Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-03 / 332. szám

1986. december 3., szerda Dunántúlt napló 3 1990. XII. 31-ig kerül általános bevezetésre Bányászati Járadék a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál Az egészségre legártalmasabb föld alatti munkakörökben 3000, az összes többi föld alatti munkakörökben 4000 műszak után lehet igénybe venni Egyetemisták dolgozatai Lvov- Kertvárosról Hogyan élnek az emberek egy nagyváros lakótelepén? Az uránipar dolgozói a me­cseki bányászatra jellemző ár­talmakon (vibráció, zajártalom és „A" szilikózis) kívül az urán­iparra jellemző specifikus ve­szélyeknek is ki vannak téve. A vállalat folyamatosan javítot­ta, s továbbra is minden le­hetséges eszközt felhasználva folyamatosan javítja a dolgozók munkakörülményeit. A műszaki intézkedések egész sora szol­gálja az egészségi ártalmak csökkentését, csakúgy, mint a legnehezebb fizikai munka gé­pekkel történő kiváltását. Meg­szüntették a száraz fúrást, kor­szerűsítették a szellőztetést és klimatizációt, hogy csak néhá­nyat említsünk a legjelentősebb intézkedések közül. Ennek elle­nére a föld alatti dolgozókat nagy számban kellett eredeti munkakörükből kiemelni külön­böző mértékű egészségkároso­dás miatt. A tudományos értékű felmé­rések tanúbizonysága szerint a Mecseki Ércbányászati Vállalat­nál a közvetlenül kitermelő, vagy ezzel kapcsolatos, teljesít­ménybérben dolgozó bányászok egészsége mintegy 15 esztendő után rohamosan romlik. A Mi­nisztertanács, mint azt a Du­nántúli Napló pénteki, majd azt követően a hétfői számában is megírtuk, a mecseki bányászok érdekében hozott, talán legje­lentősebb döntésével bányásza­ti járadékra jogosítja a föld­alatti dolgozók a feltételekben meghatározott csoportjait. Ezúttal Tóka lenöt, a Mecse­ki Ércbányászati Vállalat vezér- igazgatóját kérdeztük meg, hogy az irányítása alatt álló vállalatot, az ott dolgozókat miként érinti a döntés? A ve­zérigazgató óva int a várako­zást túlságosan felfokozó hang­vételtől. Mint mondja, egész sor tisztázandó kérdésre kell még az uránbányászok és a vállalat, természetesen a nép­gazdaság érdekeinek egyaránt megfelelő, összhangban levő választ találni.- Mennyiben tér el a ren­delkezés az uránbányászok esetében a szénbányászokra vonatkozó, hétfői számunkban már ismertetett részletektől?- Négy esztendővel koráb­ban mint a szénbányák, már 1990. december 31-ig általá­nosan bevezetésre kerül a fel­tételeknek megfelelők körében. Eltérés, hogy a csapaton dol­gozó vájárok, segédvájárok, csillések és lakatosok, az om- lasztóvájárok, segédvájárok és csillések, a fenntartásnál dolgo­zó vájárok, segédvájárok és csillések,'a vasútépítő vájárok, segédvájárok és csillések, a perforáló fúrósok, a torkréto- zók, az aknászok és segédak­nászok 3000 műszak után, míg oz összes többi föld alatti dol­gozó 4000 műszak után veheti igénybe a bányászati járadé­kot.- A teltételeknek meg­felelő uránbányászok mikortól vehetik igénybe a bányászati járadékot?- A vállalat termelési felada­tát nem veszélyeztethetjük, te­hát mindenképpen szakaszosan. Közben a munkaerő utánpótlá­sáról gondoskodni kell. Nem ez az egyetlen ok azonban ami miatt némi türelmi időre van szükségünk. Ugyanis a Minisz­tertanács döntése egész sor olyan érvényben levő jogsza­bályhoz kapcsolódik, sőt ütkö­zik, amelyek újraértelmezésére, pontosítására lesz szükség. Az Ipari Minisztériummal, a Bánya­ipari Dolgozók Szakszervezeté­vel közösen kell kidolgoznunk mielőbb a végrehajtás lehetsé­ges módozatait. A jövő eszten­dő első negyedében, mint min­den évben, a kollektív szerző­dés pontosításra kerül. Ennek során a kollektív szerződésben minden lényeges körülményt rögzítünk, ezt követően kerül­het sor az első ütemben bá­nyászati járadékot kapó dolgo­zók kiválasztására. Mint már ismertetésre került, az utolsó három esztendő, a hűségjuta­lommal megemelt átlagkerese­tének 63 százaléka a bányá­szati járadék.- Miként értelmezhető a már rehabilitáltakra a járadék?- Akik szakmai - vagy bal­eseti ártalmak következtében kerültek kártalanításra, bizo­nyára nem veszik igénybe. A mostani intézkedés nem helyezi hatályon kívül a korábbi jog­szabályt. Azok számára, akik általános egészségromlás miatt kártérítést kapnak, érdemes lesz képességüknek, egészségi állapotuknak megfelelően, ha­tékonyan hasznosítani munka­erejüket. Nem kell mondanom, hogy az egyén és a népgazda­ság szempontjából ez egyaránt hasznos.- Mire számíthatnak azok a fiatalok, akik az uránbányák­ban akarják jövőjüket megala­pozni? — Eddig a vállalat megha­tározatlan idejű tulajdonviszonyt kötött az ide jövő dolgozókkal. A fiatalok különösen, egy bár­mely területen hasznosítható szakma birtokában nyugodtan vállalhatják az uránbányász szakmát, 15—20 esztendő után viszonylag fiatalon, az egészsé­gének nagyobb károsodása és anyagi károsodás nélkül változ­tathatnak pályát. Sőt többet is kereshetnek. A mi vállalatunk is minden segítséget megad az átképzésre: vállalatunk terüle­tén is tudunk további elfoglalt­ságot biztosítani, mégpedig úgy, hogy a dolgozó érdekelve legyen a hatékony munkában. Természetesen más vállalatok, akik eddig nem szívesen alkal­maztak rehabilitáltakat, most foglalkoztatási kényszer nélkül szorgalmas, képzett munkaerő­höz iuthatnak. A vállalatok ér­dekeltségét ebben is meg kell teremteni.' — Azt is el kell mondanom, hogy dolgozóink az utolsó há­rom évben különösen érdekel­tek a magas teljesítmények el­érésében, ugyanis nem mind­egy, hogy mekkora bér és az ezzel összefüggő hűségjutalom összegének 63 százalékát kap­ják. A magas teljesítmények a vállalat és dolgozók azonos ér­deke, ugyanis magas teljesítmé­nyek esetén többen vehetik igénybe a bányászati járadé­kot. ugyanis kevesebb munka­erőről kell ez esetben gondos­kodni . . . — S még valami ... A társa­dalom kétségkívül elismerte a Minisztertanács mostani dönté­sével a mecseki bányászkodás veszélyeit, az itt dolgozók ál­dozatos munkáját. A Bányaipa­ri Dolgozók Szakszervezete ugyancsak sokat fáradozott a bányászati járadék bevezetésé­ért, azt hiszem köszönetét ér­demelnek . . . Szeretnék még egyszer olyan gondtalanul élni, mint beszél­getőtársam, ez a tejfölszőke, kékszemű, 26 éves finn fiú. De jó lenne újra — legalább egy­szer — kijelenteni; a nap bár­mely szakában- azt csinálok amit akarok, és amikor látnám az irigykedő szemeket, hozzá­tenném; ennek ellenére vagy talán éppen ezért, nincs egy szabad percem sem. Hétközna­pokon és vasárnap egyaránt foglalt vagyok, legfeljebb arra van időm, hogy két hétre kül­földre, mondjuk Magyarország­ra ellátogassak. Martti Peipponak hívják. Dallamos neve van, de ettől függetlenül is zenész. Szó esik sok mindenről. Ö is be­szélni akar magáról, én meg kérdezgetem, bizony sokszor el-eltérünk egymástól. így ke­rekedik ki valami egész. A Nádor Kávéház gyér forgata­gában el-elakad beszélgeté­sünk. Én a meglepetéstől hall­gatok e| néha, ő azért, mert sikerült valami érdekeset, új­szerűt mondania. Ilyenkor za­vartan a mellette lévő, tokba zárt szaxofonra mutat, és dal­lamokat szór a szeme. Tényeket kezd sorolni, moz­dul a toll, angolul elhangzott tényeket jegyzek. Ámulatra nemigen marad idő, pedig lenne miért csodálkozni; a ten- niakarás mindig elbűvöl. „Ilyen az egyetemista lét Finnország­ban” - hallom a beszélgetés Hogyan élnek ma az embe­rek egy magyar nagyváros la­kótelepén? Milyen gyermeknek lenni lakótelepi adottságok között? Hogyan alakulnak, mi­lyen fejlődési lehetőségeik van­nak a közélet formális és in­formális fórumainak? Ilyen kérdésköröket kaptak feldolgo­zásra a JPTE Tanárképző Kar közművelődést nem tanuló egyetemista hallgatói, akiknek egy alkalommal egyhetes köz- művelődési gyakorlaton kell részt venniük. Az idei gyakorlat célkitűzése Pécsett Lvov-Kert- város lakóinak életmódbeli, művelődési viszonyainak a be­mutatása, feltárása volt. Nyolc­vannyolc egyetemi hallgató ké­szített dolgozatot egyhetes te­repgyakorlatáról. A hallgatók az Apáczai Csere János Ne­velési Központból „rajzottak ki" közepén az akkor még felleng­zősnek vélt mondatot, és Írok: — Lahtiban járok zeneművé­szeti egyetemre, de állandóan ingázok. A nem túl távoli Jy- väskyläban is várnak néhány zenekarba. Ötödéves vagyok, rajtam múlik, mennyi idő alatt végzem el az egyetemet. Van mit csinálnom, anyagilag is önfenntartónak nevezhetem magam. A vezetője vagyok a Lahti Big Bandnek, játszom a Salsomania nevű, kubai motí­vumokkal dúsított zenét produ­káló együttesben. Szaxofon, furulya, keyboard, amire szük­ség van. Zenélek a Lahti Szín­ház zenekarában, közreműkö­dők egy popegyüttesben is . . . És sorolja, sorolja Martti Peippo az érdekeltségeket, én figyelek, a kávém kihűl, a fo­tóskolléga dolgozik, Martti sze­mében fény. — A lahti tanácstól szóltak; lenne-e kedvem Pécsre jönni. Szívesen vállaltam. Voltam már Debrecenben, de ez mégis más. Rendkívül élénknek látom itt a zenei életet, minden le­hetőséget kihasználok, hogy tanuljak, és ha kérdeznek, vé­leményt is mondok — sorolja Martti, aztán lélegzetet vesz. Kihasználom ezt a pillanatot, elbúcsúzunk. Több ideje ma­radjon ezalatt a két hét alatt. Kamatoztassa tudását, lendü­letét, ahogy kívánja! Itt is. Magyarországon. Pécsett. Bozsik L. a nap különböző szakaiban, előtte rövid módszertani tájé­koztatót hallgatva meg. Kérdéseiket, feldolgozó módszerüket ők választották meg, de segítségért fordulhat­tak oktatóikhoz. A hat szek­ción (közoktatás, közművelő­dés, közélet, közérzet, egész­ségügy, életmód-ifjúság, szo­ciálpszichológia) belül húsz munkacsoportot alakítottak, egy csoporthoz hat hallgató tartozott. A dolgozatokat nemrég ér­tékelték a Tanárképző Karon. A közművelődési szakcsoport, az MTA Regionális Kutatások Központja, a Baranya Megyei Művelődési Központ, a Neve­lési Központ munkatársainak véleménye alapján választották ki a legjobban sikerült tanul­mányokat és azokat pénzjuta­lomban részesítették. A -jutal­mak összegét a megyei tanács ifjúsági bizottsága, a városi ta­nács művelődési osztálya, a KISZ KB, a KISZ Baranya Me­gyei Bizottsága, a JPTE KISZ- bizottsága, a megyei művelő­dési központ, az Apáczai Ne­velési Központ biztosította. El­ső díjat Kéri Katalin (történe­lem-orosz) és Pörczi Zsuzsanna (történelem-angol) kapott. Második helyezést ért el Szeitz Teodóra (magyar nyelv és iro­dalom), Horváth József (ma­gyar-angol), Bárdi Judit (tör­ténelem-angol), Bogdán Márta (történelem-angol). A harma­dik helyre húsz dolgozat íróját érdemesítették. Amint Zsikó János, a JPTE közművelődési tanszékének fő­iskolai adjunktusa elmondotta, a tanulmányok részletes fel­dolgozása után a kapott in­formációkat eljuttatják több helyre, így a Nevelési Központ­hoz és a tanácsokhoz is. A hallgatók számos ötletet is ad­tak tapasztalataik összegzése­kor. Az egyik első helyezett dolgozat készítője például az egészséges életmódra buzdítás envik hatásos eszközeként ve­tette fel az esztétikailag is vonzó plakátok hiányát. A megkérdezettek véleménye alapján úgy tűnik, hogy Kert­városban a fiatalok (14-től 18 éves korig) és az idősek nagy része is szívesen lakik. Sokan szóltak ugyanakkor a lakások építészeti problémáiról. A la­kótelepi közélet fejlesztésére szintén többen törekednek, de megvalósulása még esetleaes. Néhány dolgozatot a későb­biekben szeretnének tovább feileszteni, további kutatásokat folytatni az adott tárgykörben. B. A. Új anyagok a falnedvesség ellen A Kemikál Építőanyagipari Vállalat a régi épületeknél meglehetősen gyakori falned­vesedés megakadályozására, a talajvíz elleni utólagos szigete­lésre új termékeket fejlesztett ki, amelyek könnyebben kezel­hetők és olcsóbbak az eddig ismerteknél. Az új vegyszereket fúrólyukakon át juttathatják a nedves falba, ott megszilárdul­nak és elzárják a talajból fel­szivárgó víz útját. A lakóházak szigetelésére szolgáló terméket már forgalomba hozták, rövi­desen megkezdik annak a vegyszernek az értékesítését is, amely a műemlékek vastag fa­lazatában állítja meg a talaj­víz felszívódását. A kellő szigetelés után is gond a fal kiszárítása. Ezt se­gíti és gyorsítja a vállalat má­sik új terméke, a pórusos va­kolat, amelynek szemmel nem látható lyukacsai átengedik és kiszellőztetik a falból a ned­vességet. Ezt a terméket is rö­videsen forgalomba hozzák. Bábolna Múlt héten szép csendben megkezdődött Sára Sándor, Csoóri Sándor és Hanák Gá­bor Bábolna-filmjének vetítése, szombat délután a máspdik csatornán, vasárnap éjjel az egyesen. A MAFILM Hunnia- stúdiója es a Magyar Televízió együttműködésében készült film nagyjából egyéves. Nagy sikerrel mutatták be a legutób­bi filmszemlén, de a mozik ezt nemigen vették figyelembe, s úgy tűnik, a tévé sem tekintet te édes gyermekének ezt a produkciót. A múlt heti mű­sorújság kis színesei közé va­lahogy nem fért be cikk, akár­csak tájékoztató a filmről, s arra sem futotta, hogy azonos műsoridőben, ugyanazon a csatornán jelentkezzen a soro- zot. Le se írom, hogy lő mű­soridőben — reménytelen. S talán nem is most kéne írnom erről, hanem miután befeje­ződött a film, de úgy érzem, ez esetben nagyon kell a rek­lám. Épp a jó árunak kell, ha a kirakat sarkába dugják: le­gyen is, ne is. Burgert Róbert beszél másfél órán keresztül vasárnap este. Itt-ott néhány vágókép, izgalmas bejátszás, de többnyire csak az arca. És „csak” a szöveg. Este tíz óra, fél tizenegy, alszik, alud­ni készül az ország, másnap munkanap és csak jó lenne hinni, hogy ez a szöveg el­oszlatja az álmosságot. Hin­ném, de nemigen bízom ben­ne. Ezért a jegyzet-eleji füs­tölgés. Az eredmény szempont­jából mindegy (?), hogy nem tudta vagy nem akarta a mű­sorpolitika jobban tálalni ezt a kivételes másfél órát (s, per­sze, a szombat délutánit). Alszanak vagy félig alszanak a- reformra, hatékonyságra, termelékenységre orientált dol­gozók, hiszen holnap munka­nap és minden tévhit ellenére tényleg dolgoznak, többet a nyolc óránál, rokkanásig. Bur­gert Róbert beszél. Szerencse, a szöveg itt van előttem, meg­jelent a Jelenkor tavaly de­cemberi számában, s még az is fölrémi,ik, hogy azért a rop­pantul visszafogott propagan­da, mert a. szöveg már meg­jelent (2500 példány), vetítette pár mozi (látták néhány ez­ren?), vagyis nem „friss” az ügy, miért érdekelné azt az egy-kétmillió tévénézőt? Bur­gert úgy kezdi, hogy „a kép többet mond nekem, mint egy ekkora könyv. Ezért a film egy csoda volt. Hát most átván­dorolt televízióvá, ugye? A te­levízióban nem lehet hazudni; látják a szemét — márpedig aki ott mozog, meg látják a szemét azt rajtakapják . . . nem lehet egy népet hülyének néz­ni, ugye? És erre a legjobb ez a televízió. Mindenkit oda kellene állítani és ott kell neki beszélni, papír nélkül. Ez len­ne az első vizsga . . . akkor lehet, nem tudom, falusi elöl­járó belőle, és attól fölfelé mind.” Erős kezdés. Nagy- nagy bizalom benne, talán még naivitás is. Gyanúm, hogy inkább malícia. Aztán ötös­fogat Hruscsovnak, baromfi­program, patkányirtás, történe­tek, kemény, bölcs, pontos mondatok. És eleven, színes, nagyon szuggesztív előadás. Varázs. Bábolna és így Bur­gert Róbert fogalom lett, de aki sose hallott róla semmit és végighallgatta a kilencven percet, az is úgy kellett fel­ei lljon, hogy példaadó, fontos személyiséggel ülhetett szem­ben. A film egyéves kb. Tény, hogy nem kapkodták el a ve­títést, de az is tény, hogy még mindig és alighanem sokáig aktuális marad. Az így aktuális műsorok pedig ismételhetők. S talán nem feltétlenül bele, a novemberi éjszakába. Parti Nagy Lajos Lombosi Jenő Finn őixfUitdf«« Pécsett Martti Peippo Négy zenekarban játszik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents