekedések sorában. Szándékunk evvel egybecseng Simon János szándékával, mi is hisszük, hogy közvéleményünk nagykorúvá kezd válni. És kívánjuk azt, hogy ki-ki tehetségéhez mérten adjon segítséget az újjáalakult, s szándékaiban a labdarúgásunk tisztaságát és eredményességét zászlójára tűzött MLSZ-nek. Kozma Ferenc Éles anyanyelvűnk Mindenki időre játszik, de a játszmát az idő nyeri meg. Röpdolgozatára a súlytalanság nyomja rá a bélyegét. Az is színt visz a munkájába, aki mindenkit befeketít. Egyik szolgasággal tanul, a másik tanulsággal szolgál. Sötét jövő, ha a bőség kosara eltakarja a szellem napvilágát. Előbb vitába szállt, majd vita nélkül repült. A kristálytiszta ember a fényt is visszaveri. Nehéz szavakat találni, de ez még nem ok a keresetlen szavak áradatára. A váltócipő nem a váltófutás kelléke. Inkább egy esetlen példa, mint egy példátlan eset. Kerekes László ____________________<£__________________ Á beszélgetésnek hasba szúrás lett a vége Nem kis szerep jutott az al koholnak abban a bűnügyben melyben most folytat nyomo zást a Boranya Megyei Rendőr főkapitányság vizsgálati osztó lya. A zavartalannak induló konyhai italozásnak ugyanis véres vége lett. . . November 27-én, a délutáni órákban Pécsett, a Korvin Ottó utca 1. szám alatti épület egyik emeleti lakásában beszélgetésre jött össze a család: Balogh Rudolf 35 éves, pécsi lakos, zöldségtermelő, az élettársa, Kolompár Erzsébet, 34 éves, pécsi lakos, takarítónő és Kolompár Sándor, 24 éves pécsi lakos, fuvaros. A társalgás alatt szépen fogyott a pálinka, any- nyira, hogy halaszthatatlanná vált az ital pótlása. Kolompár Sándor volt a legtürelmetlenebb, felszólította Balogh Rudolfot, hogy küldje le a fiát 18 cenHmél’er pengehosszúságú késsel „cefréért”. A kisgyerek nem sokkcl később visszatért, így folytatódhatott az italozás, vörösbor és kóla került az asztalra, s ettek is. Mivel Kolompár Erzsébet rendőri felügyelet alatt áll, s a Damjanich utcába van bejelentkezve, Balogh Rudolffal indulni készültek. Közben Balogh kisfia elhozta az óvodából Kolompár Sándor kislányát, így a mcst következő eseményeket ők is látták. Balogh Rudolf és Kolompár Sándor között valamilyen lényegtelen dolog miatt szóváltás kerekedett, de mivel mindkettőjükben erősen dolgozott az alkohol, egyik sem engedett a másiknak. Kolompár türelmét vesztve a „kredencből” kivett egy 113 centiméter pengehosszúságú kést, s hasba szúrta Ba- loghot. A vérző férfi áttántor- gott a szomszéd ajtóig, s kérte, hogy hívjanak mentőt. A szerencsétlen embert kórházba szállították, azonnal megműtötték, így megmentették az életét. A vizsgálat során az érintettek hatósági tanúk előtti vallomásukban egyértelműen állították, hogy így történt a késelés. A véres csütörtök eseményei azonban ezzel nem értek végett: a kórházban lábadozó Balogh Rudolfot ugyanis felkereste Kolompár Erzsébet és Petrovics Györgyi, 21 éves pécsi lakos, Kolompár Sándor élettórsa, s átadtak 20 000 forintot. Balogh szerint ezt fájdalomdíjként kapta, azonban Petrovics Györgyi arra akarta rábírni, vallja azt, hogy nem a Sándor szúrt, hanem beleesett a késbe. Néhány nappal ezelőtt ajánlott levél érkezett a rendőrségre, melyben Kolompár Erzsébet azt állítja, hogy Balogh Rudolffal késsel a kezében (!) táncolt, közben Balogh megcsúszott, s beleesett a késbe. „Erre nagyon megijedtem, a kést eldobtam. Nem akarom, hogy Sándor ártatlanul üljön helyettem." Kolompár szerint Balogh a feltartott késbe dőlt, hogy megszúrta-e vagy sem, azt nem tudja, de ha ő szúrt volna, biztos, hogy átmegy a kés Balogh testén. Kolompár Sándor életveszélyt okozó testi sértés bűntettének alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásban van, a rendőrség az ügyben folytatja a vizsgálatot. R. N. 4 vasárnapi Panorama lléres csütörtök a konyhában
