Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-06 / 306. szám

1986. november 6., csütörtök Dunántúlt napló 3 I telki beszélgetések A Közösséglélektoni Műhely programjai Ahol a lakástulajdonosok is elegedettek Másod­állású ház­felügyelők A küldöttgyűlés leszavazta a felmondást Tunyoghy Emese másodállásban végzi a Melinda u. 15—17. sz. lépcsőházak házmesteri teen­dőit. A Kertvárosi Lakásfenntartó Szövetkezetnél dolgozik Pécsett a legtöbb házfelügyelő. Sokan mellékállásként, lakásért és ha­vi jövedelemkiegészítőért vál­lalták ezt a munkát. Tiszta lépcsöház, gondozott zöldterület Butty Sándor és családja a Sarohin tábornok útja 6. szám alatt lakik. Ennek a háztömb­nek — 4—6—8 — és környékének tisztántartása a feladata. Nap­közben dolgoznak, nincsenek otthon. Viszont az esti órákban, szombat-vasárnap bármelyik lakó utolérheti. Tiszta és gondozott a ház előtt a zöldterület. Hasonló­képpen a lépcsőhöz is. A csen­getésre a feleség nyit ajtót. Miközben betessékel, a fiát el­küldi a férje után:- Egyik lakásban elromlott a vízcsap, azt javítja a férjem, de rögtön itt lesz. Butty Sándor középkorú em­ber. ,- Nem is tudom miért minket keresett fel, hisz egy éve va­gyok házfelügyelő. Előtte az Er­dei Ferenc utcában laktunk a tizedik emeleten egy kétszobás tanácsi lakásban. Két fiunk van, a nagyobbik húszéves, ő dolgozik, a kisebb most hete­dikes. Szűknek bizonyult a la­kás. Másrészt szükségünk volt fizetéskiegészitésre - olyanra gondoltunk, amit közösen el­vállalhatunk. Igazán jól jött az újságban olvasott hirdetés, hogy másodállásban házfel­ügyelői cserepartnert keresnek. Jelentkeztünk, létrejött a csere. A feleség:- Megtetszett a lakás, el­mentünk a lakásszövetkezethez is bemutatkozni, így végül si­került. Ketten el tudjuk látni a munkát. A férjem a Keményí­tőgyárban lakatos, én pedig nyugdíjasként az ÉPGÉP-tele- pen telefonközpontos vagyok. Szemüveg Az elegáns magánétterem valóban minden igényt kielé­gít. Jó főztje és szolid árai hamar népszerűvé tették. Egyetlen szempontból mégis feszélyezve éreztem magam, éspedig az étlap apró betűi miatt. A boltíves helyiségben fönt a mennyezeten hangulat- fényt árasztanak az izzók - magyarán kellemes félhomály van és e sejtelmes fényben még a jó szem is nehezen betűzi ki a normál, hát még a parányi betűket. Erőltetem a szemem, de a műanyag borító alatt össze­folynak a betűk. A közismer­ten előzékeny tulajdonos látva gyötrődésemet felajánlja az Nekiláttunk idekerülésünk után a rendrakásnak. Konté­nerszám hordtuk a szemetet, ir­tottuk a dzsungellé vadult zöld­területet. Az ócska edényektől a harisnyákig, kidobált fehér­neműkig mindent „találtunk” ... Szombatonként lemossuk a lép­csőházakat, seprűnk, szemetet szedünk, hogy akihez vendég jön, ne piszkot lésson. A fér/:- Néha úgy tűnik, hiába. Mert bizony sokan a rendrakás után elszórják a háztartási hul­ladékot, koszos papírzsebken­dőket. Különösen a 4-es lép­csőházban rendetlenek a lakók. A munkánkat sem becsülik, azt hiszik, mi ingyen lakunk a házmesteri lakásban. Ugyan­úgy bért fizettünk minden után, mintha tanácsi lakásban él­nénk. Ezen túlmenően, mert szeretjük a szépet, vállaltuk, hogy rendet tartunk. Én a par­kot is rendben tartanám állan­dóan, de úgy, ha kapnék utána 400-500 forintot havonta. Igaz, volt róla szó, hogy kiadja a Kertészeti Vállalat, de azóta sem történt semmi. Mivel álta­lános gépész a szakmám, mondtam a lakóknak, hogy szívesen segítek az apró-csep­rő háztartási hibák elhárításán. Így javítok vízcsapokat, vil­lanyt, van itthon rengeteg szer­számom . . . A feleség:- Most mégis bajban érez­zük magunkat. összehívtak bennünket, másodállású ház- felügyelőket, és azt mondták, hogy elküldenek, eladják a la­kásokat. Pedig mi mindent el­végeztünk, ami a feladatunk, sőt a férjemre rábízták a ga­rázssor takarítását is . . . Tény­leg elküldenek? Segítettek a ház lakói Hasonló ok miatt nyugtalan­kodik a Melinda utca 15-17. számú ház másodállású ház­olvasó szemüvegét. Meglepő az ererdmény: jól olvasom az apróbetűs ételneveket. Azóta bizonytalanságban élek: vagy ott kellene erősebb fény, vagy nagyabb betűkkel nyomtatott étlap, sürgősen szemorvoshoz kell mennem. Tuja Órás barátom a nemrég kialakított elegáns üzletecské­je (helyesebben műhelyecské- je) elé tuját állított. Gondol­ta ennyivel ő is emelheti a patinás belvárosi városképet, ízléses faládikában ott zöldellt a nem is hivalkodó nagyságú tuja az üzlete előtt, s termé­szet-illúziót varázsolva a kő­felügyelőnője is, Tunyoghy Emese. Úgy érzi, hogy a jó munkája ellenére fedél nélkül marad, valami más lakás után kell néznie. Három évvel ezelőtt tényleg ő is csak lakásmegoldásának mentőövét látta ebben az ál­lásban. De ha már elvállalta, igyekszik jól elvégezni a mun­káját. A lakótársak szerették, mert a ház és a környéke cso­dálatosan ápolt, tiszta. Virá­goskertet alakítottak ki a bel­ső udvaron, és a játszótér is ragyogó tiszta. A lépcsőház frissen mosva, és virág zöldell minden lépcsőfordulóban, kö­zöttük diszkréten elhelyezve egy-egy hamutartó. Mikor idejöttem, elkeserítő volt a helyzet. Aztán arra gon­doltam, minden ember vágyik a szépre, tisztaságra, bizonyá­ra oka van, hogy nem így vi­selkednek a lépcsőházban. Először a házkörüli elvadult bo­zótosnak estem neki. Mikor látták az emberek, hogy komo­lyan gondolom, hót jött a se­gítség. Adtak virágot innen- onnan. A házban lakó összes családot meg tudnám említeni, hogy kik vettek részt ebben a munkában. De különösen sokat tevékenykedett Humpók József­éé, Magosi Jánosné, Perényi Károlyné . . . Télen, mikor ügye­letes vagyok — pedagógusként dolgozom - a közös képviselő, Kovács Tamás és a Humpók bácsi is beállt havat lapátolni. Igaz, ha itthon vagyok, még éjjel is lapátolom a havat, meg hajnalban is. Segít a kö­zelben lakó lányom, a vejem pedig a kisebb hibaelhárításo­kat vállalta. Megegyeztem a házban lakó gyerekekkel: ha nem szotyolázzák össze a lép­csőházat, a jutalmuk egy zacs­kó szotyi. Ugyanúgy közösen tartjuk rendben a játszóteret. Egyszóval jól kijövök az itt élő rengetegbe. Többször is cso­dálatot ébresztett bennem, olyan szép volt — volt. . . Hogy miért csak volt? Mert sokszor viszont nem láttam az üzlet előtt, gondoltam, estére be­viszi a helyiségébe, nehogy baja essék. Az órás azonban optimista természet lévén éj­szakára is kint hagyta az örökzöldet - igaz, a ládikáját falhoz láncolva. Pechjére. A tuja megkezdte kiszámíthatat­lan vándorlásait. Órás barátom megtalálta már szomszédos emberekkel. De most azon gon­dolkozom, hogy elmegyek, mi­előtt kitesznek a lakásból.- Hogyhogy?- Azon a múlt évi gyűlésen a tudomásunkra hozták, hogy a másodállású házfelügyelőkre nincs szükség, takarítóbrigá­dokkal tisztíttatják a házakat és az utcákat. A házfelügyelői lakásokat pedig eladják - akár a benne lakó is megvehe­ti, ha készpénzzel egyösszeg- ben kifizeti az árát — vagy pe­dig kiadják bérbe őket. Mert a lakások a lakásszövetkezet tulajdonai. Szerencsére a la­kótársak kitartottak mellettem, úgy látták, hogy szükség van a munkámra. De mi lesz később? Még azt is vállalnám, hogy egy összegben letenném a lakás árának tíz százalékát, és ma­gas havi törlesztést fizetnék utána. Megszoktam itt, szere­tem a környéket, az itt élőket, és szívesen végeztem a mun­kámat is. Szükség van a jé házfelügyelőkre M| lesz a másodállású ház- felügyelők sorsa? - érdeklőd­tem a Kertvárosi Lakásfenntar­tó Szövetkezet jogászától, Ka- posiné dr. Dunai Máriától.- Sajnos, azon a gyűlésen tárgyalás miatt nem vehettem részt, így nem tudtam megnyug­tatni az embereket. Igaz, ter­vezte a lakásszövetkezet, hogy egy diszpécser-központot hoz létre és takarítóbrigádot szer­vez, így megszünteti a másod­állású házfelügyelői állást. Vi­szont erre nem kerül sor, mert idén márciusban a küldöttgyű­lés ezt leszavazta. A tulajdo­nosok úgy döntöttek, hogy szükségük van a jól dolgozó házmesterekre. Adóm Erika kapualjban, a következő utca­sarkon és ki tudja, honnan nem vitte már vissza az ere­deti helyére az ártatlan tuját. Visszavitte már vasárnap reggel, vasárnap délben, hét­köznap nyitás előtt. A tuja még bírja a vándor létet. Az órás barátom meg egyre el­keseredettebben fogadkozik: „Ha még egyszer elviszik, ha­gyom az egészet.” A vándor-tuja még a helyén van. Néha. Az ANK Művelődési Házának Közösséglélektani Műhelye az idén ősszel újra megkezdi mun­káját. Részben olyan progra­mokat kínálunk, amelyek töb­bek számára ismerősnek tűn­nek majd, részben pedig helyet kapnak új ötletek, próbálkozá­sok is. Igyekeztünk minél szé­lesebb réteg igényeit kielégí­teni, s bízunk benne, hogy a kínálatot végigböngészve, ki-ki meqtalálja a kedvére valót. Ebben az évben többféle csoport is szerveződik, ahol a résztvevőknek kifejezetten ön­ismeretük mélyítésére nyílik le­hetősége : ÖNISMERETI CSOPORT - középiskolásoknak A csoportra jelentkező fiata­lok szerepjátékok, helyzetgya­korlatok segítségével jutnak mélyebb önismerethez, családi és baráti kapcsolataik telje­sebb átéléséhez. (Csop. vez.: Bán Ilona) UTAZAS ÖNMAGUNKHOZ ­a pszichoszintézis segítségével A szeminárium címe arra a paradox igazságra utal, hogy leghosszabb útjaink is legkö­zelebbi célunkhoz, önmagunk­hoz vezetnek el. A pszichoszin­tézis módszere játékos, szim­bolikus elemek felhasználásá­val senír abban, hogy megta­pasztaljuk valódi énünket, hogy képességeink, lehetősé­geink minél nagyobb részét tudjuk kibontakoztatni. (Csop. vez.: dr. Parádi József) A TRANSZRELAXÁCIÓS CSOPORT Szin'ón a mélyebb önismere­tet segítő módszer, melynek lé­nyege. hogy mesterséges sze­rek használata nélkül idéz elő olyan megváltozol tudatálla­potot, amelyben ki-ki megvál­tozott módon szemléli kapcso­latait és belső tapasztalati vi­lágát. (Csop. vez.- dr. Parádi József, dr. Keserű Károly) JÁTÉKOS ÖNISMERETI HÉTVÉGE Péntektől vasárnapig egy maratoni program keretében játékos gyakorlatokkal, érde­kes technikákkal segít néhány fontos kérdésre választ keresni, mint pl.: Ki vagyok én? Milyen­nek látnak mások? Mit várnak tőlem az emberek? stb. (Csop.- vez.: Rácz Lajos) Két program a jövő nemze­déke, tehát gyermekeink neve­lésében igyekszik segíteni. Egyik a szülők szemszögéből, másik a pedagógus szemszögé­ből közelítve: SZÜLÖK SZEMINÁRIUMA Gyermekeink fejlődése nem mindig elképzelésünk szerint alakul és ebben nekünk is ré­szünk van. Irántuk érzett sze- retetünkön kívül tudatosság is szükséges a szülőszerep meg­valósításához. Ehhez kíván se­Lada Másfél éve tűnt fel nekem a bénaságra kényszerített La­da egy félreeső utcában. Még derültem is magamban, ami­kor észrevettem, hogy a veze­tő felőli ablak le van eresztve. Hogy miért hozom szóba? Egyszerűen azért, mert mind sűrűbben olvasni autótolvajok­ról, akik elkötik a parkírozó járgányokat egy kis furikázás- ra, vagy módszeresen kifoszt­ják azokat. Ezt a magányos Ladát más­fél éve a kutya se bántja, szilárdan a helyén áll félig letekert ablakkal, háborítat­lanul. Maga a stabilitás a mai rohanó világban. Azaz. Egy gítséget nyújtani a szülők sze­mináriuma. (Csop.-vez.: dr. Szilágyi Vera) A „NEVELŐ NEVELÉSE" Bán Ilona és dr. Parádi Jó­zsef az elmúlt és az idei év nyarán részt vettek F. D. Car- delle (kanadai pszichológus) csoportjának munkájában, ahol a humanisztikus nevelés lehetőségeivel foglalkoztak. Ott szerzett élményeiket, eddi­gi módszertani ismereteiket, gyakorlati tanácsaikat adják tovább a hétvége során. Napjainkban egyre több feszültség halmozódik fel ben­nünk. A tartós feszültség testi és lelki megbetegedést okoz­hat. Ezek megelőzését próbálja segíteni két szeminárium: AUTOGÉN-TRÉNING tanfolyam Belső koncentráción alapuló módszer, amely folyamatos gyakorlással 3 hónap alatt el­sajátítható. Felfrissít, hatására fokozódik az akaraterő, nő az ellenállóképesség. (Csop.-vez.: dr. Schmidtné Végvári Ágnes) A PSZICHOKARATE csoportban a lelki önvédelmet, egészséges, céltudatos önérvé­nyesítést lehet megtanulni. (Csop.-vez.: Rácz Lajos) Manapsáq egyre többet be­szélünk a kulturált viselkedés fontosságáról, de a túlszabá­lyozott, merev „úri-modort” va­lamennyien taszítónak érezzük: ILLEMKÓDEX - 10 órában Praktikus illemszabályok fel­elevenítésével igyekszik segíte­ni azoknak, akik önérvényesíté­sük, társas kapcsolataik eddi­gi menetét szeretnék javítani. (Csop.-vez.: Simon Angyalka) Végezetül két ismeretterjesz­tő szemináriumra hívnám fel a figyelmet, mely közösségi vagy csoportos munkát végző szak­emberek érdeklődésére tarthat számot. CSOPORTLÉLEKTAN a gyakorlatban Tematikájában a kiscsopor­tos élmény lényegétől, a cso­port fejlődési ciklusain át, el­jut egészen a csoportfolyama­tok modellezéséig. (Csop.-vez.: Rácz Lajos) „JÁTSZMÁKON INNEN - JÁTSZMÁKON TÚL" Tranzakció-analitikus szemi­nárium, amelynek középpont­jában a társas kapcsolatok, kommunikációs kapcsolatok elemzése áll. (Csop.-vez.: Rácz Lajos) Programjainkról részletesebb leírást tartalmazó tájékoztató füzet előreláthatólag október végén jelenik meg. Addig is érdeklődni lehet az ANK Mű­velődési Házában. Tájékozta­tást ad: Szörfi Katalin, tel.: 41-233/40. hétfő—péntek du.: 14.00-16.30 óráig. valami mégis kinézte magá­nak. A rozsda. Az aztán mód­szeresen garázdálkodik a La­dán és egy percig sem kell attól tartania, hogy a rend éber őrei lefülelik. A rendszámmal ellátott ko­csi pótkerekének alja már ki­kandikál a rozsda szétrágta fenéklemezből. Áll, áll, magára hagyatva. Gyanítom, gazdája sorsára hagyta. Talán pénze sem volt rá, hogy hibáit msg- javíttassa. De ha valóban így van, miért nem adta el? Ak­kor, amikor még bizonyára el­fogadható összeget kapott volna érte. Amikor utolsó út­járól megérkezve leállította — és azóta feléje se néz. Már másfél éve. Murányi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents