Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)
1986-12-20 / 349. szám
A Pécsi Cipőipari Szövetkezet tüzödei szalagja Fotó: Proksza László Lábra váró lábbelik Hulladékhasznosítás vagy raktárra termelés? A gyártási hulladék hasznosításának és a gyerekszandál- hiány mérséklésének gondolata egyidejűleg jelentkezett 1983- ban, a Pécsi Cipőipari Szövetkezetnél. A szalagról évente lekerülő 380 ezer pár piacképes női cipő szabászati maradéka megfelelő felsőrész-alapanyagot biztosít kisméretű szandálokhoz, 23-tól 26-os méretig.- Négy modellt fejlesztettünk ki mondja dr. Acél József, a szövetkezet elnöke. — Az alaptípusok azonossága ellenére sokfélé szandált készítettünk, a női cipők termelési változatosságának megfelelően. Az első két évben húsz—húsz ezer pár piacra- került a gyerekszandálokból, vevőre is talált mind. S jött a fordulat éve: 1985. A pécsi szociális foglalkoztató az elmúlt évben hatvanezer pár felsőrészt gyártott bérmunkában, a szövetkezetnek, s ott történt az aljazás is. A szezonból azonban kicsúsztak, húszezer pár lábbeli őszre készült el, negyvenezer talp nélkül maradt, s raktárba került. Még mindiq ott található nyolcezer pár kész szandállal együtt - ugyanis a húszezer le- gyártottból ennyi bizonyult eladhatatlannak.- Próbálkoztunk a különböző értékesítési lehetőségek felkutatásával -, tudom meg Kurucz István kereskedelmi osz- tálvvezető-helyettestől -, a házalástól kezdve a kiskeren át a .naavkerig sok csatornát mea- kerestünk. A cipőkereskedelmen túl néldául a Baranva Meavei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat boltiai is jogot kantnL egyszeri árusításra, a FŰS7ÉRT is kínálta termékajánlóiban. Ménis, a nyakunkon maradt nyolcezer pár kész szandál. Milyen is ez a termék? Tetszetős, hajlékony talpú, a felsőbőr köztalpba ragasztott (így nem szakad el a pánt), harántemelővel ellátott a szandál, (tehát egészséges viselet). És rendkívül olcsó, ugyanis az árral lement a szövetkezet hatvan forintra, harminc-negyvennel az önköltség alá, csakhogy eladhassa hulladékhasznosításként készült gyártmányát. A kereskedők azonban nem rendeltek, nem vettek többet ezekből a bölcsődében, óvodában is viselhető, vagy nyári szandálként hordható, 23—26-os lábbelikből. ■ — Mi lesz a sorsa az eladhatatlan nyolcezer pár szandálnak és a negyvenezer pár félkészterméknek? — kérdem dr. Acél Józseftől.- Először nevelőotthonokba kívántuk eljuttatni, de nem találtunk egy központi elosztószervet, így aztán a vöröskeresztnek ajánlottuk fel a kész szandálokat. A Baranya Megyei Vöröskereszt az Országos Vezetőséggel közösen úgy döntött, hogy a hazai nevelő-, illetve csecsemő- otthonok kis lakóinak adja az adomány egyik felét, a másik felét pedig a Nemzetközi Vöröskereszten keresztül a fejlődő országok rászoruló gyermekeinek küldi el. A negyvenezer pár aljazás nélküli felsőrész pedig mindaddig készléten marad, míg valaki vagy valamelyik cég nem jelentkezik, hogy így, ahogy van, átveszi a félkésztermékeket, — talán valakinek megéri. A Pécsi Cipőipari Szövetkezet azonban már eddig is túl sokat vesztett ezen a hulladékhasznosításon. L. Cs. K. Sűrűbb az ellenőrzés Fokozott erőfeszítések a bányabiztonság megteremtésére 0 Uj módszerek a tűz elleni védekezésben Szigorúbban jár el a bányahatóság Bár a bányabalesetek száma az idei évben szerencsére nem emelkedett, megint voltak olyan tragédiák, amelyek figyelmeztetnek: azért távolról sincs rendben minden. Elég a bányásznap előtti szerencsétlenségre emlékeztetnünk, vagy a februári vasasi katasztrófára, mely végül is 11 szénbányász életét követelte. A pécsi székhelyű Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség — éppen az említett események hatására —, év közben jelentősen megemelte az ellenőrzések eredetileg meghatározott számát, és mint a bírságok megnövekedett ősz- szege is jelzi, fokozott szigorral járt el az előírások megszegőivel szemben. Milyen tehát a körzetünkben működő bányák biztonsági helyzete? Sikerült-e előbbrelépést elérni — ezekre a kérdésekre o kerületi hatóság vezetőjétől, Rickert Antaltól kértünk választ.- Éves munkánkban korábbi gyakorlatunknak megfelelően, komplex szemlék, cél-, valamint egyéni és csoportos ellenőrzések szerepeltek. A komplex szemlék több naposak, ezek során rendre ellenőrizzük a mélybányászat valamennyi veszélyforrása elleni védekezést, mint a metánvédelmet, sújtólég, szénpor, gázkitörés, kőzetomlás, bányatüz veszélyének elhárítását. Emellett ^figyelemmel kísérjük a teljes munkafolyamatot, annak minden kiegészítőjével együtt - kezdte válaszát Rickert Antal, majd így folytatta:- A célellenőrzés évi tíz— tizenkét olyan vizsgálatot jelent, melyek során egy-egy szeletet nézünk meg mélyrehatóbban. Idei témáink közül az alábbiakat tudnám kiemelni: bányaszellőztetés, metán- és szén-monoxid mérő műszerek, függőleges aknaszállító berendezések, lejtős pályák berendezései, sugárveszély elleni védekezés, föld alatti szállítás. Említettem, hogy mi irányítjuk az egyéni és csoportos kontrollokat, ezek is jó néhány területen zajlanak rendszeresen. Elmondhatom, hogy valamennyi észlelt hiányosság mcgszüntetésére határozattal rendelkezünk.- Akkor mégis hogy lehetségesek a balesetek?- Sajnos, ezek mögött mindig emberi hanyagság, felelőtlenség mutatható ki. Az utóbbi években igen fölhigult a bányászok személyi állománya. Egyetlen jelzés: szinte kihaltak a dinasztiák. Érdekes megfigyelni, hogy a mostani belépők sosem bányavidékekről jönnek, és zömüknek fogalmuk sincs, miféle munka ez tulajdonképpen. A szakmájukat igen jól értő, koros vájárok, aknászok nyugdíjba mentek, és a nyomukba lépett fiatalok tapasztalata nem hasonlítható az elődökéhez. Kevés a megfelelő képességű közvetlen munkahelyi irányító, vájár vagy aknász. Kell-e mondanom, ez milyen károsan befolyásolja a biztonságot is. Mégis optimista vagyok, hiszem, hogy sok türelemmel, neveléssel, oktatással, kellő szakmai irányítással a jelenlegi nárda is föl tud nőni elődeihez. Igaz viszont, hogy addig még jó néhány év eltelik. Egy bizonyos oldalról ez is irányt szab eljövendő feladatainknak. Fokozottan kell figyelnünk a személyi problémákból fakadó hiányosságokra.- Egy-egy ismeretanyag, széles körű tapasztalatok megszerzésének lehetősége hosz- szú folyamat, de nem reménytelen. Ami jobban aggaszt, az az, hogy nemcsak a tudáshiány vezet balesetekhez, hanem az egyre lazuló munkafegyelem is. Utóbbi ugyanis nem meqfelelő. Márpedig ilyen veszélyes bányákban, mint amilyenek a mecsekiek is, ez jelenti a bajok fő forrását. Ebből a szempontból is gond, hogy nincs mód megválogatni az embereket, és nem lehet szelektálni. Külön aggasztó, hogy továbbra sem megoldott a szakmai utánpótlás, és változatlanul kevés például a vájártanuló. Mindezt azért kellett elmondanom, mert bár az omlásveszély csökkentésére, illetve kizárására irányuló gépesítési program jó felé halad, de látni kell, hogy a munkaterületek zömén a termelés évekig a hagyományos eljárásokkal és eszközökkel folyik maid. Ezeken a helyeken viszont kiemelkedően naqy szerepe van az egyéni munkának és felelősségnek. Ha pediq ezt összevetjük az elmondottakkal, akkor levonhatjuk a magunk tanulságát.- Lépjünk túl a személyi föltételeken! Bányáink ezektől függetlenül is a legveszélyesebbek közé tartoznak.- Gázveszélyes, sújtólégveszélyes bányáinkban 80—100 köbméteres tonnánkénti koncentrációt is elérhet a metán. A műszerezettség kielégíti a követelményeket. Megfelelőek a gázkitörés elleni védekezési eljárások. A bányatűzveszély csökkentésében — a hallatlan erőfeszítések ellenére — nincs előbbrelépés, itt a gázzal történő védekezés és az iszapolási rendszer átdolgozása hozhat eredményeket. Továbbhaladás a komplex fejtésbiztosításban — ez növelhetné jelentősen a biztonságot. Érdemes volna foglalkozni a gondolattal, hogy miként lehetne szélesíteni az Rickert Antal embert kímélő munkamjódsze- rek körét, kidolgozni például az elővájás, a föltárás gépesítését. A kör pedig ott zárul, hogy javítanunk kell az előzetes gázlecsapolást, behozni az itt jelentkező lemaradást.- Mi erre a biztosíték?- Nagyon jó dolognak tartom, hogy a VII. ötéves terv elkövetkezendő esztendeire a termelésben, - ahol kisebbek az előirányzatok -, némi levegőhöz jut a Mecseki Szénbányák. Mód nyílik arra, hogy az elmaradt föltárásokat, előkészítéseket végig vigyék, fölkészüljenek egy nyugodtabb termelési ciklusra. Az ember persze mindent a saját szemüvegén át néz, így bízom benne, hogy a biztonság objektív feltételei is javulhatnak. Ki kell használni ezt a kis könnyítést, ellenkező esetben a jelenlegi válság tovább mélyül.- Tevékenységünkhöz tartozik a kő, a kavics és a homokbányák ellenőrzése, itt meghatározó a Pannolit szerepe, technikai fölkészültségük alapvetően meafelelő, és a kisebb bányákkal sincs bajunk.- Még nem beszéltünk a pénzbírságokról, pedig ezek összege évről évre emelkedik.- Szabálytalanságok észlelése esetén figyelméztetünk, illetve súlyosabb esetben, visszaesőknél a szabálysértési törvény szerint járunk el. Szívesebben alkalmazzuk a nevelő szándékú figyelmeztetést, és igyekszünk következetesen alkalmazni a törvény előírásait. Amennyiben úgy látjuk, hogy csak a szabálysértési eljárás megindításával tudjuk rábírni a de Igozót a biztonságos munkavégzésre, olyankor folyamodunk e módszerhez. Sz. Koncz István Gyorsan menetel a Sopiana Gépgyár A termékek több mint fele új gyártmány így, az év vége közeledtével lapunkban is szaporodnak az összegző jellegű írások, azok, melyek egy-egy vállalat elmúlt esztendejére tekintenek vissza. A végleges számok, termelési mutatók persze . még nem ismertek, így korai volna megvonnunk a baranyai mérleget. Az azonban már világosnak látszik, hogy komoly gondot jelentett a nehézkes évkezdőt. Mint Viczencz Ottótól, az önállóságának hatodik esztendejében lévő, Pécsi Sopiana Gépgyár igazgatójától megtudom, ezektől a problémáktól ok sem voltak mentesek és a munka a negyedik negyedévre nagyon összetorlódott. Rendkívüli hétvégi műszakokkal, a vgmk-k, túlórák adta lehetőségek maximális kihasználásával mára mégis elérték, hogy nettó árbevételük 570, nyereséqük 113 millió forint körül alakul. — Bár mi vállaltuk és hirdetjük is, hogy termékszerkezetünket folyton megújítjuk, az idei nagyfokú váltás az alapanyag- hiány következtében zavart okozott - elemez Viczencz Ottó. - Az, hogy idén az általunk gyártott termékek hatvan százaléka kicserélődött, a műszaki állományra nagy terhet rótt. El kell készíteni az utasításokat, műveletterveket, a műhelyrajzokat, a teljes dokumentációt. Dolgozóink is ismerkednek az új gyártmányokkal, tudják, hol kell különösen vigyázni az illesztéseknél, megtalálják a szerelhetőség legkönnyebb fogásait. Ezek rendre gyárkapun belüli feladatát, melyek vezetői szempontból is nagyra becsülhető, eredményes igyekezettel, az itt összekovácsolódott kollektíva képes megoldani. Amin nehezen leszünk úrrá, az az anyaghiány. A most belépett szovjet hűtőszekrénygyártó sorokhoz 120 tonnányi (!) alumíniumöntvényt használtak idén a Sopianánál. Sajnos, ezek jelentős része vagy késett, vagy minőségileg bizonyult elfogadhatatlannak. Ez okozta azután az év végi torlódást is. Pedig a pécsi gépgyár igazán nagy fogyasztó, jövőre már kétszáz tonnányit használnak a kazánban öntött 1500 tonna alumíniumból. A sorozatról nem szabad lemondani, itt vannak a jövő évi rendelések, a hűtőszekrénykaloda a termelés ötven százalékát teszi majd ki. Az üzlet további lehetőségeket rejt magában. Az előjelek azonban egyelőre nem túl biztatóak. A gyárvezetők fölkeresték az érdekelt szegedi és Ganz-Mávag öntödéket, ennek ellenére 1987 első negyedévére nincsenek megnyugtató készletek. Félő, hogy megint kialakul egy, az ideihez Ttasonló nyomós. Persze, fölmerülhet a kérdés, miért nem szerződik le korábban a Sopiana? Miért nem rendeli meg előbb a szükséges öntvényeket? Az ok az öntödéknél keresendő. Nem írják alá az ilyen megrendeléseket, nem vállalkoznak korábbi szállításokra. A jövő évi tervek között 600 millió forintot meghaladó árbevétel szerepel, és emelkedik a csomagológép-gyártás részaránya. Emelik a műszaki színvonalat, újdonságokkal jelentkeznek. Nőnek a minőségi követelmények, a szovjet piac —, ahová a gyártmányok hatvan százaléka keiül - igényeinek kielégítésére például hármas ellenőrző lépcsőt használnak. Előfordul, hogy egy-egy darab fönnakad a rostán, de arra szerencsére még nem volt példa, hogy az itt megfelelt gépek közül akár egyet is visszaKészülnek a hűtőszekrény kalodák küldtek volna. Hasonlóan komoly gondot fordítanak a hazai piac ellátására kerülő termékekre, reagálnak a megrendelők, üzemeltetők jelzéseire. — Gyakran hallani olyan megjegyzést, hogy akinek jól megy, annak könnyű - gondolkozik az igazgató. - Azért mindennek ara van. Dolgozóink megértik, hogy az eredményes munka hallatlan összefogást igényeli A bérfejlesztéshez fűződő remények is remények maradnak, ha nincs eredmény. Keiesni kell a költségcsökkentés lehetőségeit, kihasználni a rendelkezésre álló szellemi erőt. Dolgozni kell. Sz. K. I. HÉTVÉGE 5. Komlón a K—4-ss aknán modern diszpécserközpont vigyáz a föli alatt dolgozók biztonságára Fotó: Kóródi Gábor
