Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-07 / 307. szám
CSORBA GYŐZŐ Szavak a szépségről Grain András rajza Az ember él ... Vígan ... szorongva ... félve ... Olykor bajára, olykor örömére. — S az örömöt legfőképpen kiváltók: az önpusztítva szépséget kínálók. A szépség nem luxus , boldog fölösleg; akiknek nem jut, vagy keresni restek: nagyon szegények. Bármi seb szakadhat, a szépségtől gyógyirt mindenki kaphat. Ha nélküle — az ember úgy is élhet, de ez csak tengés, állat-forma élet. A méltó homo sapiensi rangra egy tesz méltóvá: a szépség hatalma. Kijár a hála a kenyéradóknak, védőknek, gyógyítóknak, oktatóknak, s akik melegbe bújtatnak, ha fázunk, meghallgatják bokros sopánkodásunk. — De ki napunkat szépséggel díszíti, s könnyebbé, gazdagabbá ékesíti, mert, amit senki más, olyant teremt ő: áldassék és tiszteitessék a költő. Akárhogy költ: eszközzel, önkezével, deszkán, vásznon, szóval, hanggal, zenével, esetleg velejéig fölzavarva, 1 s hasznos-szelíd botrányokat kavarva. — — Az ember él... Más-más elrendezésben. Van, aki buzgóbb a megismerésben, aki a szent fölöslegekre szomjan barangol egy varázs-birodalomban, és lát, tapasztal, és elmondja mindig: szóval, képpel, hanggal — mikor mi illik —, hivják bolondnak, álomkergetőnek, józan vonót kinnal nyekergetönek, nevessék ki, ő mégse hagyja abba, — Hivén —: az ég fordul világosabbra, s az ember az lesz, aki kéne: ember, egymás javára végre és nem ellen.--------Most itt egy kert nyílt,, kert, új, képletes kert. Virága létező, virága kedvelt. Akik a szépség üdvéért hevülnek, s ajándékáért rendre idegyűlnek: megkapják itt — dúsan, csokorba kötve, s úgy mennek el, mint kincset örökölve. S fölismerik rajtuk, kik nézik őket, hogy pártfogoltjai a morc időnek: megváltoztak: fényes szemükbe irva kalandjaik sokféle drága titka, hogy mélységes-mélyen szivükbe vésték, s hogy bennük már öröklakó a szépség. Egy életút emléke Bemutatjuk a Martyn Múzeumot Liszt Ferenc emlékezete III. Liszt Ferenc pécsi zongorája Nádasdon és Pécsett Az országos múzeumi hónap eseményeinek sorában október elején nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a" Martyn Múzeum. A pécsiek számára eddig sem volt ismeretlen a Káptalan utcai „Martyn ház", amelynek földszintjén már 1979 óta időről időre váltakozó kiállításokon láthatták a művész gazdag életművének egy-egy szakaszát: a bemutatók hírt adtak az idős mester legfrissebb tevékenységéről is. Martyn Ferenc már 1974-ben átadta műveinek javát, 124 alkotását a Janus Pannonius Múzeumnak azzal a céllal, hogy „életműve abban a városban legyen a köz tulajdona, amelyben élete jelentős részét töltötte". E cél megvalósítására, a felajánlott művek elhelyezésére és Martyn Ferenc további alkotó tevékenységének elősegítésére határozott úgy a Baranya Megye; Tanács és a Pécs Városi Tanács, hogy a Káptalan utcai műemléképületet restauráltatja és a művész rendelkezésére bocsátja. Így jutott — hetvenöt évesen — önálló műteremhez, és talán ekkor először ahhoz a lehetőséghez, hogy nagyméretű festményeit is szétrakja és láthassa maga körül. A káptalan utcai ház emeletének nagyobb részét tehát a művekkel rendezte be. Ő maga egy termet foglalt el műteremnek, ez, volt egyben a hálószobája is. Puritán egyszerűsége nem kívánt polgári kényelmet. Igényes volt azonban a rendre, amelyről munkaasztalán maga gondoskodott. Szüksége volt a csendre, a nyugalomra, hogy alkotómunkáját zavartalanul végezhesse, s ezt a múzeum és a műteremház biztosította számára. Martyn Ferenc kívánsága volt, hogy a műterem és társa, Klára asszony szobája, valamint a csatlakozó kiállító termek a lehetőség szerint úgy maradjanak s úgy nyíljanak meg az érdeklődők előtt, ahogy ők életükben elrendezték. E kívánságnak szívesen eleget tettünk, hiszen az alkotói környezet közelebb hozza a nézőt a műhöz, beavatja őt az alkotó világába. Az eredeti állapottól ezért csak annyira tértünk el, az anyag elrendezésekor, amennyire azt egy múzeumi kiállítás szükséges rendje megkívánja. Az emeletre érkezve a látogató a művész párizsi munkásságával találkozik. 1933—35 között készült vöröskréta rajzok és az ekkoriban tervezett, de már Magyarországon 1941-ben és 1946-ban kivitelezett szobrok láthatók itt. A kiállítás első, nagy termében a délfrancia és spanyol tengerpart, a napsütötte táj, madarak, halak, hajósok emlékét idézik az 1941—45 között készült nagyméretű festmények. A további két teremben kiállított képek időben elvezetnek az ötvenes évek közepéig. A mediterrán világra való emlékezések mellett az életműben egyre fontosabb szerephez jut a hazai folklór. Olyan kiemelkedő művek hívják fel erre a figyelmet, mint a „Juhász, kutyák, viharok" vagy a „Dudás csendélet". Ilyen a kiállítás utolsó termében látható nagyméretű triptichon jobboldali figurája is, amelv a mohácsi busó alakjának absztrakciója. A műterem munkaasztalán a festékek, rajzeszközök, az ágy melletti egyszerű asztalkán a könyv, a lámpa, a polcon az óra, a festőállványon a kép — az embert, a művek alkotóját idézi meg. A ház földszinti termeiben ezúttal számos olyan rajzot mutatunk be, amely kiállításon még nem szerepelt. A valóság és a képzelet világa találkozik ezeken a rajz-kompozíciókon, néha a szürrealitás határán és csaknem mindig az élet nagy kérdéseire keresve a választ. Művességük, érzékenységük a rajzi tudás legmagasabb szintjét képviselik. Az életmű egyik kiemelkedő alkotása a bejárati kapualjban felállított szobor, a „Hangyák emlékműve". A terv 1941- ben született meg, egy hangya testének lemért arányai szerint. A nagyméretű bronz öntvény 1982-ben készült el és került a mai helyére. Talán szimbóluma a folyamatos munkával telt, következetesen végigjárt művészi életútnak. Hárs Éva Liszt Ferenc élete delelőjén állott, amikor 1846 őszén Pécsre látogatott. Néhány nappal korábban ünnepelte Szekszár- don barátai körében 35. születésnapját. Egy esztendő sem telt belé, és döntő fordulatként végleg búcsút mondott addigi virtuóz életmódjának és új élettársa, Carolyne hercegné oldalán az elmélyült alkotómunkának, oktatásnak, más zeneszerzők, köztük Wagner művei diadalravitelének szentelve napjait, élte le élete második felét. A pécsi látogatás eredetileg nem is szerepelt koncertkörút- jának tervében, az őt Szek- szárdon felkereső pécsi dalosok hívására, kérésére tett kitérőt. És ez az alig három nap nemcsak a város és Baranya zenei életének alakulására hatott ki, hanem a zeneszerző Lisztnek is két műve születéséhez vagy legalábbis fogantatásához járult hozzá. Az egyik egy férfinégyes, melyet a pécsi dalosok kérésére útközben Nádasdon megpihenve komponált. Zenetörténeti jelentősége abban rejlik, hogy ez Liszt első magyar szövegre — Garay János versére — Írott műve. Hosz- szú időn át méltatlanul feledésbe merült, az életrajzok és műjegyzékek nagy része meg sem említi. Évtizedekig nem gondoltak rá, akárcsak arra a Bösendorfer zongorára, amelyen Liszt Pécsett játszott. De a múlt értékeit kutatók megtalálták a zongorát is, „A pa- takcsa” kottáját is, elénekelték Nádasdon, a mű születésének 110. évfordulóján, majd a pécsi dalosmozgalom 100 éves jubileuma tiszteletére rendezett díszhangversenyen. Ekkor jelölték meg emléktáblával az egykori Hattyú épületet, melyben Liszt 1846-ban koncertjét adta, és ahol először zengett fel a magyar dal a Pécsi Dalárda 1862-ben tartott hangversenyén. Mert Liszt lelkesítő, messzire kisugárzó hatású pécsi koncertjeinek is köszönhető, hogy megalakult a Pécsi Dalárda, mely hosszú évtizedeken át, 1948-ban történt megszűnéséig értékes zenei eredményeket tudott felmutatni és fontos szerepet töltött be a város zenei életében. Liszt nevével az ajkukon nyerték el 1892-ben Budapesten az első díjat jelentő ezüst Liszt-mellszobrot. Tevékenységük csúcspontjaként szólaltatták meg az 1936-os Lisztévben a dóm téri szabadtéri játékokon Liszt Missa solemni- sét, a másik pécsi ihletésű, eredetileg Pécsnek készülő remekművét. E liszti örökséget árasztotta tovább az a vegyeskor, amely Liszt Ferenc nevével fémjelezve, a zeneirodalom hatalmas, oratórikus alkotásainak tolmácsolására vállalkozva folytatta a város zenei életét meghatározó tevékenységét. E kórus példamutató, sikeres működésének köszönhető, hogy 1953 decemberében megnyithatta kapuit a város rég nélkülözött hangversenyterme, melynek homlokzatára ugyancsak Liszt Ferenc neve került. A Mester pedagógiai útmutatását követ-- ve kezdődött meg az oktatás a róla elnevezett, általa alapított zeneakadémia pécsi tanárképző tagozatán, valamint az ő nevét viselő pécsi zeneiskolában, • melynek növendékei ügyes pályaművekkel kapcsolódtak az idei évfordulóhoz. A halála óta eltelt évszázad koncertprogramjait átböngészve úgy tapasztaltam, Liszt műveit szívesen szólaltatták meg a Pécsett élő vagy a városba látogató művészek, együttesek. Elsősorban zongoradarabjai, dalai voltak kedveltek, és amikor megfelelő zenekar állt rendelkezésre, szimfonikus költeményei, magyar rapszódiái, versenyművei is felcsendültek. Néhányra büszkék lehetünk: az idén a Magyar Rádióban magyarországi bemutatóként tálalt Johanna a máglyán c. zenekari kíséretes dalának megszólaltatására Pécsett már 1932-ben vállalkozott énekesnő, kórusaink között több is akadt, amely az agyoncsépelt darabok mellett ritkán hallhatókkal is megismertette a közönséget (Ossa arida, Vexilla regis prodeunt, O Filli et Filiae, XIII. zsoltár). A Pécsi Balett koreográfusait is megihlették Liszt alkotásai, akárcsak Varga Imre Kossuth-díjas szobrászt, akinek egy-egy alkotása őrzi Mecseknádasdon és Pécsett annak emlékét, hogy Liszt Ferenc e tájon járt 1846 októbe- rébeTi... Dr. Nádor Tamás HÉTVÉGE 9. Pillantás a Martyn múzeumba A Pécsi Nemzeti Színház újjáépített Kamaraszínházának megnyitására
