Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-05 / 305. szám

2 Dunántúli napló 1986. november 5., szere Emlékülés a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában Berecz János beszéde (Folytatás az 1. oldalról) (Folytatás az 1. oldalról) sorban a bányákban és a nagyüzemekben alakultak újjá a pártszervezetek és ezt köve­tően jöttek létre a területi alapszervezetek. Segítette és gyorsította a pártszervezetek megalakítását az a pécsi párt­aktíva, mely december 9-én kommunista felvonulást szerve­zett. Többen ülnek itt azok kö­zül, akik részt vettek azon a Széchenyi téri tüntetésen, me­lyen közel hatezer ember állt ki a párt és a kormány mellett. Ez erőt és bátorságot adott a néphatalom híveinek, bizonyí­totta, hogy „visszafoglaltuk az utcát" az ellenséges hangulat- keltőktől. Ezt követően sokan kérték felvételüket a pártba, melynek taglétszáma hetenként több száz fővel nőtt. Az 1956. december 23-i megyei összesí­tő jelentés szerint 178 párt- szervezet működött 3295 párt­taggal. Ez a létszám 1957 nya­ráig - az első országos párt- értekezletig - több mint 12 000 főre emelkedett. Az 1956-os eseményeket ót- élőknek kínos lassúsággal tel­tek el ezek a szorongásokkal és kétségekkel teli napok. So­kan vállalták, hogy a párt mozgósító szavára fegyveresen védjék meg g munkásosztály hatalmát, mint ka rhata fon isták biztosították a politikai kibon- takozásóshoz szükséges köz­rendet és közbiztonságot. Ezért tettükért és bátor kiállásukért közel félezren kapták meg a Munkás^Pgraszt Hatalomért kitüntetést. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Baranya Me­gyei Bizottsága, a Baranya Megyei Tanács, megyénk dol­gozói nevében ez alkalommal ismételten köszönetét mondunk — nem egyszer az életüket is kockáztató — helytá Pásért, mellyel bizonyították hűségü­ket a párthoz, a szocializmus­hoz. Közülük, és példájukat követőkből szerveződött később a párt fegyveres testületé, a munkásőrség Baranya megyé­ben is, mely a közeljövőben ünnepli születésének 30-dik évfordulóját. Rajnai József szólt az újjá­születés éveiről, majd beszé­dét így folytatta: — Baranya is büszkén te­kinthet vissza az elmúlt há- ■rom évtized munkájára. Me­gyénk iparának termelése ma több mint ötszöröse a háború előttinek. A szénbányászat mellett új iparágok születtek. A könnyűipar, az élelmiszer- ipar lehetővé tette a nők széles körű foglalkoztatását. Fokozódott részvételünk a nemzetközi munkamegosztás­ban; a megye ipari termelé­sének ma már egyötöde a külföldi piacokon talál gaz­dára. Az eredmények mögött az elmúlt évtizedeik beruhá­zásai, a gazdagodó ipari lé­tesítmények hosszú sora áll. Büszkék vagyunk mezőgazda­ságunkra, amely az elmúlt év­tizedek dinamikus fejlődésé­vel hívta fel magára a figyel­met. Mélyreható változások történtek a mezőgazdasági munka jellegében, a paraszt­ság élet- és munkakörülmé­nyeiben, a falvak életében. A korszerű agrotechnika alkal­mazása, a gépesítés színvo­nalának emelése, a különböző termelési rendszerek kialaku­lása napjainkra azt eredmé­nyezte, hogy a mezőgazdasági termelés egyre inkább ipari jelleget ölt. A gabonafélék termelése az elmúlt években — először Baranya mezőgaz­daságában — meghaladta az egymillió tonnát! A kulturális élet átalakulásá­ban is lényegbevágó és éles fordulat történt az 1956 előtti művelődéspolitikához képest. Köztudott; az értelmiség szere­pe a szocializmus építésével növekszik. Ez bennünket, bara­nyaiakat talán jobban is érint oz átlagosnál, hiszen megyénk­ben nagy számban dolgoznak műszakiak, pedagógusok, tudó­sok, művészek, orvosok. Termé­szetesen a magyar értelmiségre is hatott mindaz, ami az ellen- forradalmat kiváltotta, nem kis zavart, bizonytalanságot okoz­va. Pártunk - helyesen - úgy vélekedett, hogy megnyerésük­höz nemcsak meggyőző viták­ra, beszélgetésekre van szük­ség, hanem annak tettekben leledző igazolására is, hogy a párt számít rájuk a döntések kimunkálásában, a valóság sokoldalú feltárásában, a gya­korlati politika megvalósításá­ban. Az MSZMP 1958-as mű­velődéspolitikai irányelvei en­nek megfelelően, a bizalom alapján közelített az értelmiség­hez, s megfogalmazta azokat a változásokat, melyek új alapra helyezték művelődéspolitikán­kat. Ez a friss szellemű, valós pártdokumentum ma is érvé­nyes iránymutatója művelődés- politikánknak. Országunk a fejlett szocializ­mus távoli jövőbe mutató útjá­ra lépett. Ebben a szakaszban a párt fejlődésében is új sza­kasz kezdődött. Történelmi utat tettünk meg a 30 esztendő alatt! A szocializmus építés tapasztalatainak gazdag tár­házához jutottunk. Olyan ta­pasztalatokhoz, tanulságokhoz, melyek figyelmen kívül hagyá­sa sem ma, sem a jövőben nem engedhető meg, mindenkor kö­telességünk ezeket elemezni, hasznosítani. — 1956 novemberének törté­nelmi jelentőségű napjaira és a nehéz időben is helytálló for­radalmi erőkre emlékezve, fi­gyelmünket a jövőre kell for­dítani — mondotta beszédének befejező részében Rajnai Jó­zsef. — Jövőnk feladatait és napjaink tennivalóit a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa meghatározta. An­nak a pártnak a kongresszusa, mely a tragikus történelmi pil­lanatban, nehéz feladatot vál­lalva a magyarországi népha­talom és haladás élére állt. Ez a párt bizonyította, hogy politi­kájában következetesen marxis­ta-leninista. Ez a politika a jö­vőben is biztosítéka országos és megyei céljaink eredményes végrehajtásának. Ez a politika találkozott hazánk dolgozó tö­megeinek helyeslésével az el­lenforradalom leverése, a kon­szolidáció megteremtése idején és ez ma is így van. Most az a feladatunk, hogy ez a he­lyeslés mindinkább a néptö­megek cselekvő aktivitásává váljék. Minden állampolgár tisztességes, fegyelmezett és színvonalas munkája az, ami­re ma szocialista hazánknak szüksége van. Ha így lesz — s miért ne lenne így? - gondja­ink közepette is bizakodóan te­kinthetünk a szocializmus épí­tésének újabb évtizedei elé. így fogjuk megőrizni és folytat­ni mindazt, amire most, emlék­ülésünkön visszatekintettünk, így tartjuk meg pártunkat olyan­nak, amilyenné 30 évvel ezelőtt újjászerveztük, olyannak, amely három évtizedes eredményes múlt és elvi szilárdság alapján további boldogulásunk zálogát képezi. A beszédet követően szólt az emlékülés résztvevőihez Piegl János, visszaemlékezve a 30 év­vel ezelőtt történtekre. Akkor, az ellenforradalmárok börtöné­ből szabadulva állította őt a párt a komlói széntröszt elére, nem kisebb feladattal, mint­hogy beindítani a termelést, rendet teremteni a bányában. Hasonlóan emlékezett dr. Fényi Jenő, a Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora, s mint mondotta: az akkor újjászülető társadalom hatalmas utat járt be az elmúlt három évtizedben, gazdagabb, szebb, emberibb életet adott, mint sem gondol­hatták az új program elindítói. Az emlékülés műsorral feje­ződött be, melyben korabeli dokumentumokat is feldolgoz­tak a résztvevők, köztük a Pé­csi Nemzeti Színház művészei, a Mecseki Szénbányák „Ko­dály Zoltán" Férfikara, a Pan­non Volán „Bartók Béla" Fér­fikara és a Szélkiáltó Együttes. Kozma Ferenc állásfoglalásának nagy érde­me, hogy maradandó érvény­nyel minősítette az eseménye­ket és tárta fel az ellenforra­dalom okait. Ez a marxista elemzés kiállta az idő próbá­ját s ma, történelmi távlatból visszatekintve sincs okunk arra, hogy igazát vitassuk. Pártunk ma is töretlenül vallja, hogy az események egésze — a fegyve­res felkelés és az azt előkészí­tő ideológiai, szervező tevé­kenység — társadalmi tartal­mát, politikai céljait tekintve, ellenforradalmi jellegű volt. Az ellenforradalom nem a tömegek műve volt. A társadal­mi mozgásban résztvevők egy részét tartósan megtévesztet­ték, félrevezették a revizionista csoport jelszavai. Nagy szükség van tehát ar­ra - mint ahogy már 1956. no­vember 4-től ezt megtette a Magyar Szocialista Munkás­párt —, hogy mindig különbsé­get tegyünk az ellenforrada­lomban tudatosan részt vett, az árulóvá vált erők - vala­mint azok között, akiket ki­használtak, megtévesztettek, félrevezettek. — Abban a helyzetben - alig egy évtizeddel a felszaba­dulás után - természetes, hogy a megdöntött uralkodó osztá­lyok itthoni maradványai is-al­kalmasnak látták' az időt a színrelépésre. Előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban a szo­cializmus megdöntésére uszí­tottak. A nemzetközi imperia­lizmus fegyverekkel, politikai ígérettel,, biztatással is támo­gatta őket. Ennek is része volt abban, hogy a fővárosban és vidéken is sok helyütt elsza­badult a fehérterror. A házi- őrizetből kiszabadított Mind- szenty József emlékezetes rá­dióbeszéde pedig nem hagyott kétséget az ellenforradalom valódi célja iránt, ő már te­mette „A bukott rendszert" és követelte a korábbi tulajdon- viszonyok visszaállítását. A restaurációs veszély meg­erősödése a szocializmus nemzetközi pozícióira nézve is súlyos helyzet kialakulásával fenyegetett. Történelmi köve­telmény lett a szakítás a for­radalmi, hazafias-internaciona­lista, marxista-leninista erők, valamint az ellenforradalmi erőkkel szövetkező revizionista csoport között. A szocialista ellentámadás létszükséggé vált. A magyar nemzet sorsa szempontjából azonban nem volt közömbös, hogy a pártot^ a szocializmust addig képviselők közül milyen erők állnak az ellentámadás élé­re. Kibontakozhatott volna egy A KGST 42. ülésszakán több kétoldalú kormányközi megállapodást írtak alá a Szovjetunió, illetve a tagálla­mok vállalatai közti közvetlen termelési és tudományos-műsza­ki kapcsolatok bővítéséről, vala­mint közös vállalatok, nem­zetközi egyesülések és szer­vezetek létrehozásáról. A tag­államok körül Bulgária, Cseh­szlovákia, Magyarország és az NDK írt alá ilyen tartalmú megállapodást a Szovjetunió­val; Lengyelország már koráb­ban megállapodott ezekről a kérdésekről a Szovjetunióval. A dokumentumokat a tagál­lamok küldöttségeit vezető kormányfők látták el ‘kézjegyük­kel. dogmatikus offenzíva is, amely megnehezítette volna a kon­szolidációt. Hazánk és szocia­lizmust építő nemzetünk szá­mára sorsdöntő volt az a tény, hogy — Kádár János elvtórssal az élen — léteztek olyan va­lóban forradalmi erők, amelyek vállalták a szakítást az előző évek hibáival, bűneivel, a revi­zionista árulással, és egyúttal a folyamatosságot, a megúju­lást a szocializmusban. A sza­kítás november elsején történt meg, és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1956. november 4-i itteni zászlóbon­tásában öltött testet. Kádár Já­nos és harcostársai — a po­litikát ekkor már meghatározó forradalmi központ tagjainak egy része — Szolnokon tartóz­kodtak és részben a megyehá­záról, részben pedig a Vörös Hadsreg úti laktanyából irányí­tották az ellenforradalmi fegy­veres felkelés leverését célzó politikai-katonai akciókat. Ar új forradalmi -központ lét­rejöttének történelmi jelentősé­ge mindenekelőtt abban áll, hogy világos válaszvonalat hú­zott a forradalom és az ellen- forradalom között. A forradal­mi erők történelmi felelősséget vállaltak, nemzeti és internaci­onalista feladatot teljesítettek, amikor nyíltan és félreérthetet­lenül kinyilvánították: gyökere­sen szakítanak az MDP politi­kájának hibáival; ugyanakkor határozottan szembefordulnak az egymással szövetkezett revi­zionista és ellenforradalmi erők­kel. Történelmi tanulság, hogy a szocializmust felépíteni csak nemzeti összefogással lehet. A szocialista társadalom vala­mennyi becsületes és hazáját szerető ember számára épül és részvételét igényli. Ezért meg kellett békülnünk egymással és értenünk kellett egymást — be­csületes magyaroknak — e hazában. Az egyik legnagyobb érték, amit népünk az elmúlt 30 év fejlődésében felmutathat, hogy megosztott nemzetből egységes nemzetté kovácsoló- dott. A nemzeti összefogás tár­sadalmi céljaink elfogadásá­val, az e célokhoz vezető utak közös keresésével, a nézetelté­rések folyamatos tisztázásával, közös munkával valósult meg és erősödik. Erre az egységre vigyázunk,a legjobban fejlődé­sünk minden időszakában. Kádár János elvtárs 1980 őszén, az országgyűlésben e- kérdésről mondta a következő­ket: „Magyarországon a nagy osztólyharcok időszaka befeje­ződött... a harcot akkor élez­tük, amikor minket erre ró- kényszerítettek. Most erre sem­Az aláírt dokumentumok kedvező gazdasági, szervezeti és jogi feltételek kialakítását irányozzák elő a közvetlen kapcsolatok fejlesztéséhez, va­lamint a közös vállalatok, nem­zetközi egyesülések és szerve­zeték működéséhez. Meghatá­rozták azokat az intézkedése­ket, amelyek az önelszámolás alkalmazását ösztönzik a tu­dományos-műszaki és terme­lési együttműködés terén, min­denekelőtt a KGST-tagállamok tudományos-műszaki fejlődésé­nek 20ÓO-ig szóló komplex programjából fakadó felada­tok végrehajtása során. A tegnapi ülésen Lázár György is felszólalt. miféle jelentős társadalmi té­nyező sem késztet bennünket, politikánkat sem kell „kemé­nyítenünk", a pártnak nincs is ilyen szándéka ..., így tehát nekünk semmiféle politikai okunk és szándékunk sincs a dolgok élezésére, és bízunk abban, hogy erre nem is kerül sor. De azt is meg szeretném mondani, hogy aki az alapvető vívmányainkat támadja, annak csak egy régi magyar mondás szerint válaszolhatunk: „amilyen az adjonisten, olyan lesz a fo- gadjistenl", mi tehát nem ke­ressük az összeütközést, de szükség esetén nem is térünk ki előle, mert vívmányainkat, ame­lyekért az egész nép megszen­vedett és megdolgozott, senki­nek a világon nem engedjük bántani". A hatalom számunkra soha nem volt öncél. Anélkül is sok mindent elért a munkásmozga­lom, de a társadalom szocialis­ta átalakítását, amire történel­mi hivatása kötelezi, csak a ha­talom birtokában képes meg­valósítani. A stabilizáció elvei­nek kidolgozásakor és az ah­hoz szükséges módszerek meg­választásakor tehát gyakorlati kérdés volt, bár elvi jelentőség­gel bírt annak tisztázása, hogy kié a hatalom. A legutóbbi három évtized megmutatta, hogy a népi ha­talom szilárd, ha olyan politi­kai gyakorlatra, vezetésre épül, amely a fejlődést szolgálja. Pártunknak ma kell felismer­nie a századforduló követelmé­nyeit, a magyarság jövőbeli ér­dekeit. Társadalmi-gazdasági fejlő­désünkben lehetnek, vannak is nehezebb időszakok. Történel­mi tapasztalatunk, hogy a ne­hézségekből való kijutás min­denekelőtt a párt erején és munkájának hatékonyságán múlik. Túl nagy árat fizettünk e tapasztalatért ahhoz, hogy elfeledjük. A pártnak most is van programja, amit a XIII. kongresszus határozatában és a VII. ötéves terv céljaiban fo­galmazott meg. Nem gondoljuk, hogy a fej­lődés során többé nem kell kri­tikus helyzetekkel szembenéz­nünk, de kötelességünk, hogy a tanulságokat megszívlelve, a kritikus helyzeteket időben, a szocialista nemzeti egységet folytonosan újrateremtve felold­juk. Akik harminc éwej ezelőtt részesei voltak a szocializmus megvédéséért és megújulásáért folyó harcnak, ezért is küzdöt­tek. Az utódok nemzedékeinek ezzel az örökséggel kell híven sáfárkodniuk — mondotta be­fejezésül Berecz János. A tanácsülést követően ko- szorúzási ünnepséget tartottak oz épület előcsarnokában, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának em­léket állító márványtáblánál. Elhangzott a Szózat, majd az MSZMP Központi Bizottsága és Szolnok megyei bizottsága ne­vében Berecz János és Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára; a Minisztertanács képviseletében Czineqe Lajos és Papp Lajos helyezett el ko­szorút. + MAPUTO: Mozambik le fontosabb bel- és külpolitik feladatairól beszélt hétfőn M< putóban Joaquim Chissano, FRELIMO-párt Központi Bizol ságának rendkívüli ülésén. Mi beszámoltunk róla, a 47 év Chissanót, a Politikai Bizottsc tagját, a KB titkárát, eddi külügyminisztert választották párt elnökévé a két héttel e előtt repülőgép-szerencsétlens következtében elhunyt Samo Machel utódjául. + MAPUTO: Kedden a mi zambiki fővárosban tűnte fiatalok megtámadták és ie gyújtották Malawi nagyköve ségét, s kőzáport zúdítottak Dél-afrikai Köztársaság kere kedelmi képviseletére. A rém őrség rohamalakulatai könn gázt vetettek be a tömeg szé oszlafására, de a fiatalok ki sőbb másutt ismét összegyű tek, s az incidensek délutó még tartottak.-f GENF: A nukleáris < űrfegyverekről folyó genfi szó' jet-amerikai tárgyalások ki rétében kedden ülést tartó az űrfegyverekkel foglalko: munkacsoport. ♦ WASHINGTON: Közé/, európai idő szerint kedde délben nyíltak meg az els szavazóhelyiségek az Egyesü Államokban, s az időközi ve lasztások eredményeit várhatc an már szerdán a hajna órákra túlnyomórészt közz is tehetik. ♦ NEW YORK: Az ENSZ-kö; gyűlés 41. ülésszakának munkc jót kedden megzavarta az úg' nevezett afgán kérdés megv tatása. A vitát az Egyesült Á lamok és szövetségesei kén; szerítették ki. Farid Zarif, c Afgán Demokratikus Köztársc ság állandó ENSZ-képviselői az ország belügyeibe való du va beavatkozásnak minősíteti Washington manővereit, i hangsúlyozta: Afganisztán ör ként választotta meg fejlődé útját. ♦ RÓMA: Michele Sindon „gyilkosságnak álcázott öngyi kosságot" követett el rnárcit 20-án a vogherai börtönben ezzel a megállapítással zárt le hétfőn az illetékes vizsgáló bíró a csalással és maffiás te vékenységgel vádolt olasz ban kár halálának körülményeire szóló vizsgálatot. ♦ SZÓFIA: A bolgár kor many irodája hétfőn meg vizsgálta a devnyai kombinát bon történt baleset lehetsé qes okait, és következményeil Mint bolgár lapjelentésekbő kitűnik, a devnyai kombinát ban tartózkodó szakértők vé leménye szerint egy vinilklori dot továbbító csővezeték meg hi'básodása és töréso okoztí a szerencsétlenséget. A SIKLÓSI VÁROSI TANACS KÓRHÁZ-RENDELŐINTÉZET PÁLYÁZATOT HIRDET két anaesthesiológus asszisztensi munkakör betöltésére, kiemelt bérezéssel. Nővérszállás, illetve Pécsről való kijárás biztosított. Az állások azonnal elfoglalhatok. A pályázatokat a Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet igazgató-főorvosához (Siklós, Baross G. u. 6. 7801) kell beadni. KGST-megállapodások Lázár György és Marjai József, a KGST 42. ülésszakán Bukarest­ben. (Telefoto—AGER—MTI—KS—DN)

Next

/
Thumbnails
Contents