Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)
1986-12-19 / 348. szám
1986. december 19., péntek Dunöntmingpiö 3 Garzonlakásokban a lánc utcában Fekete Sándor az egyik tetőtéri lakásban él feleségével Előnyök és hátrányok A tetőtérben három család használja a közös helyiségeket Pécsett mintegy 450 család él átmeneti garzonlakásban. A Lánc utcai garzonházakban idén 72 lakást adtak át, ebben a tervidőszakban további 77 építését tervezik. A lakásokat azoknak a 35 évnél fiatalabb házaspároknak utalták ki, akik legalább 1983-as lakásigényléssel és ifjúsági takarékbetéttel rendelkeztek. Feltétel volt még az is, hogy az ötéves átmeneti időszak alatt — amig végleges elhelyezést nyernek — havi 1200 forint elötakarékosságot vállaljanak. Lánc utca 6., B épület, második emelet. Berkesné Mezei Mária nyit ajtót. A 9 hónapos Mátéval van gyed-en. Előszoba, WC-vel egybeépített kádas fürdőszoba, konyha, szoba.- Július 1-jén költözködtünk, önállóak vagyunk, nem zavarunk senkit, nem kell másokhoz alkalmazkodni. Idővel szeretnénk majd még egy kisbabát, ezért az öt év lejártával két és fél szobás lakást kapunk. Nemcsak külső homlokzatában, belső kivitelezésében is egyedülálló az épület. A folyosó és az ablakkal teli lépcsőház elosztása, a pácolt faburkolat díszítések az ajtók körül, méterenként lámpabura és villanykapcsoló — akár egy modern szálloda.- Az újabb ,,B” és ,,C" épület még praktikusabb. Nagyon sokat számít, ha van előszoba, s az ember a folyosóról nem rögtön egy parányi konyhába lép be - panaszolja Szabó György, aki feleségével és két pici gyerekével a tavaly decemberben elsőként elkészült „A” épületben lakik. - A mellékhelyiségek is éppen csak akkorák, hogy elfér bennük egy WC, egy mosdó, meg egy álló zuhanyzó. A mosógépet legtöbben az erkélyen, a hűtőszekrényt meg a szobában tartják.- Amikor a kiutalást megkaptuk, nagyon megörültünk, mert a szüleimnél nem voltak meg a nyugodt családi körülmények. Akkor még nem tudtuk, hogy jön a második gyerek. Nincs semmi kifogásom, hiszen sokat jelent, hogy minden fizetség nélkül saját otthonhoz jutottunk, de 25 négyzetméteren négyen együtt élni . . . Talán még nehezebb helyzetben vannak a tetőtérben lakók, ahol három család használ egy-egy közös helyiséget: a konyhát, WC-t, a fürdőszobát. Pára Györgyöknek régen a szüleikkel kellett közösködniük, most pedig két családdal. Ráadásul a lépcsőházi folyosóról közvetlenül nyílik a szoba. Kint kell hagyniuk a mosógépet, hűtőszekrényt, a folyosó ajtaját pedig rendszeresen zárják, nehogy eltűnjön valami . . . — Eredetileg úgy tervezték, hogy a gyermektelenek jönnek a tetőtérbe, a gyermekesek pedig erkélyes lakásokat kapnak — mondja Pára Györgyné, akinek kisfia most másfél éves.- Lehetőség volt, vagy elfogadjuk vagy nem, minden csak pénz kérdése — mondja a férj. — Vannak, akik rosz- szabb körülmények között élnek, s ez nálunk is csak átmeneti megoldás. Igaz, ha esik az eső, a ferde ablak miatt nem szellőztethetünk, a szoba is kisebb, mégis jobb egy albérletnél. Az előtakaré- kossággal is csak nekünk segítenek, a leendő lakásunkra gyűjtünk, ami így biztosítottnak látszik. Dr. Somogyi Béla, a Pécsi Városi Tanács lakás- és helyiséggazdálkodási osztályának vezetője a felmerült kérdésekre elmondta, hogy körültekintő felmérések, helyszíni szemlék után ítélték oda a lakásokat a rászorulóknak. Mivel sokan nem fogadták el a tetőtérben kialakított lakásokat, lehetőségük nyílott arra, hogy olyan, a '83-asnál későbbi lakásigénylőket is elhelyezzenek, akik vállalták az adott körülményeket. Számítanak arra is, hogy a ‘fiatal házasok 'közül egyre többen vállalják a második gyermeket. Az így megnövekedett családokat előnyben részesítik a kitűzött határidőn belül és igyekeznek őket lépcsőzetesen visszaadott, többszobás lakásokba költöztetni. Néhány garzonlakás előbb megüresedik, ennek oka, hogy a tulajdonosok felbontották a szerződést és magánerőből, illetve szülői támogatással jutottak nagyobb lakáshoz.- Sokan azt mondják, ide csak protekcióval lehetett bejutni - mondja Adrián László- né, az „A" épületből. - Mi minden ismeretség és huzavona nélkül megkaptuk ezt a lakást; kint voltak a tanácstól, megnézték az albérletünket — akkor már megvolt a kisbabánk is -, aztán nemsokára megkaptuk az értesítést. Azelőtt egy sokkal kisebb szute- Ténban laktunk és 1800 forintért havonta. Most lényegesen jobb körülményekért az egy- harmadát fizetjük. Lassan egy éve, hogy itt lakunk. Megszerettem ezt a környéket, a belvárosban van. Csupa fiatal él itt, mindnyájan ismerjük egymást. N. A. Berkesék praktikusan berendezték.a kis konyhát Proksza László felvételei Munkanélküli ács, rendőrtiszt, párttitkár, igazgató Hatvan évamunkás mozgalomban Poisgai Béla életútja A tenyérnyi papírlap már egészen megsárgult. Vagy hatvan éve került ki a nyomdából a Pécsi Szocialista Párt kiadásában. Egyik oldalán az Internacionalé két versszakával, másik oldalán a Proletár induló. „Ara egy korona”, s csak ez az apró betűs szöveg segít hozzávetőlegesen behatárolni, mikor i: nyomhatták: legkésőbb a húszas évek közepén. Bár ára van, aligha terjeszthették nyilvánosan a munkásosztály himnuszát és indulóját, Horthy uralma idején végképp elképzelhetetlen. A Rét utcai kis lakásban életének dokumentumait előkereső Pozsgai Béla tette elém az asztalra a kopott sárga papírlapot. Aztán mellé a Szociáldemokrata Párt 1938-as keltezésű tagsági könyvét, majd egy másik lapot, amely azt igazolja, hogy ideiglenesen rendőrdetektívvé nevezte ki tulajdonosát 1945. február 19-én Boros Baranya vármegye és Pécs Szabad Királyi Város első kommunista főispánja. A további két lap is érdekes dokumentum. Az 1945. november 10-i keltezésűn Pozsgai Bélát rendőrhadnaggyá nevezi ki Erdei Ferenc belügyminiszter, az 1949-ből származó Kádár János akkori belügyminiszter aláírásával az állam rendőrségi véglegesítéséről tudósít. Az asztalt már elborítják a papírlapok: előléptetés, kitüntetések, sikeres szakvizsgák dokumentumai. Mind között azonban az a tény a legérdekesebb, hogy a 78-ik életévét november 17-én betöltött Pozsgai Béla ez év november 7-én ünnepelhette a szervezett munkásmozgalomba tartozásának 60-ik évfordulóját. — Onnepelni? Mi ünnepelni való van azon, hogy az ember így megöregedett? - kérdezi hcmiskás mosollyal, de aztán mégiscsak belekezd életének történetébe, igaz nagy ugrásokkal, éveket, évtizedeket foglal össze egy mondatba. — Pécsi születésű vagyok. Apám ács volt, így aztán én is ez lettem. Az inasévekből 1926-ban szabadultam, s akkor vettek be az építő munkások szakszervezetének ácscsoportjába. Tagja voltam a műkedvelő csoportnak, könyvtárosi teendőket láttam el, jártam a munkásképző egyletbe. így kerültem kapcsolatba a Szociáldemokrata Párttal, no meg annak révén is, hogy apám már 1900 óta tagja volt. Én 1938-ban léptem be, s erről fennmaradt a tagsági könyvem is, mint ahogy valahol megvan édesapámé is. Az ács szakmában nemigen volt munka. Voltam napszámos, földmunkás, végül egy faárugyárban dolgoztam egészen a felszabadulásig. Utána mindjárt a rendőrséghez kerültem, s majd tíz évet szolgáltam, amikor 1954-ben már nyomozó főhadnagyként le kellett szerelmem. Az előzményekhez tertozik, hogy a két munkáspárt egyesülésekor 1949-ben engem kizártak g_ pártból azzal az indokkal, hogy szoros kapcsolatban álltam jobboldali szociáldemokrata vezetőkkel, mindenekelőtt Tolnai Józseffel, aki korábban Baranyában volt a szociáldemokraták egyik vezetője, 1949-től pedig a budapesti zálogházaik igazgatója volt. A rendőrségtől leszerelnem pedig azért kellett, mert bátyám, aki nyomdász volt, s az ötvenes évek elején államtitkár, bele került a koncepciós perekbe. Életfogytig - lanra Ítélték, majd később rehabilitálták, Az ő sorsa hatott ki az enyémre is, és ott kellett hagynom a rendőrséget. Fél évig a feleségem tartott el, majd a Pécsi Építőanyagipari Egyesüléshez kerültem szállításvezetőnek. Ott ért 1956 ősze, cmikor a mi részlegünknél voltak talán a leghangosabbak a szállítómunkások, mindenképpen sztrájkolni akartak, de végül is sikerült jó szóval meggyőzni őket, s végül is mi voltunk, aki először vettük fel a munkát. A Pécsi Építőanyagipari Egyesülésnél lettem 1957-ben az MSZMP tagja, egy időre párttitkár is voltam, majd megbízott igazgató, s végül a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat igazgatójaként mentem nyugdíjba 1969-ben. A 78 éve ellenére szellemileg friss, nem szűnt meg érdeklődni a világ dolgai iránt. A különféle napi sajtó ott van a keze ügyében, hogy a beszélgetés után nyomban folytassa az olvasásukat. Rendszeresen sétál, eljár a taggyűlésekre, bár kissé már nehezen mozog. — A vérnyomásommal van probléma és a lábammal, egyébként jó szolgál az egészségem — mondja beletörődő megelégedéssel. Végül is 78 év igen tisztes kor, várhat-e többet az ember, s a hat évtizednyi munkásmozgalmi múlt egy teljes életet jelent. — A hatvan évből melyik volt a legszebb időszak, amire szívesen emlékszik? Fejét ingatva, morfondírozva ízlelgeti a szót: legszebb... — Talán meglepő, talán nem, mindenképpen a kezdet, amikor 18 éves koromban beléptem a szakszervezetbe. A Zrínyi utca 13-ban volt a Szociáldemokrata Párt és több szakszervezet irodája. Mondhatni ott nőttem fel, ott értem felnőtté, annyit tartózkodtam abban a házban. Munka után — már amikor volt munkám - mindig odamentem. Veszélyes ház volt: a rendőr- -ség számon tartotta, hogy kik járnak oda. Jellemző, hogy a német megszállás első órájában őrséget állítottak a kapujába és senkit nem engedtek bemenni. Mi fiatalok műkedvelő csoportokban szórakoztunk és szórakoztattunk, kirándulni jártunk, nagy bányászsztrájk idején élelmet gyűjtöttünk a sztrájkolóknak, a parlamenti választások előtt röpcédulákat osztogattunk, plakátokat ragasztottunk a rendőrök elől bujkálva, megzavartuk a kormánypártiak gyűléseit, ahonnan persze hamar kidobtak bennünket, de hát erre mindig is számíthattunk. Pécsnek ebben az időszakban is mindig volt munkáspárti képviselője, noha a hatóság minden agitálást, plakátot engedélyhez fkötött, s azt soha nem adta meg. S persze sokat politizáltunk szórakozás közben is, kirándulás alatt is. Marx és Lenin műveit suttyomban kézről kézre adogatva olvastuk, de a mi politizálásunk általában megragadt a helyzetünk valóságánál. Nem sok remény látszott a Tanácsköztársaság leverését követő két évtizedben, hogy a muskások sorsa belátható időn belül gyökeresen megváltozhat. A munkaidőről, bérről, a munkalehetőségekről és a munkanélküliségről beszélgettünk, vitatkoztunk. Szép időszak? Négyen voltunk testvérek, s akadtak olyan hetek, hónapok, amikor apánkkal együtt egyikünknek sem volt munkája, az pedig már nagy szó volt, ha egyszeire kettőnek is volt közülünk munkája. Persze nagy propagandát csaptak Horthy idején annak, hogy a rendszer miként gondoskodik a szegényekről. De nem volt munkanélküli segély és öntudatos, szervezett munkás nem járt a szegények konyhájára kis lábosával, inkább napjában egyszer evett s csak kenyeret. Szép időszak? Az volt egyedül szép benne, hogy fiatal voltam-. Dunai Imre A Magyar Könyvtárosok Egyesületének közgyűlése A Magyar 'Könyvtárosok Egyesületének tisztújító küldöttközgyűlését tartották meg csütörtökön Btidapesten, a Kertészeti Egyetem aulájában. A tanácskozáson az egyesület három és fél ezer tagjának képviseletében csaknem 400 szakember vett irészt, 'hogy értékelje az elmúlt négy esztendő eredményeit, s megválassza az új vezetőséget. Ma hazánkban a mintegy 15 ezer közművelődési, iskolai és szakkönyvtárban 10 ezer főfoglalkozású könyvtáros dolgozik. A félévszázados múltra visszatekintő egyesület elmúlt négyévi tevékenységét — mint azt a tanácskozáson Kovács Dezső főtitkár hangsúlyozta — mozgalmas szakmai élet jellemezte. Szekciói aktívan részt vettek a hazai könyvtárügyi és tájékoztatáspolitikai célok, teendők véleményezésében és megvalósításában, s rendezvényei hozzájárultak különböző kérdések - egyebek között az olvasóvá nevelés, a szakirodalmi tájékoztatás, a feldolgozás, s a gyűjteményfejlesztés — megvitatásához. A tanácskozáson megválasztották a Magyar Könyvtárosok Egyesülete új elnökségét: az elnök ismét Billédi Ferencn-é lett.
