Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-07 / 307. szám

itiüiiüüü mé*é*mmh±éém*mmé^ IC jÉ ír HI litt TF BBBf *Sf: KS ***** BBS BMT n ■ ■ w ■wü ss Hm ■ Vm ■ . ■ mm» wm Kiváló Pártmunkáért Emlékplakett Horváth Jánosné Feketeszemű, széparcú asz- szony. Nem udvariasságból mondom, de korából letagad­hatna jópár esztendőt. Amikor azt mondja, hogy nagylánya kereskedő, a sikondai város­részben dolgozik, el kell fo­gadnom: Horváth Jánosné a törzsgárdatagok közé tartozik a komlói Carbon Könnyűipari Vállalatnál. — A tanulóidővel együtt már 24 éves a munkaviszo­nyom itt. A minap elmentem a munkaügyre, s megkértem, mutassátok meg már a munka­könyvemet, hadd lássam, mi­lyen. Hiszi avagy nem, én na­gyon büszke vagyok arra, hogy a régi „karbonosok” közé tar­tózhatom. Kárpitosipari tanulóként kezdte, ami akkoriban nem egy könnyű munka volt. Dur­vább, keményebb anyagokkal dolgoztak. Aztán jött a férjhez- menetel — /érje ugyancsak a Carbon dolgozója —, a gyes, s a viszajövetel. Gépre került, a furnérlemezt szabta. A mun­kával egyidejűleg közéleti te­endőket is vállalt, 1972-ben felvették a pártba. — Megtanultam beosztani az időmet, hogy a sok-sok ten­nivaló ne zúduljon a nyakamra. Tíz éve megyei pártbizottsági tagnak választottak, s közben alapszervezeti titkári megbíza­tást is kaptam. Szakközépiskolában érettsé­gizik, természetesen esti tago­zaton. Pártiskolára jár, majd szakosítóra, kéri, hogy a magyar munkásmozgalom törté­netét választhassa. Itt laknak a vállalattól öt percre. — Ez privát szerencsém. Ve­zetőim látva a sok társadalmi vállalást, segítettek. Előbb meós lettem, majd jelenlegi megbízatásom vezető admi­nisztrátor. Mi tagadás, keve­sebb lett a munkám, de több a felelősségem. — A pártélet? — Úgy gondolom — jegyzi meg —, változtatni kell a mun­kamódszereken, igazodni kell az élet mindennapi menetéhez. Mi ezt próbáljuk. Persze egy dolgot soha sem tudok meg­szokni, soha sem fogom szó nélkül tűrni: ez a passzivitás! Többnyire közös dolgainkról, gondjainkról, örömeinkről, ha tetszik jövőnkr^l esik szó. s ebben senki sem lehet kívülálló, érdektelen. A mozgalmi munkához arra is szükség van, hogy jó csalá­di háttér legyen. Egy nő szá­mára ez nélkülözhetetlen, hogy nem mondja senki se mögötte: már megint hol voltál? Férje megértő, ő is otthoniról hofta a közéletiséget, aktív ő is. Anyósa is társadalmi feladato­kat vállal, apósa alapító mun­kásőr volt. — Megszokja ezt az ember az élet folyamán, s nem is tudna tétezni nélküle . . . Ép­pen úgy hiányozna talán, mini a kisfiartn mosolya. K. F. Magyar Népköztársaság Csillagrendje Bus János Gyönyörű környezetben bújik meg a MÉV IV-es üzeme, kacs- karingós erdei út vezet Bus János munkahelyéig. Élete ha­sonlóan kacskaringós, mint oly sok emberé, aki az ötvenes években volt pályakezdő, fiatal. Édesapja cselédember volt Arad környékén, onnan települ­tek át Dombegyházára, ott ka­pott hat hold földet 1945 után. Gazdálkodott, s folytatta a ko­rábban kitanult asztalosságot. Mondom, messziről indulunk, de végül is így lehet megérteni Bus János aknász életét. — Nem volt könnyű — mond­ja, kicsit elmerengve a múlton. — Vácra Írattak be, állami ön­tőipari iskolába 1949-ben. Ak­koriban az acél országa vol­tunk . . , Ózdra kerültem aztán a vasgyárba, ott szabadultam ötvenegy éves. A tanácsi apparátusban 32 éve dolgozik. Ivándárdán, Majson, Duna- szekcsőn volt vb-titkór, 1978-tól a mohácsi járási hivatal elnök- helyettese. Két éve a mohácsi városi tanácson a titkársági osztály vezetője. Elvégezte a ta­nácsiskolát, c tanácsakadémiát, a pécsi jogi karon 1971-ben kapott diplomát. — Rengeteg ez a harminckét év, s ezt nem azért mondom, mintha ritka madár lennék az ilyen hosszú szolgálati időm­mel. Itt, a közvetlen környeze­temben is többen akadnak, akik akár nálam is hosszabb ideje dolgoznak az államigaz­gatásban. De, hogy nem ke­vés, azt például azon is mérem, fel, kaptam oklevelet. De csak két hetet dolgoztam a szakmá­ban. Kiemelték. Akkor az úgy ment, hogy megkérdezték; akar-e repülőtiszt lenni? Mire válaszolt volna, már ott is volt a kiképzőhelyen: a Hármas ha­tárhegyen, s hangármesterként kerül 1952-ben a szolnoki repü­lőiskolába . . . Párttagjelölt 1950-től 1953-ig — oly sok he­lyen fordult meg, hogy a tag­jelöltségből végül is csak 1953- ban lett tagság.- Ötvenötben avattak, mint repülőtisztet, s repültem is ak­koriban légcsavaros géppel . . . Taszáron harcálláspont-meg­figyelő beosztás, majd nősülés következett 1956 nyarán. Me­zőtúrról, korábbi otthonából vitt magával asszonyt. Néhány hogy még működésem kezde­tén elkezdtem egy — más híján nevezem így — mintatárat gyűj­teni: különböző, a tanácson ké­szülő okiratok, határozatok pél­dáit. Most már olyan vastag, hogy alig tudom átérni, pedig mindegyik mintha csak egy-két lap . . . — Mi az alapvető leiadata a titkárságnak? — A tanács, a végrehajtó bi­zottság, a különböző tanácsi bizottságok, a tisztségviselők, tanácstagok munkájával kap­csolatos szervezési, ügyviteli feladatok megoldása, munkájuk törvényességének biztosítása — nagyvonalakban így tudnám megfogalmazni. Újabb, de na­gyon fontos kötelességünk: a hónap boldogság, aztán kitör az ellenforradalom, jön a kon­szolidáció, s létszámcsökkentés a hadseregben. Csak a tapasz­taltabbak maradhatnak, tőle 1957-ben elköszönnek. — Nehéz döntés előtt álltam, mihez kezdjek? Aztán hallottam az uránbányáról, a lakáshoz jutás lehetőségeiről, a fizeté­sekről . . . Végül is döntöttem. — Jól? — Bizony jól — mondja hatá­rozottan. — Kevés olyan mun­kahely van, mint a bánya, ahol olyan barátságok, kollektívák születhetnek, mint itt. A min­denki egyért, egy mindenkiért mondás itt igaz. Aztán bizonyít­ja ezt az is, közel harminc éve nem mozdultam. Pedig hiheti, hogy a repülés volt az álmom, s nagyon megkeseredetten ve­tettem le az angyalbőrt... Operátorként dolgozik, köz­ben tanul, elvégzi a bányaipari technikumot, képzi magát párt­vonalon is. Környezete is meg­községi tanácsok munkájának segítése, figyelemmel kísérése, elsősorban a törvényesség szempontjából.- Megterhelő mindez? Arra gondolok: a tanácsi munkát, az ügyvitelt ritkán illetik az egyszerű jelzővel.- Jó munkamegosztás mel­lett maradéktalanul megoldha­tóak a feladataink. Sőt, azt mondhatom: kellően képzett, megfelelő gyakorlattal rendel­kező, a jelenleginél jobban fi­zetett munkatársak esetében a létszámunk csökkenthető is le­hetne.- Hányán vannak az osztá­lyon?- Tizenheten, de közülünk ki­fejezetten szervezési, jogi, ügy­viteli munkával csak heten fog­lalkozunk.- Itt, ahol a jogi előírások­nak teltétien prioritása van, mi szereti a szókimondó, igazság­szerető embert, pártvezetőség­be választják, alapszervezeti párttitkár lesz. Aktívan dolgozik a közéletben, funkcióit nehéz jelenti a sikert? Az örömteli munka érzetét?- Érdekes módon én éppen hirtelenjében számba venni. Most is párttitkárhelyettes a IV-es üzemben. És még valamit: hetvennyolctól aknász. Minden társadalmi megbízatást kemény munka mellett végez, függetle­nített posztokra nem vágyott. — Már nyugdíjba mehettem volna egy .éve — mondja -, de így jobb. Még a 86-ot végig csinálom. Tudja, néha rossz be­legondolni, mit kezdek majd a sok szabadidővel? Kielégít-e, ha-a lakóterületi alapszervezet, ahova átigazolnak, ad néha- néha valami megbízatást?^... Nehéz lesz a búcsú, nehéz lesz utoljára „Jószerencsét" kö­szönni a kapusnak. Vigasz, ha egyáltalán vigasznak lehet mondani: igen kevesen vannak már abból, a 30 év előtti nem­zedékből. Az urán hőskorából. És előbb-utóbb Bus János is hiányozni fog az öregeknek, pedig a 30 év alatt mindössze hat napot volt táppénzen. S hogy a Jancsit végleg nem le­het majd megtalálni, siinte hi­hetetlen . . . K. F. a jogszabályokkal legszorosab­ban érintkező feladatköreimet szeretem. Nem kell tehát egy csomópont, amit sikernek mon­dok, hiszen folyamatában sze­retem a tanácsi munkára ható jogi szabályozás sokrétűségét, színességét, érdekességeit. — Több mint 15 éve már, hogy jogi diplomája van. Nem jutott eszébe, hogy kifejezetten jogászi pályára váltson? — Dehogynem! Természete­sen akkor, amikor doktorrá avattak. Szerettem volna még közelebb kerülni a joghoz min­dennapi munkám során. Belát­tam azonban, hogy túl hosszú múltam van az államigazgatás­ban, vagyis az itt megszerzett ismereteimet, gyakorlatomat sajnáltam volna feladni. Pedig éppen a közelmúltban tréfál­koztam egy szövetkezeti jogta­nácsossal: cseréljünk állást. Amikor megmondtam neki, mennyi a fizetésem, igen jóízűt nevetett! M. A. Munka Érdemrend ezüst fokozata Dr. Fodor Károly Munka Érdemrend bronz fokozata Dévai László — ötvenkettőben, csenevész gyerekként jöttem a Pécsi 'Bőrgyárba dolgozni, a család­nak szüksége volt az én ke­resetemre is. Az itteni öregek úgy tanítottak: tanulj meg fiam köszönni a gyárban és tiszteld az embereket. Arra is ügyelj, hogy ne adj ki min­dent egyszerre a kezedből, mert hamar kiégsz. Ez már rég volt, igaz, de megfogad­tam a tanácsaikat — mondja az ötvenhárom éves Dévai László, a sertésbőrgyár-részleg főművezetője. A talpasban kezdte, a ke­ményáru hengerlésnél (cipő- talpakat gyártottunk), igyeke­zett mindent megtanulni, át­került a sertésbőr meszesbe, „zászlóval" kenték vegyszerek­kel a bőr húsaoldalát, hogy lejöjjön a szőr (ma már ez az egész folyamat gépesített), s amikor ruházati célra indult a sertésbőrgyártás, átkerült er­re a területre. — Nehéz volt, de megszok­tam és megszerettem az itteni munkát. Közben elvégeztem a bőripari vegyésztechnikumot, így Ribli János keze alatt le­hettem függetlenített csoport- vezető. Jó ideig egyedül csi­náltam a sertésbőrvonalat, ru­házati és bélésbőröket gyár­tottunk a vizes műhelyben. Később a társaság művezető­je lettem. Jelenleg vagy száz ember munkáját irányítom három csoportvezető és egy művezető kollégámmal együtt­dolgozva — summázza a több •mint három évtizedes gyári és szakmai múltját.- Milyen a gyárrészleg kö­zössége? — Olyan, akikkel szeretek és tudok is dolgozni, társak is vagyunk, segítünk egymás­nak, s ha kell, nógatjuk is egymást. Szerencsére hazai vi­szonyok között a mi gyárunk jól fizet. Igaz, követel is. Együtt, egymást segítve lehet és érdemes is együtt tevé­kenykedni a gyáron belül és a gyárkapun kívül. Nálunk alapelv: nem cserbenhagyni a másikat. Aki mégis ilyet tesz, az nálam megette a sót. Ezt már nemcsak főműve­zetőként, hanem alapszerveze­ti párttitkárként is mondja. Hisz ebben a közösségben lett párttag húsz éve, s két évre rá megválasztották alap­szervezeti titkárnak - mind a mai napig az. Büszke rá, hogy a mostani vezető garnitúrát hosszú, tudatos pártmunkával hozták létre. Az is a közös­ségi munkához és élethez tartozik, hogy Dévai László a gyári polgári védelmi egész­ségügyi század-, illetve fél év­tizede szakaszparancsnoka, volt éveken át segédrendőr, tagja a vállalati kiváló címet nyert Zrínyi Miklós szocialista brigádnak és a brigád által életre keltett MSZBT üzemi tagcsoportnak, két éve vezeti a 18 fős tűzvédelmi takarítást végző vgmk-t. „Hogy győzni ennyi mindent a munka mel­lett? — kérdi vissza. - Ügy, hogy a társaim nem hagynak magamra, sokat segítenek.” Feleségét is — aki a sertés- velúr részlegnél válogató — a gyárban, egy szüreti bálon is-' merte meg, a veje is gyári dolgozó, festő-adagoló. Elégedett ember, bár nem mindennel. Magában ^emészti meg a kiborító eseményeket, ha tudja is, hogy ez nem min­dig a legelőnyösebb. Számta­lan újítása él, tavaly vezették be a hátuk által közösen ki­dolgozott szabadalmat: a kör­nyezetkímélő cserzési eljárását. Mindiq foglalkoztatja valami, ami egyszerűsítést, változtatást kíván. — Addig, amíg úgy érzem, hogy feladataim vannak, ad­dig jó, addig vannak célok, amiért kell és érdemes is küz­deni - mondja terveit, álmait összegezve. M. L. Kiváló Társadalmi Munkáért Gehring Bálint ötvenhat éves. A Bólyi ÁFÉSZ szövetkezetpolitikai munkatársa. Nagybudmér­ban született, most is ott la­kik, korábban 8 éven át a he­lyi .tanács vb-titkára, most a község elöljáróságának veze­tője. Tagja a Bólyi Nagyköz­ségi Közös Tanács végrehajtó bizottságának.- Nagy szó volt pár éve: Nagybudmér elnyerte a Haza­fias Népfront Nemzeti Zászló­ját. — Az volt, bizony, nagy szó. Igen komoly eredményei vol­tak nálunk a társadalmi mun­kának, s mint minden jele­sebb eredmény, ez sem szü­letett csak úgy. Felvetődött, hogy az úgynevezett intézmé­nyi 'központot kell rendbeten- nönk, mi azonban azt mond­tuk: miért büntetnénk tovább- la is azzal a nagybudmériek egy részét, hogy esőben-sár- ban nem tudnak hazamenni, terményeiket a piacokra el­szállítani — szilárd burkolatú út hiányában. Megcseréltettük a sorrendet, s igen komoly társadalmi összefogás ered­ményeként elkészült az út. 1982-ben elnyertük a zászlót, az ezzel járó egymillió forin­tot, amit a megyei tanács megtoldott további 400 000-rel, s ebből már nagyon szépen megcsinálhattuk az intézmé­nyi központot is. El is készült azóta. — Mi ma a feladata egy szövetkezetpolitikai munkatárs­nak? — Tartani a kapcsolatot a tagságunkkal, újabbakat szer­vezni, felügyelni négy iskola- szövetkezetünk munkáját, szer­vezni, koordinálni a szocialis­ta munkaversenyt. — Lehet még új tagokat szervezni? — Természetesen. Mindenki, aki részjegyet vásárol, ez egy­úttal belépési nyilatkozat is. — Nagybudmér ma már ap­ró település. — Mindössze háromszázan élnek itt, zömmel németaj- kúck, pár évtizede jóval töb­ben voltak. Legtöbben a bor- jádi tsz-ben, a Bólyi ÁFÉSZ- nél, illetve a kombinátnál dolgoznak. — Milyen lett a múlt évben elkészült intézményi központ? Mire tudják használni? — Minden van ott, amire Nagybudmérban szükség van. Orvosi rendelőtől a könyvtár- szobán át a KISZ-esek és az öregek klubjáig. — öregek klubja? — Harminchárom taggal, rendszeres összejövetelekkel. Többen közülük házi konyhá­ról kapnak mindennap ebé­det. Ez is szerepel az elöljá­róság terveiben: bővíteni az ilyen ellátásban részesülők számát. Sok az idős ember Nagybudmérban . . . — Milyen tervei vannak még az elöljáróságnak? — Minden, amiről tudjuk: találkozik az itt élők tetszé­sével. Folytatni akarjuk az út­építést, 350 méteres szakasz van hátra, a borjádi tsz igen sok segítséget ad. Tiszták lesz­nek a vízelvezető árkok, meg­kezdtük a buszforduló hídjá­nak rendbetételét, az egész községben korszerűsíteni akar­juk a közvilágítást, meg kell épülnie a tervidőszakban a te­metőbe vezető járdának. — Lehet alapozni e mun­kákban is a lakosságrá? — Lehet. És tudja miért? Mert nem azt mondja az elöl­járóság: csináljátok meg, ha­nem azt: gyertek, csináliuk! M. A. HÉTVÉGE 5.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents