Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-12 / 311. szám
1986. november 12., szerda Dunántúlt napló 3 Segít az akadémiai ösztöndíj Kaposi Zoltán Pályakezdő gazdaságtörténész A Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Ka- ránakak adémiai ösztöndíjasa, Kaposi Zoltán magas, vékony, .26 éves fiatalember. Az ösztöndíj azt jelenti, hogy három évig havi 4600 forintot kap, és legizgalmasabb kutatási témájával, a XIX. század eleji magyar mezőgazdaság tőkésedésével és a kor agrárgazdaságtanával foglalkozhat. Kaposváron, a gépészeti szakközépiskolában az első két évben nem tartozott a jobb tanulók közé. Mivel rendszeresen és eredményesen sakkozott, tanulásra kevés ideje jutott. A sakk sikerélményt jelentett számára. Feleségével két hónapja költöztek másfél szobás lakásukba, amely nagy szerepet játszott abban, hogy találkozhattunk. E lakás miatt jöttek Pécsre. Laura magyar- történelem szakos általános iskolai tanár, s jelenleg történelem szakon végzi az egyetemet. A Pécsi Tanárképző Főiskolán csoporttársak voltak.- A szakközépiskola nem jelentett hátrányt?- Szaktárgyaimból talán nem, de más területen igen. A gimnáziumban több olyan tárgyat is tanultak társaim, aminek én hiányát éreztem: például biológiát, idegen nyelvet. Zoltán Kaposváron nőtt fel. Édesapja gyári munkás, édesanyja vasalónő volt a ruhagyárban, de már leszázalékolták.- A szüleim nemcsak az én, de a bátyám és húgom tanulását is lehetőségeikhez mérten támogatták. Bátyám is egyetemet végzett: mezőgazdasági gépészmérnöki diplomája van, de népművelőként dolgozik szívvel-lélekkel, A tehetsége*: fiatalemberre dr. Tóth Tibor, az egyetemi könyvtár jelenlegi főigazgatója figyelt fel, aki gazdaságtörténeti szemináriumokat tartott a történelem szakosoknak. Javasolta, iratkozzon át a Kossuth Lajos Tudományegyetemre, Debrecenbe. Mivel Zoltán kutatni akart, felkészült a különbözeti vizsgákra, és másodévesként kezdte meg tanulmányait Debrecenben. Még abban a tanévben, 1982-ben az országos tudományos diákköri konferencián a kiemelt dolgozatok között volt a munkája, de sorrendet az adott intézmény állapított meg, így Debrecenben kapott első díjat. A díjnak következménye is lett: átnyergelt a magyar szakról a speciális gazdaságtörténeti képzésre, amely mellett latint és németet tanult. A következő évben egy újabb munkát készített el. — Két hónap határidőt adtam magamnak, hogy a vrászlói uradalomról két nyári szünet alatt összegyűjtött anyagomat feldolgozzam. Még az utolsó éjjel is dolgoztam, de készen lett a 220 oldal kézirat. Azóta két tanulmány készült belőle. Az egyik a Somogy Megyei Levéltár 1985-ös évkönyvében jelenik meg, a másikat tudtommal a Történelmi Szemle 1987. 3. vagy 4. száma közli. A debreceni országos tudományos diákköri konferencián 1985-ben kiemelt első díjat kapott levéltári kutatások alapján megírt dolgozatáért. Negyed- és ötödévben népköztársasági ösztöndíjas és demonstrátor volt (félévenként egykét szemináriumot tartott), de az utolsó félévben a Fazekas Gimnáziumban is tanított. Idén végzett, egyetemi tanársegédi állást ajánlottak fel számára Pécsett. . . — Hasonló munkalehetőségek vártak rám Debrecenben is, de elsősorban a lakás miatt Pécset választottuk. Zoltánnak, mint kezdő kutatónak a szakirodalom tanulmányozása és a kutatás mellett kevés szabad ideje marad. Ügy érzi, kutatási témáját három év múlva csak abbahagyni lehet, befejezni nem. Szakmai vezetője a kutatásban dr. Tóth Tibor egyetemi tanár. Zoltánt a modern mezőgazdaság kialakulásának folyamata és társadalmi vetületei érdeklik, örül az akadémiai ösztöndíj elnyerésének, mivel jelenleg ez biztosítja számára a legkedvezőbb munkalehetőséget, az őt érdeklő kutatási téma feldolgozását. Porth Etelka Magyarország Nemzeti Atlasza A tervezett ütemben készül Magyarország új Nemzeti Atlasza: több évi kutató-, szervező-, szerkesztőmunka eredményeként 240 térképoldala közül 176-ot már átadtak kivitelezésre, s 20 oldalt ki is nyomtattak — próbaként. Az atlasz előreláthatóan 1988 végén jelenik meg, 18 fejezetet, mintegy 400 térképet, s az azokat kiegészítő színes szelvényeket, grafikonokat, ábrákat, valamint magyar és angol nyelvű magyarázatokat tartalmaz - mondotta Pécsi Márton akadémikus, az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének igazgatója, az atlasz szerkesztő bizottságának elnöke.- Az új atlasz az 1980. évi statisztikai felmérések eredményeit, a 80-as évekbeli gazdasági-társadalmi helyzetet ábrázolja. Kiadásának az volt a célja, hogy bemutassa az ország természeti adottságait és erőforrásait, társadalmi termelését és a munkamegosztás szerkezetét. Ugyanakkor adjon áttekinthető információt a nemzeti vagyonról és annak megoszlásáról, a népesség lakó- és életkörülményeiről, az igazgatási és településrendszerről. Segítse elő a népgazdasági és a területi tervezést, az ágazati döntések hatásának felmérését, az oktatást, a közművelődést, hazánk megismertetését külföldön - nyilatkozta az igazgató. Kartográfiai kivitelezését a Kartográfiai Vállalat, nyomtatását a Magyar Néphadsereg Térképész Szolgálatfőnöksége vállalta. Az új atlasz - amely 6000-10 000 példányban jelenik meg - várhatóan a főhatóságok, megyei, helyi szervek, államigazgatási, közigazgatási szakemberek, tudományos kutatók, iskolai oktatók, valamint tanulók egyik hasznos információ- és ismeretforrása lesz, tájékoztat országunk természeti viszonyairól, mai gazdasági, társadalmi életéről. Kétoldalú tapasztalatcsere Külföldi diákok pécsi vállalatoknál Hat hétig pécsiek voltak azok a külföldi diákok, akik a közgazdászhallgatók 'nemzetközi szervezete, az AISEC jóvoltából különböző országokban tölthettek gyakorlati idejüket, Így Magyarországon és Pécsett is. Albrecht Ricken, a karlsru- hei technikai egyetem hallgatója közgazdasági mérnök- képzést tanul. Pécsen a DÉDÁSZ-ná! dolgozott, Commodore 64-es számítógépre készített egy programot a vállalati belső ösztönzési rendszerrel kapcsolatban. — Érdekesnek találtam a feladatot, örültem a konkrét munkának. A kollégák igen kedvesen fogadtak, és aki egy kicsit is tudott németül vagy angolul, beszélgetett velem személyes és szakmai kérdésekről. Megismerkedtem a magyar közgazdasági szisztémákkal. Nálunk az egyetemen elméleti és gyakorlati szakembereket iis képeznek. Hozzám ez áll közelebb és ezért is voltam megelégedve, hogy itt számítógéppel foglalkozhattam. Kirándulásokat is szerveztek, bejártuk Pécs környékét és láttam a Balatont. — Miért Magyarországot választotta? — Egzotikus volt számomra, és még nem jártam Magyar- országom. Nem bántam meg, hogy eljöttem, másképpen látom az országot, mint amilyennek képzeltem. Történelmünkben is vannak közös vonások, ez is érdekel. Sóik mindenkivel 'összebarátkoztam. A vállalatnál dr. Petre András a külföldi diákok fő pat- ro nálója. — Miért vállalja a DÉDÁSZ a külföldi hallgatók foglalkoztatását? Milyen tapasztalatokat szereztek munkájukról? — Hárem éve dolgoznak nyaranta több Hétig a külföldi egyetemisták: fizetésük négyezer forint. Jó a kapcsolatunk a Közgazdaságtudományi 'Karral, egyik oka ez is, hogy fogadjuk a diákokat. Egy ambiciózus hallgató ittléte egyébként kisebb tanul- mányúttal felér a mi dolgozóinknak. Tökéletesíthetik szakmai nyelvtudásukat, bővíthetik ismereteiket. Az sem mellékes, hogy a külföldiek valós képet alkothatnak az országról. Kirándulni is el szoktam vinni őket, hogy minél jobban megismerkedjenek a környékkel, a történelmi nevezetességekkel. Albrecht Ricken munkájával elégedett vagyok, szorgalmasnak ismertem meg. — Számitógépes programját önök a gyakorlatban is használják? — Nem, de ez nem kisebbíti az érdemeit. A közvetlen hasznosításhoz nem elegendőek az ő tapasztalatai és ismeretei, de a mi figyelmünket felhívta fontos tényekre, és hasznosan töltötte gyakorlati idejét, mert megtanult programokat készíteni. A dohánygyárban Dan-Wu Chen tajvani fiatalember foglalatoskodott. — Hasznosnak érzem a pécsi heteket. Sok mindent meg-, tudtam a gyárról, a munkaszervez ősről, és kikérték az én vélemé íyemet is. Gondot jelentett, hogy keveset tudtam jövetelem előtt az országról és nyelvéről. Tajvan fővárosában lakom és Kölnben tanulóik. Két és fél éve vagyok Európában, de Fécsett éreztem magam a legjobban és több jóbaráíot is találtam. Az is kellemes meglepetésül szolgált, hogy itt ugyanolyan forró nyár köszöntött, mint Tajvanban. Az üzemgazdasági osztály vezetőjétől, Simon Évától ugyanazt kérdeztem, mint dr. Petre Andrástól. — Kétoldalú tapasztalat- csere, így összegezhetném Dan-Wu Chen gyakorlati idejét — válaszolta Simon Éva. - Nem egy meghatározott feladatot adtunk nek', a nyelvit nehézségek miatt, mert mire németül és angolul elmagyaráztunk volna mondjuk egy admimiszrációs feladatot, letelt volna a gyakorlat anélkül, hogy hasznosíthattuk volna. A piachelyzetről, az adórendszerről, a dohányipar külföldi pozíciójáról és sok egyébről cseréltük ki ismereteinket. Munkaszervezésünkről szerzett tapasztalatait, amelyet angol minta alapján dolgoztunk ki, felhasználja majd az államvizsga dolgozatánál, hogy milyen területeken kellene gyakoribbá tenni a folyamatelemzéseket, a számítógépes programok alkalmazását. Tavalyelőtt egyik diákunk számító- gépes programot készített. Egy osztrák egyetemista piackutatása nyomán 'pedig k is - ih íján üzletet is kötöttünk Ausztriával. Úgy látom, érdeklődő és szívesen dolgozó hallgatók jönnék nyári gyakorlatra és kitekintésük bővítésével számunkra is hasznos időt jelent itteni munkájuk. Dan- Wu Chent is megkértük, írjon egy kis tanulmányt a nyugatnémet dohánypiac jelenlegi ’helyzetéről, B. A. Kodály-mű ősbemutatója pécsi kórussal Japán biciniumok Talán árnyaltabb volna, ha idézőjelbe tenném az ősbemutató kifejezést, ugyanis itt egy egészen egyedülálló dologról van szó. Tavaly kézhez kaptam egy igen értékes könyvet. Az egyik szerző, egykori tanítványom, Paksa Katalin budapesti népzenekutató dedikálva nyújtotta át nekem Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai című legújabb munkáját. A közel 500 oldalas kitűnő könyvet lapozgatva bukkantam rá Kodály egyik legutolsó pedagógiai munkája, a 77 kétszólamú énekgyakorlat dallam- és szövegforrásaira. Rendkívül meglepődtem, amikor láttam, hogy a Mester e kötetében javarészt japán, pontosabban ójapán népzenét dolgozott fel. De ennél is jobban meglepett, hogy az egyébként rendkívül precíz, a forrásokat következetesen feltüntető szerző ezúttal nem közölte, hogy a 77 énekgyakorlat darabjainak fődallamai honnan származnak. Mindenki azt hihette (és hitte is), hogy Kodály kizárólag saját dallamokat dolgozott fel e gyűjteményében. (Csak arra tudok gondolni, hogy a Mester közeledni érezve halálát, sietett nyomdába adni a kéziratot, s ezért maradt el a források megjelölése.) Hadd jegyezzem meg, hogy a szóban forgó népdalok a japán szigetvilág legrégibb lakóinak, az ainuknak dallamkincséből származnak. Ök — ma kb. 250 ezren — Hokkaido szigetén élnek. Hozzávetőleg olyan felbecsülhetetlen értékű szerepet játszanak az ősi japán népi kultúra őrzésében, mint nálunk a moldvai csángó-magyarok. Nos, az ő nagyon régi népdalaikból adtak közre egy csokorra valót 1965-ben Tokióban Hagyományos ainu zene címmel. Jellemző Kodály Zoltán fiatalokat felülmúló gyorsaságára, hogy ő már a következő évben, 1966-ban feldolgozott néhány tucatot e japán népdalok közül. Ne felejtsük el, hogy Kodály ekkor már 84 esztendős volt . . . Visszatérve Paksa Katali- nék könyvére, kiválogattam a 77 énekgyakorlatból hét darabot, melyekről azt gondoltam, hogy leginkább megnyerik a kórustagok és a hallgatóság tetszését. Hangnembeli, továbbá tempó- és hangulati összefüggéseket szem előtt tartva sorrendbe állítottam azokat, — alkalmazva a szólamokhoz a könyvben talált ősi japán szöveget is. A pécsi Áfész Janus Pannonius női kórusával szólaltattam meg az érdekes Kodály-művet Hét japán bici- nium címmel — először 1986. április 28-án a Kossuth rádióban, július 30-án a Pécsi rádióban, ezen kívül számos pécsi, budapesti és vidéki hangversenyen. Mindannyiszor nagy érdeklődés kísérte előadásunkat a közönség és a zenei szakemberek részéről, hiszen lényegében Kodály-ősbemutatóról van szó, melyet ismét pécsi kórus szólaltat meg először. Miként a Mohács című vegyeskari opust 1965-ben. A japán biciniumokkal lépünk a közönség elé Budapesten szombaton a magyar női kórusok országos találkozóján. Ivasivka Mátyás karnagy Isaura Édes, jó Keresztanyám! Bizonyába nem hallott még a keresztanyám portugál—ma gyaT nyelvleckét a múlt századból, melynek portugál része lemaradt s csak a jó kis életsörű magyar mondatok vonják magukra a kedves közönség ‘figyelmét. A mienk is egy olyan ország, ahol évek óta televíziós filmsorozatok kötik le kedd esténként a széles nézőrétegék szerteágazó érdeklődését, 'ráadásul úgy, hogy az élet árnyékos oldalára is fény derül és ki-ki elfelejti a saját nehézségét, meg tisztára a magasztos érzelmek és fennköltségek bűvkörébe kerül. Ezen az őszöm egy kiváltképp legszebb gyöngyszem pereg képernyőinken. Én ilyenkor alig várom, hogy a híradó után a brazil televízió a képzelet szárnyán egy messzitávoli ültetvényre reptessen, által a határokon, melyekről eleddig úgy véltem, léteznek, de inem, a bárgyúságnak, például, nincs hatóira. Ezen a forró és egzotikus ültetvényen vidám, derék és kihízott rabszolgák mérhetetlen szenvedésének vagyunk szemtanúi, akik már tíz hete ugyanazt a nehéz gerendát cipelik föl-alá a mérsékelten 'realista háttérben. ’Ez, édes jó keresztanyám, arra döbbenti rá a fölnőtt nézőt, hogy a rabszolgasors általában sem könnyű, ellenben nehéz. De mi az ő gerendájuk ahhoz a szívettépőhöz képest, amit Isau-ra Kurcmáler hordoz a bánatos orcáján? Semmi! ’Me t az ő élete egy komplett szomorúság. Rabszolga, fé'árva, a keresztanyja, az öreg úrnő baronessznek taníttatja s mikor elhalálozik, a fiatal úrnő, a Malvina veszi szárnyai alá, de az már nem ugyanaz. Sanyargás sanyar- gást követ, míg sorstársai a tornác előtt svenkelne'k a gerendával, ő kénytelen a szalonban zongoráim az éhes férfiszemek garmadájának gyűrűjében. A Leoncio meg, a Malvina férje, teljesen úgy lóg fölötte, mint a Damo'kles kardja. Októberig még hagyjon volt, de azóta az indulatok elszabadulásának vagyunk a tanúja. Isaura szerelembe esett. Ráadásul pont a szomszéd birtokos szívét gyújtotta lángra, a Tóbiásét, aki egy szolid, finom kis fiatalember és úgy elviekben, mint a lelki gazdagságban pont ellentéte a Leoncio úrnak. Aki a főgonosz! Hiába van a bájos lánynak már egy hónapja szabadítólevele, nem tudja kézhez venni, mert Leoncio ármánya rendre keresztülhúzza az igazak nem éop .bonyolult, számításait. Édes, jó keresztanyámnak bizonyára ki tetszett találni, hogy ez á Leoncio Isaura Jányságára feni a fogát, még jó, hogy eddig a kifogástalan úri modora (tisztára mint egy Jávor Pál!) megakadályozta a fenéiben, úgyhogy öt—hat éves gyerekek is nézhetik a szép mozit, hisz nekik való, ha nem is NDK bábfilm. Sajnos, a múlt héten ülte a zsarnokság a legnagyobb torát. A Leoncio kesztyűs kezéből kibújt az állat és a megkötözött Tóbiásra gyújtotta a malrriot, mert azt hitte, az Isaura surrant be hozzá. Pedig a Malvina surrant be. Most én beírnék a tévének Jégszívesehben, vagy megmondanám a híradóban, hogy ez azért túlzás, egy részben két jónak halni meg, hisz az alkotók eddig is kényesen ügyeltek, hogy semmi se úgy történjein, mint a véres, rút valóságban. És hogy csütörtökön mán olyat tessék adni, ahol egy: föltámadnak az égettek és a keresztmama, kettő: Isaura megtanul karatézni és mint a Linda vagy a Spartacus lekaratézi a haladás sóik ellenségét. És a jegyzetírót is, aki még mindig nem tanulta meg, hogy nincs mélypont, hogy a mélypont a csillagos ég. Parti Nagy Lajos
