Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-13 / 342. szám

Vilég proletárjai, egyesüljetek! Kádár János rádió- és teievízió- nyilatkozata (3. oldal) Megkezdte munkáját a mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusa Tanácskozik a mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusa (MTI-fotó, Kerekes Tamás felvéte­le -teleioto—KS—DN) A TOT elnökének beszámolója A mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusa pén­teken délelőtt az Építők Rózsa Ferenc székházában megkezdte munkáját. A kongresszuson csaknem egymillió termelőszövetkezeti tag képviseletében 600 küldött tanácskozik. Az elnökségben helyet foglalt Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szabó István, a TOT elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Hetényi Ist­ván pénzügyminiszter, Kapolyi László ipari miniszter, Mar­kója Imre igazságügyi miniszter, valamint a szövetkezeti mozgalom, a társadalmi és tömegszervezetek számos kép­viselője. A tanácskozást Fülöp László, a TOT alelnöke nyitotta meg. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának írásos bej- számolójához Szabó István, a TOT elnöke fűzött szóbeli ki­egészítést. Bevezetőben meg­állapította: a legutóbbi kong­resszus óta további kedvező változás következett be a me­zőgazdaság és a termelőszö­vetkezeti mozgalom szerepé­nek és helyének megítélésé­ben. Társadalmunk elismeri az agrárgazdaság, ezen belül a tsz-ek eredményeit, erőfeszíté­seit. A mezőgazdaság, a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás gazdasági környezete alapve­tően segítőkész, megértő, ám kétségtelenül szigorú, ami a szabályozást illeti. Ez egyre kö­vetkezetesebben közvetíti - az ország gazdasági helyzetével összefüggésben is — a fokozó­dó követelményeket, s a külső gazdasági környezet hatását. Az utóbbi öt évben tovább nyílott az árolló, növekedtek az elvonások és mérséklődött a közvetlen támogatás. Mindez növelte a tsz-ek terheit, szűkí­tette felhalmozási forrásaikat. A szabályozás az, adott hely­zetben mást nem .is tehet: mind szigorúbban igényli a teljesítmények fokozását. Ezt a jellegét, mint alapvető tenden­ciát, el kell fogadnunk, még akkor is, ha a részleteket ille­tően vitáink is vannak. Előny­telen vonása viszont az eseten­kénti szeszélyesség és a követ­kezetlenség, ami az érdekkép­viseleti munka napi gyakorla­tában is szóba kerül. Arra van szükség, hogy a szabályozó- rendszer elemei összehangol- tabbak legyenek, s egyértel­műbben, áttekinthetőbben ösz­tönözzenek a célok elérésére. Meg kell teremteni az érde­keltség, és az eszközök jobb összhangját, hogy a célok el­érését az eddiginél ritkábban kelljen politikai eszközökkel — agitációval, meggyőzéssel - elősegíteni. Szabó István utalt arra, hogy a külpiacon az elmúlt években felerősödtek a kedvezőtlen ten­denciák, amelyek egyértelműen hátrányosan érintették a ma- qyar mezőgazdasági termelő­ket. A kialakult viszonyok kö­zött óhatatlanul szóba került a kivitelre szánt árutermelés visz- szafogásának a kérdése. Ez azonban - mutatott rá - nem bizonyulna helyes lépésnek, ag. rártermelésünk erejét nem sor­vaszthatjuk el, azt meg kelI őriz­ni, és felkészülten kell várnunk a kedvezőbb fejleményeket. A gazdaság szervezeti és in­tézményi rendszerének korsze­rűsödésével kapcsolatban ki­emelte: az elmúlt időszakban a vállalati és az igazgatási teen­dők letisztultak, folytatódott szétválásuk. Egyret nyilvánva­lóbb, hogy viszonyaink között mind kevesebb létjogosultsá­ga van a monopóliumoknak, a versenytől felmentett egykéz- szervezeteknek. A tsz-ekkel köz­vetlen kapcsolatban lévő több központosított nagyvállalati szervezet megszűnése kedvező helyzetet teremtett, mivel fel­erősítette a partnerek önálló­ságát, és nagyobb hangsúlyt adott a felelősségnek és az esélyek egyenlőségének. Növelték a termelést A mezőgazdasági szövetke­zetek elmúlt öt évi gazdálko­dási teljesítményét értékelve a TOT elnöke elmondotta: — A tsz-ek az előző ötéves időszakhoz képest növelték a termelést, és - ami jelentős eredmény - összességében tel­jesítették a VI. ötéves terv reá­juk háruló feladatait, össze­hasonlító áron számolva me­zőgazdasági termelésük öt év alatt 13 százalékkal nőtt, úgy, hogy a ráfordítások csak kilenc százalékkal emelkedtek. Az elemzésben azonban itt nem állhatunk meg, látnunk kell, miképpen alakult a teljesítmé­nyek íve. Az 1984-ig tartó fej­lődés után, az utolsó két év­ben, fordulat következett be. Mérséklődtek a teljesítmények, és sem tavaly, sem az idén nem sikerült maradéktalanul teljesíteni a termelési előirány­zatot. Tisztáznunk kell, mennyi­re befolyásolta teljesítményein­ket az aszály, amely üzemek százait sújtotta, egy részüket rákényszerítve a tartalékok fel­élésére is. Ám azt is egyértel­művé kell tennünk, mennyiben járultak hozzá a visszaeséshez munkánk gyengeségei is. Az kétségtelen, hogy a szövetke­zetek ráfordításai az utóbbi években nem emelkedtek olyan mértékben, mint az azt meg­előző időszakban, a hatékony­ság azonban mégsem tekint­hető kielégítőnek. Továbbra is sok a felhasználásánál a vesz­teség, és elfogadhatatlanul magas az az értékcsökkenés, amit a termékek az értékesíté­sig elszenvednek. Az állat- tenyésztés teljesítményei lénye­gesen elmaradnak az elfo­gadható szinttől, például a biológiai produkció tekinteté­ben és a minőségben, és nem engedhető meg az sem, hogy a megtermelt almának alig há­romnegyedéből lesz áru. A csökkenő élőmunka-felhaszná­lósnak is akkor lehetne örülni igazán, ha azt a munkaszerve­zés, illetve a munkateljesít­mény iavulása eredményezte volna. Ám sokkal inkább arról van szó, hogy az élőmunka egyes munkaigényes tevékeny­ségek megszűnése, vagy egyes technológiái elemek kihagyá­sa következtében lett kevesebb. A nem termelői állományban változatlanul tart a létszám gyarapodása, holott erre nin­csen semmilyen elfogadható indok. A TOT elnöke foglalkozott a gazdálkodás difjerenciálódásá- nak kérdésével, kifejtve: az eredmények létrehozásában a gazdaságok eltérő mértékben vettek részt. Amíq az üzemek egy csoportja még ebben a nehéz időszakban is képes volt a dinamikus fejlődésre, addig a termelők jelentős köre nem­csak az élbolytól, hanem a kö­zépmezőnytől is leszakadt, és súlyos jövedelmezőségi gon­dokkal küszködik. Mintegy há­romszáz nagyüzemről van szó; ezek egymillió hektáron gaz­dálkodnak és százezernyi tsz- tagot foglalkoztatnak. Nem maradhatnak magukra az egy­szerű újratermelés gondjával. Helyzetük rendezésére az ed­digi egyedi gyakorlat nem bi zonyult megfelelőnek, ezért ót fogó központi intézkedésekre van szükség, de nem lehet el­tekinteni a hélyi erőfeszítések növelésétől sem. A differenciá­lódásnak hajtóerőnek kell len­(Folytatás a 2. oldalon) Mindennapos küzdelem Az autóbuszok üzemképességéért A Pannon Volán javítóműhelyében Az autóbuszok reggeli for­galomba állásának legfonto­sabb kérdése már éjfélkor eldől: melyik műhelyes kocsi kész, melyik helyett kell tar­talékot beállítani? A Pannon Volán diszpécsere és műszaki koordinátora állandó kapcso­latban van egymással. Haj­nali 4 és reggel 7 óra között kiáll az összes fordában levő busz, jelenleg 139 darab. A Pannon Volán a pécsi helyi közlekedésben 160 autóbuszt tud bevetni. Ebben a szám­ban benne foglaltatnak a tar­talékok és a javítás alatt ál­lók. — A jóratszámokhoz viszo­nyítva ha csak 128 busz áll forgalomba, kisebb zökkenők­kel még meg lehet oldani a város tömegközlekedését. En­nél kevesebb busz már bot­rányos helyzetekhez vezet. Szerencsére ebben az évben nem volt eddig Ilyen kritikus nap — mondja Delibeli László fődiszpécser, miközben a ja­vítóműhelyben kalauzol. Min­den szerelőakna fölött autó­busz, az alkatrész- és főda­rab-felújító műhelyben szét­szedett sebességváltók: mun­ka van bőven, a téli fagyos időszak szaporítja a gondo­kat. Tegnap reggel 6 órára 17 kocsi készült el. Azo meny- nyiség decemberben átlagos­nak mondható. A javítómű­hely várható feladatait szinte ki lehet kalkulálni a meteo­rológiai előrejelzésből. A téli forgalmi körülményekre való alapos felkészülés ellenére is a hideg alapvetően befolyá­solja az autóbuszok üzemké­pességét. A fődiszpécser néhány jel­lemző adatot említ az autó­buszpark állapotáról. A bu­szok átlagéletkora 5-6 év. A szűkös beszerzési lehetőségek miatt 40 százalékuk már nul­lára futott, vagyis 7—8 év alatt teljesítette a 450 000 kilomé­tert. Felújítva még 150 000— 250 000 kilométert futnak, s 10-11 éves korukban selejte­zik ki őket. Csakhogy a főda­rabok kivételével az alkatré­szek beszerzésével is gondok vannak. — Néha Icét-három automa­ta sebességváltót is szét kell szerelni, hogy egyet üzemké­pesre javíthassunk — mondja Szekeres lenő autószerelő. Ép­pen egy automata sebesség- váltót szerel: olajfolyós miatt a turbinarészét kellett javí­tani. A mellette dolgozó Kovács János javarészt futás kocsikkal fog la íkozik: — A délelőtt közepéig négy futás kocsi volt. Két olajfc- lyós, a harmadiknál távkap­csolási gondok voltak, a ne­gyediket le kellett szerelni, mert a kocsin nem lehetett javítani. De ha nincs futás kocsi, akkor itt a műhelyben kell előkészíteni a későbbi szerelési feladatokat. Ha es­tig maradnánk, akkor is ma­radna munka. A műhelycsarnok bejáratá­nál Barkas szerelőkocsi vesz­tegel. Petőli Kálmán vonal­szerelő sürgős feladat híján alkatrészért ugrott be a mű­helybe. URH-rádióval felsze­relt műhelykocsijával hívásra a forgalmi decentrumokban kisebb javításra váró kocsik­hoz rohan „elsősegélyt” nyúj­tani. — Tíz busz volt eddig dél­előtt: sebességváltókat, féke­ket, szelepeket, világítást kel­lett javítani — meséli. Akár egy orvos a pácienseiről, úgy beszél a gépkocsikról: — Minden busznak meg­vannak a maga jellegzetes betegségei. Talán rendszám szerint is tudná sorolni, de siet. Tré- cselésre nincs idő: lehet, hogy máris várja újabb beteg busz, amelynek mihamarabb vissza kell állnia a forgalomba. D. I., Régi pécsi utcák; Tettye utca Proksza László felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents