Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-13 / 342. szám

Közgazdasági élet

Piac és vállalatvezetés

Nem elegendő csak a „nagy kérdésekkel” foglalkozni, a „kis kérdések” sokaságának gyors és jó megoldása éppúgy hozzátartozik a piaci sikerhez.

Sikeres tudományos diákköri értekezések

Pécsi közgazdászpalánták Pozsonyban

Középpontban a KGST gazdaságainak hatékonysági kérdései

A hazai közgazdasági életben is különös érdeklődésre számot tartó témákban készített előadásokkal vettek részt a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatói ez év novemberének elején a szocialista országok közgazdasági felsőoktatási intézményeiben hivatásukra készülő fiatalok tudományos diákköri konferenciáján, Pozsonyban. Dr. Bora- konyi Károly, a küldöttség vezetője szép sikernek tartja, hogy a magyar gazdaság külpiaci kapcsolataival, illetőleg a vállalati válság problémakörével foglalkozó öt előadás közül három különdíjat érdemelt a nemzetközi bírálóbizottság

megítélése szerint. E sorok írója azt is hozzáteszi, hogy a nemzetközi megmérettetés nagyon fontos minden szakma rendszeres gyakorlója számára, de különösen lényeges lehet azoknak, akik tanulmányaikat végezve még csak készülődnek, éppen elsajátítják egy-egy mesterség fogásait. Számukra nemcsak felkészültségük szintjének megítélése lehet a lényeges, hanem az is, hogy ösz- szehasonlítást tehetnek ismeretanyaguk tematikájáról,

mélységéről, szemléletéről is.

A magyar közgazdászhallgatók számára nem minden tanulság nélkül való, hogy milyen fogadtatásra lelnek az általuk elmondottak, hiszen föltételezhető, hogy az egyes szocialista országok gazdaságának működési mechanizmusaiban föllelhető különbségek érzékelhetőek az oktatásban is.

Az ez évi pozsonyi nemzetközi TDK tematikájának középpontjában a KGST gazdaságainak hatékonysági kérdései állottak. Természetes, hogy ez csak igen tág keretként lehet felfogni, ahol az eayes szekciókban a megközelítésbeli és szakmai soiátossáaok érvényesülhettek. A mi küldöttségünk tagjai által benyújtott előadások elsősorban a magyar gazdaság nézőoontjából, és igen széles körű megközelítésben vették szemügyre a tárgykört.

Az előadások egy része a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokból leszűrhető tanul- sáaokkal foglalkozott. Az erősen nyitottnak mondott maayar gazdaság számára naayon fontosak a külpiaci kapcsolatok. A tradíciók, a földraizi közel- séa és számos más ok mellett sajátos szerepet töltenek be a magyar külkereskedelemben a nyugat-európai országok, s a piacokon belül is különösen érdekes az NSZK, mint piac. Ha termékcsoportonkénti vizsgálatot végzünk, akkor pedig azt találiuk, hoav az élelmiszergazdaság termékei iránt nyilvánul meg az átlagosnál nagyobb érdeklődés.

it

Szakály-Kis Csilla különdíjas előadása a nyuaat-európai országokba irányuló magyar élelmiszerkivitel kérdéseivel foglalkozott, kiemelt figyelmet fordítva a húsgazdasógi exportra. Amellett, hogy a Közös Piac előírásai ténylegesen akadályozzák olykor a magyar kivitel növelését, aligha lehet kizárólag erre a tényezőre visz- szavezetni az olykor hiábavalónak mutatkozó kiviteli erőfeszítéseket. A számok és a pioci struktúrák vizsgálata alapján megállapítható, hogv a oiaci problémák az esetek többségében a pigci magatartás va- lósóaos hiányosságaira vezethetők vissza. Az akvizíciós munka hibái, a partner.kap10. HÉTVÉGE

csolatok hiányosságai (melyek mögött sok esetben a belföldi partnerek eltérő érdekei húzódnak meg, melyeket sem a kormányzat, sem pedig a piac nem képes azonos irányba fordítani), és a minőséggel kapcsolatos gondok egyaránt szerepet játszanak a nem mindig megfelelő piaci eredményben. Ide tartozik az is, hogy az élelmiszergazdaságnak, beleértve a húsgazdaságot is, túlságosan nagy feladatokat kellett magára vállalnia az ország külkereskedelmi problémáinak enyhítésében, ami a minőségi, jövedelmezőségi tényezők háttérbe szorulásához vezetett. Csak remélni lehet, hogy a húsgazdaság és -export tervezett szervezeti átalakítása javít a helyzeten.

Drenyovszki Márta e témakör egy sajátos vetületével foglalkozott, amikor a Gutes Aus Ungarn esettanulmányszerű bemutatásával (ami tulajdonképpen egy évek óta folyó piacaktivizálási program az NSZK élelmiszerpiacán) a marketingeszközök fontosságára hívta föl a figyelmet. Bebizonyosodott, hogy a hiányos marketing is jelentős veszteségforrás, és lehet eredményeket elérni, ha koncentrált anyagi és szellemi erőfeszítéssel nemcsak egy termékekre vállalatokra irányuló marketingtevékenységet fejtünk ki, hanem adott esetben éppen a magyar jellegzetességben rejlő előnyöket igyekszünk kihasználni. Ehhez természetesen központi finanszírozásra is szükség van a vállalatok közös fellépésén kívül. Efféle makromarketing-ak- ciókat a KGST-piacokon is el lehet képzelni.

*

Walter Erika különdíjas előadásában a nemzetközi gazdasági tevékenységnek a számunkra egyre érdekesebb kérdését, a vegyesvállalatok helyzetét és lehetőségeit vizsgálta. A magyar vegyesvállalati törvénykezés ismertetése mellett néhány példa segítségével igyekezett megvilágítani az érdekközelítés nehézségeit a tőkés és a magyar vállalatok között. Rámutatott, hogy a működő tőke behozatala nemcsak a tőkefelhasználás hatékonysága, hanem a tágabb felhasználhatóság miatt a szervezési, technológiai kultúra színvonalának javítása szempontjából is előnyös lehet. Ugyanakkor a partner piaci helyzete a magyar résztvevő számára is kedvező eredményekkel kecsegtet. Ma eave- lőre csak lehetőség a szocialista vállalatok közvetlen envüttműködésében rejlő előnyök kihasználása, ennek csak nagyon kevés példájával találkozhatunk. Habár éppen a közelmúlt néhány szerződésaláírása talán kecsegtet azzal a lehetőséggel, hogy a jövőben kiteriedtebben működhetnek eavütt akár vegyesvállalati formában is a szocialista országok vállalatai.

it

Az sem érdektelen azonban, hogy ezeknek a vállalatoknak milyen a helyzete, milyen kritériumok alapján végzik tevékenységüket, és milyen perspektíva áll előttük. A vállalati krízis volt a tárgya Brun Tímea előadásának, a kérdés különösen érdekes a mai magyar gazdaságban, de érdekes lehet minden olyan országban, amelyben a piaci kritériumok jelentős szerepet játszanak a vállalati siker vagy sikertelenség megítélésében. Olyan gazdaságban, amelyben a vállalatok önállósága jelentős, a vállalat számára is fontos az, hogy jelenlegi helyzetét képes legyen megítélni, de talán ennél is lényegesebb az, hogy jö-' vőbeni pozíciójának reális megítélésére képes legyen. Számos jel mutatja ugyanis, hogy egy gazdálkodó szervezet közeledik a kritikus helyzet felé és a társadalmi érdek, valamint a vállalati érdek egyúttal az, hogy a krízis még a válság, a katasztrófa bekövetkezése előtt megállítható legyen, hiszen a csőd, mint végső megoldás, a társadalmi töke jelentős veszteségével jár. E kérdéskörnek szinte nincs még szocialista irodalma, a hagyományos szocialista gazdaságban a probléma eddig nem így merült fel.

it

A vállalati krízis kérdéseit tárgyalta Schuch Katalin előadása is, amelyért ugyancsak különdíjat kapott. Amióta vállalat létezik, mint vállalkozás, azóta vállalati válságok is vannak. A krízis kifejezés szűkebb értelemben a veszteséges gazdálkodás veszélyét jelenti, de tágabban már akkor is használható, ha a vállalat környezetében vagy fejlődésében valamiféle diszkontinuitás tapasztalható.

A válság kibontakozása ilyenformán időben lezárható folyamat, ugyanakkor a válság okai megismerhetők, föl lehet készülni az egyes kritikus helyzetekre és csökkenteni lehet az eszkaláció (a válság kiterjedésének) veszélyét. Ehhez képest Nyugaton is viszonylag szegényes az idevágó szakirodalom, a magyar közgazdászok érdeklődése a közelmúltban ébredt föl, a többi szocialista országban gyakorlatilag nem folyik ilyen irányú munka.

Pedig a vállalati válság kibontakozása jól felismerhető periódusosságot mutat. Az első fázis a potenciális válság időszaka, amikor b helyzetfelismerés nehéz ugyan, ám ha megtörtént, akkor a megoldás egyszerű. A látens válság időszakában már környezeti alkalmazkodási problémák vagy belső bomlási jelek mutatkoznak. A veszteségek már elkerülhetetlenek, de csökkenthetők. Az akut válság leküzdése még lehetséges, óm már csak 'nagy áldozatok árán. A kritikus periódusban a szervezet megmentése már nem lehetséges. A társadalmi tőke védelme a mi gazdaságunkban is azt kívánja, hogy minél kevesebb szervezet jusson el ebbe a végső fázisba.

Dr. Fojtik János

és társadalom

Új folyóirat jelenik meg Pécsett a közeljövőben: az MTA Regionális Kutatások Központja által kiadott és szerkesztett Tér és társadalom.

Az MTA támogatásával évente ’négyszer megjelenő lap tanulmányai, cikkei — legáltalánosabban — a társadalom térbeliségét, a tér társadalomra gyakorolt hatását vizsgálják majd, fogloJkoznok hazánk különböző régióinak, területi egységeinek sajátosságaival,

Sikeresen védte meg nagydoktori értekezését dr. Zeller Gyula, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára. Értekezésének témája: Piac és vállalatvezetés, avagy a termelővállalati piacpolitika alapjai. Ami az egészben különös figyelmet érdemel: a szerző kutatómunkája során nem maradt meg a négy fal között, új módszereit és tudományos eredményeit — menetközben - igyekezett a gyakorlatban is hasznositani. Az alábbi cikket felkérésünkre irta dr. Zeller.

A piac és a vezetés fogalma és funkciója, különösképpen pedig a kettő közötti összefüggés a hosszú ideje vitatott témák közé tartozik. Ezt természetesnek ítélhetjük, hiszen nemcsak a megfogalmazásnak, hanem az újraértékelésnek is tanúi Jehettünk az elmúlt másfél évtizedben. A gazdasági problémák növekedésével párhuzamosan egyre gyakrabban találkozhattunk a vezetés és a piac kapcsolatának „kell"-tí- pusú megfogalmazásával, azzal a jelenséggel, hogy a felsőbb irányító szervek mintegy „meghirdetik" a vállalattal szemben támasztott követelményeket; e követelmények között pedig növekvő szerepet játszanak a piaci magatartás, a piaci rugalmasság, a vállalkozási készség körébe tartozó „elvárások”. Nem vitatható, hogy az ilyen jellegű tevékenység szerves része a gazdaságirányításnak. Azon azonban mór vitatkozni lehet, hogy vajon a célkitűzések önmagukban elegendők-e a realizáláshoz, hogy az óhajok, az elvárások, vagy éppen a kötelezettségek szintjén megfogalmazott célok a „mivel” és a „hogyan" kérdésekre adott válaszok nélkül, csupán a „mit" kérdés tisztázásával realizálhatók-e. Ügy vélem, hogy nem.

Éppen ezért szükséges egy másfajta megközelítési mód meafogalmazása is. Ez az „alulnézet”, a mikroszervezet aspektusa. Ebből a nézőpontból vizsgálva a piaci munkát, egyértelműen kiderül, hogy nem elegendő csak a „nagy kérdésekkel" foalalkozni, a „kis kérdések" sokaságának gyors és jó megoldása éppúgy hozzátartozik a «piaci sikerhez, mint a nagyvonalú és hosszú távú makroszintű koncepció.

Problémát jelent továbbá az is, hogy - a tőkés vállalati marketingre hivatkozva — erőteljes hangot kapott hazánkban is az az álláspont, hogy a marketing nem más, mint vezetési szemlélet (ami egyik aspektusaként tökéletesen így is van), ezért a vezetés célja csak az lehet, hogy elérje, hassa át marketingszemlélet a vállalagondjaival — jelesen a fejlesztési, szervezeti, szervezési és irányítási kérdésekkel. Magától értetődik, hogy a közlendő írások között gazdasági, gazdaságpolitikai jellegűek is helyet kapnak — mégpedig a legkülönbözőbb térségi, területi problémákkal összefüggésben.

Vagyis miről olvashatunk Pécs új, országos folyóiratában?

A februárban megjelenő első számból - e körből — Faragó László cikkét („A terület- fejlesztés fogalmáról") és Er- dősi Ferenc tanulmányát ajánljuk a Dunántúli Napló Közgazdásági élet rovata olvasóinak figyelmébe. Az előbbi az említett fogalmat közgazdasági szempontból is értelmezi, az utóbbi („Területi érdek és vastot és akkor minden rendben lesz. Nem vitatható ' a piaci szemlélet szükségessége, sőt, az minden további lépésnek az alapfeltétele, de az sem vitatható, hogy a szemlélet a napi munkában csak úgy realizálódhat, ha megfelelő eszközökkel és módszerekkel párosul. így tehát feltétlenül szükséges a piaci eszközök és módszerek kidolgozása is a siker érdekében.

A téma aktualitását illetően abból indulok ki, hogy — eléggé általános vélemény ez — a vállalati felső vezetés a szükségesnél kevesebbet foglalkozik a hosszabb távú vállalati magatartás megfogalmazásával, általában a hosszabb távú célokkal és eszközökkel. A stratégiát túlságosan gyakran győzi le a vállalati munkában a taktika. Nem arról van szó, hogy ennek oka a vállalati vezetők hiányos képzettsége, tudása vagy gyakorlata, hanem inkább arról, hogy manapság ez tekinthető racionális vállalati szemléletnek; ezt „díiazza” a közgazdasági szabályozó- rendszer a maga túlzottan gyakori változásaival, erre orientálja a vezetőt a vállalatok megítélésének és értékelésének jelenlegi módszere, de talán társadalmunk is. Az ideális vezető ugyanis az, akinél minden „fejlődik”, minden mutató „javul". Ez a „fejlődési szindróma" a vezetőt gyakran kényszeríti arra, hogy naponta produkáljon eredményt, a hosszú távú nyereség feladása árán is.

Éppen ezért célszerűnek véltem e vezetői szemléletet a piaci célok és tevékenységek vonatkozásában is megvizsgálni, hiszen végül is a vállalat hasznos eredménye nem más, mint a piacra bocsátott termék és/vagy szolgáltatás, illetve az ahhoz kapcsolódó használati érték és érték.

A kutatás - mindezek következtében — egyrészt orra irányult, hogy áttekintsem, elemezzem és értékeljem a termelővállalati piacpolitika egészét és főbb elemeit, másrészt viszont arra, hogy megkíséreljem megállapításaim, elképzeléseim és javaslataim gyakorlati alkalmazását. Kutatómunkám ezért sajátos kettősséget tartalmazott: az elvi részek, problémák bemutatása után minden fontosabb témánál vázoltam az elvek gyakorlatba történő átvitelének eléggé rögös útját.

Mint már utaltam rá, munkám során a közvetlen alkalmazhatóságot is célul tűztem ki. Éppen ezért a kutatás szerves részét képezte az a négy tanulmány, amelyben négy vállalat (közöttük három pécsi) piaci stratégiáját dolgoztam ki. E tanulmányok a kutatás közben készültek el és lényegében annak szerves részét is képezték. A négy vállalat különböző piaci helyzetben van és nyilvánvalóan különböző

úti közlekedés”) a nem közgazdász olvasó számára is izgalmasan, olvasmányosan

elemzi, hogyan alakult ki a régi — következőleg a mai — Magyarország eléggé különös vasúthálózat-szerkezete.

Még több ilyen tárgyú, irányú cikket közöl majd a következő — már szintén nyomdában levő — második szám. Nemes-Nagy József és Ruttkay Éva, az OT Tervgazdasági Intézetének munkatársai azt vizsgálják tanulmányukban, hogyan terjed az innováció — földrajzi értelemben — hazánkban, s mennyire Budapest- és •központcentrikusak nálunk a műszaki újdonságok. Némiképp a tévé Bábolna-soroza- tához kapcsolódik Enyedi György és Rehnitzer lános cikke az IKR és a KITE termestratégiát kell alkalmaznia. Az Állatlorgalmi és Húsipari Vállalat stratégiai ágazatban működik, olyan helyzetben, ahol a fő termék, a tőkehús elosztás alá esik. Ennek következtében elméletileg „kényelmes” piaci helyzetben van, és az ilyen helyzet nem ösztönöz túlságosan az innovációra, az új termékek kifejlesztésére és a piaci eszközök intenzív használatára. Mindezek ellenére a vállalat vezetői mégis úgy érezték, hogy a piac még jobb ellátása javíthatja a vállalat és vezetői jó hírnevét, de tevékenységének jövedelmezősége is javítható a kapacitások jobb kihasználásával, a feldolgozásra kerülő nyersanyag optimálisabb felhasználásával, illetve az eddig fel nem dolgozott anyagok felhasználhatóságának biztosításával. Mindez háromféle stratégia együttes alkalmazásával érhető el: (1) a meglévő piacokon a meglévő termékek volumenének növelésével, (2) a meglévő termékek számára új piacok megkeresésével és (3) új termékek piac- ravitelével. Mindez ma már a gyakorlatban realizálódott, illetve folyamatosan realizálódik.

Egészen más piaci helyzetben van a Pécsi Dohánygyár. Egészségre káros terméket gyárt, a cigarettát. Emiatt a piaci eszközöket csak korlátozottan alkalmazhatja, így pl. nem reklámozhat. Piaci stratégiájának alapelve tehát az lehet, hogy a keresletet megszüntetni nem lehet, de módosítani igen. Ezt az alapelvet vitte át a gyakorlatba a vállalat azáltal, hogy egyre több nikotin- és kátrányszegény cigarettát gyárt. Sainólatos, hogv a fennálló rendelkezések értelmében ennek széles körű propagálása nem lehetséges.

A Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat azon fejlesztési törekvése, hogy egy „zsugorodó" piacon, az építési piacon minőségileg új éDÜlet- elemmel jelenjen meg, igen fi- r„.f>lr.rnreméltó stratégiai elképzelés. A gyakorlat azonban nem teszi könnyűvé az ilyen stratégiai akciót. Bonyolult feltételrendszer közeaette valószínűién a jövőbz>n is még igen sok nehézség támad, nem a vállalat, hanem a piac hibájából.

fov Somoov megyei tanácsi építőipari vállalat vállalkozási stratéaiáiát kidolgoztam ugyan fés iíav tűnt. hooy az elképzelések reálisak), de mielőtt ne- kifoahatott volna a megvalósításnak. felüaveleti szerve az el- kÓDzelésekkel teljesen ellenkező intézkedéseké* hozott, lay aztán itt valószinűlea sohasem derül ki, hoav sikerült-e az elméletet a gyakorlatba átvinni.

Rovatszerkesztő: MIKLÖSVARI ZOLTÁN

lési rendszerek terjedéséről, Barta Györgyi tanulmánya pedig a magyar ipar területi „megjelenéséről", koncentrációjáról, illetve dekoncentrációjáról fogalmaz meg Pécsett és a Dél-Dunántúlon is igazán érdekes megfigyeléseket, tanulságokat.

A Tér és társadalom nemcsak közöl, hanem természetesen vár is közlésre szánt cikkeket, problémafelvető írásokat - nemcsak az elméleti szakemberektől, hanem a gazdálkodás, tervezés, az irányítás, szervezés, telepü'ésfejlesz- tés gyakorlati művelőitől, munkásaitól is. Csak a rend kedvéért mondjuk el: a lap a nagyobb postahivatalokban már előfizethető, és persze kapható lesz majd az újságár'soknál is.

Varga J.

Új országos folyóirat indul Pécsett