Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-07 / 307. szám

Lvov terület életéből Lvovi építők segítsége a csernobiliaknak 315 lakást adtak át a szovjetunióbeli Makarovszkij járás Marjanovka nevű községében a csernobili evakuáltaknak Fotó: V. Szakvuka Sok boldogságot az új lakástulajdonosoknak! A testvériség, a szabadság és a haladás énekesének Ilyen és ebhez hasonló jó­kívánságok hangzottak e,l a szovjetunióbeli Makarovszkij járás (Marjanovka és Korol- jevka nevű községeiben, ahol a Ivoviak több tucat családot köszöntöttek lakászentelőjük alkalmával. Ezeket a csalá­dokat a csernobili atomerőmű körzetéből evakuálták. Krisztina Grigorjevna Gudz egész életében Marjanovká- 'ban lakott, így hát úgy ismert itt mindent, mint a saját te­nyerét. De a napokban, az orvosi rendelő felé menet 'mégis majdnem eltévedt. Nem, a korának ehhez semmi köze. Egyszerűen arról van csupán szó, hogy azokban a nyári 'hetekben-hónapokban a falu új épületei nem naponként, hanem szinte óránként nőttek ki a földből. így hát nem cso­da, hogy az asszony nem is­imerte fel szülőfaluját. — Nem baj, Krisztina Gri­gorjevna! — nyugtatta N. N. Kuharcsuk, az orvosi rendelő vezetője. — Hamarosan még közelebb leszünk magukhoz. Nem messze a házuktól a Ivo­viak új rendelőt építenek, s hamarosan befejezik. Nagy­szerű épület lesz! össze sem lehet hasonlítani a mostani­val ! Az orvosi rendelőn kívül Marjanovkában egy kereske­delmi központot, egy lakossá­gi szolgálati központot, isko­lát, háromszáztizenöt családi házat és gazdasági épülete­ket húztak fel. És mindezt két és fél hónap alatt! Amikor a falut betelepítet­ték, Marjanovka második szü­letésnapját ünnepelte. Ez al­kalommal ünnepélyes nagy­gyűlésre gyülekeztek a lakók a lvovi utcában, az „Égigérő Kastély" elnevezésű gyermek­városkánál. Eljöttek a tőzs- gyökeres lakosok és a Ivoviak is, és természetesen eljöttek azok a csernobiliek, akiket a szerencsétlenség után eva­kuáltak. A már számunkra ismerős Krisztina Grigorjevna Gudz mellett J. I. Kravec, a Lvovi Lakásépítő Tröszt 52-es szá­mú építési igazgatóság kő- •művesnője áll. — Tudja, még -mindig alig hiszem el, hogy ilyen rövid idő alatt egy új falu szüle­tett, és ezt saját kezünkkel hoztuk létre. Holnap pedig már hazamegyünk — jegyzi meg egy kis szünet után ja- roszlava Ivanovna Kravec. — Persze, hiányzik már az ott­hon, de ezt a falut is nehéz itthagyni: hozzánőtt a szí­vünkhöz. Majd, ha az embe­rek eltöltenek már egy kis időt ezen a helyen, ezekben a házakban, szeretném látni, hogy játszanak a vidám, gondtalan gyerekek itt, Mar­janovkában. Büszke leszek arra, hogy a házak homlok­zatán én készítem el a mó­kust, a kis hajót. . . Érthető, miért gondol Ja- roszlava Ivanovna a gyerekek­re. Hatéves kislánya a nagy­mamával maradt Lvovban. (A fiatalasszony férje jelen­leg nemzetközi kötelességének tesz eleget Afganisztánban, a szovjet egységek korlátozott 'kontingense keretében.) Ja­roszlava Ivanovna mégis el­jött a marjanovkai építkezés­re: mélyen átélte ő a cser­nobili embereik szerencsétlen­ségét, bánatát. Kezdődik a nagygyűlés, amelyet a Makarovszkij járás pártbizottságának első titká­ra, V. A. Kosztroma nyit meg. A lvovi területi építőbrigádok vezetője, V. D. Zavadovszkij tesz jelentést, melyben közli, hogy a falut határidő előtt átadták. A mikrofonhoz V. F. Dobrik, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának póttagja, a Lvovi Területi. Pártbizottság első titkára lép.- Ma, erre az ünnepélyre a fájdalom és az öröm érzé­se hozott el minket — mond­ja az első titkár. — Mi elő­ször érezhettük a békés atom rettenetes erejét, amely kisza­badult az ember ellenőrzése er ló I. Azokban a napokban, és ma is, mi mindannyian a cser­nobili szerencsétlenség gond­jait éljük át. A legjelentő­sebbnek és legfontosabbnak mégis azt tartam, hogy mind­nyájan, egy emberként töre­kedünk arra: munkánkkal se­gítsük a bajt szenvedett em­bereken és felszámoljuk a sze­rencsétlenség következmé­nyeit. A lvovi terület dolgozói a csernobili katasztrófát mint sajátjukat fogták fel. Négy­ezer gyermeket fogadtak .ma­gukhoz, s családok százai kaptak komfortos lakásokat a terület településein. Sok száz szakemberünk saját kérésére a szerencsétlenség körzetébe utazott. Bátran mondhatjuk: ők kiállták a szigorú vizsgát. Ennek bizonyítéka a mai ta­lálkozó is. Két és fél hónap óta várunk erre a napra. Amennyire csak lehetett, igye­keztünk lerövidíteni az épít­kezés időtartamát, hogy mi­nél előbb átadhassuk a hon­talanná lett családoknak új otthonaik kulcsait. Ma lehe­tőségünk van látni mindazt, amit a szovjet kormány és a kommunista párt határozata értelmében e rövid idő alatt megvalósítottunk: Marjanovka modern, korszerű településsé változott. 315 család jutott saját házhoz, meleg, családi tűzhelyhez. Nagy öröm ez szá­munkra, s bizonyítéka az em­berek helytállásának, türel­mének, a Csernobil körüli ese­mények megértésének. Előt­tünk sorakoznak a szép há­zak, s mindaz, amiből fel­épültek, a lvovi területről szállították ide. Minden épü­let azon ezrek munkáját di­cséri, akik a lvovi terület kü­lönböző vállalataitól érkeztek ide. Mindenkit felsorolni szin­te lehetetlen. A Ivoviak Mar- janovkát a békének építették. Az egész világ figyelemmel kísérte Mihail Gorbacsovnak, az SZKP főtitkárának közel­múltban elhangzott beszédét a televízióban. Mindent meg kell tennünk azért - mondta a főtitkár —, hogy élen járó, önfeláldozó munkával erősít­sük hazánk erejét, s úrrá le­gyünk a hazánkat ért kataszt­rófán. A lvovi terület dolgozói feszí­tett munkarendben dolgoznak az SZKP XXVII. kongresszusa, valamint a pórt 1986. évi, jú­niusi plénuma határozatainak megvalósításán. A sürgető idő, az áthangolódás azt követeli -meg tőlünk, hogy szilárdítsuk :meg eredményeinket, s még ebben az évben, a gyorsítás programjában döntő lépést te­gyünk. Az elmúlt évek munká­jának előzetes összesítő adatai azt bizonyítják, hogy területünk jó eredményeket ért el ipari és mezőgazdasági termelésben. Megbirkóztak feladataikkal az építők is. A marjanovkaia'knak kívánjuk, hogy itt megteleped­ve nyugodtan és eredményesen dolgozzanak, tudva azt, hogy erős kezekben a dolgos kala­pács kordot és pajzsot ková­csol. Köszöntjük önöket, ked­ves, Oj lakók, várják önöket otthonaik, örömöt, boldogsá­got kívánok önöknek, érezzék magukat nagyon jól az új há­zakban I Dobrik elvtárs után a Lvovi Lakásépítő Tröszt 54-es építé­si igazgatósága festőinek bri­gádvezetője, a Munka Érdem­rend harmadik fokozatának tu­lajdonosa, B. M. Mihajlovics lép a tribünre:- Mi mindannyian átéreztük az önök bánatát. Becsületből dolgoztunk. Nem törődtünk a ráfordított idővel, a szabadna­pokat is munkanapokká nyil­vánítottuk. Mindenki büszkén akart elmenni innen, a jól vég­zett munka örömével. A lvovi terület építői nevében enged­jék meg, hogy- ünnepélyesen átadjam önöknek, Marjanovka gazdáinak a szimbolikus kul­csot. Minden jót, sok boldog­ságot kívánok minden otthon­nak. Az új lakók nevében T. I. Potapenko megindító izgalom­mal fejezte ki háláját az épí­tőknek, a lvovi terület minden dolgozójának a gondoskodás­ért és figyelemért, a szép, új házakért, a jó élet- és munka- körülményekért, amelyeket szá­mukra teremtettek. A gyermek­városka faláról lehull a lepel, s szemünk elé tárul az emlék­tábla a következő felirattal: „Marjanovka új lakóinak a lvovi terület dolgozóitól. 1986." Véget ér a nagygyűlés. Az emberfolyam patakokként csör- dogál szét az utcákon. Minden háznál a lvovi terület munkás­kollektívájának egy-egy képvi­selője áll. Kezükben kalács. A Buszki járás „Lenin útja" ne­vű szovhozának dolgozójától, Darja Kobickajától a kalácsot Anna Nynlko kolhozdolgozó veszi át, megcsókolja, könnyet hullajt rá, nincs ereje visszatar­tani megindultságát. Bekísérik őt a házba, megmutatják neki a lakást. Az egyik falon, jól látható helyen egy festmény függ: a lvovi művészek ajándé­ka. Kis idő múltán már gyer­mekzaj hallatszik. Elsőként An­na Sztyepanovna unokái veszik birtokukba az új házat. — Tetszik nékem ez a falu — mondja a helyi „Kalinyin” -kol­hoz elnöke, A. P. Mjagkij. - Mellesleg nemcsak nekem. Sok falumbéli még a település előtt megfordult Marjanovká­ban, megnézték az új családi házakat, s igen elégedettek voltak velük. De a falu korsze- rűsége nem csupán új lakáso­kat és háztáji kerteket takar. Ezért külön örülünk, hogy a lvovi egyetemisták a kicsikről is gondoskodtak — saját terveik alapján építették fel a gyer­mekvároskát, ahol — s ebben biztos vagyok - a gyermekek szívesen töltik majd a szabad­idejüket. Felhasználom ezt az alkalmat arra is, hogy az újság hasábjain keresztül fejezzem ki köszönetemet a segítségért, amit a Ivoviaktól kaptunk. J. Paszternák, a Lvovszkaja Pravda munkatá rsa Az ősi kárpátalji falucska, Tu hol a Szkolevszfci járásban fekszik. Itt 'járt Ivan Franko, a kiváTó ukrán költő és író, amikor anyagot gyűjtött a Zahar Berkut című ikisregé- nyéhez. A nyomor, az írástu­datlanság, és a magas gyer­mekhalandóság vidéke volt ■ez a föld. A költő is fájdal­masan és nagy szomorúság­gal írt erről műveiben. Új életet él itt mór a tu- holi lakosság. A szabadságot és a boldogságot a nyugat­ukrajnai népnek, köztük a tu- holiaknak is, az 1939-es év hozta meg, az újraegyesülés éve. A Szovjet-Ukrajnóval va­ló egyesülés 47. évfordulója, valamint Ivan Franko születé­sének 130. évfordulója alkal­mából Tu hol ban ünnepséget rendeztek. Emberek ezrei vet­tek részt a népünnepélyen, amelyet a hegyek lábainál elterülő egyik festői völgyben rendeztek meg. A regényes Azok, akik eljöttek megnézni Baranya megye és más magyar megyék vállalatainak termék- kiállítását a Lvovi Technikai és Információs Központban, meg­ismerkedhettek barátaink leg­jobb termékeivel, tanulmányoz­hatták vendégeink tapasztala­tait, amelyéket ők nagyon szí­vesen meg is osztanak az ér­deklődőkkel. Nézzük például a Baranya Megyei Húsipari Vál­lalat kiállítását. Egészen a legutóbbi időikig semmiben sem különbözött a hasonló jel­legű vállalatoktól. Amikor azonban áttértek a gyorsfa­gyasztott és füstölt áruk gyár­tására — amelyek nagy keres­letnek örvendenek, mert soká­ig eltarthatok -, a Baranya Megyei Húsipari Vállalat már négyszer nyerte el a kiváló vál­lat címet. A vágóállatoknak mintegy 40%-át háztáji gazda­ságokból szerzik be. A Szigetvári Konzervgyár ál­tal feldolgozott zöldségfélék, bár üvegben vannak, mégis mintha csak épp az imént szedték volna ki az ágyások- ból. Az itt eldolgozott paradi­csom és uborka 80%-a a Szovjetunióba kerül. A lvovi „Kolosz" és a pécsi Pannónia Sörgyár együttműkö­dik áz alkoholmentes italok előállításában. A Pannónia Sörgyár és a Pannonvin Bor­kombinát sokféle gyümölcslét mutatott be a kiállításon. Pécsett 50 szakemberrel mű­ködik egy innováció, a Pannó­nia. Munkájuk célja az újdon­ságok felkutatása, a gyakorlat­ban való hasznosítása és a legszélesebb körökben való megismertetése. A 'kirakatban egy szokványos gumikesztyűt látunk, amelynek azonban kü­lönleges tulajdonságai vannak. Ha felhúzzuk, rögtön kiderül, hogy miért. A kézen a gumi ■szépségű völgyek egyike Za­har Berkut nevét viseli. Az ünnep fő eseménye V. I. Lenin mellszobrának lelep­lezése volt. Az ő eszméi hoz­ták meg az örömöt, boldog­ságot a hegyi lakók házaiba. A tuholiak békés, új életéről, sorsáról, a szovjethatalom idején megújult falujukról, sa­játos kultúrájuk virágzásáról beszélt az ünnepi gyűlésen D. A. Jaremcsuk, a Lvovi Te­rületi Pártbizottság titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának tagja, valamint Pavlo Zagrebelnij, a Szovjet írószövetség vezetőségének tagja, és Sz. Sz. Zsurba, a Szkolevszki Járási Pártbizott­ság első titkára. ünnepélyes keretek között Tubáiban felavatták Zahar (Berkut és Ivan Franko emlék­művét. A. Avrosko, a Lvovsrka'ja Pravda munkatársa mintha szövetté változott volna — ritka, speciális anyagból ké­szült. Azt gondolhatjuk, hogy egy kesztyű igazán apróság, ámde a háztartásban nélkülöz­hetetlen holmi. A Pannónia in­nováció kidolgozza az új­donságok gyártási technoló­giáját, és ezt beállítja az érdeklődő vállalatnál. Ezért pénzt nem kérnek. A szakem­berek azzal fbglalkoznak, hogy nyomon kísérik a termelési fo­lyamatot. Miután a termék be­vált és hasznot hozott, ezután biztosítja csak az üzem az in­novációs vállalatnak a megál­lapított százalékot. De nézzük egy másik újdonságot! Egy speciális kartondobozba mű­trágyát teszünk, s elássuk a gyümölcsfák alá. Ezután a ter­més miatt 3-4 évig nem kell aggódnunk. A víz behatol a dobozba, és a műtrágya foko­zatosan a talajba szivárog. — Ilyen innovációs vállalat még kevés van nálunk — mond­ja a 'Baranya Megyei Pártbi­zottság titkára, Dányi Pál. — De számúk gyorsan nő. A me­gyében a második hasonló vállalat alakul, amelynek az elektronika lesz a profilja. Magyar barátaink nemcsak tapasztalatcserére jöttek. Ke­reskedni is akarnak — és tud­nak is. A Granvizusz Optikai üzem szemüvegek széles vá­lasztékát hozta el Lvovba be­mutatásra. Szeptember 18-án, a kiállításon kezdődtek el a magyar és lvovi élelmiszeripa­ri cégek közötti tárgyalások. M. Misisim, a Lvovszkaja Pravda munkatársa Az oldalt a Lvovszkaja Pravda munkatársai írták és fényképezték. Fordítot­ta Óvári Zsuzsa. Diákzenekar szórakoztatja az ünnepség résztvevőit Fotó: V. Szakvuka Van még mit tanulni

Next

/
Thumbnails
Contents