Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-07 / 307. szám
Lvov terület életéből Lvovi építők segítsége a csernobiliaknak 315 lakást adtak át a szovjetunióbeli Makarovszkij járás Marjanovka nevű községében a csernobili evakuáltaknak Fotó: V. Szakvuka Sok boldogságot az új lakástulajdonosoknak! A testvériség, a szabadság és a haladás énekesének Ilyen és ebhez hasonló jókívánságok hangzottak e,l a szovjetunióbeli Makarovszkij járás (Marjanovka és Korol- jevka nevű községeiben, ahol a Ivoviak több tucat családot köszöntöttek lakászentelőjük alkalmával. Ezeket a családokat a csernobili atomerőmű körzetéből evakuálták. Krisztina Grigorjevna Gudz egész életében Marjanovká- 'ban lakott, így hát úgy ismert itt mindent, mint a saját tenyerét. De a napokban, az orvosi rendelő felé menet 'mégis majdnem eltévedt. Nem, a korának ehhez semmi köze. Egyszerűen arról van csupán szó, hogy azokban a nyári 'hetekben-hónapokban a falu új épületei nem naponként, hanem szinte óránként nőttek ki a földből. így hát nem csoda, hogy az asszony nem isimerte fel szülőfaluját. — Nem baj, Krisztina Grigorjevna! — nyugtatta N. N. Kuharcsuk, az orvosi rendelő vezetője. — Hamarosan még közelebb leszünk magukhoz. Nem messze a házuktól a Ivoviak új rendelőt építenek, s hamarosan befejezik. Nagyszerű épület lesz! össze sem lehet hasonlítani a mostanival ! Az orvosi rendelőn kívül Marjanovkában egy kereskedelmi központot, egy lakossági szolgálati központot, iskolát, háromszáztizenöt családi házat és gazdasági épületeket húztak fel. És mindezt két és fél hónap alatt! Amikor a falut betelepítették, Marjanovka második születésnapját ünnepelte. Ez alkalommal ünnepélyes nagygyűlésre gyülekeztek a lakók a lvovi utcában, az „Égigérő Kastély" elnevezésű gyermekvároskánál. Eljöttek a tőzs- gyökeres lakosok és a Ivoviak is, és természetesen eljöttek azok a csernobiliek, akiket a szerencsétlenség után evakuáltak. A már számunkra ismerős Krisztina Grigorjevna Gudz mellett J. I. Kravec, a Lvovi Lakásépítő Tröszt 52-es számú építési igazgatóság kő- •művesnője áll. — Tudja, még -mindig alig hiszem el, hogy ilyen rövid idő alatt egy új falu született, és ezt saját kezünkkel hoztuk létre. Holnap pedig már hazamegyünk — jegyzi meg egy kis szünet után ja- roszlava Ivanovna Kravec. — Persze, hiányzik már az otthon, de ezt a falut is nehéz itthagyni: hozzánőtt a szívünkhöz. Majd, ha az emberek eltöltenek már egy kis időt ezen a helyen, ezekben a házakban, szeretném látni, hogy játszanak a vidám, gondtalan gyerekek itt, Marjanovkában. Büszke leszek arra, hogy a házak homlokzatán én készítem el a mókust, a kis hajót. . . Érthető, miért gondol Ja- roszlava Ivanovna a gyerekekre. Hatéves kislánya a nagymamával maradt Lvovban. (A fiatalasszony férje jelenleg nemzetközi kötelességének tesz eleget Afganisztánban, a szovjet egységek korlátozott 'kontingense keretében.) Jaroszlava Ivanovna mégis eljött a marjanovkai építkezésre: mélyen átélte ő a csernobili embereik szerencsétlenségét, bánatát. Kezdődik a nagygyűlés, amelyet a Makarovszkij járás pártbizottságának első titkára, V. A. Kosztroma nyit meg. A lvovi területi építőbrigádok vezetője, V. D. Zavadovszkij tesz jelentést, melyben közli, hogy a falut határidő előtt átadták. A mikrofonhoz V. F. Dobrik, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a Lvovi Területi. Pártbizottság első titkára lép.- Ma, erre az ünnepélyre a fájdalom és az öröm érzése hozott el minket — mondja az első titkár. — Mi először érezhettük a békés atom rettenetes erejét, amely kiszabadult az ember ellenőrzése er ló I. Azokban a napokban, és ma is, mi mindannyian a csernobili szerencsétlenség gondjait éljük át. A legjelentősebbnek és legfontosabbnak mégis azt tartam, hogy mindnyájan, egy emberként törekedünk arra: munkánkkal segítsük a bajt szenvedett embereken és felszámoljuk a szerencsétlenség következményeit. A lvovi terület dolgozói a csernobili katasztrófát mint sajátjukat fogták fel. Négyezer gyermeket fogadtak .magukhoz, s családok százai kaptak komfortos lakásokat a terület településein. Sok száz szakemberünk saját kérésére a szerencsétlenség körzetébe utazott. Bátran mondhatjuk: ők kiállták a szigorú vizsgát. Ennek bizonyítéka a mai találkozó is. Két és fél hónap óta várunk erre a napra. Amennyire csak lehetett, igyekeztünk lerövidíteni az építkezés időtartamát, hogy minél előbb átadhassuk a hontalanná lett családoknak új otthonaik kulcsait. Ma lehetőségünk van látni mindazt, amit a szovjet kormány és a kommunista párt határozata értelmében e rövid idő alatt megvalósítottunk: Marjanovka modern, korszerű településsé változott. 315 család jutott saját házhoz, meleg, családi tűzhelyhez. Nagy öröm ez számunkra, s bizonyítéka az emberek helytállásának, türelmének, a Csernobil körüli események megértésének. Előttünk sorakoznak a szép házak, s mindaz, amiből felépültek, a lvovi területről szállították ide. Minden épület azon ezrek munkáját dicséri, akik a lvovi terület különböző vállalataitól érkeztek ide. Mindenkit felsorolni szinte lehetetlen. A Ivoviak Mar- janovkát a békének építették. Az egész világ figyelemmel kísérte Mihail Gorbacsovnak, az SZKP főtitkárának közelmúltban elhangzott beszédét a televízióban. Mindent meg kell tennünk azért - mondta a főtitkár —, hogy élen járó, önfeláldozó munkával erősítsük hazánk erejét, s úrrá legyünk a hazánkat ért katasztrófán. A lvovi terület dolgozói feszített munkarendben dolgoznak az SZKP XXVII. kongresszusa, valamint a pórt 1986. évi, júniusi plénuma határozatainak megvalósításán. A sürgető idő, az áthangolódás azt követeli -meg tőlünk, hogy szilárdítsuk :meg eredményeinket, s még ebben az évben, a gyorsítás programjában döntő lépést tegyünk. Az elmúlt évek munkájának előzetes összesítő adatai azt bizonyítják, hogy területünk jó eredményeket ért el ipari és mezőgazdasági termelésben. Megbirkóztak feladataikkal az építők is. A marjanovkaia'knak kívánjuk, hogy itt megtelepedve nyugodtan és eredményesen dolgozzanak, tudva azt, hogy erős kezekben a dolgos kalapács kordot és pajzsot kovácsol. Köszöntjük önöket, kedves, Oj lakók, várják önöket otthonaik, örömöt, boldogságot kívánok önöknek, érezzék magukat nagyon jól az új házakban I Dobrik elvtárs után a Lvovi Lakásépítő Tröszt 54-es építési igazgatósága festőinek brigádvezetője, a Munka Érdemrend harmadik fokozatának tulajdonosa, B. M. Mihajlovics lép a tribünre:- Mi mindannyian átéreztük az önök bánatát. Becsületből dolgoztunk. Nem törődtünk a ráfordított idővel, a szabadnapokat is munkanapokká nyilvánítottuk. Mindenki büszkén akart elmenni innen, a jól végzett munka örömével. A lvovi terület építői nevében engedjék meg, hogy- ünnepélyesen átadjam önöknek, Marjanovka gazdáinak a szimbolikus kulcsot. Minden jót, sok boldogságot kívánok minden otthonnak. Az új lakók nevében T. I. Potapenko megindító izgalommal fejezte ki háláját az építőknek, a lvovi terület minden dolgozójának a gondoskodásért és figyelemért, a szép, új házakért, a jó élet- és munka- körülményekért, amelyeket számukra teremtettek. A gyermekvároska faláról lehull a lepel, s szemünk elé tárul az emléktábla a következő felirattal: „Marjanovka új lakóinak a lvovi terület dolgozóitól. 1986." Véget ér a nagygyűlés. Az emberfolyam patakokként csör- dogál szét az utcákon. Minden háznál a lvovi terület munkáskollektívájának egy-egy képviselője áll. Kezükben kalács. A Buszki járás „Lenin útja" nevű szovhozának dolgozójától, Darja Kobickajától a kalácsot Anna Nynlko kolhozdolgozó veszi át, megcsókolja, könnyet hullajt rá, nincs ereje visszatartani megindultságát. Bekísérik őt a házba, megmutatják neki a lakást. Az egyik falon, jól látható helyen egy festmény függ: a lvovi művészek ajándéka. Kis idő múltán már gyermekzaj hallatszik. Elsőként Anna Sztyepanovna unokái veszik birtokukba az új házat. — Tetszik nékem ez a falu — mondja a helyi „Kalinyin” -kolhoz elnöke, A. P. Mjagkij. - Mellesleg nemcsak nekem. Sok falumbéli még a település előtt megfordult Marjanovkában, megnézték az új családi házakat, s igen elégedettek voltak velük. De a falu korsze- rűsége nem csupán új lakásokat és háztáji kerteket takar. Ezért külön örülünk, hogy a lvovi egyetemisták a kicsikről is gondoskodtak — saját terveik alapján építették fel a gyermekvároskát, ahol — s ebben biztos vagyok - a gyermekek szívesen töltik majd a szabadidejüket. Felhasználom ezt az alkalmat arra is, hogy az újság hasábjain keresztül fejezzem ki köszönetemet a segítségért, amit a Ivoviaktól kaptunk. J. Paszternák, a Lvovszkaja Pravda munkatá rsa Az ősi kárpátalji falucska, Tu hol a Szkolevszfci járásban fekszik. Itt 'járt Ivan Franko, a kiváTó ukrán költő és író, amikor anyagot gyűjtött a Zahar Berkut című ikisregé- nyéhez. A nyomor, az írástudatlanság, és a magas gyermekhalandóság vidéke volt ■ez a föld. A költő is fájdalmasan és nagy szomorúsággal írt erről műveiben. Új életet él itt mór a tu- holi lakosság. A szabadságot és a boldogságot a nyugatukrajnai népnek, köztük a tu- holiaknak is, az 1939-es év hozta meg, az újraegyesülés éve. A Szovjet-Ukrajnóval való egyesülés 47. évfordulója, valamint Ivan Franko születésének 130. évfordulója alkalmából Tu hol ban ünnepséget rendeztek. Emberek ezrei vettek részt a népünnepélyen, amelyet a hegyek lábainál elterülő egyik festői völgyben rendeztek meg. A regényes Azok, akik eljöttek megnézni Baranya megye és más magyar megyék vállalatainak termék- kiállítását a Lvovi Technikai és Információs Központban, megismerkedhettek barátaink legjobb termékeivel, tanulmányozhatták vendégeink tapasztalatait, amelyéket ők nagyon szívesen meg is osztanak az érdeklődőkkel. Nézzük például a Baranya Megyei Húsipari Vállalat kiállítását. Egészen a legutóbbi időikig semmiben sem különbözött a hasonló jellegű vállalatoktól. Amikor azonban áttértek a gyorsfagyasztott és füstölt áruk gyártására — amelyek nagy keresletnek örvendenek, mert sokáig eltarthatok -, a Baranya Megyei Húsipari Vállalat már négyszer nyerte el a kiváló vállat címet. A vágóállatoknak mintegy 40%-át háztáji gazdaságokból szerzik be. A Szigetvári Konzervgyár által feldolgozott zöldségfélék, bár üvegben vannak, mégis mintha csak épp az imént szedték volna ki az ágyások- ból. Az itt eldolgozott paradicsom és uborka 80%-a a Szovjetunióba kerül. A lvovi „Kolosz" és a pécsi Pannónia Sörgyár együttműködik áz alkoholmentes italok előállításában. A Pannónia Sörgyár és a Pannonvin Borkombinát sokféle gyümölcslét mutatott be a kiállításon. Pécsett 50 szakemberrel működik egy innováció, a Pannónia. Munkájuk célja az újdonságok felkutatása, a gyakorlatban való hasznosítása és a legszélesebb körökben való megismertetése. A 'kirakatban egy szokványos gumikesztyűt látunk, amelynek azonban különleges tulajdonságai vannak. Ha felhúzzuk, rögtön kiderül, hogy miért. A kézen a gumi ■szépségű völgyek egyike Zahar Berkut nevét viseli. Az ünnep fő eseménye V. I. Lenin mellszobrának leleplezése volt. Az ő eszméi hozták meg az örömöt, boldogságot a hegyi lakók házaiba. A tuholiak békés, új életéről, sorsáról, a szovjethatalom idején megújult falujukról, sajátos kultúrájuk virágzásáról beszélt az ünnepi gyűlésen D. A. Jaremcsuk, a Lvovi Területi Pártbizottság titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja, valamint Pavlo Zagrebelnij, a Szovjet írószövetség vezetőségének tagja, és Sz. Sz. Zsurba, a Szkolevszki Járási Pártbizottság első titkára. ünnepélyes keretek között Tubáiban felavatták Zahar (Berkut és Ivan Franko emlékművét. A. Avrosko, a Lvovsrka'ja Pravda munkatársa mintha szövetté változott volna — ritka, speciális anyagból készült. Azt gondolhatjuk, hogy egy kesztyű igazán apróság, ámde a háztartásban nélkülözhetetlen holmi. A Pannónia innováció kidolgozza az újdonságok gyártási technológiáját, és ezt beállítja az érdeklődő vállalatnál. Ezért pénzt nem kérnek. A szakemberek azzal fbglalkoznak, hogy nyomon kísérik a termelési folyamatot. Miután a termék bevált és hasznot hozott, ezután biztosítja csak az üzem az innovációs vállalatnak a megállapított százalékot. De nézzük egy másik újdonságot! Egy speciális kartondobozba műtrágyát teszünk, s elássuk a gyümölcsfák alá. Ezután a termés miatt 3-4 évig nem kell aggódnunk. A víz behatol a dobozba, és a műtrágya fokozatosan a talajba szivárog. — Ilyen innovációs vállalat még kevés van nálunk — mondja a 'Baranya Megyei Pártbizottság titkára, Dányi Pál. — De számúk gyorsan nő. A megyében a második hasonló vállalat alakul, amelynek az elektronika lesz a profilja. Magyar barátaink nemcsak tapasztalatcserére jöttek. Kereskedni is akarnak — és tudnak is. A Granvizusz Optikai üzem szemüvegek széles választékát hozta el Lvovba bemutatásra. Szeptember 18-án, a kiállításon kezdődtek el a magyar és lvovi élelmiszeripari cégek közötti tárgyalások. M. Misisim, a Lvovszkaja Pravda munkatársa Az oldalt a Lvovszkaja Pravda munkatársai írták és fényképezték. Fordította Óvári Zsuzsa. Diákzenekar szórakoztatja az ünnepség résztvevőit Fotó: V. Szakvuka Van még mit tanulni
